Új Szó, 2001. július (54. évfolyam, 151-175. szám)
2001-07-11 / 158. szám, szerda
Kultúra ÚJ SZÓ 2001. JÚLIUS 11. A Böngésző nyertesei A Vasárnap 27. számában feltett kérdésre összesen 411 helyes megfejtés érkezett. E héten az 500-500 koronát Májuska Ferenc párkányi, Spišák Gyula tiszacsernyői és Sztribula Sándor kálnai olvasónk nyerte. Gratulálunk! A helyes megfejtés: június 28. Párkányi Képzőművészkör A Párkányi Városi Galériában holnap 16 órakor Kocsis Ernő képzőművész nyitja meg a Párkányi Képzőművészkor tagjainak festményeiből, grafikáiból rendezett kiállítást. A tárlat 2001. július 30-ig tekinthető meg. (km) Muckshow: dzsessz minden mennyiségben Komárom. A hét végén folytatódik a Szlovákiai Magyar Művészeti Fesztivál. Július 14-én 20.30-kor a a Tiszti Pavilon szabadtéri színpadán dzsesszkoncert lesz, melynek házigazdája a Muckshow együttes, vendégei pedig a Besenyő Blues Band fúvósaiból alakult Besenyő Brass, valamint Berki Tamás dzsesszénekes. (tébé) MOZI POZSONY HVIEZDA: Szívörvény (amerikai) 18 Pasik és csajok (amerikai) 16, 20.30 HVIEZDA KERTMOZI: Csokoládé (amerikai) 21.15 MLADOSŤ: A múmia visszatér (amerikai) 15,17.30, 20 MÚZEUM: Alvin Straight története (amerikai) 19 CHARLIE CENTRUM: Lázadók és szeretők (cseh) 18.30, 20.30 Szeret, nem szeret (szlovák) 18.30 Árvák hercege (amerikai) 18 Amerikai nyom (francia) 20.30 Magányosok (cseh) 20.45 Hannah és nővérei (amerikai) 20 Rózsaszín álmok (szlovák) 19 KASSA DRUŽBA: Szívörvény (amerikai) 17.45, 20 TATRA: Mindent anyámról (amerikai) 18, 20 CAPITOL: A múmia visszatér (amerikai) 18 20.30 ÚSMEV: A csábítás elmélete (amerikai) 18, 20 IMPULZ: Amerikai pite (amerikai) 19.15 DÉL-SZLOVÁKIA ROZSNYÓ - PANORÁMA: Sárkányüregek (amerikai) 19 LÉVA - JUNIOR: Sebhelyek (amerikai) 18 AMFITEÁTRUM: Sebhelyek (amerikai) 21.30 GALÁNTA - KERTMOZI: A múmia visszatér (amerikai) 21.30 PAT - AMFITEÁTRUM: Charlie angyalai (amerikai) 21.30 NAGYMEGYER- SLOVAN: A bájkeverő (amerikai) 20 GYŐR PLAZA: Bíbor folyók (francia) 13.30, 15.45, 18, 20.15 Érzéki csalódás (amerikai) 14.30, 16.30, 18.30, 20.30 Hannibal (amerikai) 15, 17.30, 20 Lara Croft: Tomb Raider (amerikai) 14.15, 16.15.18.15, 20.15 Mi kell a nőnek? (amerikai) 15.30, 17.45, 20 A múmia visszatér (amerikai) 14, 17.30, 20 Nincs több suli (amerikai) 13.45, 15.45, 17.15 Reszkess, Amerika! francia) 14.15, 16.15, 18.15, 20.15 Sebhelyek (amerikai) 17.45, 20 Shrek (amerikai) 13.15, 15.30, 17.45, 20 Vad kanok (amerikai) 13.15, 15.30, 17.45, 20 Ivan Reitman, a Szellemirtók rendezője, a Karlovy Vary-i fesztivál vendége Komáromból került Amerikába Depp vásznon, három szerepben Ben Kingsley, a Ghandi Oscar-díjas címszereplője csendben, csinnadratta nélkül érkezett Karlovy Varyba (ČTK-felvétel) Két amerikai. Az egyik eljött, a másiknak hiába könyörögnek. Ivan Reitman az első (hívó) szóra ugrott, Johnny Deppet tavaly sem tudták idecsalogatni, amikor a Dr. Jekyll és Mr. Hyde legújabb változatában állt kamera elé egy Prága melletti kisfaluban. SZABÓ G. LÁSZLÓ Reitmannak persze többet jelent Kelet-Európa, mint Deppnek. Az 1946-os születésű rendező (Ikrek, Ovizsaru) ugyanis élete első öt évét Komáromban töltötte. Ott éltek a szülei, onnan menekült a család Bé- csen keresztül a tengerentúlra. Veszélyekkel teli távozásuk óta sosem járt Komáromban, elképzelése sincs, mennyit változott a város, húszéves fiának - aki már az ő nyomaiban jár - azonban boldogan megmutatná, hol állt a házuk. Mert az emlékek azóta sem halványultak el benne, állítja. Természetesen azt is tudja, hogy Karlovy Vary már nem Csehszlovákia. Nem itt hallott először a két ország szétszakadásáról. Figyelemmel követi az itteni eseményeket, mondja, hiszen a gyökereiről nem feledkezhet meg az ember. Legfrissebb filmje, az Evolúció „fajtiszta” sci-fi. Ezt a jelzőt ő választotta, mivel eddigi munkái inkább csak bővelkedtek tudományos-fantasztikus elemekben. A földönkívüli élet kérdéseivel foglalkozó Evolúciót David Duchovny- val, az X-akták hősével forgatta. Hogy mekkora sikerrel, az majd csak az elkövetkező hónapokban derül ki, hiszen a film még csak most teszi első lépéseit a közönség felé. Ha személyesen nem is, három szerepben Johnny Depp is jelen van a fesztiválon. A háromból kettőt egy filmben, Julian Schnabel Mielőtt leszáll az éj című alkotásában játsz- sza. Előbb transzvesztitaként kerül a börtönbe zárt kubai író (Javier Bardem) közelébe, aztán rendőrtisztként. Két rövidke jelenet, de mindkettővel szilaj tehetségét bizonyítja. Ted Demme alkotásában, a Kokainban (Blow) minden idők egyik legnagyobb drogcsempészét, a még ma is börtönben ülő George Jungot formálja meg lélegzetelállító hitelességgel. Ted Demme első olvasásra beleszeretett Bruce Porter Jungról írt, nagy sikerű regényébe. A bestseller megfilmesítési jogához természetesen nemcsak a szerző, hanem a főhős beleegyezését is meg kellett szereznie. Jó pénzért persze sok minden megvásárolható. Még egy élet is, amely már több éve rács mögött zajlik. George Jung tengerparti marihuánaárusként kezdte dealeri pályafutását, valahol a kaliforniai fövenyen. A nyolcvanas évek elején azonban gyorsan felismerte: az új idők új drogra várnak, az pedig nem lehet más, csak a kokain. Repülővel szállította az árut Kolumbiából, az amerikai piac 85 százalékát ő látta el „fehér porral”. Pénzét nemsokára milliárdokban számolta, és bár többször is letartóztatták, rövid időn belül ugyanott folytatta, ahol abbahagyta. „En is kokainfüg- gó voltam - nyüatkozta a forgatás heteiben a drogkirály. - Szép lassan engem is bekebelezett a szer. Hetente kétszer repültem Kaliforniából Kolumbiába, keveset aludtam, kellett az energia. A kokain pedig nem engedi pihenni az embert. Napokig talpon lehet, mert úgy érzi, tele van energiával. De rögtön azután, hogy elmúlik ez a furcsa érzés, fokozatosan leereszt a test. És egy idő után ez már a vég kezdete.” Jung tizenöt éves börtönbüntetése még mindig nem telt le. A Kokain forgatása előtti hetekben-hónapok- ban bizonyára sokan irigyelték őt benti társai közül. Ted Demme mellett ugyanis Johnny Depp is meglátogatta őt egy alkalommal. Két napot töltött a közelében, de az alatt a két nap alatt sok mindent megtudott tőle. Életéről, veszélyekkel teli útjairól, barátairól és ellenségeiről. Depp szerint Jung már annyi évet töltött a sitten, hogy rég visszafizette „adósságát” azért, amit tett, meg is érdemelné már, hogy szabadlábra helyezzék. Jó film a Kokain. Teljes egészében leköti a nézőt. Demme ismeri jól a feszültségteremtés receptjét. De humora is van. Depp pedig mindenre vevő. Ez a film elsősorban az ő filmje. Nincs egyetlen üres pillanata sem. Már most jeles színész. Nemzedékének talán épp a legjelesebb képviselője. Csendben, csinnadratta nélkül érkezett meg Karlovy Varyba Ben Kingsley, a Gandhi Oscar-díjas címszereplője. Nyugodt, kiegyensúlyozott ember benyomását kelti, bár a fotósokat azonnal figyelmeztette: csak az fényképezze őt, aki feketefehér filmet fűzött a gépbe. Ő ugyanis a fekete-fehér fotók híve, ha színesben látja magát viszont, mindig elégedetlen a külsejével. Új filmje mellett még egy meglepetést tartogatott híveinek: workshopot tartott azoknak, akik tanulni akartak tőle. Rendhagyó színészmesterség óráján a helybeli színházban előbb egyórás ízelítőt adott legjobb filmszerepeiből, aztán megmutatta, hogyan kell kreatívan, fényes fantáziával - vizet tölteni a pohárba. Etűdjein remekül szórakozott a közönség. Hangjával, testével, képzelőerejével ugyanis a legmagasabb csúcsokra viszi nézőit. Kiállításon egy alternatív művészeti ág dokumentumai Az ellenállás akciói TALLÓSI BÉLA Pozsony. Akcióművészeti eseményként legutóbb a „véres mester”, Hermann Nitsch pozsonyi jelenléte és kiállítása rázta meg a szlovákiai közvéleményt. Akcióművészeti esemény jelenleg is van a szlovák fővárosban, ám ez kevésbé kavar indulatokat - legalábbis most, amióta tart és amíg még tart. Mivelhogy a szóban forgó, jelenben létező eseménynek voltak előzményei, azok viszont, ha talán nem is annyira, mint a hírhedt bécsi akcióművészek vadcsapásai, de hallattak magukról, és annak idején helyet követeltek és harcoltak ki a köztudatban. De mit is jelent képzőművészeti szakkifejezésként az akció? Történést, cselekvést adott időben, adott helyen, valahogy olyan (le)folyással, mint ahogyan a színházban mozognak a szípadi események. Ez mégsem színház, hiszen az akció nem válhat olyan értelemben szériatermékké, hogy estéről estére újraprodukálható. Egyszeri és megismételhetetlen esemény ez, amelynek lebonyolításában nagy szerepet kapnak a nem várt dolgok, az improvizáció, a külső tényezők, mint például a közönség reagálása stb. Az akciónak nem egy képzőművészeti alkotás létrehozása a célja, hanem maga a történés, amely egy helyzet, egy állapot kiprovokálására irányul, s amely ahogy befejeződik történelemmé válik, elszáll az időben. Természetesen nem nyomtalanul. Egyrészt ilyen-olyan érzetet kelt a szemtanúban, s annak örök helye marad az emlékezetben, másrészt az akcióról általában felvételek készülnek, tehát fotóval, videóval, filmmel dokumentálni lehet. Sőt, a használt kellékekkel is. Ezekből, vagyis a dokumentumokból látható kiállítás a Szlovák Nemzeti Galériában Akcióművészet 1965-től 1989-ig címmel. Ahogy Zora Rusinová, a kiállítás egyik kurátora elmondta, e bemutató, ahogy a címe is utal rá, nem öleli fel a teljes alternatív művészetet. Azzal a koncepcióval válogatták össze az anyagot, vagyis a dokumentumokat, hogy az alternatív művészetek közül csupán az akcióművészetet mutassák be, mert a többi alternatív ágat (konceptuális művészet, projekt art, mail art) jövő évben szeretné dokumentálni a nemzeti galéria. Az akciók bemutatása pedig azért zárul ’89-cel, mert az akcióművészet, amely a kommunizmusban elsősorban a totalitárius társadalom mechanizmusainak leleplezését célozta meg, a bársonyos forradalmat követően, a szabadabb viszonyok között, egészen másról szól. Ezért is nehéz megismételni ma egy valamikor bemutatott, megvalósított akciót, mert a soksok befolyásoló tényező közül hiányzik az a közeg, amely ellen ez a fajta alternatív művészeti tevékenység annak idején irányult - mondta Michal Murin azon az egynapos nemzetközi szimpóziumon, amelyet az Akcióművészet 1965-től 1989-ig című kiállításhoz kapcsolódva tartottak a Szlovák Nemzeti Galériában, s amelyen cseh, szlovák, magyar és lengyel teoretikusok és művészek tartottak egy-egy előadást az akcióművészet kérdéseiről. NÉMETH ZOLTÁN Az irodalmi élet, ha van, attól szép, hogy egymás ellen feszülő értékrendek működnek benne, s azok kölcsönösen irritálják egymást. Van abban valami lenyűgöző, amikor valaki úgymond ki meri kiáltani saját igazát, amikor egy írásban olyan vélemény ölt testet, amellyel szerzője teljesen azonosulni tud. Éppen ezért fontos, hogy minél több olyan írás szülessen, amely szerzőjének helyére világít rá abban a hatalmi harcban, amelyet irodalmi életnek szokás nevezni. Úgy gondolom, Kövesdi Károly Díjak, díjazottak, díjazok (Új Szó 2001. június 28.) és Kocur László Szlovákiai magyar fából vaskarika (Új Szó 2001. július 3.) című írása is eleget tesz a fenti megállapításoknak. E két írás néhány kitételéhez tenném nyilvánossá viszonyomat, annál is inkább, mivel mindkettőnek megszólítottja vagyok. Kövesdi Károllyal ellentétben szerintem az idei Madách-díj bírálóbizottsága az utóbbi évek legalkalma- sabbja volt. Tudom, Kövesdi támadásának célpontja Haraszti Mária, az AB-ART Kiadó szerkesztője (viszont nem tudom, ezt miért nem írta le egyértelműen), nem értem ellenben azt, hogy akkor Hizsnyai Zoltán miért nem szúrt szemet Kövesdinek. Hizsnyai ugyanis a Kalligram folyóirat főszerkesztője. Egyébként is naivitás azt hinni, hogy lehet olyan bírálóbizottságot találni, amelynek tagjai ne kötődnének valamilyen kiadóhoz. Aki kicsit is ismeri a „szlovákiai magyar” irodalmi életet, az tudja, hogy az irodalmi szekértáborok az egyes kiadók köré csoportosulnak, s hogy nem kell szerkesztőnek lenni ahhoz, hogy az író vagy költő valahová tartozzon. Elég megnézni, hogy az illetőnek melyik kiadónál jelennek meg a könyvei... Éppen ezért nem érzem magam kínos helyzetben, hogy nívódíjat kaptam a Csanda Gábor, Haraszti Mária, Hizsnyai Zoltán összetételű bírálóbizottságtól, s nem tudom, ki az a „mindenki”, akit viszont kínos helyzetbe hoz. Éppen az a dicséretes a bírálóbizottság kiválasztásában, hogy nem egyetlen kör tagjaiból verbuválódott, mint arra már volt példa az előző években. Kocur László az újonnan alapított Posonium Irodalmi Díj kapcsán fogalmazza meg fenntartásait. Ez A kiírás becsületes, hiszen nem kertel, amikor kimondja, mi a célja. rendben is van, csak azt felejti el Kocur, hogy a díj magánalapítású. Azaz, az alapítónak teljes mértékben joga van meghatározni, kik kaphatják a díjat. Éppen Kocur érvei eredeztethetők a „szlovákiai magyar irodalom” létének elismeréséből (amit viszont nálam azért nehezményez, mert bírálóbizottsági tagságot vállaltam, holott ő nagyon is tájékozott lehet véleményemről), hiszen Kocur azt szeretné, ha elvüeg bármely „szlovákiai magyar” irodalmár megkaphatná a díjat. Vagyis: éppen ő ragaszkodik ehhez a kategóriához. Ehhez képest a kiírás becsületes, hiszen nem kertel, amikor kimondja, mi a célja. Nem akarja lefedni az egész „szlovákiai magyar” irodalmat, mint azt Kocur elvárná, hanem egyetlen szempontot emel ki, amelyet díjazni óhajt. Természetesen értem Kocur aggályait. Arra gondol, hogy ezt az amerikai alapítású díjat olyan kör sajátította ki magának (Kocur valószínűleg az Irodalmi Szemle és a Ma- dách-Posonium Kiadó körül kialakult társaságra gondol), amely szerinte nem a legprogresszívebb irodalmi értékeket képviseli a „szlovákiai magyar” irodalmon belül, s hogy e kör tagjai egymást fogják kitüntetni vele. Úgy gondolom, éppen az a tény ad csattanós választ erre a gyanúra, hogy a bírálóbizottságba rajtam kívül Tőzsér Árpádot és Szarka Lászlót kérték fel (s - paradox módon - éppen ezt, a felkérés elfogadását nehezményezi Kocur), olyanokat, akik nem vádolhatok részrehajlással a Madách- Posonium irányába. Végezetül egy kérdés. Ha már Csehy Zoltán egyetlen díjat sem kaphat nagyszerű fordításgyűjteményéért (és itt előbb kellett volna lépni, és voltak is bizonyos tapogatózások), akkor miért abba kell belekötni, ami nem rajtunk áll? Miért kell minduntalan mást felelőssé tenni akkor, amikor azt sem tesszük meg, ami módunkban állna? Hiszen ha valóban olyan fontosnak érzi a két glosszaíró Csehy Zoltán fordításkötetét, akkor azt a minimumot megtehették volna érte, hogy legalább egy rövid írásban méltatják. Azonban mindeddig (két beszélgetésen kívül) egyetlen recenziót sem láttam a szlovákiai magyar sajtóban a Hárman az ágyban című kötetről... Haydn marionett-operája Holdbéli világ Eger. Két évszázada szunnyadó műfajt élesztenek újjá Egerben. Július 25-, 27-, 29-én színpadra állítják Haydn Holdbéli vüág című marionett-operáját. A marionett-opera kedvelt előadásforma volt a barokk uralkodói és főnemesi udvarokban. Az Esterházyak szolgálatában álló Haydn is a kor szavára hallgatva írta meg a darabot. A történet igazi mese: egy részeges csillagász élete vágya, hogy eljusson a holdra. Ezért lánya boldogságát is feláldozná. Megfogadja, csak olyan kérőnek adja a hajadon kezét, aki eljutatja a holdra. Ä leány és kedvese leitaija a tudóst, a szobáját holdbéli tájjá alakítja. Amikor az apa magához tér, azt hiszi, a holdon van, és örömében áldását adja a fiatalokra. (MTI) Összművészeti fesztivál Nyári tárlat, zenélő udvar Szeged. A szokásosnál több alkotással jelentkeztek a július 14-én nyíló XXXI. Szegedi Nyári Tárlatra a magyarországi képzőművészek. A zsűri 137 festő-, grafikus- és szobrász- művész 170 alkotását tartott alkalmasnak a bemutatásra. A képzőművészek nyári seregszemléje, melyet a Móra Ferenc Múzeum Képtárában rendezik meg, nyitja az összművészeti fesztivált. A Muzsikáló udvar, ahol július 28-tól augusztus 1- ig, valamint augusztus 3-tól 6-ig a zene és a tánc a főszereplő. (MTI) Az alapítónak teljes mértékben joga van meghatározni, kik kaphatják a díjat Egy kis vita, néhány kérdés
