Új Szó, 2001. július (54. évfolyam, 151-175. szám)
2001-07-10 / 157. szám, kedd
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2001. JÚLIUS 10. Gyermekfesztivál a Balatonnál Balatonfüred. Nemzetközi gyermekművészeti fesztivált rendeznek mától csütörtökig Balatonfüreden. Tíz európai ország, továbbá Egyiptom és Izrael gyermekművészeti csoportjai elsősorban hagyományőrző műsorokkal lépnek a közönség elé. Főként népi táncokat, klasszikus táncművészeti darabokat mutatnak be, valamint népzenét, kórusmuzsikát adnak elő, cirkuszi és artistamutatványokkal lépnek fel. A gyermekfesztivál ma este 7 órakor kezdődik a füredi kikötőnél álló szabadtéri Mólószínpadon. (mti) MOZI POZSONY HVIEZDA: Szívörvény (amerikai) 18 Ó, azok a csajok (amerikai) 16, 20.30 HVIEZDA KERTMOZI: Csokoládé (amerikai) 21.15 MLADOSŤ: A múmia visszatér (amerikai) 15,17.30 Tigris és sárkány (amerikai) 20 CHARLIE CENTRUM: Lázadók és szeretők (cseh) 18.30.20.30 Szeret, nem szeret (szlovák) 18.30 Árvák hercege (amerikai) 18 Amerikai nyom (francia) 20.30 Magányosok (cseh) 20.45 Hannah és nővérei (amerikai) 20 Egy régi világ képei (szlovák) 19 KASSA DRUŽBA: Szívörvény (amerikai) 17.45, 20 TATRA: Hatalmas Afro- dité (amerikai) 18, 20 CAPITOL: A múmia visszatér (amerikai) 18 20.30 ÚSMEV: A csábítás elmélete (amerikai) 18, 20 IMPULZ: Amerikai pite (amerikai) 19.15 DÉL-SZLOVÁKIA ROZSNYÓ - PANORÁMA: Sárkányüregek (amerikai) 19 LÉVA - JUNIOR: Sebhelyek (amerikai) 18 AMFITEÁTRUM: Cool túra (amerikai) 21.30 GALÁNTA - KERTMOZI: A múmia visszatér (amerikai) 21.30 PAT - AMFITEÁTRUM: A 6. napon (amerikai) 21.30 GYŐR PLAZA: Bíbor folyók (francia) 13.30, 15.45, 18, 20.15 Érzéki csalódás (amerikai) 14.30, 16.30, 18.30, 20.30 Hannibal (amerikai) 15, 17.30, 20 Lara Croft: Tomb Raider (amerikai) 14.15, 16.15.18.15, 20.15 Mi kell a nőnek? (amerikai) 15.30, 17.45, 20 A múmia visszatér (amerikai) 14, 17.30, 20 Nincs több suli (amerikai) 13.45, 15.45, 17.15 Reszkess, Amerika! francia) 14.15, 16.15, 18.15, 20.15 Sebhelyek (amerikai) 17.45, 20 Shrek (amerikai) 13.15, 15.30, 17.45, 20 Vad kanok (amerikai) 13.15, 15.30, 17.45, 20 A Nemes-Szépfalvi-story-board, A fény háza főcímképe, vagy ha úgy tetszik, plakátja (Reprofotó) Filmkocka a tenger és a könnyek sóssága kapcsolatáról Képek a fény házából TALLÓSI BÉLA Kamocsán a New Model Army, a Kurinci-tó partján Presser Gábor volt a leginkább beharangozott sztár Etűdök két zenei fesztiválra A száztíz koncert között mindenki megtalálta az ízlésének megfelelőt (Dömötör Ede felvétele) Mozi, amelyben nem mozognak a képek, mégis pereg a film. Persze csak akkor, ha van elég képzelőerőnk és élettapasztalatunk. Ha tudunk, láttunk már ezt-azt a világról. Ha már rákényszerítettek, hogy megtanuljuk: „az igazság törékeny” - apró kockákra esik szét, s ebből áll össze a film. A film, amelyet Nemes Csaba és Szépfalvi Ágnes A fény háza című kiállításán láthatunk a somoijai At Home Galleryben. Állóképek egymásutánja, mindegyik kép szövegrésszel kiegészítve - ebből kerekedik majd a film, feltéve, ha a képeken látható valóság és a hozzájuk kapcsolódó szövegtartalom megfeleléseket talál emlékezetünkben, kapcsolódik tudatunk kockáihoz. Vagyis ha emlékezetünkben van egy-egy olyan elraktározott életszelet-lenyomat, amely kommunikálni tud az ábrázolt valósággal, a Nemes-Szépfalvi-film, vagy ahogy a műfajt ők nevezik, story-board egy-egy kockájával, vagy fordítva. Nemes Csaba és Szépfalvi Ágnes kiállítása utazás a sötétből a fény felé: olyan út követése, amelyet a tudásgyarapodás fényesít meg és tesz színessé. Amelyen a tudadan emberből életismerő értelmes lény válik. Nem elvont út ez, hanem olyan, melyet valamennyien megjár- (t)unk, s amelyen többé-kevésbé u- gyanazokkal találkoznunk, mint Nemes Csaba és Szépfalvi Ágnes, csak nem biztos, hogy ránk ugyanazok a dolgok és ugyanúgy hatnak, hiszen a befogadás mértéke és minősége az értelmi-érzelmi fejlettségi szinttől függ. Ezen az úton mind- annyiunknak megadatik, hogy megtanuljuk, ahogy a képzőművészpáros is közreadja egyik képe alatt: „nem kapsz semmit, ha nem adsz semmit”. Hiszen ez a film erről a bizonyos, a sötétségből a fénybe tartó út állomásairól szóló egyszerű hétköznapi történet, mondhatni, banális filmsztori, ám meglehetősen érdekes felfedezésekkel, következtetésekkel, összerakosgatott és széthullott igazságokkal, amelyektől földtől elrugaszkodott, színes lesz az a fizikai jelenlét, amely egy emberre kiszabatott. Amely, ha hinni lehet e story-board legszebb, Velence ihlette felfedezésének, tengertől tengerig tart, hiszen a kiállítás egyik (film)kockájának aláírása szerint: „Abból látszik, hogy a tengerből vagyunk, hogy a könnyeink sósak.” A kiállítás ezen a héten még megtekinthető. A vakáció első hetében, eme aszályos nyárelőn (bizonyára nem véletlenül két sörgyár jelentős támogatásával) két zenei rendezvény is kidugta fejét a porból-homokból: az Érsekújvár melletti Kamocsán a négynapos KLIKK-fesztivál - immár nyolcadszor; Rimaszombat mellett, a Kurinci-tó pariján pedig másodszor rendeztek rockfesztivált. ÖSSZEFOGLALÓNK Esőbe, érdektelenségbe és káoszba fulladt tavaly a meleghegyi rockfesztivál, ezért az irányítást új cég vette át, azt ígérték, mindent jóvá tesznek. És lön. A pozsonyi Rock Pop szervezőiroda legelőször is megszabadult a spekuláló, saját zsebre dolgozó helyi erőktől, akiknek vezetője tavaly meglépett a zenekarok és technikusok gázsijával, mintegy kétmillió koronával. Az új szervezőiroda új helyszínre vitte a fesztivált, a Rimaszombat mellett fekvő Kurinci-tó partjára. Ez remek húzásnak bizonyult, hiszen az üdülőövezet a járási székhelyről könnyen megközelíthető, a sátorozási körülmények humánusabbak, a környezet pedig ideális. A zenei színvonal emelése érdekében a hazai élvonal legmenőbb, egyben legeredetibb képviselőit hívták meg. Harminc előadó és együttes cserélődött a két színpadon, üresjárat nélkül. Pénteken Pavol Hammel és a legendás Prúdy koncertjének végére futottunk be. Bár a közönség összetétele vegyes volt, azért látszott, hogy a legtöbben nem Presser Gábor, a Prúdy vagy Ivan Mládek, hanem az éjjel sorra kerülő I.M.T. Smile kedvéért érkeztek. Nos, ezek a fiatalok kórusban üvöltötték apáik kedvenc dalait, a Medulienkát és a Kamaláskyt, ami láthatóan Hároméit is kellemesen meglepte. Presser Gábor sztárvendégként való prezentálása nagy merészségnek tűnt, a szlovák sajtó igyekezett is rendesen „bereklámozni” a koncertet, méghozzá azzal, hogy Presser annak idején a Scorpions számára is írt dalokat. A sztárvendég és remek zenekara biztonsági kűrt futott, régi LGT-slágerek és még régebbi dalok váltották egymást, a legfrissebb album nem került sorra, Andrej Šeban viszont gitározott velük egy jót. A siker a helyi magyarajkaknak hála nem maradt el, bár sokakat visszariasztott a négyszáz koronás beugró. Másnap a Guano Apes rikított legnagyobb betűkkel a plakáton (és nemcsak ott, a derék német cross- over-szakmunkások valóban meg is jelentek a helyszínen). Előttük a hazai Green Day-epigon Iné Kafe aratott nagy sikert, ám a Gladiátorra, Peter Nagyra és Jana Kirschnerre is sokan kíváncsiak voltak. Számomra az inventív, kerek, épkézláb szövegű számokat író, és azokat kellő színvonalon bemutató No Name zenekar szerezte a legkellemesebb élményt. A másik, szívemnek kedves koncertet a Lojzo adta. Ez az általam eddig mellőzött veterán formáció remekül megtáncoltatta a tizenéves publikumot. Semmi említésre méltó botrány nem történt, a négyezer ember kulturáltan tombolt és mértékkel rombolt, egy falusi diszkóban is több verekedést oszlatnak szét a rendfenntartók. A tűzoltóknak bizonyára felüdülést jelentett a csónakos vízpartfigyelés, a részvevők közül viszont kevesen merészkedtek a mesterséges tóba. A teljes kánaánhoz ez az egy dolog hiányzott. Harminchat fokban, szikrázó napsütésben nem jól mutat „A víz egészségügyi o- kokból fürdésre nem alkalmas” felirat. Ráadásul a sajtókampányban állandóan a fürdési lehetőséget szajkózták a szervezők, bizonyára őket is meglepte a tábla, amely már tavaly is ott díszelgett. Remélhetőleg a város vezetése talál erre is megoldást, és jövőre nem csupán a zsebkendőnyi medencében lubickolhat a fesztiválközönség. A helyiek ezen a hétvégén ömlesztve kapták mindazt, amit egész évben nélkülöztek: a hazai pop-rock élvonalat. A két cseh zenekar, a remek Chinaski, és a punk-rocker Vypsaná Fixa ráadásul először merészkedett Pozsonyon kívülre, és nagyon díjazták a meleg fogadtatást. A fellépők és a nézők viszonya is melegnek és barátinak volt mondható. A sztárok nem féltek rajongóiktól, gyakoriak voltak a spontán dedikálások, közös fényképezkedések, szuvenírcserék és haveri vállverege- tések. Ebben Jana Kirschner vitte a prímet, aki még emlékkönyvekbe rajzolgatni sem volt rest. A vécék állták a rohamot, a vízcsapok működtek, a zuhanyozók nem emlékeztettek csatatérre, a büfék árai mérsékeltek voltak, a kínálatban a gyümölcsevőkön kívül mindenki talált pénztárcájának és gyomrának megfelelőt. A fő támogató sörgyár azt is megengedte, hogy Gemer és Aranyfácán csapol- tassék a fesztivál területén, Cor- goňék viszont jól megszervezték saját jelenlétüket. A számos sörözőn kívül kedves lánykák nagy tálca sörrel sétálgattak a sátrak között és a színpadok előtt, mire tettek egy kört, üres lett a tálca. A közterület-fenntartók viszont megspórolhatták volna maguknak a munka dandárját, az üres poharak felszedését, ha eszükbe jut szemeteszsákokat szétrakni a színpad közelében. Sebaj, az illetékesek azt ígérik, Rock Pop Corgoň fesztivál lesz jövőre is. (juk) ♦ ♦ ♦ Vajon mi lesz a púnkból az idő előrehaladtával? Pontosabban: hol vannak az öreg punkok? Miért van az, hogy a punkok szemmel láthatólag tizenévesek, vagy maximum húszas éveik elején járnak? Lehet, hogy a punkzene jobban konzervál, mint a Margaret Astor termékcsalád? És ha így van, vajon miért nincs ugyanilyen hatása a rockzenének? Mert azt legalább az Ossian óta mindenki tudja, hogy öreg rockerek pedig vannak, és üvölthet az asz- szony, bömbölhet a gyerek, ha nagy koncert van, akkor úgyis mennek... Például Kamocsára, a KLIKK-fesz- tiválra, ahol az elmúlt hét második felében naponta több ezren hallgatták végig a magyar és a szlovák könnyűzenei élet színe-javának a koncertjeit. (Lásd, mint az indításban: punkok, rockerek generációi, a Nagy Feró csípőmozgására piros-fe- hér-zöld zászlóval beinduló ma- gyarockerektől kezdve a külön kennelt alkotó motoros kemény magon át a jó nevű gimnáziumok márkás bakancsos, Nirvana-pólós képvise- lőüg.) Legyen ez a statisztika helye: a szervezők tájékoztatása szerint több műit ezerötszázan négynapos bérlettel élvezték végig a fesztivált, nyolc-kilencezren váltottak napijegyet, ehhez jön még a szervezők, a fellépők, a sajtó összesítve bő háromezres csapata. A közönség kb. hetven százalékát magyar fiatalok alkották (öt-hatszázan Magyarországról érkeztek); a szlovák fiatalok számára a szervezők szerint - a sajtókampány és a szlovák zenekarok ellenére - Kamocsa kicsit túl dél. Bár mint minden, ez is relatív, hiszen idén kb. kétszer annyian jöttek, mint tavaly. Ilyenformán Kamocsa négy napig a kultúrák és szubkultúrák békés együttélésének helyszínévé vált. Ugyan - úgy hallom - kicsit megdobálták söröspoharakkal a koncertező (szlovák) Iné Kafét, de kicsi lelkem, amely alapvetően hisz a nagy közép-európai összeborulá- sokban, hamar megnyugodhatott, hiszen egy két poharat kapott például a győri Auróra is. Azaz: nem nacionalista villongásról volt szó, hanem amolyan helyi népszokásról. A program kilencvennyolc százalékban a zenére épített: négy nap alatt A sztárok nem féltek rajongóiktól, gyakoriak voltak a dedikálások. mintegy száztíz zenekar lépett fel. Kora délutántól késő éjszakáig (illetve értelmezéstől függően: kora hajnalig) négy színpadon szólt a zene. A KLIKK Stage-en a leghú- zósabbnak ígérkező nevek kaptak helyet, az esti csúcsidőben például a Ladánybene 27, a Tankcsapda, a Kispál és a Borz. És persze a rendezvény legnagyobb szenzációjának kikiáltott New Model Army; bár beépített ügynökeink, a komáromi gimisek egy csoportja mérsékelt lelkesedéssel kommentálta az angol produkciót: „Nem játszanak rossz zenét, de nem is kimondottan egy fergeteges, bulis koncertzenekar”, íme az örök igazság: minden nem lehet jó senkinek. Mindenesetre a száztíz produkció között a fanyal- gók is megtalálhatták a maguk műfaját. A Roland Stage-en legfőképpen bluesban utaztak az előadók; a Bombura Stage, a legkisebb sátor amolyan klubosabb, kevésbé össznépi bulihangulatot kínált; a Dán Stage pedig vegyes felvágottként működött: folkzenével, világzenével, amatőrök versenyével, beszélgetésekkel, előadásokkal. Egyebek között Laár Andráséval, aki a Költő szerepében jelent meg a fesztiválon, és kapható volt arra is, hogy ne csak rímesen megformált, az esztétika terén új dimenziókat nyitó magvas életbölcseleteiből, hanem prózai kis példabeszédeiből is megosszon párat a nagyérdeművel. Például a radírgumiról, amely úgy általában jó dolog, kivéve, ha éppen az orrodba gyűrik. Lefordítva: az életben nincsenek explicit módon jó és rossz dolgok, csak az ezekhez fűződő viszonyunk teszi eléjük a pozitív vagy negatív előjelet. És ez bizonyára igaz is. Én például közismerten finnyás és lusta vagyok. Ezek a vonások - sajnálatos módon - jelentős mértékben behatárolják különösen a biológiai szükségleteimet érintő jelenségekhez való pozitív hozzáállás terén nyújtott teljesítményeimet. Például neurotikus leszek, ha huszonnégy óra leforgása alatt nincs módom zuhanyozni, különösen egy olyan helyen, ahol a napi ásványianyag- és nyomelemmeny- nyiséget szájon, szemen, orron és bőrön át, por és homok formájában veszem magamhoz. A kamocsai kempingben tusolni egyetlen helyen lehet, a női szakaszba hármasával, illetve kiegészítve a fogmosáshoz ragaszkodó túligényesekkel, maximum hatosával juthatnak be a táborlakók. Mindez megfejelve azzal, hogy a „fürdőszobán” kívül vízcsapot a tábor területén még egy helyen leltem. Visszatérve Laár András tanítására: mindez némi lazasággal pozitívan is értelmezhető. Mert koncertek ide vagy oda, a fesztiválok egyik legnagyobb élménye mindig az összetartozás lesz. Az az érzés, hogy ott vagyunk ezren vagy éppen tízezren, ismeretlenül is ismerősök, egyetlen nagy falka. Hogy egy vérből vagyunk. És persze a négynapos fesztivál második felében, az adott körülmények között - egy szagból is. (as) Jana Kirschner emlékkönyvbe is rajzolt (Pavol Ferdinandy felvétele)
