Új Szó, 2001. július (54. évfolyam, 151-175. szám)
2001-07-10 / 157. szám, kedd
2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2001. JÚLIUS 10. KOMMENTÁR Politizáló korona? PÁKOZDI GERTRÚD Látványosan emelkedett a múlt héten a korona euróhoz viszonyított árfolyama. Pénteken fordult a kocka, mire a közigazgatási antireform megszavazói azonnal készen voltak az elemzéssel: azért gyengült a hazai pénznem, mert a magyarok kilátásba helyezték, hogy kilép nek a kormányból. Azt azonban gondosan elhallgatták, hogy az árfolyam- mozgások mögött az esetek zömében spekuláns valutafelvásárlók állnak, akik előbb-utóbb mindig lefölözik az ilyen ügyletekből a maguk hasznát. A nemzetközi pénzvilágot ismerő hazai szakértők szerint napjainkban főleg a londoni bankok diktálják a pénzpiaci fejlődést, és ígyJesz ez a jövőben is. A lakosság szemszögéből ez azt jelenti, hogy londoni bankok határozzák meg, hogy a Szlovákiából, Csehországból, Lengyelországból vagy Magyarországról külföldre induló turistának végül is mennyibe kerül a tengerparti nyaralás. Eközben minden ország folytatja a maga gazdaságpolitikáját, amely a leginkább meghatározza a mutatók alakulását. Azokét, amelyek alapján a rangos hitelminősítő intézetek köntörfalazás nélkül kimondják, a külföldi befektetők számára hosszabb távon biztonságos-e egy-egy ország. E szempontból mindennél többet mond számukra, hogy miképpen alakul az adott ország kereskedelmi mérlege, milyen a költségvetése, mekkora az eladósodása. Hamarosan elválik, hogy az inkább ellenreformnak nevezhető közigazgatási „újítások” kapcsán kialakult belpolitikai feszültség miatt meddig hiszi el az Európai Unió, hogy itt minden a legnagyobb rendben van, leépülőben a még mindig eléggé központosított hatalom, s hogy már semmi sem akadályozza a régiók egészséges és önálló fejlődését. Pedig a parlament a minap mindennek az ellenkezője előtt nyitotta meg a kaput. Az állam szerepe erősödni látszik, a bürokráciáé is növekedik, a vállalkozók pedig még egy ideig várhatnak a számukra kedvezőbb gazdasági környezetre, a fejlődésüket eredményesebben előmozdító adópolitikára. Ez legalább annyira fontos lenne számukra, mint a tőkeerős nyugati beruházó részére az, hogy stabil belpolitikai környezetet találjon Szlovákiában. Vagy a „reformereket” ez már nem érdekli? Elvek és indulatok MALINAK ISTVÁN Mind a Müosevics hágai kiadatása, mind a vasárnap hajnalban kirobbant horvát kormányválság körüli indulatokból nyilvánvaló, hogy az évtizedes balkáni háborúk okozta traumák még nagyon sokáig meghatározóak lesznek a térség országainak politizálásában. Mindkét esetben elvek ütköznek túlfűtött érzelmekkel, s ez utóbbiak a politikában nagyon veszélyesek lehetnek. A diktatórikus hajlamokkal bíró Franjo Tudjman halálát követő választások a demokratikus erők győzelmét hozták, s a sokszínű és éppen ezért ingatag, Ivica Rácán vezette ötpárti kormány a másfél év alatt nagyon sokat tett azért, hogy Zágrábot visszavezesse az európai értékrendhez. Óriási veszteség lenne ezért a bukása, méginkább az, ha bekövetkezne a legrosszabb fordulat, az idő előtti választások kiírása és a nacionalista erők győzelme. Mondhatjuk-e ezért azt, hogy a hágai törvényszéket terheli érte a felelősség, mivel annyira ragaszkodik a két horvát tábornok előállításához? Amikor a Racan-kabmet megszavazta a tábornokok kiadását, tudta, mit vállal. A lemondott minisztereknek, a veterán szervezeteknek, a nacionalista erőknek nincs igazuk abban, hogy Hágának nem áll jogában parancsnoki felelősség alapján bíróság elé állítani a tábornokokat, és csak konkrét bűnök konkrét elkövetőit szabadna felelősségre vonnia. Hiszen e logika alapján Milosevicset sem lehetne elítélni, mivelhogy ő maga soha nem húzta meg a ravaszt. Ez a horvátokat is felháborítaná, ők sem szeretnék, ha a szerb főkolomposok megúsznék és csak a kishalak akadnának horogra. így a tábornokok is felelősek azért, mert csapataik horvátországi szerb falvakat romboltak le és szerb civileket gyilkoltak meg. Az nem lehet mentség, hogy nem a hor- vátok kezdték a háborút. Az sem igaz, hogy Hága egyenlőségjelet tenne a szerb agresszió és a horvátok honvédő háborúja közé. Tény, hogy a horvátok többsége e háború vezetőit hősként tiszteli. De az emberiség elleni bűntettekért felelni kell. Hága csak azt teszi, ami a kötelessége. Ha mindig az érintett országban uralkodó érzelmekhez igazítaná elveit, a joggal, az igazsággal helyezkedne szembe. Figyelve az eseményeket az ember nem tud szabadulni attól a gondolattól, hogy ha az elmúlt évtizedben a nyugati politikusok is olyan következetességgel tették volna dolgukat, mint most a törvényszék főügyész asszonya, ü- letve bírái, akkor ez utóbbiaknak könnyebb és főleg kevesebb dolguk lenne. De így még évekig ki sem fognak látszani a munkából. Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (59233401, fax: 59233338) Főszerkesztő: Szilvássy József (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Juhász László - politika (58238339), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Grendel Ágota - kultúra (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310), J. Mészáros Károly - sport (58238340) Szerkesztőbizottság: Szigeti László - elnök, Albert Sándor, Csáky József, Farkas Iván, Zachariáš István. Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 056/6382806, Kassa: 055/6002225, Rimaszombat: 047/5684214, Rozsnyó: 058/7329857, Komárom: tel., fax: 035/7704200, Nyitra: 037/6522543. Kiadja a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1,811 09 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Álexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Žiačik - kereskedelmi osztály-, tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 59233401, fax: 59233338, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: 59233403 fax: 59233339 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051, 52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: B. Némcovej 32,055/6709548, 6002210, fax: 055/6002229. Nyomja a PETIT PRESS, Bratislava. Terjeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT.^ Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Petit Press terjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: Versus Rt., ES-vývoz tlače, Košická 1, 813 80 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 5/2 Minden szerzői joz fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése, beleértve azok eleKtronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. A lapok eladott példányszámát ellenőrző ABC SR tagja, Aucji(rfe,uaz ellenőrzés eredménye a www.sme.sk honlapon található, of ciríuiátiöns E-mail: redakcia@ujszo.com NOVÝ ČAS Mikulás Dzurinda kormányfő szerint nem tehet arról, hogy a Szepesség nem különálló megye lett. Ismét megjegyezte: a nyolcas reform mégiscsak jobb megoldás, mint a döntés elodázása. Hangsúlyozta: nem látta indokoltnak a területi felosztásról szóló szavazást összekapcsolni a kormánnyal szembeni bizalmi szavazással. UDOyÉ NOVINY A tizenkét leggazdagabb közép-európairól készített összeállítást a cseh lap. Szlovákiát ketten képviselik: Alexander Rezes és Jozef Majs- ký. A kassai vasmű volt vezetőjével kapcsolatban az újság kiemeli: bár Rezes vagyonának jelentős részét már elvesztette, még mindig a legtehetősebbek közé tartozik. Majský a legazdagabb ember Szlovákiában, vagyona tízmilliárd koronára rúg, írja a lap, bár hozzáteszi: egyszersmind a legnagyobb adósok közé is tartozik.- Asszony, tudod, mire jöttem rá a napokban? Hogy már nem a főztödtől vagyok rosszul, hanem a politikától. (Gossányi Péter rajza) TALLÓZÓ Az EU sikere azon múlik, hogy szükség esetén hajlandó-e katonai erővel is megtámogatni saját diplomáciáját Macedónia, az újabb tűzfészek Szlovénia, Horvátország, Bosznia-Hercegovina és Koszovó után Macedónia a legújabb balkáni tűzfészek. Az előző konfliktusok a szerb expanzionizmus következményei voltak, a macedóniai azonban nem. ONDREJCSÁK RÓBERT Szerbia mostanra a háborúk s az összecsapásokat követő gazdasági és társadalmi válság következtében kifulladt, ezért viszonylag hosszú időre képtelenné vált bármilyen terjeszkedésre. Az albán „bomba” viszont jelenleg kezd „robbanni”. Az elmúlt évtizedekben felgyülemlett fuszültség az albánlakta területeken elsősorban az albánok gyors népességnövekedéséből fakad, a kereteket pedig az évszázados „hagyományokból” táplálkozó nacionalizmus szolgáltatja. Miután Koszovó felett gyakorlatilag megszűnt Szerbia hatalma, logikus volt, hogy az albánok Macedóniában lépnek akcióba. A macedóniai és a koszovói helyzet között lényeges hasonlóságok vannak. Először is Nyugat- és Északnyugat-Macedóniában éppolyan földrajzilag egységes területen alkotnak többséget az albánok, mint a formálisan még mindig Szerbiához tartozó tartományban. Macedónia albánlakta területei éppúgy határosak Albániával, mint Koszovó. Mindkét helyen az albánok népszaporulata lényegesen meghaladja a helyi szlávokét. Jelentősek viszont a különbségek is. A szerbek csaknem 8 millióan vannak, és Szerbia még Koszovó elvesztése után is viszonylag jelentős ország marad. Ráadásul van egy olyan lehetőség, hogy ha Belgrad lemond Koszovóról, cserébe kárpótlásként igényelni fogja Bosznia-Hercegovina szerb részét. Ezzel Szerbia földrajzilag is nyugatabbra tolódna, ráadásul az országban méginkább dominánssá válna a többségi szerb etnikum. Látható, hogy ha Szerbia elveszti is Koszovói, még mindig áll előtte olyan lehetőség, amely megerősítené. Még ha nem is kapna kárpótlást Bosznia-Hercegovina révén, akkor sem forogna veszélyben önállósága. Ezzel szemben ha Macedónia elvesztené albánlakta területeit, olyan lavina indulhatna el, amely elsodorhatná az önálló macedón államot. A macedónok száma még a kétmilliót sem éri el, ez lényegesen kisebb, mint az albánok összlétszáma a Balkánon, sőt még a hivatalosan csak kisebbségi státust „élvező” koszovói albánoknál is jóval kevesebben vannak. Ilyen kis nemzetnek pedig korlátozottak az esélyei saját érdekei megvédésére olyan régióban, mint a Balkán, ráadásul több száz éve épp a macedón területekért háborúznak a nagyobb balkáni népek - görögök, szerbek, bolgárok. Ha Nyugat- és Északnyugat-Mace- dónia albánlakta területei elszakadnak, kérdés, mi történne a maradék terület. Mit tenne Szkopjéval a független Macedóniával komoly vitában álló Görögország, a macedónokat „nyugati bolgároknak” tartó Bulgária, vagy a macedón területeket a balkáni háborúk óta uraló Szerbia? Merre tartana az elszakadó terület? Csatlakozna Albániához, esetleg Koszovóhoz, vagy Nagy-Albánia létrehozásán ügyködne? Hogy viszonyulna a változásokhoz Törökország, amely egyre inkább hallatja hangját a Balkánon (is)? Olyan kérdések, amelyekről - az albánokat kivéve - senki sem szeretné, ha aktuálissá válnának. Tudatosítva saját gyengeségét és ingatag nemzetközi helyzetét, a macedón vezetőség más utat választott az albánprobléma kezelésére, mint a szerb: megpróbált békés úton megegyezni az albánokkal. A probléma az volt, hogy túl keveset ajánlott fel. Mivel az albánok tudatosították saját lehetőségeiket és Szkopje gyengeségét, többet kérhettek, tudván, a konfliktus hosszú távon nekik kedvez. Szkopje részéről az egyedüli megoldás a macedónokkal egyenrangú társnemzetnek elismerni az albánokat, kéttagú föderációvá átszervezni az országot. Persze még így is kérdéses lett volna a macedónok számára a siker, tehát hogy sikerül-e megtartani az albánlakta területeket, ha az albánok el akarnak szakadni, de legalább a lehetőség megmaradt volna. Még nem dőlt el végleg, de a legrosszabb, amit Szkopje tehet, hogy a fegyveres harcot választja. Fegyverekkel ugyanis nem lesz képes megoldani A probléma nagy kihívást jelent az Európai Unió számára is. a problémát, mert nem egy korlátozott és meghatározható létszámú ellenféllel kell szembenéznie, hanem egy egész nép akaratával, csakúgy, mint a szerbeknek Koszovóban. Márpedig egy népet, ebben az esetben az albánokat, akik többen is vannak mint a macedónok, hosszú távon erőszakkal nem lehet uralni. A macedónoknak addig kell megegyezniük az albánokkal, amíg a jelenlegi konfliktus végleg el nem mérgesedik, áthidalhatatlan szakadékot hozva létre a két nép között, mint a már említett Koszovó esetében a szerbek és az albánok között. A macedóniai probléma nagy kihívást jelent az Európai Unió számára is, amely jelenleg saját kül- és biztonságpolitikájának megteremtésén munkálkodik. A macedón válság mérföldkő lehet, amely úgy vonulhat be az európai integráció történetébe, mint az első olyan jelentős probléma az EU perifériáján, amelyet a szervezetnek sikerült kezelnie. Ha viszont az Európai Unió kudarcot vall, Macedónia is felsorakozik az eddigi balkáni válságok mögé, amelyekben csaknem hatástalan volt az EU fellépése. Természetesen ezt tudatosítják a tagállamok és Brüsszel is. Ennek megfelelően az Európai Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselője, „Mr. Európa”, azaz Javier Solana intenzív diplomáciai aktivitást fejt ki a térségben. A diplomáciai nyomásgyakorlásnak viszont csak akkor van megfelelő súlya, ha szükség esetén más eszközökkel - katonai és gazdasági - is alá lehet támasztani az érveket. Az EU gazdasági ereje és nyomásgyakorló képessége megkérdőjelezhetetlen, viszont ez önmagában kevés. Az Európai Unió balkáni szerep- vállalásának sikere és érveinek súlya azon múlik, hogy szükség esetén hajlandó-e katonai erővel is megtámogatni saját diplomáciáját. Persze a sikeres közbelépéshez nem elég csak a hajlandóság, hanem képesség is kell - anélkül nincs hitele a szavaknak. A macedóniai probléma megoldásának kulcsa viszont az albánok és a macedónok kezében van - az EU csak a megegyezésben, rosszabb esetben a konfliktuskezelésben segíthet. Ha Szkopje nem lesz elég bölcs, előrelátó és/vagy a macedóniai albánok átlépnek egy bizonyos határt - ez esetben a függetlenségi törekvések -, újabb háború lesz a Balkánon. Ennek következményeit pedig - tudván, hogy a balkáni népek évszázadok óta a macedón területekért viaskodnak, és a történelmi igények még töb- bé-kevésbé rejtve, de most is élnek - eléggé gyászosak lehetnek Dél- kelet-Európa számára. Észak-morvaországi szervátültetési botrány - a visszataszító ügyet rövidesen a prágai képviselőház is megtárgyalja Szerencséjére az utolsó pillanatban magához tért KOKES JÁNOS Súlyos törvénysértések történtek 1992 és 1999 között az ostravai egyetemi kórház szervátültető központjában. A nemrégi elvégzett ellenőrzések során kiderült, hogy 95 esetben a hatályos szabályok megsértésével történt a halott személyek szerveinek művi eltávolítása. Ez a nyilvántartott 210 esetnek majdnem a fele. Az a feltételezés viszont, hogy az emberi szervekkel kereskedtek volna az orvosok, nem nyert bizonyítást, bár a gyanú cáfolata sem egyértelmű - erre a megállapításra jutott az a parlamenti bizottság, amely a cseh nyüvánossá- got már hosszabb ideje élénken foglalkoztató ügyet kivizsgáltatta. A prágai sajtó nagyon nyugtalanítónak tartja a vizsgálat eredményeit, ezért továbbra is azt találgatja, hogy emberi szervekkel kereskedtek-e Ostravában, vagy csupán hanyag módon, felelőtlenül vezették az egyébként kötelező kimutatásokat. A botrányos ügy két éve került először a lapok címoldalára, amikor Jaroslav Lux, a kórház akkori igazgatója felkérte Ivan David egészségügyi minisztert, hogy vizsgáltassa ki az emberi szervekkel való kereskedelemről egyre gyakrabban szállingózó híreket. Az erre a célra felállított parlamenti bizottság a napokban hozta nyilvánosságra vizsgálatainak eredményeit, amelyek a legkevésbé sem megnyugtatóak. Josef Janeček, a bizottság elnöke elmondta: a 210 számon tartott eset közül 95 alkalommal úgy operáltak ki szerveket, hogy hivatalosan még nem állapították meg a halált. így történhetett meg, hogy az egyik páciens a műtőasztalon magához tért, s csak ez mentette meg őt attól, hogy kioperálják valamelyik belső szervét, amivel nyilván a halálát okozták volna. Egy másik esetben pedig az derült ki, hogy a halottnak tartott személy agya még életképes volt, vért kapott, amikor a testből egy belső szervet kivettek. Ugyanakkor 24 esetben nincs semmiféle írásos bizonyíték arra, hogy ki kapta meg a kioperált szerveket. Négy olyan eset is ismeretes, amikor az ostravai központban eltávolított belső szerveket légi úton azonnal Berlinbe szállították. Két alkalommal pedig korábban érkezett meg a speciális berendezésekkel ellátott repülőgép Ostravába, mint ahogy a halál beállt. Súlyos állítások, kérdések, amelyekre egyelőre nincs hiteles válasz. Az ostravai kórház, illetve a szervátültetési központ vezetősége nem volt hajlandó nyüat- kozni a vizsgálatok eredményeiről. A botrányos ügyet rövidesen a cseh képviselőház is megtárgyalja. A szerző prágai munkatársunk.
