Új Szó, 2001. június (54. évfolyam, 125-150. szám)

2001-06-06 / 129. szám, szerda

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2001. JÚNIUS 6. KOMMENTÁR Elküldött küldött SZILVÁSSY JÓZSEF Hétfőn a Magyar Koalíció Pártjának elnökségi ülésére hívták Kom- lósy Zsoltot, a Nemzeti Vagyonalap Igazgatótanácsának tagját, aki v még aznap lemondott tisztségéről. Az ok: vitatható körülmények kö­zött készülnek magánosítani a Szlovák Hajózási Vállalatot. A ver­senytárgyalás végeredményét az MKP nem tartotta jó alkunak és tisz­ta ügynek. Ezért a vagyonalapban tevékenykedő küldöttei úgy dön­töttek, hogy nem szavazzák meg a döntést. Komlósy mégis igennel voksolt. Hétfőn este önmagát hozta kellemetlen helyzetbe, amikor az elnökségi ülés után szerkesztőségünknek tett ígéretével ellentétben kikapcsolta a maroktelefonját, és csak keddre ígért állásfoglalást. Vi­selkedése emberi szempontból érthető, ám tisztségviselőként semmi­képpen. Szakmai érvekkel ugyanis azonnal tisztázhatta volna magát a politikai színfalak mögött hallható mendemondák, elsősorban az igenlő szavazatok megvásárlásával kapcsolatos általános gyanúsítga- tások alól. Az utólagos magyarázkodások meggyőző ereje gyengébb. Több kormánytag korrupciós botránya, valamint a mostam magáno­sítások körüli érdekcsaták és médiaháborúk láttán a lakosság nagy része már csak kiábrándultán legyint: ez a kormánygarnitúra is besá- rozódik, akár csak az előbbi. A Szlovák Hajózási Vállalat elkótyave­tyélése sokuk szerint például vészesen hasonlít a Nafta Gbely elsíbo­lásához. Másként is alakulhatnának a dolgok, ha a többi kormány­párt követné az MKP és részben a néhai SDK példáját, amely több esetben is menesztette a gazdasági botrányokba keveredett miniszte­reit. A Magyar Koalíció Pártja pedig hétfőn ismét egyértelművé tette, hogy következetesen igyekszik elkerülni még a korrupció gyanúját is. Az a bizonyos labda most már csak a koalíciós partnerek térfelén pat­tog. Akik vagy végre kifejtik, miért előnyös az országnak a Nemzeti Vagyonalap Igazgatótanácsának döntése, s ezzel utólag Komlósy tettét is igazolják, vagy semmissé nyilvánítják a határozatot, egyúttal pedig új versenytárgyalást írnak ki. És ugyancsak menesztik az elfo­gult vagy más ok miatt rossz döntést hozó küldöttjeiket. Vagy - és ez a lehangoló szlovákiai gyakorlat - igyekeznek különböző mellébeszélé­sek és hazugságok révén elsumákolni az egész ügyet. Amivel újra csak azt igazolnák, hogy valóban nem különbek a mečiari vad privatizá­ció elhíresült alakjainál. JEGYZET Jöhet a feketeleves HOLOP ZSOLT Már főzi a választókat Pavol Rus­ko. A recept szerint a puhítás, szükség szerinti óvatos klopfolás helye a zsebtévé hírműsora, kí­nosan ügyelve a folyamat hosszá­ra, amely egyelőre a műsoridő 6- 7 százaléka lehet. Más mester­szakácsok konyhájában tovább kell időzni képileg, a fazék tartal­ma azonban itt kellően fitymá­landó. Főzőcske, de okosan nyomjuk le a torkukon. A híradó keretein kívül viszont szabad a pálya, és a márki végigcsámpáz- hat az egész műsorrácson. A ku­tya és a gyerek mindig biztos si­ker, de mivel az előbbit alig lehet szóra bírni, utóbbit kell. Ez sem megy könnyen, a kis besúgó nem akar besúgni az erre szakosodott műsorban, szókincse alapján a márki s a márkinő aligha beszél­gethet vele ebben a rohanó karri­erháztartásban - a főzés, (n) agy­mosás mellett nem marad idő a gyerekre. Na de van ízlelő, faka­nalas zsánerműsor is vasárnap este, Rusko hozza a komatálat. Egyelőre egy sima sajtostekercsét pottyant a kortesgulyásba. Nem lehet rögtön korianderos hagy­más vesével, breton módra készí­tett hizlalt jércével, bormártásos töltött őzgerinccel, bornak Ca­bernet Sauvignonnal terhelni a kiéhezett, sonka nélküli kirán- tottsajthoz szokott választó­gyomrot. És ahány nap, annyi ki­meríthetetlen lehetőség. Hétfőn kipottyanhat a rostán, kedden az utca csalogánya lehet, szerdán Pročko kísértheti, fejen állva va­jon tud-e mondjuk betonkeverőt kezelni, vagy meginni egy hordó sört, pénteken lehessen ő is poli­tikus (illetve milliomos, egy nulla nem jelent semmit a vetélkedő szlovák szlogenje), szombat dél­után vicceket mesélhet, az éjsza­kai erotikus betétben szilikonvöl­gyek közül integetve becézgethe- ti a választót, vasárnap ebédre megmutathatja a testét. A csütör­tök még nyitott, megfeszített tár­gyalások árán talán sikerül be­nyomni valamelyik venezuelai teleregénybe Hozé Femandó Szappanbuboréknak. Nem ka­csa, nyeljük a nokedlit. Szóval ez kifőzte, ez megette, meg ez is, meg ez is. És ez az egész fazékba bújtatott reklámíz- világ még kapni fog egy bélszí- námyalatot. Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (59233401, fax: 59233338) Főszerkesztő: Szilvássy József (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Juhász László - politika (58238339), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Grendel Ágota - kultúra (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310), Tomi Vince - sport (58238340) Szerkesztőbizottság: Szigeti László - elnök, Albert Sándor, Csáky József, Farkas Iván, Zachariáš István. Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 0949/6382806, Kassa: 095/6002225, Rimaszombat: 0866/5684214, Rozsnyó: 0942/7329857, Komárom: tel., fax: 0819/7704200, Nyitra: 087/6522543. Kiadja a Grand Press Rt. és a Petit Press Rt., Dostoievského rad 1, 811 09 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Žiačik - kereskedelmi osztály -, tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 59233401, fax: 59233338, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: 59233403 fax: 59233339 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051, 52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: B. Némcovej 32, 095/6709548, 6002210, fax: 095/6002229. Nyomja a GRAND PRESS, Bratislava. Terjeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Grand Press terjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: Versus Rt., ES-vývoz dače, Košická 1, 813 80 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 5/2 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése, beleértve azok eleKtronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. JĽL A lapok eladott példányszámát ellenőrző ABC SR tagja, ^ az ellenőrzés eredménye a www.sme.sk honlapon található. m arculati«« E-mail: redakcia@ujszo.com A magyarok sosem békéitek meg azzal, hogy az első vüágháború után nemzetük egyharmada Ma­gyarország határain kívülre került. Orbán Viktor kormánya radikális döntésre szánta el magát, amely törvény formájában a külföldi ma­gyaroknak számos olyan jogot ad, beleértve a családi pótlékok bizo­nyos formáját is, amelyekkel eddig csak a magyar állampolgárok ren­delkeztek, írja a prágai liberális na­pilap. A Budapest segítem akar a magyar kisebbségeknek című írás, rámutat, a státustörvény tervezete főleg Szlovákiában és Romániában viharos tiltakozásokat váltott ki. Az Orbán-kormány az alkotmányra hi­vatkozik, amely kimondja, Magyar- országnak kötelessége támogatni a határon túli magyarokat. A cikkíró kifejti, a határon túli magyarok ere­deti követelései sokkal radikálisab­bak voltak, még a kettős állampol­gárság is szóba került. Ezt azonban a magyar kormány elvetette, egye­- Nekem ez a koalíciós viszonyok szimbóluma (Peter Gossányi karikatúrája) bek között azért is, mert elfogadha­tatlan volt az EU számára. TALLÓZÓ MLADÁ FRONTA DNES Érdemes gyermekeink taníttatásába pénzt fektetni? - az információs társadalom felcsillantott egy új lehetőséget I. Változtatásokra vár az oktatás Azt hiszem, nem árulok el nagy titkot, ha megállapí­tom, hogy az elmúlt évek fo­lyamán a műveltség devalvá­lódott, a tudás elvesztette becsületét. A pénz lett az úr. ALBERT SÁNDOR Akinek pénze van, az ma sok min­dent - majdnem mindent - elér­het. Miért is vágyna diplomára egy fiatal, ha némi ügyeskedéssel az egyetemi tanár fizetésének a többszörösét is megkeresheti? Az új évezred küszöbén formálódó információs társadalom viszont felcsillantott egy új lehetőséget. Újra van esélyünk. A siker remé­nye kecsegtet, hiszen az új társa­dalom alapja a tudás. Vélhetően ez határozza meg a nemzetek sor­rendjét, nem a gazdasági értékek. Legnagyobb tudósaink, Nobel-dí- jasaink figyelmeztetnek bennün­ket erre az óriási lehetőségre, és üzenik, hogy a tudományban kis nép szülöttei is alkothatnak na­gyot. Üzenik, hogy a jövőbe be kell fektetni, és a legjobb a tanu­lásba való befektetés. Ez az egyet­len esélyünk arra, hogy felzárkóz­zunk a gazdagabb, sikeresebb or­szágokhoz. Nem mindegy tehát, hogy milyen iskoláirtk vannak. Nem mindegy, milyenek a szlová­kiai magyar iskolák. Mennyire tel­jesítik a diákok, a szülők, a mun­kaerőpiac elvárásait. De az sem lényegtelen, mennyire igényesek a diákok és a szülők. A nyelv az etnikai identitás meg­maradásának egyik feltétele. Az irodalmi nyelv elsajátításának helyszíne pedig az iskola. Az iskola hivatott a nemzeti öntudat és a kulturális hagyományok ápolására is. Határozottan érvényes ez a ki­sebbségben élő etnikai közössé­gekre. A kisebbség fennmaradásá­nak és fejlődésének feltétele tehát az anyanyelvű oktatás szavatolása. Hol tartunk ma? Az 1999/2000-es tanévben 261 állami és 12 egyházi magyar tanítási nyelvű általános iskola működött Szlovákiában, 54 967 tanulóval. Az ország három középiskola-típusában 20 395 di­ák tanult magyar nyelven. A 23 magyar gimnázium közül 11 önálló állami, 1 magán- és 3 egy­házi, valamint 8 közös igazgatású (szlovák-magyar tanítási nyelvű osztályokkal) állami iskola. Ezek­ben az intézményekben 5454 diák tanult magyar nyelven. Ez 26,74%-ot tesz ki. A magyar tan­nyelvű szakközépiskolákat 6134 tanuló látogatta (30,09%). Hat önálló állami és egy magániskola, valamint 15 közös igazgatású álla­mi és 12 magániskola működött. A magyar tanítási nyelvű szakmun­kásképző iskolák száma 32 volt. Ebből 4 önálló állami és 3 magán­iskola, valamint 23 közös igazga­tású állami és 2 magániskola. Az említett iskolákban 8804 diák ta­nult magyar nyelven, az összes ta­nuló 43,17%-a. Középiskoláinkban tehát 20 395 diák tanult magyar nyelven. A ma­gyar lakosság számarányához (az 1991-es népszámlálás adatai alap­ján 567 296 magyar nemzetiségű lakosa volt Szlovákiának) viszo­nyítva ez 3,59%. A szlovák közép­iskolákat látogató tanulók szám­aránya (246 460) a szlovák lakos­sághoz képest 4,67%. Ez a különb­ség elsősorban a magyarság kor- összetételéből adódik. Közismert ugyanis, hogy a magyar lakosság fokozatosan elöregszik. Nagyon érdekes, de egyben szo­morú képet mutat a középiskolák egyes típusait látogató szlovák, ill. magyar diákok számarányának összehasonlítása: A középiskolák tanulóinak megoszlása tanítási nyelve gimná­zium szakközép­iskola szakmun­kásképző szlovák 28,61% 33,61% 37,78% magyar 26,74% 30,09% 43,17% A táblázatból kitűnik, hogy a szlo­vákiai magyar tanulók 43,17%-a a kevésbé igényes és többnyire érett­ségi bizonyítványt sem adó közép­iskolába jár. A szlovák iskolák diák­jai már elmozdultak az igényesebb gimnáziumok és szakközépiskolák felé. Magyarországon ez az elmoz­dulás még látványosabb (a szak­munkásképző iskolákat a fiatalok alig 30%-a látogatja). Középiskolás tanulóink csaknem fele tehát a könnyebb utat választja, a szak­munkásképzők felé orientálódik, és önszántából lemond az érettségi bizonyítványról és egyúttal a felsőfokú képzésről is. Ez azt ered­ményezi, hogy az ország egyete­mein tanuló magyarok számará­nya a magyar lakossághoz viszo­nyítva háromszor kisebb, mint a szlovák hallgatóké a szlovák lakos­sághoz képest. Az említett adatok is igazolják a közismert tényt, hogy a szlovákiai magyar lakosság kép­zettségi szintje jóval alacsonyabb az országos átlagnál. Miért jelent ez problémát? Egyebek között azért is, mert EU-s tapasztalatok mutatják, hogy a munkanélküliség aránya és a munkavállalók képzett­ségi szintje között szoros összefüg­gés van. 1997-ben a felsőfokú vég­zettségű, 25-29 éves korosztály 5,8%-a volt munkanélküli, a kö­zépiskolai végzettségűek esetében az arány elérte a 8,8%-ot. Az álta­lános iskolai végzettséggel rendel­kezők körében a munkanélküliek aránya meghaladta a 12,5%-ot. A hasonlóság Szlovákiában is kimu­tatható. 1999-ben az iskolai vég­zettség alapján csoportosított mun­kanélküliek megoszlása a követ­kezőképpen alakult: egyetemi vég­zettség - 3,98%, gimnáziumi vég­zettség - 11,27%, érettségivel vég­ződő szakmunkásképző iskola - 16,38%, szakközépiskola - 32,48% és érettségi nélküli szakmunkás- képző iskola - 35,89%. Szlovákiá­ban a tartós munkanélküliség 20% körül mozog, de némely járásban meghaladja a 35%-ot is. A fiatalok kirekesztettsége a magyarok lakta Dél-Szlovákiában is óriási mérete­ket öltött. Természetesen ez magya­rázható az ország iparának, mező- gazdaságának összeomlásával is. De nem lehet figyelmen kívül hagy­ni azt sem, hogy a szakiskolák és szakmunkásképzők végzőseinek több mint a fele képtelen munkát találni. Vajon miért? A Munka-, Szociális és Családügyi Kutatóintézet felmérése is megáll­apítja, hogy „az iskolák elszakad­tak a valóságtól“. A munkáltatók ugyanis azokat a fiatalokat része­sítik előnyben, akik idegen nyelve­ket beszélnek, jártasak a számítás- technikában, tudják és hajlandóak is képezni magukat. Az iskolák vi­szont nem ezt tanítják, nem ezeket a képességeket fejlesztik, hanem tárgyi tudást adnak. A tárgyi tu­dással viszont az a gond, hogy eb­ben a gyorsan változó világban na- - gyón hamar elévül. A ma átadott tudásanyag a három-négy év múl­va pályakezdő fiatal szempontjá­ból mit sem ér. A kiutat csak az ok­tatási rendszerünk megreformálá­sa és a fiatalok képzettségi szintjé­nek a növelése jelentheti. Az írás befejező részét lapunk hol­napi számában olvashatják. Bécs ázsióját növelné, ha egy kisebb országcsoport - gazdas'ági erejénél fogva - vezetőjeként léphetne fel Ausztria-V4-elc: kettőn áll a partnerség MALINÁK ISTVÁN Ausztria mára külügyminiszteri szintű találkozóra invitálta uniós tagjelölt szomszédait és Lengyelor­szágot az általa kezdeményezett stratégiai partnerségi program megvitatására. Természetesen Po­zsonynak is jól felfogott érdeke minden olyan kezdeményezést tá­mogatni, amely elősegítheti az or­szág integrációs törekvéseit. Az osztrák ötlettel kapcsolatban azon­ban az utóbbi időben túl sok kétely merült fel. Egyelőre senki sem tud­ja, miről is van konkrétan szó, hiva­talosan maguk az osztrákok sem definiálták még, csak néhány sem­mire sem kötelező frázisszerű megállapítás hangzott el az együtt­működés fontosságáról, Bécs uniós tapasztalatainak átadásáról. A leg- kendőzétlenebbül Václav Klaus cseh exkormányfő fogalmazott, aki teljesen értelmetlennek tartja a dol­got, mondván, már amúgy is túl sok fórum, csoportosulás van, s a sok bába között elvész a gyerek. Klau- son nem lehet csodálkozni, közis­mert róla, hogy milyen szkeptiku­san viszonyul a visegrádi négyek­hez is. Ugyanakkor tény, az osztrá­kok akkor álltak elő e kezdeménye­zéssel, amikor uniós partnereik tel­jes diplomáciai blokád alá helyez­ték őket, s Bécs mindenáron ki akart tömi az elszigeteltségből. A büntetőintézkedések feloldása u­tán a sógorok pihentették a témát, csak mostanában vették újra elő. Ezért is mondta azt Bartoszewski lengyel külügyminiszter, hogy Var­só nagyon nyíltan közeledik min­den új elképzeléshez, „de ha a meg­valósítás iránt a kezdeményezőknél sem látszik túl nagy érdeklődés, óhatatlanul felmerül a képmutatás gyanúja”. Lehet, hogy a képmuta­tás erős kifejezés a nemzetközi diplomáciában, de aligha nevez­hető másnak a fura ellentmondás. Ugyanis ki hiszi el a sógoroknak, hogy őszintén törekednek a straté­giai partnerségre - a partner kife­jezésben az egyenlőség is benne van - tagjelölt szomszédaikkal, amikor a szabad munkaerőáram­lás kérdésében ismét bekeményí­tettek, s nem hajlandók eltekinteni a hétéves átmeneti időszaktól? Mert ez, akárhogy szépítgetik, egyfajta büntetőintézkedés, hiába nevezik ők elővigyázatosságnak. Érdekes lesz meghallgatni a hiva­talos osztrák magyarázatot, bár Ferrero-Waldner külügyminiszter asszony már megpróbálta eloszlat­ni a kételyeket, egyebek mellett lengyel kollégájának állításait is cáfolva. Persze ez az utca is kétirá­nyú. A visegrádiaknak tényleg jól jön minden segítség, ugyanakkor nyilvánvaló, Bécs ázsióját növelné, ha egy kisebb országcsoport ter­mészetes - gazdasági erejénél fog­va - vezetőjeként léphetne fel.

Next

/
Thumbnails
Contents