Új Szó, 2001. június (54. évfolyam, 125-150. szám)
2001-06-05 / 128. szám, kedd
2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2001. JÚNIUS 5. KOMMENTÁR SIDÓ H. ZOLTÁN Mindig kockázatokat hordoz magában a parlamenti ciklus utolsó évének állami költségvetése. Az éppen kormányzó párt vagy koalíció a választások évében bizonyítani akar, eleget szeretne tenni a polgárok elvárásainak. Ez pedig azzal a kockázattal jár, hogy az állami költség- vetés kiadási oldala „elszalad”, vagyis mélyül a deficit, nő az állam belső adóssága. A Dzurinda-kormány örvendetesen hamar nekigyür- kőzött a 2002-es költségvetés megvitatásának, holnap e témakör már harmadik alkalommal kerül a miniszterek elé. Az egyre konkrétabb körvonalakat öltő büdzsén némileg érződik, hogy jövőre parlamenti választások lesznek. Az eddig kiszivárgott információkból összeállított kép ugyanis azt mutatja, a kabinet a jóléti, a közérzetjavító intézkedésekre helyezi a hangsúlyt, míg az állami beruházások finanszírozása némileg háttérbe szorult. A polgárok minden bizonnyal örömmel nyugtázzák a jövőre beütemezett nyugdíjemelést, a fegyveres erők éberségét pedig valószínűleg növelni fogja a beígért 14. fizetés. E lépések eredményeként a pénzügyminisztérium eredeti tervéhez képest máris 500 millió koronával nőtt a költségvetés várható hiánya. Ráadásul a tárcák szokás szerint most is jóval többet kérnek, mint amennyi rendelkezésre áll. Talán ez utóbbi nem jelent komoly kockázati tényezőt, mivel Brigita Schmögnerová pénzügyminiszter a rá jellemző kérlelhetetlenséggel mindig szárnyát szegte a realitásoktól elrugaszkodott minisztereknek. Éppen ezért a most 37 milliárd koronára taksált hiány remélhetőleg nem nő tovább, mivel a kormány - a Nemzetközi Valutaalap javaslatára - megfogadta, a deficit nem lehet több mint a bruttó hazai össztermék 3,5 százaléka. Örvendetes az ön- megtartóztartás, mivel az államkassza hiányát úgyis nekünk kell megfizetnünk. Az 1998-ban a kormánykoalíció pártjaira szavazók tudták, hogy az önmegtartóztatás, a mečiari korszak pazarlása során felhalmozott adósság visszafizetése vár az országra. Ezért remélhetőleg azt is méltányolni fogják, ha a Dzurinda-kabinet 2002-ben nem fogja felelőtlenül szórni a pénzt. Persze, Szlovákiában semmi sem ilyen egyszerű: még az is lehet, hogy a mélyrepülésben lévő SDĽ a populizmus eszköztárához nyúl, és rákényszeríti a kormányt a népszerű, ám költséges intézkedések meghozatalára. Ebben az esetben viszont kárba veszhet az eddigi fáradozás, s kezdődhet az egész elölről... Kegydíj vagy nyugdíj? PÁKOZDI GERTRÚD Azt harangozzák már évek óta, hogy búcsút inthetünk a jelenlegi nyugdíj-biztosítási rendszernek. Ha ugyanis ez a kormány netán végképp fel is adná a társadalombiztosítási rendszer, s ezen belül a nyugdíjbiztosítás reformjának beindítását, a következőnek mindenképpen meg kellene tennie. Európa Szlovákiánál lényegesen gazdagabb országaiban is komoly fejtörést okoz a lakosság öregedése. Nálunk sem hagyható figyelmen kívül az az előrejelzés, mely szerint 2050 után a szlovákiai lakosság 35 százaléka lenne 60 évesnél idősebb. A társadalombiztosítási reform koncepcióján dolgozók számításai sem biztatóak. Amennyiben a rendszer változatlan maradna, s ha a nyugdíjalap mérlege is kedvezően alakulna, 2040-ben az átlagos öregségi nyugdíj az átlagbérnek 20 százalékát sem érné el. Ez már nem nyugdíj lenne, hanem kegydíj. Derűlátó kalkuláció alapján kapták az elemzők ezt a lehangoló számot, mely alátámasztja: ha fáj is, lépni kell. A nyugdíjreform megkezdése már tegnap is későn lett volna. Úgy hírlik, a kormány e hónap végéig hagyja jóvá a nyugdíjkorhatár fokozatos emelésének ütemtervét. Az egyik elképzelés szerint 2003-tól a nők is 60 éves koruktól mehetnének nyugdíjba, egy másik szerint a férfiak nyugdíjkorhatárát is emelnék. Semmi rendkívülit sem tartalmaznak a javaslatok, hiszen az EU számos olyan tagországában fontolgatják a nyugdíjkorhatár emelését, amelyben Szlovákiához képest már most jóval magasabb. A demográfiai bomba ott is ketyeg. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azonban a szlovákiai gazdaság sanyarú állapotát. Riasztó, hogy az iskolákból évente kikerülők 100 ezres tömegét még fé- lig-meddig sem tudja felszippantani a munkaerőpiac. Ez a nyugdíj- korhatár emelése ellen fellépők fő érve. Nyilvánvaló, csakis hosszú távon megvalósítható intézkedésekről van szó. Ez részben garantálná, hogy a nyugdíjkorhatár emelése nem befolyásolná drámaian a munkanélküliséget. Legyenek bár a nyugdíjkorhatár emelése mellett szóló érvek bármilyen meggyőzőek, kérdéses, hogyan alakul a tervezet sorsa a parlamentben. Bennfentesek szerint a törvényhozás akkor adná rá áldását, ha az illetékesek megoldást találnak a munkanélküliség égető problémájára is. Ennek pedig egyelőre semmi biztató jele sincs. Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (59233401, fax: 59233338) Főszerkesztő: Szilvássy József (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Juhász László - politika (58238339), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Grendel Ágota-kultúra (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva-régió (58238310), Tomi Vince - sport (58238340) Szerkesztőbizottság: Szigeti László - elnök, Albert Sándor, Csáky József, Farkas Iván, Zacharias István. > Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 0949/6382806, Kassa: 095/6002225, Rimaszombat: 0866/5684214, Rozsnyó: 0942/7329857, Komárom: tel., fax: 0819/7704200, Nyitra: 087/6522543. Kiadja a Grand Press Rt. és a Petit Press Rt., Dostoievského rad 1,81109 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fulmek, teí.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Žiačik - kereskedelmi osztály -, tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 59233401, fax: 59233338, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: 59233403 fax- 59233339 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051, 52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: B. Nemcovej 32, 095/6709548, 6002210, fax: 095/6002229. Nyomja a GRAND PRESS, Bratislava. Teijeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Grand Press teijesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: Versus Rt., ES-vývoz dače, Košická 1,813 80 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 5/2 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése, beleértve azpk elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem érzünk meg és nem küldünk vissza. jßL A lapok eladott példányszámát ellenőrző ABC SR tagja, az ellenőrzés eredménye a www.sme.sk honlapon található. Ay0it t-. -i J j i • r of ükui«ti»is E-mail: redakcia@ujszo.com TALLÓZÓ SME A forradalom utáni négy szlovák kormánnyal foglalkozik a napilap. Vladimír Mečiar három kabinet élén állt már, tizenegy év alatt összesen hat és fél éven át volt kormányfő. Legrövidebb ideig működött Milan Čič, valamint Jozef Moravčík kormánya; mindkettő hat-hat hónapig. Egyhu- zomban leghosszabb időn keresztül Mečiar volt hatalmon, az 1994-1998 közötti választási időszakban. THE GTON PO ST A lap szerkesztőségi cikke az USA-ban eddig folytatott konzultációk tapasztalatai alapján „vegyesnek” minősítette az átfogó amerikai rakétavédelmi tervek külföldi fogadtatását. Kína és Oroszország negatív volt, legalábbis a nyilvánosság szintjén, India viszont figyelemre méltóan pozitív. Valahol a kettő között vannak az európaiak, akik elismerik, hogy a ballisztikus rakéták potenciális fenyegetést jelentenek, de vonakodnak feladni az eddigi fegyverzetellennőrzési kereteket. Ki viseli a felelősséget azért, hogy negatív átvilágítási igazolást kapott az egykor katonai hírszerzés több tagja? Ygm n/1 lh/uľ\\/u U. Keleti bővítés (Agócs Ernő karikatúrája) Csehszlovák lusztrációs botrány Bár Stanislav Gross cseh belügyminiszter pénteki bejelentése, mely szerint 1991-1992- ben az akkori csehszlovák katonai hírszerzés mintegy száz személyisége kapott „negatív lusztrációs” igazolást komoly belpolitikai hullámokat kavart Csehországban, s a témát a nemzetközi média is felkapta, egyelőre nehéz megmondani, mi is áll az ügy hátterében, melyek a botrány mozgatórugói. KOKES JÁNOS Merthogy újabb botrányról van szó, amelynek politikai dimenziói vannak, az már kétségtelen. Az is biztos, hogy az ügy aligha zárul le néhány napon belül. A negatív lusztrációs igazolás a mai rendszerben nagy értékű, egyes közéleti és állami tisztségek, munkakörök ellátásához nélkülözhetetlen papír, amely világosan bizonyítja, hogy a volt szocialista évtizedekben az illető nem működött együtt a kommunista titkosrendőrséggel. Lássuk először a tényeket: Gross eredeti kijelentése, mely szerint „több száz” személyről van szó, később „mintegy százra” módosult. Jaroslav Tvrdík cseh védelmi miniszter viszont csak 16 személyt ismert el, s közülük szerinte csak nyolc dolgozik ma is az általa vezetett tárcánál. Gross hivatala hétfőn 114-ben jelölte meg a pontos számot. Mindkét fél szerint olyan személyekről van szó, akiknek titkosszolgálati múltját az akkori katonai hírszerzés hallgatta el a bel- ügy illetékesei előtt. Az okok egyelőre nem ismeretesek. Egyelőre egyetlen név sem hangzott el, nem tudni kikről is van szó. A belügyminisztérium azonnal feljelentést tett az illetékes hatóságoknál ismeretlen tettes ellen, s kérte az ügy büntetőjogi kivizsgálását. Maga a belügy úgy döntött, saját hatáskörében leellenőrzi az eddig kiadott mintegy 400 000 átvilágítási igazolás helyességét, s ehhez, néhány hónapra lesz szüksége. Aleš Šulc, a cseh belügy biztonsági osztályának vezetője szerint a hétvégén újabb hamis átvilágítási igazolásokat találtak. Gross és TVrdík tegnapi sajtóértekezletükön egybehangzóan tagadták, hogy az ügy valamiféle elszámolás lenne a két tárca között, s bejelentették, a háttér felderítésében szorosan együtt’fognak működni. Gross egyértelműen úgy fogalmazott, hogy a felelősség az egész ügyért az akkori csehszlovák szövetségi belügyminisztériumot terheli, amelynek élén akkor Ján Langoš állt, s helyettese Jan Rumi, a cseh szenátus mai alelnöke volt. „Kétségtelen, hogy a felelősség a belügyminisztériumot terheli. Az is kétségtelen, hogy a belügyminisztérium működéséért valalti felelősséget visel. Ez azonban nem az, mint ha azt mondtam volna most, hogy ezért az akkori belügyminiszter viseli a felelősséget” Langoš és Rumi mindennemű személyes felelősséget elutasít. válaszolt Gross egy, a Langoš felelősségét firtató kérdésre. Tvrdík bejelentette, az ügyet minél hamarabb meg szeretné vitatni szlovák kollégájával, Jozef Stankkal, hogy tájékoztassa őt a konkrét nevekről. Prágában bejelentették, az eddig napvilágra került adatok szerint a NATO brüsszeli központjában dolgozó csehek között egy sincs, akinek hamisított átvilágítási igazolása lenne. A hamis papírokra ugyanis a cseh védelmi minisztérium akkor jött rá, amikor biztonsági szempontból ellenőrizte azokat a személyeket, akik kapcsolatba kerülhetnek bizalmas és titkos NA- TO-dokumentumokkal. Langoš és Rumi mindennemű személyes felelősséget elutasított. Rumi szerint az ügy mozgatórugóit a hírszerzésben keíl keresni, mert a belügyminisztérium az ő anyagaik alapján adta ki a katonáknak a negatív lusztrációs igazolásokat, tehát a tiszta múltat igazoló lapokat. Rumi azt is elismerte, hogy erős politikai nyomás hárult a tárcára bizonyos emberek megmentése érdekében. A nevek ismét hiányoznak. Langoš a Národná obrodának nyilatkozva elmondta, hogy elődje, Richard Sacher a katonai hírszerzés egész dokumentációját átadta a hadseregnek, amelyet akkor a kommunista Miroslav Vacek vezetett. Ľuboš Dobrovský volt védelmi miniszter szintén mossa kezeit. Ugyanakkor a botrányos és egyelőre eléggé homályos ügy kezd szélesebb politikai méreteket ölteni. Miloš Zeman miniszterelnök, valamint Václav Klaus képviselőházi elnök szinte egybehangzóan úgy nyilatkozott, hogy a hamis papírok kiadásáért Rumi személyesen is felelősséget visel, aki ezt ismételten visszautasította, s személye elleni politikai támadásnak minősítette. Kifejezte meggyőződését, hogy a cseh társadalomnak egy évvel a választások előtt nincs szüksége a lusztrációkkal foglalkozni. Prágában ugyanis ezt a kérdést is feltették: miért éppen Gross rukkolt ki az üggyel, ha azt a védelmi tárca fedezte fel? S ki ellen irányul? Figyelemre méltó Petr Uhl volt emberi jogi biztos eszmefuttatása is a hétfői Právoban. Uhl ismét bírálta a lusztrációs törvényt, amely szerinte nem az emberek valós cselekedetei, hanem csak egy vitatható bejegyzés alapján dönt a sorsokról, emberekről. Bírálja azt is, hogy a törvény nem a titkosszolgálat tagjait, hanem csak a vele együttműködőket sújtja. így a volt titkosok gyakran nagyobb gondok nélkül a mai rendszert is szolgálják. Ugyanakkor megjegyzi, Rumi volt az, aki akkoriban döntött olyan személyek ügyében, akik egyéni elbírálás alá Miért Gross rukkolt ki az üggyel, ha azt a védelmi tárca fedezte fel? estek, s döntésével még az alkotmánybíróság álláspontját is felülvizsgálhatta. Megjegyzem, ezekről a dolgokról bizony nem sokat tud a közvélemény. Megszólalt Václav Havel is. A cseh államfő szerint egyelőre nincs értelme véleményt mondani az ügyben, mert nem ismeretesek a tények s a háttér. Havel egyébként személyesen több esetben is bírálta az átvilágítási törvényt, bár egy ilyesfajta jogszabály szükségességét nem vitatta. Ezt egyébként Csehországban a kommunistákon kívül szinte senki sem vitatja. Még a most kirobbant botrány kapcsán sem. Nagyjából azonban általános egyetértés van abban is, hogy eljött az ideje, hogy ezt a sokat vitatott jogszabályt egy más, igazságosabb és korszerűbb törvénnyel váltsák fel. Prága, június 4. OLVASÓI LEVÉL Patkánycsalogató szeméthegyek így, tavaszodván egyre gyakrabban vágyom csak úgy cél nélkül kószálni a napsütésben. A minap utam a Benéből a hajógyár hátsó kapuja felé vezetett, ahol ismételten rácsodálkoztam a „SZEMETET LERAKNI TILOS!” tábla tőszomszédságában pompázó (és immáron illatozó) szemétkupacokra. Sőt! Azóta a már megszokott vizuális élményhez egy újabb társult, egy népes patkánycsalád formájában. Valószínűleg ők sem tudtak ellenállni a hívogató napsugárnak, talán pont a közeli családi házak kertjeiben hivalkodó medencék valamelyikéhez indultak napfürdőzni. Előzékenyen utat engedtem a patkányapókáknak, -gyerekeknek és ángyikáknak, majd ellá- gyultan követtem őket tekintetemmel, míg el nem tűntek az út másik felén is felhalmozott - mily meglepő! - hulladék közt. Igazán kedves állatkák, de valahogy mégsem tartom szerencsés megoldásnak, hogy eme impozáns szeméthegyekkel portáink tőszomszédságában teremtünk ideális életkörülményeket ezeknek a - nem éppen tisztaságukról és sterilitásukról közismert - bájos kis rágcsálóknak. Arról nem is beszélve, hogy naponta kénytelenek vagyunk elvonulni szemet (és egyéb érzékszerveket) gyönyörködtető művünk mellett, ahogy a Pozsony és a belváros felé vezető főútra igyekszünk. Drága polgártársak, próbáljunk meg egy picit változtatni szemetelési szokásainkon! Hiszen hetente egyszer az a narancssárga kukásautó csak megjelenik a környéken, és az - ha hisszük, ha nem - arra hivatott, hogy a hulladékot elszállítsa! Akár a szemétkukák mellől is, ha az már megtelt. Nem feltétlenül szükséges tehát kivinni oda, az aluljáróba. Esetleg egy szeméttároíó elhelyezése is szóba jöhetne a fentebb említett helyen. S mindezt azért, mert én felnőtt fejjel is hiszek a csodákban. Utóirat 1. Most már hiszem, hogy hinni igenis, érdemes! Mire papírra vetettem a fenti megható történetet, eltűntek a szeméthegyek. Hiába dolgoztam, de nem bánom!!! Utóirat 2. Mégsincsenek csodák, hacsak nem nevezzük annak a szemét reprodukciós képességét. Mert újra gyűlnek a zsákok, halmok, kupacok. Hagyománytiszteló nép a miénk - ha a szemétnek ott a helye, akkor ott a helye! Tiltó tábla ide vagy oda! Mezőszállási Ildikó Komárom
