Új Szó, 2001. június (54. évfolyam, 125-150. szám)

2001-06-30 / 150. szám, szombat

ÚJ SZÓ 2001. JÚNIUS 30. Riport - hirdetés 9 Csak egy cigánycsalád maradt az elhíresült faluban, és lassan csomagolnak a székesfehérvári romák is Követnék a zámolyiak példáját- Halló, Józsi vagyok! Szia! Mi újság, hogy vagytok? Én is. Igen, mindenki jól van. Mi van a Máriákkal? - Józsi, vagyis Krasznai József háta mögött még ketten várnak a strasbourgi katedrális mel­letti telefonfülkéknél. A zámolyi romák szószólója és barátai rendszeresen be­szélnek az otthon maradot­takkal, a fehérváriakkal, a csónakkal, mert Zámolyon mára már csak egyetlen ci­gány család maradt. JUHÁSZ LÁSZLÓ A falujukból kiutált, majd Strasbourgban általános meglepe­tésre menedékjogot kapó magyar- országi romák kálváriája még ko­rántsem ért véget, és újabb csalá­dok is fontolgatják: Franciaor­szágban kezdenek új életet. A zámolyi romák közül egyedül Lakatos Piroska nem követte lá­nyát Strasbourgba, gyerekeivel otthon maradt, és nem is akarja elhagyni a falut. Legalábbis ezt ál­lítja Újvári József, Zámoly polgár- mestere.- Lehetőségük lett volna, mégsem mentek ki - magyarázza a tanító­ból tavaly polgármesterré avan­zsált Újvári. - Ok azt mondják, itt­hon keresik boldogulásukat. Piroska férje, Lakatos úr nem tud­ni, hol keresi a boldogságot, mert a polgármester szerint három hete eltűnt a faluból. - A munkaügyi központtal is meggyűlt a bajom miatta - kesereg a telefonba Újvári József. - Közhasznú munkásként alkalmaztuk, aztán valószínűleg összezördülhetett az asszonnyal, mert egyszerűen nyoma veszett. Azóta nem hallottam felőle. Krasznaiék viszont azóta már Strasbourgban hallóznak a kagy­lóba. Jó hírekkel örvendeztetik az otthoniakat: igaz, a legtöbben kö­zülük még szükséglakásban lak­nak, sőt van, aki továbbra is az if­júsági szállóból menhellyé alakí­tott Rajna-parti kollégiumban, de a strasbourgi viszonyok így is ösz- szehasonlíthatatlanul jobbak a zámolyiaknál. A zámolyi romák azonban nem­igen fértek meg az otthoniakkal. Fajgyűlölők mindenütt vannak, lehet, hogy ezért még nem hagyta volna ott a hét roma család a 2154 lelket számláló Fejér megyei tele­pülést. Mikor 1997 őszén néhány alámosott ház megindult, 38 em­bert a művelődési házba menekí­tett Horváth János, az akkori pol­gármester, a putrikat pedig eldó- zeroltatta. Kolompár Györgyné, Krasznai sógornője Strasbourg- ban egy kávé mellett, illetve fejé­ben („Jaj, lelkem, most látom, nincs nálam a pénztárca!”) elme­séli, a kultúrházban sem volt nyu­godalmuk: egyik éjszaka rájuk törték az ablakot, állandó rette­gésben éltek. Jó két évig így is maradtak, mígnem az Országos Cigány Önkormányzat (OCÖ) tel­ket vásárolt Zámolyon, ahol aztán faházakat építettek a rászorulók­nak. Pár napig időztek csak a ro­mák a sebbel-lobbal összetákolt, majd nagy csinnadrattával át­adott szükséglakásokban, mert ott sem hagyták őket békén a bőr- fejűek, Kolompárné szerint rájuk is gyújtották az egyik faházat. Vé­gül a közeli faluban, Csórón húz­ták meg magukat Krasznaiék há­zában.- Az OCÖ házai azóta is gazdátla­nok. El tudja képzelni, milyen ál­lapotban lehetnek a bekerítetlen területen álló lakások. Lassan már csak a falak állnak - ecseteli a zámolyi helyzetet a polgármester, aki elmondja, minden mozdítha- tót elvittek a házakból, s ma már csak hívatlan látogatók éjszakáz­nak időnként odabenn. Szószólójuknál nem voltak hívat­lanok a később Franciaországba vándorló romák, Krasznai (azelőtt Kolompár) József csőri házában mindenkinek akadt hely. De a nagy lakásnak nagy volt az ára is: nem tudta fizetni a rezsit, egyre sokasodott az adóssága - végül el akarták árverezni feje fölül a há­zát. De ezt már nem várta meg Krasznai, saját maga adott túl raj­ta - legalábbis ezt állítja a sógor­asszonya. Krasznai máshogy em­lékszik:- Öt teherautóm volt odahaza. Nem azért jöttem, mert nem volt Krasznai József Strasbourgban megtalálta számítását- Nézzen ide - húz elő zsebéből hanyagul egy köteg frankot Krasznai. - Nincsenek anyagi gondjaink. A központban lakom, innét száz méterre. Mondom ma­gának, uram: ég és föld. Itt ember­számba vesznek minket. Reprezentatívnak nem nevezhető rövid közvélemény-kutatásom szerint tíz strasbourgi járókelő kö­zül mindössze kettő hallott arról, hogy városuk magyarországi ro­mákat fogadott be. Egy szemüve­ges fiatalember szerint a DNA cí­mű helyi lap annak idején sokat cikkezett a zámolyiakról.- Nem hiszem, hogy valakit is za­varnának - törli a tűző naptól gyöngyöző homlokát a férfi. - Nem ők itt az egyedüli külföldiek, jól megférünk velük. Engem leg­alábbis nem zavarnak. pénzem. Az elv miatt jöttem, uram. Nem tudtam ilyen gyűlöl­ködésben élni - villan a férfi sze­me. Krasznait kérdezni sem kell, dől belőle a szó. Hogy még a szocik alatt is jobb volt, meg hogy nekem sem igen tetszene, ha a fi­amhoz éjszaka baseballütős szkinhedek dörömbölnének be. A menedékkérő zámolyiak amúgy - köszönik kérdésem - jól vannak, többen szállodák konyháján dol­goznak, vagy folyosót takaríta­nak. Strasbourgban szolidaritási bizottság alakult támogatásukra, ennek nem kis érdeme volt abban, hogy a francia menekültügyi hiva­tal, az OFPRA viszonylag gyors döntéssel idén menekültstátust adott 15 zámolyi és csőri romának (7 felnőtt és 8 gyermek). Ma ösz- szesen negyvenhat magyarországi A zámolyi romák napi telefonkapcsolatban vannak az otthon maradot­takkal (A szerző felvételei) roma, 22 felnőtt és 24 gyerek él a 126 ezres francia városban. Hogy miből telt a hosszú útra? Kolompárné azt mondja, anyósa régi ismerőse, egy jeruzsálemi jó­tevő adott 1 millió kétszázezer fo­rintot, mikor meghallotta, menné­nek a cigányok, csak nincs miből. A történetnek ezt a változatát erő­sítette meg a brit biztonságpoliti­kai kutatóintézet folyóirata, a Jane’s Intelligence Digest, amely megemlíti, hogy a zámolyi cso­port politikai pártfogója az a Fran­cia Kommunista Párt, amely „megbízható katonai hírszerzői források szerint a KGB-hez fűződő erős kapcsolatairól volt ismert”. De egyelőre még Zámolyon va­gyunk. Az utolsó vércsepp a pohár­ba tavalyelőtt hullott, amikor - má­ig tisztázatlan körülmények között - a cigánytelepen meghalt egy csákvári, nem roma férfi. Ezután végképp nem volt tovább maradá­suk a romáknak. A haláleset miatt nyíltan ellenük fordultak a helybe­liek. Ahány ember, annyiféleképpen emlékezik vissza a történtekre. Ká­bítószerügyet, leszámolást, bosz- szút, alkoholmámoros erőfitogta­tást emlegetnek - egyelőre kibo- gozhatatlannak tűnnek a szálak. Most csak a tények: 1999. augusz­tus 28-án éjjel a csákvári Csete Fe­renc és két társa Zámolyra érkezik. Éjfél körül a férfi már halott, társai sértetlenül távoznak Trabantjukon a romatelepről. Volt-e támadó szándék a csákváriakban, ki kit provokált, ki ütött először - ezekre a kérdésekre a bíróság adhat csak választ. Tény, hogy a Fejér Megyei Bíróság gyilkosságként tárgyalja Csete Ferenc halálesetét. Sós Gyula bíró sajnálattal közli velem, ugyan ő a bíróság elnöke, de egyúttal az ügyet is tárgyalja, ezért nem adhat semmüyen felvilágosítást. A me­gyei bíróság sajtóreferense, Mo- rócz Emil elmondja, július 11-én lesz a következő tárgyalás, ahol újabb tanúkat, köztük a gyilkosság egyik közvetlen tanúját is kihall­gatják. Morócz megerősíti, hogy a magyar Igazságügyi Minisztérium februárban kezdeményezte két, ta­valy óta Strasbourgban élő zámolyi kiadatását, értesüléseink szerint Góman Ibolyáról és Horváth Ág­nesről van szó. Ismét Kolompár Györgyné bizonyul a legbennfente- sebb forrásnak.- Ágnes húgom szinte teljesen vak. Kizárt dolog, hogy valami kö­ze lehetne a halálesethez. Ibolyka meg tizenéves, ő sem ölhetett em­bert. Annyian voltak ott akkor es­te: bárki tehette - bizonytalanodik el az asszony, és tekintete a sem­mibe réved. - Mi sem maradunk Fehérváron - keményednek meg hirtelen az arcvonásai. - Most még csak látogatóba jöttünk a sógoromékhoz, de amint tehetjük, kijövünk mi is. Nincs más megol­dás. Nálunk sem jobb a helyzet, mint Zámolyon volt. Az asszony hosszan ecseteli, mi­lyen körülmények között laknak huszonkilencen egy 100 négyzet- méteres vályogházban, ahol csak egy vécé van, azt használja a fel­nőtteken kívül az öt gyerek és a ti­zennégy unoka.- Még ott sem hagynak minket bé­kén. A fajgyűlölők állandóan pro­vokálnak, a fiamra nemrég bicská­val támadtak, az udvarunkban traktorral mentek a gyerekekre - sorolja Kolompárné. És visszaemlékezik a zámolyi pol­gármester is, amikor végül arra ké­rem, hasonlítsa össze a mostani helyzetet az egy-két évvel ezelőtti­vel.- Megszűntek a torzsalkodások, senki sem dézsmálja a gyümölcs­fák terméseit. Mióta elmentek a romák, nyugalom van a faluban. Senkinek sem hiányoznak. Strasbourg, 2001 június Kolompárné és fia, Attila sem ma­rad sokáig Székesfehérvárott FOGYASZTÓI HITEL HŐSZIGETELŐ RENDSZERRE BAU MIT. Az édes otthon melege. A Baumit a Tatra bankkal nagyon előnyös feltételek mellett kínál hitelt Önnek: • gyors hitelnyújtás, • a hitel nagysága elérheti a hőszigetelő rendszer árának 80%-át, • hitel 100 000-től 300 000 koronáig, • nagyon előnyös és változatlan törlesztőrészletek, • hitelt 1,2,3 vagy 4 évre nyújtunk. Részletes tájékoztatást a BAUMIT Infóvonalon adunk: 02/59 30 33 33, www.baumit.sk TATRA BANKA- diaTog 02/68 661000, www.tatrabanka.sk VK-540

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents