Új Szó, 2001. június (54. évfolyam, 125-150. szám)
2001-06-29 / 149. szám, péntek
ÚJ SZÓ 2001. JÚNIUS 29. Riport A progresszív kortárs művészetet támogató somorjai At Home Gallery léptei: tavaly megnyílt a Művészetek Háza, idén a zsinagóga homlokzatának felújítása folyik Művészetek szentélye inspirativ belső térrel Altunk a zsinagógában, és az évtizedek történéseit őrző csendben megszólalnak a falak. Mint a mesében. De nem! Hiszen annak, amit a Kiss házaspár, Suzanne és Csaba Somoiján létrehozott, vagyis az At Home Gallerynek semmi köze a csodás elemekben bővelkedő történetekhez. TALLÓSI BÉLA Bár az At Home Gallery történetének van valamiféle olyan aurája, amilyen csak a valóságtól elrugaszkodott cselekedetekről szóló históriákból árad. Igen, a mesékből magunkba szívott aura ott lebeg az At Home Gallery körül, hiszen szinte a csodával határos módon eshet csak meg, hogy két, a legnemesebb cél érdekében megszállott ember, sok-sok hasonlóan elhivatott jóbarát segítségével megment a pusztulástól egy zsinagógát. Csaba és Suzanne Kandóban, Vancouverben ismerték meg egymást. Hosszabb kinttartózkodás után Csabának családi okok miatt haza kellett jönnie Somotjára, Suzanne pedig követte őt, s úgy döntöttek, itt valósítják meg kanadai álmaikat. Szerették volna felkarolni a progresszív kortárs művészetet, ám mert egyebük nem volt, csak egy panelházi négyszobás bérlakásuk, más lehetőséget nem találtak céljuk eléréséhez, mint hogy otthonuk három helyiségét kiállítási térré alakították, s 1995. december 9-én megnyitottak egy olyan lakásgalériát - At Home Gallery néven -, amilyenre széles e hazában nem igazán volt példa. A zsinagóga omladozó épülete aztán beleszólt az At Home Gallery életének alakulásába. Csaba, aki a zsidó imaház szomszédságában nőtt fel, nem bírta nézni, miként megy tönkre a város múltjához tartozó csodálatos emlék - ma már műemlék. „Söprűnk, lapátunk nem volt, de belefogtunk a felújításába - meséli Csaba. - Amikor a több mázsa galambürüléket talicskáztuk ki az épületből, megfordulhatott volna a fejünkben, hogy vállalkozhatnánk esedeg olyan területen, amelyből meg lehet élni, de az munkált bennünk, hogy nem magunkért és nem magunknak csináljuk, hanem Somorjának, a Csallóköznek, Szlovákiának.” A művészetek iránti szeretetük, és a zsinagógával szembeni elfogultságuk elég erőt adót nekik ahhoz, hogy sikerült felújíttatniuk a tetóAt Home Gallery meglehetősen nagy és látványos utat tett meg. szerkezetet, beüvegeztetniük az ablakokat, bevezettetni az áramot, megjavíttatni a kőpadlót, vagyis használhatóvá tenni az épületet. Mi több, életet vittek bele: 1996. augusztus 1-jén Somorjai Kiss Tibor és Károlyi Zsuzsanna kiállításával megnyitották a somorjaiak és mindenki előtt a nyilvánosság elől évtizedekig elzárt épületet. „Felemelő érzés volt, amikor először tártuk ki a kaput a város lakói előtt - emlékeznek Csabáék. - Sikerült Kiss Csaba és Suzanne: „Hittünk abban, hogy az At Home Gallery körül Somorjáról, a környékről, az országból vagy távolabbról olyan közösség alakulhat ki, amely az újjáéledő európai szellemiségben tud gondolkozni". visszaadnunk valamit a városnak, ami az övé, ami egykor része volt Somolja életének, csak a kommunizmusban elvették tőle, mert nem kellett ez az érték. Kezdetben arra gondoltunk, hogy csak üresen, a gyönyörű belső teret mutatjuk meg a somoijaiaknak, akiken lászott, örülnek, hogy újraéled ez a tér, megilletődnek annak a csendnek a mélységén, amely itt van bent, s a több évtizedes el- vagy bezártságról hallgat és beszél.” A megnyitó óta azonban nemcsak a csend és a falakon ejtett sebek vallomása hallható és látható a somorjai zsinagógában, hanem különböző műfajú koncertek, valamint kortárs művészeti kiállítások, elsősorban a térhez, a helyiség szelleméhez igazodó installációk. Az At Home Gallery életét folytonosan új fejezetek gazdagítják. Tavaly Csabának és Suzanne- nak újabb nagy terve valósult meg: felújították a zsidóiskolát, s létrehozták benne a Művészetek Házát, mely tehetséges fiatal művészeknek ad átmeneti otthont ahhoz, hogy Somoiján alkothassanak. Idén tovább épül és szépül az At Home Gallery. Csabáék belekezd- tek a zsinagóga homlokzatának felújításába. „A tetőtér bádogtakarását már kicseréltük, most öntjük a homlokzatdíszeket. Szívesen tataroznánk az egész épületet, de erről egyelőre nem álmodozunk, hiszen minimális összegekből kell kijönnünk a homlokzat felújítása során is. Szerencsére vannak olyan segítőink, akik a zsinagóga létét szintén szívügyüknek tekintik, például az állványzatot is baráti alapon kaptuk. így persze lassabban haladunk a restaurálással, mintha nagyüzemi módszerekkel végeznénk, viszont ennek a szakaszos megújulásnak is megvan a varázsa. Olyan ez így, mintha az ember egy lélegző élőlényt ápolgatna.” Ha szakaszosan lépeget is előbbre az At Home Gallery - mint minden, ami alapítványi és önkormányzati támogatásból él és fejlődik -, meglehetősen nagy és látványos utat tett meg. Hidakat épített Közép- és Nyugat-Európa felé, s ma a Pozsony, Budapest, Prága, Zürich négyszögben mozog. Suzanne és Csaba ugyanis a zsinagógát, amely, mint mondják, a művészetek szentélyeként várja a látogatóit, mindig is nemzetközi fórumként, és nem regionális szinten akarták működtetni. „Arra építettünk, hogy ’89 után más vüág A tetőtér bádogtakarását már kicserélték, most öntik a homlokzatdiszeket (Somogyi Tibor felvétele) kezdődött, hogy a fiatalabb nemzedékek, melyeknek van lehetőségük, hogy utazzanak, világokat hasonlítsanak össze, nyitottak lesznek az újra. Azt gondolná az ember, hogy egy kisvárosban, amilyen Somolja is, csupa érdektelen ember lakik, akiket legfeljebb a folklór vonz, de az ún. magas művészet távol áll tőlük. S kiderül, hogy csak lehetőséget kell adni, meg kell nyitni egy ilyen, a haladónak, az újnak, az izgalmas másnak otthont adó helyet, s megjelennek az emberek, mert megvan bennük az új iránti igény és fogékonyak. A kezdetektől fogva tudjuk, hogy szükség van arra, amire a zsinagógában és most már a Művészetek Házában is törekszünk, hogy toleranciát közvetítsünk a kultúrával. Közép-Európában ugyanis, sajnos, tragédiákból tudjuk, hova vezet a másság gyűlölete. Ez az épület arra is hathat inspiratívan, hogy ide belépve másképp gondolkodjunk a másságról. Hittünk abban, hogy az At Home Gallery körül Somoijá- ról, a környékről, az országból vagy távolabbról olyan közösség alakulhat ki, amely az újjáéledő európai szellemiségben tud gondolkozni. Nincsenek illúzióink, nem Somorja lesz az európaiaso- dás közzéppontja, de minden egyes pici dolog, mint amilyet mi is csinálunk, fontos ahhoz, hogy elkezdődhessenek a nagyok.” A nagyok! De mik is azok a nagyok? Egy kisváros életében nagy dolog lehet az is, ha az embereket egy idő után nem kell csalogatni, maguktól is elmennek megnézni egy-egy kiállítást, meghallgatni egy-egy, a szubkultúrában kínáltaktól eltérő hangzású zenét. Illúziókba ne ringassuk magunkat, Somoiján sem az installációs és a multimediális művészet a legkapósabb csali, de az emberek már megszokták és elfogadják, hogy az At Home Galleryben ezt kapják, s nem állnak meg tátott szájjal a bejáratnál, hogy miért hívták őket ide, hol vannak a falról a képek! „Jönnek csoportosan diákok, alap- és középiskolások - mondja Csaba -, mert érzik, hogy nem lehet csak úgy elmenni egy olyan épület mellett, amelyből fél évszázadra kizárták az életet, ötven évig csak ott állt, majdnem szétesett, és most újra él. Érzik, látják, hogy ennek a térnek olyan kisugárzása van, amelyért kár lenne, ha elveszne.” Öngyilkosságot kísérelt meg egy fiatal rozsnyói diáklány. Az orvosok bizakodóak, a két műtét után Denisának nagy esélye van a teljes felgyógyulásra Rettegett a számtanpótvizsgától KMOTRIK PÉTER Nehéz eldönteni, kit minősít a rossz bizonyítvány. A szülők az iskolát, a pedagógus a szülőket, a gyerek az egész világot okolja. Úgy gondolja, mindenki összefogott ellene. Pszichológusok a megmondhatói, a tanév vége közeledtével hány diák retteg. Megnövekszik az eltűnt gyerekek száma, sokan félnek hazamenni, mert otthon nem csupán a tintaleves és papírgaluska várja őket, hanem az atyai szigort jelképező nadrágszíj, nem szólva a tiltások hosszú listájáról. Néhány évvel ezelőtt egy gimnazista az iskola harmadik emeletéről esett ki - később derült ki, nem véletlenül: félt apja haragjától, amit egy rossz osztályzat váltott ki. Alapvető kérdés, mit vár el a szülő - tudja-e egyáltalán, müyen képességei vannak gyerekének mennyire objektív a tanár, hiszen nem tévedhetetlen - ő is csak ember; s mit szeretne a gyerek, mi az, amit szívesen tanul, mert érdekli. Június 22-én majdnem tragikusan végződött a bizonyítványosztás a rozsnyói Šafárik Gimnáziumban. A szlovák- és magyar tannyelvű gimnáziumban a négyéves általános műveltséget nyújtó középiskolai osztályok mellett egy nyolcosztályos szlovák tannyelvű gimnázium is működik. A nyolcosztályos gimnázium negyedikes diákja, Denisa K. a tanévzáró után megpróbált véget vetni életének. A Kassai Kerületi Rendőrparancsnokság szóvivője, Jarmila Petrová jelentése szerint a 14 éves diáklány kiugrott negyedik emeleti lakásuk ablakából. A rendőrségi beszámolóban az áll, hogy Denisa K. rossz tanulmányi eredményei miatt kísérelt meg öngyilkosságot. A14 éves diáklány kiugrott negyedik emeleti lakásuk ablakából. Denisát, akinek három gerinccsigolyája sérült meg az esés következtében, először a rozsnyói Szent Borbála Kórházba, majd a kassai Pasteur kórházba szállították. A legutóbbi tájékoztatás szerint a lányon két sikeres gerincműtétet hajtottak végre. Bizakodóak az orvosok, mint mondják, Denisának nagy esélye van a teljes felgyógyulásra, mert szerencsére sem a gerincvelője, sem a központi idegrendszere nem sérült meg. Szünet nélkül cseng az gimnázium telefonja, az újságírók egymásnak adják az iskola kilincsét, a tanárok - panaszolják - lassan kezdenek belefáradni az állandó kérdezőskö- désbe. Az igazgató nem utasít visz- sza. „Denisa négy éve jár az iskolánkba. Kollégáimhoz hasonlóan nyűt, vidám természetű lánynak ismertem meg, akinek kiváló a nyelvérzéke. A matematikával azonban hadilábon állt, ebből az egy tantárgyból mindig hármasa volt” - mondja Jozef Matis. Mint kiderült, a lány már félévkor is hármas és négyes között állt, végül a jobb jegyet kapta meg. A második félévben tovább romlottak a jegyei, ezért várható volt, hogy egy négyes éktelenkedik majd a bizonyítványában. Mivel azonban Denisa többször is kérte matematikatanámójét, szeretne javítani, az iskola vezetősége úgy döntött, lehetővé teszi számára a pótvizsgát, s ha jól felkészül a negyedik évfolyam második félévi tananyagából, akár kettest is kaphat. így a tanévzárón kiosztott bizonyítványra a számtanjegy helyén az állt: „nem értékeld’. Az igazgató szerint a kislánynak a bizonyítvány átadásakor elmagyarázták, mit jelent a pótvizsga, amelynek napja a nyári szünidő végére, augusztus 30-ra volt kitűzve. Az igazgató szerint Denisa kiegyensúlyozottan viselkedett a tanévzárón, nem látlllusztrációs felvétel szott rajta, hogy megviselte volna a dolog. Denisa mégis kiugrott szobája ablakából. Egyesek szerint éppen a pótvizsgától való félelmében tette. Az igazgató a szülők kérésére új bizonyítványt áhított ki, amelyre most már ráírta az elégségest. Jozef Matis szerint ezt a tanévzáró napján is megtette volna, ha a kislány akkor megmondja, hogy nem akar pótvizsgázni. (A rozsnyói gimnáziumban az épület tetőszerkezetének felújítási és átalakítási munkálatai miatt fejeződött be június 22-én, egy héttel korábban a tanév, mint az ország többi iskolájában.)
