Új Szó, 2001. június (54. évfolyam, 125-150. szám)

2001-06-27 / 147. szám, szerda

ÚJ SZÓ 2001. JÚNIUS 27. Nagyszünet Hogyan zajlana a reklámok szerint egy napunk? íme egy reklámnap TEHETSÉGES KUTAT ÁSUNK Egy részképzés története ELMÉLKEDÉS reklámok szerint ho­gyan is zajlana egy na­punk? A csodálatos reggel első fénysugarai si­mítják végig három­dimenziósán borotvált arcunkat, miközben feleségünk - természete­sen meztelenül - tökéletes aromájú kávét főz a konyhában, és kedve­sen mosolyogva zsírmentes marga­rinnal keni meg a friss pirítóst. Ar­ca gyönyörű, hiszen semleges PH- értékű szappant használ, és a nap­fény vidáman táncol korpamentes, kondicionált haján. És csak most vesszük észre, hogy tartós frizurá­ját ma reggel vörösre festette! Mi­lyen csodálatos, ragyogó szín! Azt tervezi, hogy estére megint szőke lesz, mert megérdemli. Boldogan nevetünk, miközben a gyerekek lerohannak a lépcsőn egy rajzolt nyúllal, és énekelve kémek magas tápértékű gabonapelyhet a friss kakaójukba. Bár a szobájukban nagy a rendetlenség, ők ráfogják a nyuszira, és végül együtt tornáznak nagyi fittneskazettájára. Együtt indulunk dolgozni és iskolá­ba a család autójával, és büszkén nyugtázzuk, hogy megvan mind a négy légzsák, és a beépített extrák kifogástalanul mű­ködnek. A kutya ugyan megint levi­zelte az első kereket, de mi tudjuk, hogy csak azt szereti, és elvégre ez a mi au­tónk. A szomszédok a kertből egy kana­pén ülve integetnek, és narancsitalt kor­tyolnak elégedetten, arcukon a jövő gene­ráció emelkedett életérzése: haverok, buli és tengerpart, vagy valami Uyesmi. Mikor autónk dugó­ba kerül a belváros­ban, az előttünk vá­rakozó gépjármű hátsó ablakában egy kisgyermek grima­szol, de mi nyugodt mosollyal az ar­cunkon koraijuk elő az ülés alól a tegnapról maradt gyorséttermi sült krumplit, és élvezettel majszoljuk, miközben a kis rosszcsont arcáról lehervad a mosoly. A hivatalban mindenki friss és jó­kedvű - hála az olcsó és kiváló kávé­nak -, a munka olajozottan halad, csupán a női alkalmazottak nyugha- taüansága okoz némi problémát, mikor 11-kor feltűnik az ablaktisztí­tó modellfiú diétás kólát kortyolva, és még a mocskos üvegen át is jól ki­vehető dülledő, borotvált mellkasa és kockásra kidolgozott hasizma, melyet biztosan az otthoni haszná­latra gyártott kondieszközöknek, és a zsírégető teának köszönhet. Mi is elgondolkozunk ezen, hiszen csak napi tíz perc az egész. Délben kiugrunk ebédelni a sarki gyorsétterembe, hiszen ott jó len­ni, és az étel is friss és tápláló. Fo­gyasztás közben néhány fontos telefont bonyolítunk, és ezt már nyugodt szívvel tehetjük, hiszen már csúcsidőben sem kell aggód­nunk a percdíjak miatt, elvégre ez a mi hangunk. Ebéd után beka­punk néhány drazsérágót, hogy szájüregünkben normalizálódjon a PH-érték, persze alkalmanként egy-két mentolos cukorka is meg­teszi, pláne, ha csak két kalória. Hazafelé megállunk vásárolni a benzinkútnál (mert most ott érde­mes) csokit, habkönnyű pudingot (a gyerekeknek, ha megették ren­desen a vacsorát), pelenkát és in­timbetétet (persze a legnagyobb nedvszívóképességűt), tartós ele­met, háztartási gépeket, „2 in 1” sampont, arclemosót, sminket és fogkrémet, ami háromszoros vé­delmet biztosít; szóval a legszüksé­gesebb dolgokat. Az utcára lépve összefutunk K. István mosógépsze­relővel, aki már 26 éve van a szak­mában, és neki elhisszük, hogy va­lamit tennünk kell a vízkő ellen. Az este békés és nyugodt, környe­zetbarát légfrissítő illata árad, és mi intelligens mosóporral tisztí­tott pizsamánkba bújva, hitvesi csókot lehelünk feleségünk arcre­generáló krémjére, majd mély LUKÁCS KATALIN A középkorban gyakor­lott egyetemjárás ké­sei utódja a manapság igencsak felkapott ■■■i részképzés. Ez a felső- oktatásba már sikere­sen beférkőzött emberkék kiváltsá­ga. Ha ők egy szemesztert külföldi (általában magyarországi) felsőok­tatási intézményben szeremének tölteni, beadnak egy kérvényt egy bizottsághoz, akik aztán elbírálják, és általában megítélik az ösztöndí­jat. Ezek után semmi más dolga nincs az emberkének, mint: 1.) csat­lakozni a Budapestre, Pécsre, Sze­gedre induló csoportokhoz, hiszen e városok felsőoktatási intézményei (ELTE, JPTE, JATE) a legnépszerűb­bek a szlovákiai részképzéses diá­kok körében, és az sem utolsó szem­pont, hogy ezekre a helyekre az évek során jól kitaposott ösvények vezetnek; 2.) keresni egy kevésbé felkapott egyetemet, ahol a legvaló­színűbb, hogy az ember megtalálja annak a területnek a kutatóit, szak- irodalmát, amellyel foglalkozni sze­remé. Ezekre a nálunk kevésbé is­mert egyetemekre azonban sokkal göröngyösebb az út, mint a feljebb említettekre. Erről az útról szeret­ném megosztani veletek egy egyete­mi hallgató élményeit. A hallgató várakozásokkal és remé­nyekkel telve pakolja meg bőrönd­jét, helyet szorítva benne az anyai hamuban sült pogácsának, és neki­vág egyedül a Nagy Ismeretlennek. Az első arculcsapás akkor éri, ami­kor kiderül, hogy azon a tanszéken kívül, amellyel a hallgató hosszabb ideje kapcsolatban volt (és értesítet­te jöveteléről), az érkezéséről más ezen az egyetemen nem nagyon tud. Valahol egy zugban rejtőzik ugyan egy levél, amelyben közük az illetékes szervek, hogy egyetemü­kön X. Y. szlovákiai egyetemi hallga­tó részképzésen vesz részt, de nem szentelnek neki különösebb figyel­met, hiszen ki tudja, mit is jelent az a részképzés? Amikor aztán tisztá­zódik ez a kis félreértés, kiderül, hogy az egyetem kollégiumában sajnos nem tudnak szállást biztosí­tani, de albérletet nem probléma ta­lálni. Igaz, hogy csillagászati össze­gért és a város másik végén, de aludni csak kell valahol. Ekkor a pár napja még lelkes és reménykedő di­ák elgondolkodik, mit is tehetne. A biztonság kedvéért keres egy tele­fonfülkét, hogy elpanaszolhassa po­gácsasütő szülőanyjának az eddigi kellemetlenségeket és tanácsot kér­jen. Viszont nem volt ez a telefoná­lás felesleges, hiszen a nyilvános ké­szülék, amelyet emberünk igénybe vett, az egyetemi kollégiumban ta­lálható, vele szemben pedig egy ajtó a következő felirattal: Hallgatói ügyintézés. Ha már itt vagyok... - gondolja emberünk -, mit veszthe­tek? Előveszi magabiztosabbik én­jét, bekopog az ajtón, és a vele nagy­jából egykorú (szimpatikus) srác­nak előadja kérdését: Az O minisz­tériumon és az M szakkolégiumon keresztül vagyok itt, és valami félre­értés folytán nem kaptam szállást EBBEN a kollégiumban... Utána­néznél? A szimpatikus fiú segítő­késznek bizonyul, hiszen hősünket azonnal az igazgatónőhöz kíséri, aki közli, hogy nem értesítették őt, de ha úgy is lett volna, akkor is több tucat ember van várólistán, nem ad­hat helyet egy most bepottyanónak. Ez a hozzáállás tetszik a hallgató­nak, hiszen igazságos, és becsületes emberre vall, de lakni csak kell vala­hol, úgyhogy megrázza magát, és megkérdezi: És akkor most mit csi­náljak? Az igazgatónőben felülkere­kedik az emberség, és intézkedni kezd. (Közben kiderül, hogy férje is arról a környékről való, ahonnan a hallgató.) Felhívja az M szakkollégi­umot, tárgyal, és másnap a visszaté­rő hallgatót azzal a jó hírrel fogadja, hogy nehéz helyzetére való tekintet­tel figyelmen kívül hagyja a várólis­tát, és a hallgató akár már aznap be is költözhet. A hallgató örül. Szállás már van, de azt ki is kell fizetni. Az ösztöndíjról eddig ugyanis még nem volt szó. A telefonszámot, amit még az otthoni bizottságtól kapott, hiába hívja. De különben is: mit ér az ember ebben az országban adó- azonosító szám nélkül? Nyomás az adóhivatalba, álld ki a sort, töltsd ki a papírokat, várj egy hetet, aztán megkaphatod a pénz egy részét, amelyet az adott egyetem utal arra a bankszámlára, amelyet egy meg­határozott banknál kell nyitni. Az itthoni bizottságot sikerül elérni te­lefonon, de ók sajnos nem segíthet­nek, ők csak kiosztják az ösztöndíja­kat, tovább nem érdekű őket a do­log. De az O minisztériumban biztos tudnak segíteni, hívja fel őket. Az O minisztériumban a hallgató nincs a listán, ott csak a budapesti részkép­zésesek vannak. Hosszas keresgélés után (az idő pénz) a hölgy mégis­csak talál egy elfelejtett listát. Bo­csánat, elfeledkeztek róla. Végre lendületet vesznek a dolgok. A hall­gatónak a hivatalba mászkálás he­lyett végre van ideje bemenni a könyvtárba. Azt hiszi, fellélegezhet. Ám a könyvtárban is azonosítadan repülő tárgyként kezelik, hiszen ott sem tudják, mi az a részképzés. A hallgató hiába magyarázza, hogy ő ebben a szemeszterben ennek az egyetemnek a diákja, a könyvtáros hölgyek arra hivatkoznak, hogy ta­valy is eltűnt a Duden-sorozat, mi lesz, ha most a hallgató kicsempészi az országból valamelyik másik fél­tett kincsüket. A hallgató kikéri ma­gának (habár agyában felvillan az otthoni „upomienkák" serege...), és a Tanszékhez fordul segítségért. A Tanszék felelősséget vállal vendégé­ért, így a hallgató most már könyv­tárba is járhat. Ezekkel a kisebb problémákkal el is telt a szemeszter első fele. A nyolcadik héttől a hall­gató végre rendszeresen kapja ösz­töndíját, utalják a koüégiumi díjat is, és végre feltárulnak előtte a diák­élet szépségei, Végre élvezni tudja a kiváló oktatók érdekes óráit, nap­közben a tanulásra koncentrálhat, eüdőzhet a könyvtárban, esténként pedig új ismerőseivel mozizhat, eszegethet-iszogathat, társasjáté- kozhat, csavaroghat. Közben észre- védenül a szívéhez nő a város, amely annyi értéket rejt; az egye­tem, ahol annyi tényező motiválta több és alaposabb tanulásra; a kol­légium, ahol annyi kedves emberrel ismerkedett meg, és ahol néhány igazi barátot is szerzett. Emberünk nehéz szívvel veszi tudomásul, hogy lassan itt az utolsó vizsga, és többé nem lesz e város egyetemének a di­ákja. Ez lenne a történet. Az én történe­tem. Sok új tapasztalattal lettem gazdagabb az elmúlt szemeszter­ben. Újra megbizonyosodtam arról, hogy a kezdeti nehézségeket igenis át lehet hidalni, csak akarni kell, és nem szabad feladni. Érdemes új utakon elindulni, és az se baj, ha egyedül indul el az ember, hiszen így sokkal nyitottabb a külvilág felé. Azt is tapasztaltam, hogy rendes és segítőkész emberek, akik kihúznak a vízből, mindig és mindenhol akadnak. Habár ez az írás a Veszp­rémi Egyetemről szól, valószínűleg nemcsak ott van ez így. A legújabb termék (Internetfotó) A Klikken (júl. 4-7.) négy napon át több ezer ember szórakozik együtt, egymás mellett, békében Na, elhúzol ám a Klikk-fesztiválra! AJÁNLÓ gyes vélemények sze­rint a kamocsai Klikk- fesztivál (júüus 4-7.) olyan, mint a gruppen- szex, vigyázni kell, hogy ki ne maradj belőle. Mert, ugye, ha több ezer ember szó­rakozik megállás nélkül négy napon keresztül együtt, egymás mellett, aránylag békében, az csak jó lehet. Főleg, ha ez Szlovákia a részén fo­lyik, ahol úgymond a magyarok lak­nak többségben. Az érsekújvári fiatalok kezdetben öncélú táborozása mára a szlová­kiai magyar fiatalság egyik legran­gosabb rendezvényévé nőtte ki magát. A szervezők idén 4 helyszí­nen, több mint 110 fellépővel vár­ják a látogatókat. Az igazi kükke- sek már a nulladik napon birto­kukba vehetik a tábort, a fesztivál ugyanis hagyományosan, a hivata­los megnyitó előtt egy nappal megnyitja kapuit. Ha pedig már ott vagy, kezdődhet a BULI. Idén abszolút újdonságnak számít a Dan stage színpad, amelyen a nap 24 órájában szünet nélkül zaj­lik majd a műsor. Reggel 7-től na­ponta jógázás és kommunikációs gyakorlatok várják az érdeklődő­ket, majd a Gömöri Ifjúsági Klub és a komáromi Európa Klub veszi kéz­be az irányítást, és szervezésükben fellép többek közt Laár András, Agócs Gergő, a ZBK, Bartalos Má­ria, lesz drogellenes előadás, talál­kozó a Greenpeace aktivistáival, sőt ingyengulyás-parti is. Az elő­adásokat a Klikk-fesztiválok elma­radhatatlan eseménye, az amatőr zenekarok versenye követi. Ezután esténként a Montana, a Vujicsics, a Kor-Zár, a Jej družina és a M.É.Z. ad majd koncertet, késő este pedig a népzenéé lesz a főszerep, lesz táncház is, úgyhogy otthon ne hagyjátok táncos lábaitokat. Az élőzenét nosztalgiabuli követi egé­szen másnap reggel hat óráig, májd egy kis szusszanás után a nap ismét jógával kezdődik. A neves breznói klubról elnevezett Bombura stage is tartogat meglepe­téseket a látogatók számára. Itt lesz ugyanis csütörtökön és pénteken az Afro Magic dob workshop, ahol a budapesten tanuló afrikai diákok­ból álló Afro Magic együttes tagjai­tól tanulhattok dobolni. A dobsuli­ba te is bekapcsolódhatsz, ha hozol magaddal kongát, dobot vagy egyéb ütnivaló alkalmatosságot. Az időjárástól függetlenül itt igazi for­ró afrikai légkörre lehet számítani. Ezen a színpadon kap helyet a film- és performance fesztivál is. Éjjelen­te pedig a Bandaska Reggae Sound System, a Veneer (trip-hop-dub), a Pre HUB Electronic Music Band, Dj Proppa (drum'n'base), Dj Public (hip-hop), Dj Tacs Kru nyomul haj­nalhasadásig. A röplabdapályát - amely eddig a nagyszínpad előtt volt - kevésbé forgalmas helyszínre költöztették, a tavaly nagy sikert aratott strandfo- cibajnokság idén is a Vág partján lesz, és széles választékból válogat­hatnak a vízisportok kedvelői is, va­lamint idén is lesz lovaglás. A szer­vezők igyekeznek a szolgáltatások színvonalán is javítani. Idén 12 ka- jálda várja az éhes táborlakókat. Külön büfében lesz a vegetáriánu­soknak is. (Ebbe talán egy kicsit közrejátszott az a tény is, hogy a fesztivál legnevesebb fellépője, az angol New Model Army tagjai közü kettő kizárólag zöldséget fogyaszt.) Ja, a zenekarokat majdnem elfelej­tettem! Akik a plakáton szerepel­nek, azok - a Ghymesen kívül - mind ott lesznek Kamocsán, plusz még vagy nyolcvan banda és dj. Ha érdekel, ki, mikor lép fel a Klikk­fesztiválon, klikkelj a www.kükk- fest.sk honlapra. Ott van minden, részletesen. KLIKK! (rp) (Roskó Péter felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents