Új Szó, 2001. június (54. évfolyam, 125-150. szám)

2001-06-26 / 146. szám, kedd

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2001. JÚNIUS 26. KOMMENTÁR Mire fizetünk adót? PÁKOZDI GERTRÚD Tavaly június 9-e volt az a nap, amelyet követően az állampolgá­rok már maguknak dolgozhattak. Egy éve ugyanis akkor volt az adószabadság napja. Idén több okból - egyebek mellett a vagyon- alapi kötvények törlesztése miatt - valószínűleg a hónap utolsó hetére tolódik ki ez a dátum. A szóban forgó mutató alakulása azt tükrözi elsősorban, hogy mennyibe is kerül az adófizetőnek az ál­lam. A statisztika szerint tavaly a közigazgatás minden előállított koronából több mint 44 fillért osztott el. Sajnos, az adókból és a különböző járulékokból származó bevételek nem elegendőek a közkiadások finanszírozására, ezért az állam gyakran kénytelen kölcsönért folyamodni. Amit kamatostul kell visszafizetnie. És ez az adófizetőnek is mind több pénzébe kerül. Brigita Schmögnero- vá pénzügyminiszter szerint az adott gazdasági helyzetben nincs mód adócsökkentésre, szerinte az OECD-tagországok viszonylatá­ban Szlovákia inkább azok közé sorolható, amelyekben alacso­nyabbak az adó- és járulékterhek. Kijelentésével azokra a függet­len szervezetek által készített elemzésekre reagált, amelyek ennek az ellentettjét állítják. Aligha kérdéses, hogy az adófizetők zöme kinek a véleményét osztja. A kormány már jóváhagyta az adóre­form tervezetét, mely egyelőre csak a természetes személyek adó­jának kisebb csökkentésével számol, a vállalkozói szférának még egy évet várnia kell hasonló jó hírre. A pénzügyminiszter - ért­hetően - félti az állami költségvetést, ezért utasítja vissza némely képviselők radikálisabb adócsökkentési javaslatait. És mivel a köz- igazgatás szinte valamennyi területére több pénzt kérnek az illeté­kesek, nyilvánvaló, hogy adóügyben a kormányjavaslata a parla­mentben is zöldet kap. Ilyen körülmények között több mint való­színű, hogy jövőre sem örülhetünk majd korábban az adószabad­ság napjának. Az adófizetőt pedig aligha érdekli, hogy ezzel tulaj­donképpen az állam korábbi rossz döntéseiért (is) fizet. JEGYZET Diplomás gondok LAJOS P. JÁNOS A napokban kapja kézhez a leg­több végzős egyetemista tanul­mányainak elismerését, a diplo­mát. Természetesen ez csak a he- piendes esetekre vonatkozik, azokra, akik túljutottak az öt év emberpróbáló vizsgaidőszakain, az ellógott órákra sikerült igazo­lást szerezni, illetve olykor erőt véve másnaposságukon legalább látszólag részt vettek az órákon. Akadhatnak persze olyanok is, akik kitartásuk és a sikeresen el­végzett évfolyamok ellenére sem vehetik át oklevelüket, mivel ta­nulmányaik legelején elkövették azt a hibát, hogy nem akkredi­tált szakra jelentkeztek, és a most szerzett papírjuk értéke egyenlő a felhasznált matéria ér­tékével. Vannak olyanok is, akiknek diplomája érvényes, csak éppen az a szépséghibája, hogy nem Szlovákiában. Nekik azonban nem kell annyira két­ségbe esniük, mint a korábban említetteknek, hiszen néhány vizsga, pár ezer korona, és már­is bekerülhetnek a szlovák bér­táblázat diplomások számára fenntartott helyeire. Már ha az állami szektorban szeretnének elhelyezkeni, mivel a magán­szféra számára az oxfordi vég­zettség különbözeti vizsga nél­kül is megfelel. Ám aki Magyar- országon főiskolai karon végzett, inkább menjen eladónak, mivel úgy is többet kereshet, mint ké­pesítés nélküli tanárként. Szóval, ha sikerült elkerülni az egyetemválasztás buktatóit, és hősünk veretes hazai egyetemen akár kitüntetéssel fejezte be az orvosi szakot, könnyen rájöhet, hogy Szlovákiában orvosra nincs is szükség, főleg nem kezdő or­vosra, atesztáció nélkül. A vá­lasztott szak sokat számít annak megítélésében, hogy hasznos avagy felesleges volt-e az egyete­men eltöltött öt-hat év. Vannak állócsillagok az egyetemi szakok között (pl. az informatika), ame­lyekkel még hosszú időn át nem lesz nehéz jól fizető állást talál­ni, viszont néhány, a köztudat­ban még „menő” szakon szerzett diploma elhelyezkedési gondo­kat okozhat (orvos, a közgaz­dászképzés egyes szakjai). Ám nekik sem kell kétségbe esniük, hiszen még mindig érvényes, hogy kevés az egyetemet végzett munkanélküli. Az egyetemi évek alatt mindenkire ráragad egy kis nyelvtudás, számítógépes isme­ret, ami mindig előny munka- helykeresésnél, így aztán könnyen előfordulhat, hogy gé­pészdiplomával, néhány év nyu­gati bébicsőszködés után rendőr lesz az abszolvens. Hacsak a gye- rekvigyázás, fűnyírás vagy pin- cérkedés közben nem tetszik meg a kinti lét. Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (59233401, fax: 59233338) Főszerkesztő: Szilvássy József (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Juhász László - politika (58238339), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Grendel Ágota-kultúra (58238313), Hibán Gabriella-panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310), J. Mészáros Károly-sport (58238340) Szerkesztőbizottság: Szigeti László - elnök, Albert Sándor, Csáky József, Farkas Iván, Zachariáš István. Szerkesztőség: Prievozská 14/Á, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 0949/6382806, Kassa: 095/6002225, Rimaszombat: 0866/5684214, Rozsnyó: 0942/7329857, Komárom: tel., fax: 0819/7704200, Nyitra: 087/6522543. Kiadja a Grand Press Rt. és a Petit Press Rt., Dostoiévského rad 1,811 09 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fűknek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Žiačik-kereskedelmi osztály-, tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 59233401, fax: 59233338, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: 59233403 fax: 59233339 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051, 52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: B. Nemcovej 32, 095/6709548, 6002210, fax: 095/6002229. Nyomja a GRAND PRESS, Bratislava. Terjeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Grand Press terjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: Versus Rt., ES-vývoz dače, Košická 1,813 80 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 5/2 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem érzünk meg és nem küldünk vissza. A lapok eladott példányszámát ellenőrző ABC SR tagja, ellenőrzés eredménye a www.sme.sk honlapon találna of áriu:«,«« E-mail: redakcia@ujszo.com írató. A párbeszéd manapság sokkal erősebb szükségletként nyilatkozik meg, mint korábban Egy görcsös szomszédság példája A fenti cím kölcsönzés: Er­hard Busek volt osztrák al- kancellár az osztrák-cseh vi­szonyt elemző politológiai esszéje felett olvastam. E. FEHÉR PÁL Ebben térségünk egyik legjobb is­merője világosan kifejti: „a Cseh Köztársaságnak és Ausztriának is tudomásul kell vennie, hogy a kon­tinens közepén találtak otthonra, és elsőrendűen érintik őket az Európa jövőjét ülető, ma még kérdőjelekkel teli fejlemények. A görcsök itt nem sokat segítenek!” Ez a megállapí­tás, természetesen, éppen úgy vo­natkozik a közép-európai nemzetek bármelyikének egymás közötti, tör­ténelmileg korántsem simán for­málódott viszonyára, ahogyan az osztrák-cseh kapcsolatokra és azok históriájára. Igen, most ugyancsak hűvösnek mondhatók az államközi kapcsolatok a két or­szág között, s nem szabadna leegy­szerűsíteni ezt a problémát arra, hogy Wolfgang Schüssel kancellár és Miloš Zeman miniszterelnök nem kedvelik egymást, mindene­kelőtt Haiderék kormányzati rész­vétele okán, mert Bécs és Prága kö­zött a viszony még a Schüssel előtti szoedem kancellár idején kezdett rohamos gyorsasággal romlani. És nem is csupán osztrák-cseh problémáról van szó. Éppen ezek­ben a napokban lehetünk tanúi an­nak, hogy milyen veszélyes félre­értésekhez vezet a Budapesten el­fogadott státustörvény: Magyaror­szág szomszédai felettébb bizal­matlanok lettek az Orbán-kabinet- tel szemben. Ám ki nevezhetné felhőtlennek a horvát-olasz, netán a szlovén-osztrák kapcsolatokat? Az is kétségtelen, hogy a mostani konfliktusoknak alapvetően két okuk van. Az egyik a történelmi előzményekben gyökerezik: a mo­narchia öröksége még mindig kí­sért a legváratlanabb helyzetek­ben. „A Párizs környéki békében előírt határrendezések” - olvasom Busek szövegében - „egyenesen a mai kérdésekhez vezetnek. A szu- détaföldi képviselők az osztrák parlamentben akartak maradni, OLVASÓI LEVÉL Kettős jubileum Zsérén A Gímesi Alapiskola Gyermekkara és a Zoboralja Zsérei Női Kar hangversennyel emlékezett meg megalakulásuk harmincadik, illet­ve tizedik évfordulójáról. Simek Viktor pedagógus-karnagy vezeté­amely szomorúan vett tőlük bú­csút 1918-ban...” A másik ok két­ségtelenül az, hogy a térség közös gazdasági érdekeit az érintettek még most sem képesek a valóságos szinten felmérni, és ennek megfe­lelően racionálisan cselekedni. S az sem lehet kétséges, hogy a jelen közös érdekeinek felette kell állnia a történelmi örökségnek, hiszen senki komolyan nem gondolhatja, hogy a múlt miatt lemondhatnánk a jövőről. Pontosabban szólva: a múltat a jelen és a jövő értékrend- szerébe kellene beépítenünk. Még­pedig úgy, hogy a történelem vitás mozzanatai, a hajdan egymásnak feszülő politikai szándékok, az egyik oldalon igazságosnak, a má­sik oldalon igazságtalannak tartott ügyek maradjanak meg azoknak, amik: a viharos múlt emlékeinek. Egyébként jegyezzük csak fel, hogy a térség egyik alapvető közös érde­kének tartja Busek Szlovákia EU- tagságát, hiszen - mint írja - „e nél­kül a schengeni egyezmények ér­A múltat a jelen és a jövő értékrendszerébe kell beépítenünk. telmében tarthatatlan helyzet áll­na elő (vessünk csak egy pillantást a térképre!”, s megkérdőjeleződne e gazdasági térség közös mivoltá­nak evidenciája”. Erhard Busek né­zeteit a bécsi kiadású Europäische Rundschau magyar kiadása, az Eu­rópai Szemle nyomán idézem. Ha nem tévedek, Paul Lendvai folyói­ratának megjelenését annak idején még Bruno Kreisky kancellár kez­deményezte, mi több ez az orgá­num olyan időkben sürgette, igé­nyelte a párbeszédet, amikor - mondjuk - Moszkvában még Leo- nyid Brezsnyev, Berlinben pedig Erich Honecker határozta meg a politikát, s ez korántsem a dialógus irányába mutatott. Úgy tetszik, hogy a párbeszéd manapság sokkal erősebb szükségletként nyilatkozik meg, mint korábban. Az európai integrációs folyamatok mind szel­lemi, mind gazdasági téren min­denképpen olyan igényt támasztá­sé alatt sok sikeres szereplésük volt idehaza és külföldön. Ezen a kellemes vasárnap délutánon a ju­biláns énekkarok mellett fellépett a Gímesi Menyecskék Éneklőcso­portja, amelyet szintén Simek Vik­tor irányít. Áz alapiskola két diák­ja zongorafeldolgozásokkal tette színesebbé a műsort. Emlékez­tetőül e két jubileumra emlékpla­kettet kaptak az énekkarok és a karnagy. A műsort a három ének­nak, hogy a felek tisztázzák, volta­képpen kik vannak most abban a bizonyos európai otthonban, és kik lesznek az új lakók. Ezzel kapcso­latban sokszor említődik a globali- zációs veszély: a kis lélekszámú nemzetek kultúrája, hagyomány- rendszere kénytelen lesz beolvadni a nagy uniformizált egészbe - állít­ják sokan. Ennek az integrációs fo­lyamatnak azonban van egy olyan része is - és erről alig-alig esik szó -, hogy az úgynevezett nagyok, az európai ház őslakói saját érdekük­ben kénytelenek lesznek megis­merkedni az újakkal, a - mondjuk így - kicsikkel, noha ugyan miért lenne például Lengyelország „ki­csi”? Igenis állandó párbeszédben kell tisztázni a korábbi ellentéte­ket, az új érdekeket, oldani szüksé­ges a történelmi görcsöket... Ez a feladat azonban nem oldható meg másképp, mint úgy, hogy a „na­gyok” kénytelen-kelletlen meg kell, hogy ismerjék a „kicsikéd’, az úja­kat. Például az EU-tagságra az egyik leginkább felkészült kis or­szág kétségtelenül Szlovénia. És ugyan mit tudunk Szlovéniáról? Bush elnök például biztosan sem­mit, mert összetévesztette Szlová­kiával. Ám ugyanez a Bush ugyan­csak rázós elnökválasztási kampá­nyában - az Egyesült Államok tör­ténetében először! - kénytelen volt a kisebbség nyelvén, spanyolul megszólalni, holott eddig az USA mindig a népek „olvasztókemencé­jeként” szerepelt, s Amerika büsz­ke is volt erre... Egészen biztos, hogy Európának meg kell tanulnia, s nem utolsósor­ban nekünk is, hogy kik a szlové­nok, és meg fogják különböztetni a cseheket a szlovákoktól, noha ed­dig leginkább „csehszlovákok” vol­tak, sőt az észtekkel is komolyan kell beszélni, róluk pedig még keve­sebbet tudunk, tud a világ. Éppen ez a körülmény (s a példaként emlí­tett Európai Szemle gyakorlata) mutatja, bizonyítja, nem lesz keve­sebb vita az európai jövőben. Több lesz, mert a szomszédok között a görcsök így oldhatók. Az azonban biztos, hogy e viták értelmesebbek lesznek, szükségszerűen, mint az eddigi indulatoskodások többsége. kar és a közönség közös éneke zárta. További sok sikeres szerep­lést és jubileumot kívánunk az énekkaroknak! Ahhoz, hogy a Gyerekkar további kerek évfordu­lókat érhessen meg, a legfonto­sabb, hogy legyen magyar diák, magyar iskola. Ezért mindent meg kell tennünk, ne hagyjuk elveszni iskoláinkat. Sajnálatos, hogy az el­múlt másfél évben Zoboralján né­hány egyén a magánérdekeit TALLÓZÓ HOSPODÁŔSKÉ NOVINY A tekintélyes napilap terjedelmes írást közöl, amelyben a lap po­zsonyi tudósítója azt elemzi, ho­gyan fogadták - elsősorban a ma­gyarok - Szlovákiában a státus­törvényt. Dél-Szlovákia többsé­gében magyarok lakta járásaiban nyugalom honol. A Szlovákia iránti lojalitás megkérdőjelezésé­nek, valamiféle drámai vitának semmi jele sincsen. Az éppen el­fogadott státustörvény, amely kedvezményeket biztosít a hatá­ron túl élő magyaroknak, leg­alábbis eddig, semmiféle „kelle­metlen” reakciót nem váltott ki. Rámutat, bár a megkérdezettek, elsősorban az értelmiségiek nem tagadják érzelmi kötődésüket a magyar nemzethez, sem azt, hogy a magyar nemzet részének tekintik magukat, mindnyájan egyben hangsúlyozzák, hogy „Szlovákiát tekintik hazájuknak, itt születtek, s nem akarják el­hagyni ezt az országot”. A buda­pesti kormány által beígért ked­vezmények iránt az emberek „in­kább szociális okok miatt ér­deklődnek”. A hivatalos Buda­pest nem titkolja, hogy ezzel a határon túl élő magyarok etnikai összetartozását is meg akarja erősíteni, hogy csökkentse azokat az asszimilációs nyomásokat, amelyeket a környezet fejt ki a magyarokra. A szerző röviden is­merteti Bugár Béla és Eduard Ku­kán kijelentéseit, akik „megnyug­tatták a szlovákiai közvéleményt”, s idézi František Mikloškót is, aki a nagy Magyarország felidézését látja a törvényben. Megjegyzi, a szlovák ellenzék már egyértel­műen nyilvánosságra hozta, a jö­vő évi választásokon ismét meg­játssza a magyar kártyát. A szlo­vák sajtó többsége Magyarország lépését a határon túli magyarok támogatása érdekében tartózko­dással fogadta. Megemlíti, Szlo­vákia már négy évvel ezelőtt elfo­gadott egy hasonló törvényt, Po­zsony azonban messziről sem tö­rődik annyit a külföldi szlovákok­kal, mint Budapest a külföldi ma­gyarokkal. (-kés) NOW ČAS A napilap latolgatja, hozhat-e megújulást a Demokratikus Bal­oldal Pártjában (SDĽ), ha Pavel Koncoš földművelési miniszter lesz az elnök. „Koncoš múltja (például az, hogy a Csehszlovák- Szovjet Barátság EFSz elnöke volt a hetvenes években) a mo­dern baloldali politikusoknál akadály lehet. Ám Koncoš múltjá­nál is fontosabb, hogy mikor érti meg végre az SDĽ vezetése, ro- konszenvezőket nem személycse­rékkel, hanem a koalíción belüli tevékenység tartalmának és stílu­sának megváltoztatásával szerez­het” - véli a szerző. Migaš távozá­sát és Koncoš jelzett törekvését az SDĽ élére kerülni csak őrségvál­tásnak, nem pedig igazi fordulat­nak tekinthetjük. NÁRODNÁ OBRODA A képviselők parlamenti hiányzá­sáról és emiatti bírságolásáról írt cikk megállapítja: „A képviselők fegyelmét a frakcióvezetőknek kellene biztosítaniuk. Azok azon­ban elutasítják azt, hogy szabá­lyokat hozzanak a bírságolásra. Áz MKP képviselői hoztak bizo­nyos intézkedéseket. Bárdos Gyu­la, a párt frakcióvezetője több­ször hangsúlyozta, képviselőik fegyelmezettségét a választási je­löltlista összeállításánál is fegye­lembe veszik”. összetévesztette a közérdekkel, a „nemzet napszámosaiból” uralko­dókká léptek elő, megosztva az itt élő magyarságot. Még sajnálato­sabb, hogy ebben nem kis szerepe van központi szerveink néhány ve­zetőjének, s hogy az anyaország­ban is elfogadják ezt az önkényes­kedést. Vajon milyen érdekek van­nak e mögött? Balkó Gábor Zsére

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents