Új Szó, 2001. június (54. évfolyam, 125-150. szám)
2001-06-25 / 145. szám, hétfő
8 Drogkórkép ŰJSZÓ 2001. JÚNIUS 25. A szabályok államonként változnak, egy közös vonás van azonban az európai drogtörvényekben: mindenütt politikai kérdésként kezelik Változó marihuána-jogszabályok DÉNES BALÁZS ENSZ kábítószer-problémával foglalkozó szervezete szerint a világon közel 150 millióan fogyasztanak rendszeresen kan- nabiszszármazékokat. A marihuána és a hasis a legelterjedtebb illegális kábítószer, egyben a negyedik leggyakrabban használt pszichoaktív anyag a kávé, a dohány és az alkohol után. Az, aki bármilyen okból meg szeretné érteni, hogy pontosan miért is tiltják a világ legtöbb országában a marihuána fogyasztását, előbb- utóbb rádöbben arra, hogy ezek az okok kizárólag politikai természetűek. Orvosi, szociológiai, kriminológiai érvekkel ugyanis nem lehet alátámasztani a marihuánaprohibíciót. Az elmúlt évek, évtizedek során számtalan komoly kutatás és tudományos megalapozottsággal készült tanulmány állapította meg, hogy a kannabiszszármazékok fogyasztásának egészségügyi kockázatai vagy az alkoholfogyasztáséival egyenrangúak, vagy kisebbek annál. Franciaországban például 1998-ban egy, az egészségügyi kormányzat megrendelésére végzett kutatás megállapította, hogy a marihuána számos szempontot vizsgálva kevésbé veszélyes szer, mint az alkohol. A marihuána ellen korábban oly sokat hangoztatott „bevezetődrog-elmélet“ tudományosan meghaladottnak tekinthető. Statisztikák igazolják, hogy a kenderfogyasztók töredéke tér csak át veszélyesebb szerek használatára. A fű tehát nem tekinthető a kemény drogok előszobájának, az azonban tény, hogy az illegalitás miatt sokszor előfordul: a marihuánát árusító dealernél másféle szerekhez is hozzá lehet jutni. A kannabiszszármazékok fogyasztói általában különböznek a más illegális szert használó személyektől. Nyugat-európai kutatások arra a következtetésre jutottak, hogy a kannabiszhasználók között jóval kisebb a munkanélküliek aránya, mint az egyéb droggal élő populációkban. Európa szinte minden államában vagy folyamatosan növekszik a fűfogyasztók száma, vagy a már amúgy is magas szinten stagnál. A marihuánafogyasztást a nyugat-európai országokban egyre kevésbé tekintik súlyos következményekkel járó magatartásnak. Nagy- Britanniában az elmúlt két évben számos kormánypárti és ellenzéki politikus is felvállalta korábbi kan- nabiszfogyasztását. Kriminológiai értelemben azonban nagyon is mérhető károk érik a marihuána és a hasis fogyasztóit. Azt nem lehet állítani, hogy a fű szívó személyek nagyobb arányban követnének el bűncselekményeket, mint a kendert nem fogyasztók. Szerválasztásukkal azonban a marihuánahasználók mégis szükségszerűen belépnek a büntetőjog területére: legyenek bármüyen törvény- tisztelő emberek is: az állam bűnözőt csinál belőlük. Mi lehet az oka annak a jelenségnek, hogy a legtöbb országban a politikusok egyszerűen nem hajlandók figyelembe venni a tényeket? Pedig a tények makacs dolgok, magyarázni sokféleképpen lehet, figyelmen kívül hagyni azonban nem érdemes őket. Tény az, hogy a legli- berálisabb könnyűdrog-politikájú európai államban, Hollandiában már évtizedek óta kevesebben vannak a marihuánahasználók, mint számos szigorúan tiltó drogpolitikájú országban, s az is tény, hogy Hollandiában évről évre lassan, de biztosan csökken a keménydrog-fo- gyasztók száma. Tény az is, hogy Hollandiában a kendert kipróbáló fiatalok átlagéletkora jóval magasabb, mint amerikai, francia vagy angol társaiké. A holland drog- és fűpolitika egész egyszerűen működik, és kész. Az elmúlt hónapokban három európai országban a politikusok (vagy legalábbis egy részük) a jelek szerint mintha előnyben létesítenék a kutatási eredményeket és a statisztikákat a moralizálással és az előítéletekkel szemben. Svájc az elmúlt években mindig is élen járt az úttörőnek ható drogpolitikai intézkedések bevezetésében. Meg kell jegyezni, hogy a heroinfogyasztók számára létesített biztonságos belövőhelyiségek létrehozását vagy a szintén a keménydrog-használó- kat megcélzó orvosi kábítószer-adagoló programok bevezetését sokkal inkább a reális gondolkodáson alapuló költséghaszon-elemzéseknek, mint az emberi jogi szempontok fokozott figyelembevételének lehetett köszönni. A svájci drogpolitika legfrissebb eredménye a kenderszármazékok fogyasztásának várható liberalizációja. Az alpesi ország közegészségügyi hivatala egyébként már 1999 júniusában bejelentette, hogy szükségesnek tartja a kanna- bisz státusának átértékelését. Az egészségügyi minisztérium 1999 augusztusában szintén kijelentette, hogy a kannabiszfogyasztás dekri- minalizációját tartja szükségesnek. A kendertermékek fogyasztása, sőt az elmúlt években egyre inkább azok házi, szabadföldi vagy beltéri termesztése korábban sosem látott méreteket öltött. Vannak adatok, melyek szerint tavaly Svájcban mintegy 2000 tonna marihuánát termesztettek. Az országban évek óta több száz üzlet foglalkozik kenderárusítással. Bármilyen furcsa is, de a füvet „illatzsákocskaként“ vagy szárítva, különféle méretű párnákba tömve, szintén szobaszagosításra árulják, s hiába írják rá gondosan az eladott árucikkekre, hogy „nem fogyasztható“, mégis mindenki tudja pontosan, miről van szó. 2000 októberében a kormány elkészítette a fűfogyasztás liberalizációjának törvényjavaslatát. Svájcban szinte mindenről mindig népszavazást tartanak, a kérdésről az idei év elején az állampolgárok 54 százaléka nyilatkozta azt, hogy helyesnek tartja a törvényjavaslatot, nevezetesen a marihuánaszabályok megváltoztatását. 2001 márciusában végül a jogszabálytervezetet hivatalosan is a parlament elé teijesztették. Ha a törvényt elfogadják, s erre reális esély van (tekintettel a javaslat kormánypárti voltára), Svájcban gyakorlatilag holland mintájú kvázile- galizációt vezetnének be. A kendertermékek fogyasztása, kis mennyiségű tartása és megszerzése hivatalosan is „legális“ lenne, azaz nem büntetnék meg a fogyasztókat (mint ahogy azt már egyébként most sem teszik). A törvényjavaslatban azonban arról is szó van, hogy - bár nem hivatalosan, hanem csak úgy na-ebbe-sem-kötünk-majd-bele módon - a hatóságok szemet hunynak majd a Hollandiában már bevált értékesítőhelyek működése felett is. A kannabisztermékek árusítása és fogyasztása a jogszabály bevezetése esetén adóterheket fog maga után vonni, a dohányhoz és az alkoholhoz hasonlóan. A svájci coffee shopokban személyenként legfeljebb 5 gramm kannabiszt vehetnek majd a nagykorú állampolgárok, a kávézóknak nem szabad majd kemény drogokat árulniuk, s ugyanígy az árusítóhelye bezárását kockáztatja majd az a fűárus is, aki kiskorúakat szolgál ki. A svájci kormánynak több célja is van a törvény bevezetésével. Egyrészt kijelentették, hogy célszerűnek tartják az emberek fogyasztási szokásait a kemény drogoktól a marihuána felé elmozdítani, márpedig a holland példa 25 éves tapasztalatai szerint erre a kenderliberalizáció megfelelő eszköz. Másrészt hasznosnak tartják majd azt, hogy a hatóságok, miután „leszálltak“ a fűről, nagyobb erővel vethetik magukat a veszélyesebb szerek elleni harcba. Végül, de nem utolsósorban ismét a költséghaszon-elemzéshez és a reális drog- politikai célok kitűzésének eszméjéhez folyamodnak, amikor úgy döntenek, hogy ha a lakosság 35-40 százaléka rendszeresen megszeg egy bizonyos törvényt, akkor egyszerűbb és olcsóbb a minden szempontból (legyenek e szempontok orvosiak, morálisak vagy jogiak) elavult jogszabályt megváltoztatni, mint az állampolgárok magatartását befolyásolni. Belgium olyan hely, ahol még magyar szemmel nézve is szigorú büntetések vonatkoznak a drogfogyasztókra. Fogyasztásért elvüeg akár 5 évig tartó börtönt is ki lehet szabni, ez azonban szinte soha nem történik meg. A szabályokat ugyanis a gyakorlatban már 1995 óta úgy alkalmazzák, hogy nem nagyon alkalmazzák: az ügyészek fogyasztók esetében vádemelés nélkül zárják le az eljárásokat. Belgiumban is évek óta napirenden volt a könnyű drogok liberalizációjának kérdése. Egyrészt az európai határok megszűnésének köszönhetően a szomszédos Hollandiából csak az nem hozott be az országba füvet vagy hasist, aki nem akart, másrészt az országban a kannabisztermékek fogyasztása rendkívül elterjedt, különösen a fiatalok körében. 2000-ben éppen ezért már több parlamenti képviselő is szorgalmazta a szabályok megváltoztatását, végül 2001 januárjában a belga kormány benyújtotta a parlamentnek azt a törvényjavaslatot, mely szerint a jövőben nem tekintik majd bűncselekménynek a személyes használatra tartott kannabisz megszerzését, tartását, termesztését és fogyasztását. Belgiumban közölték, hogy a törvényjavaslat életbelépésével felszabaduló rendőri erőket és anyagi forrásokat a drogkereskedelem üldözésére és büntetésére fogják felhasználni. A törvényjavaslat beterjesztésének idején a belga egészségügyi miniszter rámutatott arra a tényre, hogy nincsen semmilyen objektív oka annak, hogy a jog a marihuána fogyasztását az alkoholfogyasztástól és a dohányzástól jelentősen eltérően ítélje meg. Azt is hangsúlyozták, hogy „akár tetszik, akár nem“, a kannabisz a leginkább elterjedt illegális drog, amely a legkevesebb kárt okozza a különféle tiltott kábítószerek közül. Ebben az esetben sincs másról szó, mint hogy a belga kormány a jogszabályok megváltoztatásával követi az emberek változó magatartását és szokásait. A volt szocialista országok közül Csehország az első, ahol néhány héttel ezelőtt komolyan felmerült a marihuánajogszabályok megváltoztatásának esélye. Egy kormánypárti képviselő által már tavaly benyújtott, de szavazásra elő nem terjesztett törvény- javaslat szerint a marihuána és a hasis fogyasztóit nem üldöznék a hatóságok. Idén májusban aztán egy ellenzéki és egy kormánypárti képviselőcsoport is beadott egy-egy törvényjavaslatot a cseh parlament al- sóházába a könnyű drogok fogyasztásának újraszabályozásáról. Az ellenzéki javaslat radikálisabb: elfogadása esetén a holland mintájú árusítóhelyek bevezetését is célul tűzné ki. A kevésbé „erős“, kormánypárti megoldás csak a fogyasztást (s vele természetesen a személyes célú tartást és megszerzést) vonná ki a büntetendő cselekmények köréből. Egyes felmérések szerint a 18-19 éves cseh fiataloknak már több mint 50 százaléka fogyasztott életében valamüyen illegális drogot. A kutatások szerint a legtöbb esetben a fiatalok a füvet próbálják ki, ugyanakkor - a drog- fogyasztás egészségügyi statisztikái (vagyis a drogfogyasztás miatt segítséget kérők adatainak összesítéséből) kiderül - a legtöbbet fogyasztott szerrel van a legkevesebb gond. Végezetül azt sem lehet letagadni, hogy Csehország és főleg Prága a fűfogyasztás szempontjából az elmúlt évtizedben erősen érintett területnek számított. A prágai kocsmákban, szórakozóhelyeken, utcákon és tereken egyáltalán nem volt szokatlan a terjengő marihuánaillat, s ma sem az. A prágai rendőrség egy képviselője a javaslatokra reagálva azt nyüatkozta, hogy bármelyik változat mellett döntenek is a politikusok, a rend őrei mindenképpen jól járnak, hiszen felszabaduló forrásaikat a drogprobléma fontosabb kérdéseinek megoldására tudják majd fordítani. A három országban folyó vitáknak vannak közös vonásaik. Jelzésértékű, hogy mind a három esetben kormánypárti (Csehországban kormánypárti és eüenzéki) javaslatokról van szó. Fontos azt is látni, hogy a politikusok minden esetben azzal érvelnek, hogy egy, már kialakult szituációt szeremének az eddigieknél hatékonyabb módszerekkel kezelni. Elismerik, hogy az emberekre nem hatnak az őket fenyegető büntetőjogi szabályok, s azt is, hogy a marihuána nem feltétlenül olyan gyilkos szer, melynek fogyasztása öl, butít és nyomorba dönt. A Magyar Narancs hozzájárulásával. HAZAI DROGJOG A törvény szerint... Büntetőjogi szempontból a kábítószereket legálisakra és illegálisakra osztjuk. A legális drogok (kávé, cigaretta, alkohol) fogyasztása önmagában nem büntetendő. Az illegális drogok - a marihuána, az LSD, a speed, a kokain, a heroin, a máktea stb. - viszont már tiltottak, és gyártásuk, terjesztésük, a velük való üzletelés súlyos büntetőjogi következményeket von maga Után. Szlovákiában aki kábítószert engedély nélkül előállít, behoz, ületve kivisz, más részére megszerez vagy saját, illetve más részére tart, egytől öt évig terjedő szabadság- vesztéssel büntethető. Kettőtől tíz évig terjedő szabadság- vesztéssel sújtható az az elkövető, aki a fent említett cselekmények bármelyikével jelentős anyagi előnyhöz jut, ha 18 év alatti személy ellen követi el ezt a cselekményt, illetve ha ilyen cselekménnyel súlyos egészségkárosodást okoz. Ha az említett cselekmények bármelyikével az elkövető mások súlyos egészségkárosodását idézi elő, vagy halált okoz, vagy a cselekményt szervezetten csoport tagjaként követi el, nyolctól tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető. Ki kell hangsúlyozni, hogy a saját részre történő kábítószertartás is Büntetendő! A188. § azokat sújtja, akik saját, ületve más részére, megszerveznek, illetve tartanak olyan dolgokat, amelyek alkalmasak kábítószer előállítására; az üyen cselekmények elkövetői három évig terjedő szabadságvesztéssel vagy pénzbírsággal büntethetőek. Ha valaki mást kábítószerrel való visszaélésre ösztönöz, akár két évig terjedő szabadságvesztéssel is sújtható. Öt évig terjedő szabadságvesztésre számíthat az az elkövető, aki 18 évnél fiatalabb személy ellen követi el tettét. Szabó Elena jogász „Hello, srácok, lányok, Tomi vagyok, és a heroinról szeretnék nektek beszélni. Röviden annyit, hogy jobb, mint a szex, nem fogható semmihez, ez a király..., de ne próbáljátok ki, mert megszűnnek az érzelmeitek, elhidegültök a világtól, és csak akkor lesz boldogságérzetetek, ha be vagytok lőve, be vagytok állva. Es így elkezdetek lefelé csúszni a társadalom legaljára, a bűnözésbe. Annyit tudok nektek tanácsolni, hogy mindig mondjatok nemet a heroinnak!” (Tomi 24 éves, 4 éven át volt a heroin rabja) Zeman Ákos kollázsa-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------! INTERNETES FÓRUM A KÁBÍTÓSZEREKRŐL „Simon vagyok. Kár tagadni, mert nagyon jó élményeim voltak a kábítószerekkel kapcsolatban, mégis azt mondom, hogy nem érdemes kipróbálni.” (Simon 24 éves, 4 évig speedezett) „Sziasztok, Viktor vagyok, a heroinról beszélek majd nektek. Az érzés, amit a heroin ad, nagyon jó, csak az, amivé a herointól válik az ember, az nagyon rossz. A legszörnyűbb az egészben, hogy egy idő után nem vesznek komolyan, nem vesznek emberszámba, mindenki azt mondja rád, hogy te csak egy heroinista vagy, és ez nagyon szörnyű érzés. És ezért, ezért ne próbáld ki, hanem mondj nemet a heroinnak!” (Viktor 23 éves, 3 évig volt heroinista) (folytatás a 7. oldalról) Szerintem itt egyesek szándékosan állítják be a drogfüggőséget a szabadság szimbólumának. Mert ha a drogos megbetegszik, a társadalomjóindulatát várja, és ez pénzbe kerül, (speaker) Az alkohol ártalmasabb mint a marihuána. Tehát üyen alapon a sört is be lehetne tiltani, mert hát ha az nem elég neki, majd rá fog szokni a töményebb italokra, és alkoholista lesz. (geszthi) Nem szeretem a drogokat, főleg azért nem, mert olyan élményt nyújthatnak, ami után üresség keletkezhet. De! Az alkohol lényegesen károsabb a fűnél. A többi drogot most ne vegyük figyelembe! A fű nem károsítja a májat, viszont memóriazavarokat okozhat. Szóval küzdjünk már egy kicsit az alkohol ellen is! Ja! Olyat olvasott már valaki, hogy befüvezve leszúrta az élettársát, vagy megerőszakolta a lányát? (Praetoraius) A magam részéről az ópiátokat tartom a legveszélyesebbeknek, mert itt szinte visszafordíthatatlan a zuhanás. Nagyon fontos a valódi felvilágosító munka, mert ahol eredményt értek el a dohányzás és alkoholizmus visszaszorításában, ott nem a tilalmak és büntetőjogi felelősségre vonás veszélye volt hatásos, hanem a társadalomra kiterjedő felvüágo- sító munka, még ha ennek a hatása lassabb és csak hosszabb távon valósul meg. (Derek) Különben a kanabisz legalizálásával nem növekedne a düerek haszna, mert mindenki termeszthetne otthon is. (pock) Egyszerű a megoldás. A debü kormány a demagóg szövegekre építve kedvében jár az újpolgárságnak, akiknek gőzük sincs arról, hogy a kábítószer, mint olyan, szerek széles palettáját rejti, amiket éppenséggel lehetne rangsorolni is. De ez lényegtelen, elő a transzparenssel: „le a drogosokkal”. És a jó polgárok mosolygó és öntelt áb- rázattal felsorakoznak a tábla mögé. (kauklair) Vajon miért hiszik a polgárok, hogy aki elszív egy-egyjointot, az 1. függőségbe kerül, 2. komoly lelki problémái miatt teszi? Az teljesen elképzelhetetlen, hogy hasonló okokból teszik, mint mások az alkohollal? ‘68-ban ugyebár az egyetemisták mást se csináltak nyugatszerte, mint füveztek. Most pedig irályén mintapolgárokká váltak. Hollandiában sem tűnt úgy, mintha egy széteső társadalomban sétálgatnék. (KukacAV) Lehet a füvezést is túlzásba vinni, de üyen elv alapján tiltsuk be a lőfegyvereket, mert Amerikában néhány kretén iskolákban lövöldöz? Tiltsuk be az autózást, mert van, aki közlekedési balesetben hal meg? Tiltsuk be a sertéshúst, mert van, aki szívinfarktust kap a sok koleszterintől? (Borz) Engedjük meg másoknak - feltéve, hogy nem veszélyeztetik statiszti- kaüag számottevő mértékben az életünket -, hogy azt csináljanak, amit akarnak. Ne áltassuk magunkat: olyan, hogy tökéletes összefér- hetőség, nem létezik. Valamit valamiért: bárki bármit cselekszik, valakit minimális mértékben úgyis akadályoz valamilyen formában, (organic) (forrás: forum.index.hu) A netfórumban található vélemények nem feltétlenül azonosak szerkesztőségünk álláspontjával.
