Új Szó, 2001. június (54. évfolyam, 125-150. szám)
2001-06-02 / 126. szám, szombat
ÚJ SZÓ 2001. JÚNIUS 2. Riport Hosszú távon csakis egy tőkeerős befektető bevonása jelenthet megoldást a komáromi gyár számára -? a lobbizás ezen a téren már meg is kezdődött Újabb száz munkahely a hajógyárban Az lenne az optimális megoldás, ha évente 14-15 hajóra érkezne megrendelés (Dömötör Ede felvételei) Komárom. Úgy tűnik, végre konszolidálódnak a viszonyok a komáromi „öreg” és „új” hajógyárban egyaránt. Míg az előzőben folyik a csődeljárás - amellyel befejeződik a gyár körüli huzavona addig az utóbbi már több mint hatszáz dolgozót alkalmaz. VAS GYULA Mint ismeretes, február 20-án az „öreg” Komáromi Hajógyár részvényeseinek egy része - akik minden valószínűség szerint a gyár tönkretételével vádolt Marián Jančošek- hez közel álló csoport tagjai - rendkívüli közgyűlésen visszahívta a kilenctagú felügyelőbizottság 6 tagját, és saját embereit ültette helyükre. A tulajdonosok másik csoportja megfellebbezte ezt a határozatot, mivel szerintük több szabálytalanság történt a közgyűlés összeÉv végéig az alkalmazottak száma elérheti a nyolcszázat. Ennek azonban előfeltétele, hogy a már készülő három hajón kívül az elkövetkező hónapokban újabb három építéséhez fogjanak hozzá. hívása során. A jogerős bírósági döntés meghozataláig a Milan Urban vezette felügyelőbizottság az előző, Jozef Žucha nevével fémjelzett vezetést bízta meg a gyár képviseletével. Március 30-án azonban a Pozsonyi Kerületi Bíróság kihirdette a csődeljárást, tehát a társaság valamennyi szerve, beleértve a felügyelőbizottságot és az elnökséget is, elvesztette minden jogkörét, így a további bírósági eljárás értelmét vesztette. A csődeljárásnak - a csődtörvény értelmében - 18 hónapon belül kell lezajlania. A csődbiztos június végén találkozik a legnagyobb hitelezőkkel, és ekkor kerül sor az úgynevezett feltérképező tárgyalásra. Ezen a csődbiztos a hitelezőkkel közösen eldönti, milyen formában, pontosabban milyen filozófiára építve értékesíti a még meglévő vagyont. Bizonyos híresztelések szerint az „öreg” hajógyárnak már egyáltalán nincs is vagyona, ám Miroslav Bednár, a gyár sajtófelelőse cáfolta ezt. „A csőd kihirdetése előtt valóban több bank érvényesítette zálogjogát, ám március 30-a után műiden megváltozott” - mondta. „A csődtörvény értelmében a hitelezők sorában most már az alkalmazottak állnak az első helyen, tehát a csődbiztosnak elsőként az ő követeléseiknek kell eleget tennie.” És ilyen követelés bizony van bőven. Hiszen a gyár a tavaly augusztusi bér 85, a novemberi 50, a decemberi 100, valamint az idei januári fizetés 100 százalékával Egy üzlet csak akkor biztos, ha már aláírták a szerződést. tartozik nekik. (A februári és márciusi bérüket a garancialaptól kapják meg a közeljövőben.) Miroslav Bednártól megtudtuk azt is, hogy az új hajógyár a kiárusításra kerülő vagyon egy részét megvásárolná, esetleg bérbe venné, de konkrétumokról csak a júniusi tárgyalás határozatának ismeretében lehet majd beszélni. És ha már az új, vagyis a pozsonyi székhelyű Szlovák Hajógyár Rt.- nél tartunk: ez a cég napjainkban több mint 600 személyt foglalkoztat és júniusban további 100 személy felvételével számol. A munkaszerződések - három hónapos próbaidővel - meghatározadan időre szólnak. Év végéig az alkalmazottak száma elérheti a nyolcszázat. Ennek azonban előfeltétele, hogy a már készülő három hajón kívül az elkövetkező hónapokban újabb három építéséhez fogjanak hozzá. A gyár szóvivője e tekintetben bizakodó, hiszen tárgyalások folynak a külföldi megrendelőkkel három Rajna típusú folyami hajó és két Leda típusú tengeri hajó elkészítéséről. Egy üzlet azonban csak akkor biztos, ha már aláírták a szerződést. „A jövőre nézve az lenne az optimális megoldás, ha évente ismét 14-15 hajóra érkezne megrendelés, ezek elkészítéséhez ugyanis adottak a technikai és szakmai feltételek egyaránt. Ha ez sikerülne, a gyár alkalmazottainak száma elérhetné akár a kétezret is” - tájékoztatott Miroslav Bednár. „Amikor tavaly 100 százalékos állami részesedéssel megalakult az új hajógyár, az elöljáróság és személy szerint Jozef Žucha igazgató úr három stratégiai célt fogalmazott meg: először is a gyár vagyonának rendezését, amely már megtörtént, másodszor a szerkezeti átalakítást, amely folyamatban van, és végül külföldi stratégiai befektetők bevonását. Ez utóbbi két éven belül szükségessé, három éven belül pedig elengedhetetlenné válik. Csak tőkeerős befektető jelenthet hosszú távú megoldást a gyár számára, a komáromi gyárat be kell kapcsolni a hajóépítők nemzetközi konzorciumába.” A lobbizás ezen a téren már meg is kezdődött. Jozef Žucha a kormány megbízottjaként részt vesz az OECD keretén belül működő hajó- és acélipari bizottság munkájában; legutóbb az elmúlt héten Párizsban tanácskozott ez a bizottság. „Szlovákia azt szeretné, ha ránk nem vonatkozna az Európai Unióban jelenleg tapasztalható általános hajógyár-leépítési program, amelyre az ázsiai országok előretörése miatt van szükség. Vagyis, hogy évente ismét 12-14 hajót építhessünk, mint ahogyan az a komáromi gyár fénykorában megszokott volt. Fontos lenne elérni azt is, hogy az EU-hoz való csatlakozásunkat követően mi is megkapjuk azokat a támogatásokat, amelyeket az ottani hajógyárak élveznek: különböző adókedvezméA gyárat be kell kapcsolni a hajóépítők nemzetközi konzorciumába. nyék és kedvező hitelek formájában a támogatás nagysága eléri a hajó árának 4-9 százalékát.” Úgy tűnik tehát, hogy a hónapokig tartó bizonytalanság és reménytelenség után ismét van miben bízniuk a hajógyár volt alkalmazottainak. Nem felejtették viszont el azt sem, hogy azok, akik a gyár tönkretételében aktívan közreműködtek, még mindig nyugodtan élvezhetik a jogtalanul szerzett milliókat. Az ő felelősségre vonásuk azonban már a bűnüldöző szervek hatáskörébe tarozik. Fizet a csődbiztos és a garanciaalap Idén május közepén kaptak először fizetést az „öreg” hajógyár dolgozói; miután március 30-án kihirdették a csődeljárást, a csődbiztos kötelessége lett a bérek és végkielégítések rendezése. Jávorka Tamás, a hajógyár szakszervezeti vezetője elmondta: május elsejei hatállyal a gyár utolsó, még alkalmazásban lévő dolgozói is megkapták felmondásukat. A továbbiakban mindössze 35 személyt foglalkoztatnak, ők a csődbiztos munkáját segítik. Jó hírnek számít, hogy a garanciaalap megkezdte az elmaradt februári és márciusi bérek folyósítását. Amint azt Veronika Kajanovától, a járási munkaügyi hivatal illetékesétől megtudtuk, az első tételeket - az igények benyújtásától számított 30 napos határidőn belül - május 22-én, illetve 25-én már postázták. Június első felében tehát várhatóan valamennyijogosult személy megkapja pénzét a garanciaalaptól, (v-s) Jávorkáék nem tudják elfogadni a dunaszerdahelyi orvosok érveléseit, az érintett sebészek viszont merőben másképpen értékelik a történteket PÉTERFI SZONYA Nem enyhültek a görcsös gyomortáji fájdalmak, orvoshoz kellett fordulni. A somorjai rendelőintézetben elvégezték a szükséges laboratóriumi vizsgálatokat, s az eredmények alapján Jávorka Gabriella somorjai lakost vakbélgyulladás gyanújával a dunaszedahe- lyi kórház sebészeti osztályára irányították. Dunaszerdahelyen a sebészeti szo- nográfvizsgálat után Alföldi doktor kizárta a vakbélgyulladás lehetőségét. - Délután értünk haza, Gabi állapota változatlan volt, fájdalmai nem enyhültek. Nem nézhettük tétlenül szenvedését, újra a helyi rendelőintézetbe kísértük lányunkat. Vért vettek, a szedimentáció a reggeli 15 ezerről 22 ezerre emelkedett, ezért kora este ismét a dunaszerdahelyi kórház sebészeti rendelőjének ajtaján kopogtatFéltem, de leginkább a másnapi írásbeli érettségi izgatott. tunk. Azt kérdezték, miért jöttünk vissza, és miért nem voltunk nőgyógyásznál? - idézte fel az eseményeket az apa, Jávorka Péter. A kínoktól fetrengő lányt a nőgyógyászaton vagy három órán keresztül több orvos vizsgálta, ám az összes lelet negatív volt. - Én csak fájdalomcsillapítóért könyörögtem. Szóba került, hogy a kórházban kell maradnom. Arra kértem az orvosokat, ha nem feltétlenül szükséges, inkább hazamennék. Féltem, még sohasem voltam kórházban, de leginkább a másnapi írásbeli érettségi izgatott. Apukám viszont úgy látta jónak, ha orvosi felügyelet alatt maradok. Majd utólag leérettségizel, nyugtatott. Végül úgy döntöttek, hogy nem a nőgyógyászati, hanem a sebészeti osztályra fektetnek. Gabi két infúziót kapott, de fájdalmai nem enyhültek. Másnap, bár az orvosok nem közölték vele miért, újra a ginekológiára irányították. A nőgyógyászok most sem találták meg a fájdalom forrását, megfigyelésre mégis a nőgyógyászati osztályra helyezték. Nem enyhültek a görcsök, hányinger gyötörte, a fájdalomcsillapítók rövid ideig hatottak.- Harmadnapra már nagyon rosz- szul éreztem magam, hánytam, rengeteg zöld folyadék, talán epe jött ki belőlem. Az orvosok gyorsan RTG-vizsgálatra küldtek. A rönt- genológus azt kérdezte: műtét után vagyok-e. Hiába faggattam, nem mondott többet, csak annyit jegyzett meg, majd a doki. Persze, velem senki semmit nem közölt, szüléimét is csak részben tájékoztatták - sorolta Gabriella. A lányt még aznap áthelyezték a sebészeti osztály intenzív részlegére, éjjel ismét szonográívizsgálatra vitték. Kiújultak a görcsök, a hányinger. Másnap délben Jávorka Gabriellát betolták a műtőbe. A műtét előtt a sebész az édesapának bélcsavarodást emlegetett, az operáció után már csak perforált vakbélről számolt be, és azt mondta, megnyitották a lány vékonybelét.- Alföldi doktor közölte, hogy nem nekik volt igazuk, mert Gabinak mégis vakbélgyulladása volt, sőt perforálódott a vakbele. Azt mondta, „bizakodjunk”. Feleségemnek nem mertem elmondani, miről beszélgettünk. Míg ő a műtét másnapján megrémült a Nem hanyagoltunk el semmit, a műtétet időben végezték el a kollégák. látványtól - Gabi orrából, hasából csövek lógtak -, én boldog voltam, hiszen éjszaka a legrosszabtól tartottam - mondta az édesapa. Gabi a tizenegyedik napon hazatérhetett. Osztálytársai ballagását csak autójuk ablakából nézhette végig, az írásbelit később írta meg, szóbelizni a napokban fog. Még mindig erőtlen, szédül a gyengeségtől. Hét kilót fogyott.- Felháborító, hogy nagykorú lányunkkal nem beszélték meg, hogyan kezelik, mire számíthat. Úgy éreztük, hogy aggodalmainkat a személyzet egy része zaklatásnak veszi. Csoda-e, hogy féltettük gyermekünket? A mai napig senki nem adott magyarázatot arra, vajon miért kellett lányunknak csaknem hat napig szenvednie? Az érintett orvosok merőben másképpen értékelték a történteket. Judita Lénártovának, a kórház igazgatóhelyettesének a jelenlétében Milan Zboril sebész-főorvos adott magyarázatot. - Emlékszem az esetre, a lányt én is vizsgáltam. Nem hanyagoltunk el semmit, a műtétet időben végezték el a kollégák. Az ismételt vizsgálatok kizárták a vakbélgyulladást. A műtét alatt viszont kiderült, hogy a vakbél a hasüregben nem a megszokott helyén helyezkedik el, hanem a vastagbél mögött, ahol perforálódott. Az eset egészen ritka, legfeljebb kétévenként találkozunk ilyesmivel, holott évente legalább 250 vakbélműtétet végzünk. Tudni kell azt is, hogy a lány nem volt életveszélyben - hangsúlyozta a főorvos, majd mintegy mellékesen megjegyezte: az elfakadt vakbél bélcsavarodással párosult. Csodálkozott viszont azon, hogy erről Jávorkáék nem tudnak. És nem tudott választ adni arra a kérdésre sem, hogy miért nem tájékoztatták megfelelően Gabriellát és szüleit. Váltig állította viszont, hogy a sebészek nem követtek el mulasztást, mert sem a somorjai orvos gyanúja, sem a magas szedimentációval párosuló görcsös hasfájás nem ok a vakbélműtétre. Jávorkáék megdöbbenéssel vették tudomásul, hogy a lányukat operáló sebészek nem tájékoztatták őket arról, hogy a vékonybél megnyitását nem a perforált vakbél, hanem a bélcsavarodás tette indokolttá. Gabriella a szüleihez hasonlóan máig nem tudja elfogadni a dunaszerdahelyi orvosok érveléseit. Jávorkáék nem értik, miért nem tájékoztatták őket megfelelően az orvosok (Somogyi Tibor felvétele) Egy eset - két szemszögből
