Új Szó, 2001. június (54. évfolyam, 125-150. szám)

2001-06-20 / 141. szám, szerda

Kultúra ÚJ SZÓ 2001. JÚNIUS 20. A Böngésző nyertesei A Vasárnap 24. számában feltett kérdésre összesen 468 helyes megfejtés érkezett. E héten az 500-500 koronát Varga Károly lédeci, Szatmári Tünde abarai és özv. Sipos Jenőné bajtai olvasónk nyerte. Gratulálunk! A helyes megfejtés: 65. születésnapját. Dunaszerdahelyi Nyár Ma fél tíztől a legkisebbeket szórakoztatja a VMK bábtermében Kecskés Marika interaktív bábos előadásával. Délután kettőtől Benkő Gézáé és Tóth Attiláé a bábterem, a két színművész Sándor György írásaiból készült előadását tekinthetik meg a szatirikus iro­dalom kedvelői. 18 órakor a pozsonyi Színművészeti Főiskola hall­gatói a Hozomány nélküli menyasszony című darabot adják elő Czajlik József rendezésében. 20.30-kor kezdődik a Tetemre hívás - reneszánsz est Arany János megzenésített balladáival a kassai Pát­ria Művészeti Társulás előadásában, (ú) SZÍNHÁZ ___________________POZSONY________________ NE MZETI SZÍNHÁZ: Tosca 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Bogár a fejben 19 KIS SZÍNPAD: Törékeny egyensúly 19 NYITRA ANDREJ BAGAR SZÍNHÁZ: ABMC dolgok 19 MOZI POZSONY CHARLIE CENTRUM: Kevin and Perry go large (angol) 21 Bátyám, hol vagy? (amerikai) 18.30 Hannibal (amerikai) 20.30 Tájkép (szlovák-cseh) 18 Underground (francia-német-magyar) 20 Szep­lős Max és a kísértetek (szlovák) 19 Bokszolok (amerikai) 18.45 HVIEZDA: A múmia visszatér (amerikai) 15.30,18, 20.30 TATRA: 460 gyanúsított (amerikai) 16,18, 20.30 KASSA CAPITOL: Sárkányüregek (amerikai) 15.45,18, 20 DÉL-SZLOVÁKIA LÉVA-JUNIOR: A mexikói (amerikai) 16.30,19 M Csepécz Szilvia kapta az idei Madách Imre-díjat Fiatalok térhódítása ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS Pozsony. Az írók Klubjában teg­nap átadták a Szlovák Irodalmi Alap legjobb irodalmi műveinek járó díjait. A díjak átadására azért került sor aránylag későn (tavaly megjelent művek szerzőit jutal­mazták), hangzott el az ünnepsé­gen, mert meglehetősen sok mű­vet kellett elbírálni. ' A szlovákiai magyar kiadók össze­sen 31 kiadványt javasoltak leg­rangosabb hazai irodalmi díjunk elnyerésére. A 13 verskötet, 7 pró­za, 10 tényirodalom és 1 műfordí­tás közül a bírálóbizottság a leg­jobb kötetnek M. Csepécz Szilvia Magház című verskötetét tartotta, amely az AB-Art Kiadó gondozá­sában jelent meg. Haraszti Mária, a bírálóbizottság elnöke méltatá­sában kiemelte, az M. Csepécz „...lírájából kiolvasható életfilo­zófiát, művészi látásmódot és tár­sadalmi érzékenységet a nő és az anya érzékenysége itatja át. Érzé­seit, gondolatait, melyek hátteré­ből kisugárzik a meditáló, kereső nőiség, a szerző nem titkolja, de nem is hangsúlyozza...” Ugyancsak az AB-Art Kiadó által kiadott kötetek szerzői nyerték el az Irodalmi Alap nívódíjait is. Né­meth Zoltán A szem folyékony teste, Mizser Attila Hab nélkül cí­mű verskötetével, míg Pénzes Tí­mea az Egy férfi / A férfi című iz­galmas prózakötetével érdemelte ki a bírálóbizottság elismerését. A tényirodalom kategóriájában a bizottság nem talált díjazásra méltó művet. A legjobb műfordí­tásnak járó nívódíjat Zeman Lász­ló kapta, aki František Miko Az epikától a líráig című tanulmány- kötetét ültette át magyarra, nem kis bravúrt hajtva végre, hiszen a magyar szakterminológiában el­eddig ismeretlen fogalmakat kel­lett megneveznie a fordítás során. A kötet a Nap kiadó gondozásá­ban jelent meg. A legjobb eredeti szlovák alkotás díját az Irodalmi Alap Michal Gráfiknak ítélte oda, Martin Rázus életművéről írt II. köteté­ért. Az ukrán nyelven megjelent tavalyi legjobb műnek járó Ivan Frankó-díjat Jozef Zbihlej Litog­ráfia című verskötete kapta. A legjobb első kötetnek járó díjat Viliam Kanis vehette át Zakaria című kötetéért, (kövi) M. Csepécz Szilvia (jobboldalt) az idei Madách-díjas (Dömötör Ede felvétele) Legnehezebb az időpont-egyeztetés, mert a csillagszórósok jelentős része rengeteg mindennel foglalkozik Csillagokként ragyogni (Archív felvétel) A gyermekszínjátszók és bá­bosok országos versenyén, a Duna Menti Tavaszon idén az ipolysági Csillagszóró vív­ta ki a legnagyobb szakmai elismerést és közönségsi­kert: a fesztivál nagydíja mellett megkapta a gyerekzsűri és a Fürge Irka díját is. A csoport vezetője, Köteles Judit rendezői díjat kapott. N. TÓTH ANIKÓ Mióta rendezel? Idén tízéves a Csillagszóró. Mie­lőtt megalakult volna, jónéhány évig készítettem alsó tagozatos gyerekekkel verses műsorokat, melyeket az akkoriban divatos nő­napokon, nyugdíjas-találkozókon, könyvtári összejöveteleken mutat­tunk be. A változások után nem volt igény erre, nekem viszont hi­ányzott ez a fajta munka vagy in­kább játék, szórakozás a gyere­kekkel. Aztán egyszer megkeres­tem Bodonyi Andrást megzenésí­tett versei miatt. Szóba került, hogy összehozhatnánk egy na­gyobb lélegzetű dolgot, aminek több köze van a színházhoz, mint a korábbi műsorocskáknak. 1991- ben így alakult meg a Csillagszó­ró, melynek munkájában Bodonyi Bandi és kolléganőm, Bélik Erzsé­bet is részt vett. Ki volt a névadó? Bodonyi Bandi ötlete volt, igazá­ból egy metaforikus név: a csilla­gok a szlovákiai magyar költők gyermekversei, melyeket a mi színjátszó gyerekeink szórnak szét a nagyvilágban szóval, zenével és játékkal, hogy minél fényesebben ragyogjanak, s minél több gyerek megismerje őket, ha már olvasni kevésbé szeretnek manapság. A csoport ezt küldetésként vállalta. A siker pedig nem maradt el, hi­szen már a bemutatkozás is ní­vódíjat hozott. Valóban. A legnagyobb elismerést a második műsorunk váltotta ki, a Bohóckonferencia, 1994-ben. Nemcsak a Duna Menti Tavasz fő­díját, hanem a magyarországi or­szágos fesztivál, a Bóbita számos díját is megkaptuk. A műsor talán harmincötször is színpadra került, ami gyermekcsoportnál nagyon ritka egy évadban. Az eredményekhez elengedhe­tetlen a szakmai megalapozás. Ezt hogyan oldod meg? Szerencsésnek mondhatom ma­gam, mert a Csillagszóró indulása­kor részt vehettem néhány rende­zői tanfolyamon. Három alkalom­mal jártam a határon túli amatőr színjátszóknak és rendezőknek A Csillagszóró civilben szervezett zsámbéki tanfolyamon, ahol nem pusztán száraz elmélet­tel találkoztam, hanem kitűnő színházi előadásokból szerezhet­tem sok-sok tapasztalatot. Fontos volt a Csemadok szervezte duna­szerdahelyi tanfolyam is Nánay István, Lengyel Pál és Móka János vezetésével. És hát sokat meríthet az ember a Jókai Napok és a Duna Menti Tavasz előadásaiból, szak­mai értékeléseiből. Meg szakköny­vekből. A rendszeres tanulás­tapasztalás mindig biztonságot je­lentett, megerősítette az éppen ak­tuális próbafolyamatban, hogy a színházi törvényeknek megfelelő­en csinálom-e, amit csinálok. Nemcsak versekből szerkesztett műsorokat rendeztél... A Bohóckonferencia után még két verses összeállítást készítettem, az egyiket svéd gyerekversekből (ak­kor egy kicsit eltértem az eredeti \\ A csillagok a szlovákiai magyar költők gyer­mekversei, melyeket a mi színjátszó gyere­keink szórnak szét . a nagyvilágban. V elképzeléstől, a szlovákiai magyar versektől), valamint Bettes István Hun bál című kötetéből. De ez ki­fulladt, úgy éreztem, ez a forma inkább korlátoz, semmint lehető­séget ad az előrelépésre. Ezért vál­tottam mesékre. Hogyan választod ki a Csillag­szóró tagjait? Azt figyeltem meg a fesztiválok rendszeres résztvevőjeként, hogy a színjátszócsoportok nagyrészt azonos korosztályú gyerekekből állnak össze. Nálunk ez nem így van; másodikostól kilencedikesig terjed a skála. Ez egyrészt azért jó, mert a szereposztásnál bizonyos helyzeteket megkönnyít (méretkü­lönbségek, hangszín), másrészt fo­lyamatos az utánpótlás, sose kell elölről kezdeni a munkát. Aki je­lentkezik, szívesen fogadjuk, én senkit nem küldök el. Szerepet pe­dig mindenki a képességeinek és egyéniségének megfelelően kap. Előfordult már, hogy egy-egy sze­rep gazdát cserél, mert úgy érez­tük - közös megbeszélés alapján - jónak. A csillagszórósok egyéb­ként tele vannak jó meglátásokkal, mondhatnám úgy is, hogy együtt rendezünk. A zsúfolt iskolai életben jut-e idő a próbákra? Heti rendszerességgel próbálunk. Az időpont egyeztetése mindig nehéz, mert a csillagszórósok je­lentős része rengeteg mindennel foglalkozik, zeneiskolába jár, raj­zot tanul, sportol. Késő délután próbáunk, amikor elég nehéz összpontosítani. Hogy ezt egy ki­csit oldjuk, néhány alkalommal szerveztünk háromnapos alkotó­tábort. Ilyenkor elvonulunk a vi­lág elől, és reggeltől estig próbá­lunk. Akkor észre sem vesszük, hogy dolgozunk. Idén pár órára eljött alkotótáborunkba Forgács Miklós, a méltatlanul mellőzött fi­atal rendező is, aki kitűnő ötletei­vel, tanácsaival nagyot lendített a munkán. A Csillagszóró műsorai érdekes színpadképükkel - a kellékek­kel, színes, ötletes jelmezekkel tűnnek ki. Ez is a te munkád? A kellékek az én ötleteim, de sze­rencsére mindig van egy-egy jó tündér ismerős, barát, szülő, aki a megvalósításban segít. Kiemelném közülük a már-már hivatásos jel­meztervező-kivitelező, csodakezű Ványi Zsuzsát, aki szülőként segít, és igazi gyerekként izgulja végig a próbafolyamatot és bemutatókat. Mi jelenti számodra a sikert: egy-egy jó hangulatú próba, elő­adás, netán szakmai elismerés, díjak? Amikor elkészül egy-egy darab, s azt látom, hogy mindenféle mankó - mások ötletei, elcsípett megoldá­sai, lekoppintott videóanyag - nél­kül az én elképzeléseim érvénye­sülnek, és színpadi értelemben működnek. Öröm persze a próba is, bár sokszor nagyon kimerítő. A bemutató pedig akkor tölt fel, ha látom, hogy a gyerekek fokozottan figyelnek egymásra, saját maguk­ra, érzik a felelősséget, bizonyítani akarnak. S nem tagadom, örülök a díjaknak is. Az idei sok díj mit jelent? Ajándék a tízéves évfordulón. Olyan, mint egy összefoglaló érté­kelés. Azt érzékelteti, hogy nem volt hiábavaló a fáradozás, az örök kísérletezés, hiszen évről évre va­lami mást próbáltam csinálni, egy \\ A csillagszórósok az én legköze­lebbi hozzátartozóim. A családom. Boldog va­gyok, hajói érzik ma­gukat, ha a közös alko­tásnak jó előadás y* az eredménye. picit előremozdítani a dolgokat. Jólesett, hogy ez visszacsengett az idei szakmai értékelésen is. Miért jó a Csillagszórót vezetni? Talán azért, mert van, ami foglal­koztasson. Mindennapos feladatot ad, kihívást jelent. A csillagszóró­sok pedig až én legközelebbi hoz­zátartozóim. A családom. Boldog vagyok, ha jól érzik magukat, ha a közös alkotásnak jó előadás az eredménye. Külön örülök a megle­petéseknek, amit egy-egy előadá­son szereznek. Egyszerűen: szere­tem csinálni. Most ugyan suta kérdésnek tű­nik, de felteszem: folytatod-e? Igen, mert üres lenne az életem másképp. A sok díj, az őszinte kéz­szorítások és a gyerekek örömmá­mora erőt ad. Nem árt persze, ha néha jön szakmai elismerés is. Egyébként mostanában egy felnőtt színjátszó csoportot próbálok ösz- szehozni Ipolyságon. Hiszen annyi tehetséges fiatal nőtt ki már a Csil­lagszóróból, hogy megéri rájuk építeni, illetve lehetőséget adni nekik, hogy folytathassák a színpa­di munkát, az élménygyűjtést. Vízi őslények kőlenyomataiból nyílt kiállítás A szlovák tenger ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS Középiskolások kínálják a Családi Könyvklub köteteit Ügynökök, kíméljenek! ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS Kassa. Földrajzóráról tudjuk, hogy Közép-Európa területét 45 millió évvel ezelőtt tenger borítot­ta. A vulkanikus és geofizikai fo­lyamatok következtében a vízi ős­lények kőlenyomatai szépen meg­maradtak, örömet szerezve kuta­tóknak és laikus érdeklődőknek. A kassai Kelet-szlovákiai Múzeum­ban az elmúlt héten nyílt meg az a maga nemében európai unikum­nak számító kiállítás, melyen együtt szerepelnek a brünni föld­tani múzeumban és a kelet-szlová­kiai múzeumokban Őrzött leletek. A szakemberek szerint kevés he­lyen maradt meg ilyen gazdagság­ban a kőbe nyomott őstengeri élő­világ, mint az Északi Kárpátok morvaországi és szlovákiai ré­szén. Kassa környékén Alsómislye számít geológiai kincsesbányá­nak, itt összesen 48 féle vízi élő­lény maradványaira akadatak a kutatók. A rendhagyó természet­rajz-órának is beillő kiállítás láto­gatóinak lehetőségük nyílik össze- hasonítani az őskori édes- és sós­vízi élőlényeket mai leszármazot- taikkal, a legkisebbek pedig hala­kat ábrázoló óriáspuzzle összera­kásával is megpróbálkozhatnak, a gyakorlatban hasznostítva a kiállí­táson tanultakat. A legnagyobb si­kerre azok a cápafogak számíthat­nak, melyek alapján a félelmetes tengeri ragadozó teljes állkapcsát rekonstruálni tudták a kassai szakértők. A Pro Slovakia alapnak köszönhetően a Šafárik Egyetem természettudományi karán speci­ális részleg készült vakok és gyen­gén látók számára. A leletek gipsz­lenyomatainak létrehozását az a Robert Hončariv professzor irá­nyította, akinek a vak gyerekek többek közt Braille-írású termé­szetrajz-tankönyveiket is köszön­hetik. A Kőtenger címet viselő, kivétele­sen gazdag kiállítás augusztus 12- ig látható, * illetve tapintható Maratón téri Kelet-szlovákiai Mú­zeumban. (juk) Dunaszerdahely. Bizonyára so­kaknak ismerős a tiltakozás, hi-1 szén napjainkban az eladási forté­lyok, az értékesítési technikák aranykorát éljük. Ki ne találkozott volna már sötét öltönyös, elegáns úriemberekkel,kiskosztümös höl­gyekkel, akik negédes mosollyal az arcukon megállítják az embert az utcán, a hivatalban, az üzlet­ben, a kapualjban, s amikor ha­zaérünk, csodálkozva vesszük észre, hogy gazdagabbak lettünk egy esernyővel, egy órával vagy egy zoknikészlettel. Dunaszerdahelyen tombol a nyá­ri kulturális fesztivál, néptánc­együttesek és zenekarok lépnek fel, kiállításokat nyitnak A Csalá­di Könyvklub is beszállt egy ötlet­tel a gazdag programba. Ügynö­köket bérelt, középiskolás diáko­kat bízott meg, hogy könyvekkel felpakolva járják Dunaszerdahely utcáit. Ma 14 és 17 óra között a Vámbéry Ármin Gimnázium III. B. osztályának diákkülönítménye a Vámbéry téren könyvügynök­ként próbál szerencsét. Talán ők is olyan sikerrel járnak, mint azok, akik nemegyszer használ­hatatlan használati tárgyakkal traktálják a jóhiszeműt. Különös kísérlet lesz a mai, állítja az ötletgazda, Győry Attila. A Csa­ládi Könyvklub igazgatója szerint a diák-könyv-járókelő kapcsolat­ban a könyv játssza a főszerepet. A diákkönyvügynöknek elsősor­ban a könyv bemutatása a fel­adata, a véletlenszerűen megszó­lítottjárókelőnek pedig nincs más dolga, mint 2-3 percnyi időt szentelni a könyvnek. Akinek pe­dig megtetszik valamelyik bemu­tatott könyv, a helyszínen megve­heti. A diákügynökök kizárólag szépirodalmi témájú köteteket mutatnak be. Hogy milyeneket? Ezt Győry Attila nem árulta el, mondván, nem lenne célszerű le­lőni a poént, legyen ez egy bizal­mas kapcsolat a diák, a könyv és a járókelő között, (g)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents