Új Szó, 2001. június (54. évfolyam, 125-150. szám)
2001-06-19 / 140. szám, kedd
ÚJ SZÓ 2001. JÚNIUS 19. Kultúra A JÓKAI NAPOK MŰSORA A bársonyos forradalommal olyan sokk érte az amatőr színjátszást, amelyből mind a mai napig nem tudott kilábalni Visszatérők és felbukkanok Egy biztos pont: Jókai Mór szobra (Archiv felvételek) Ha azt kérdezem magamtól: mi a színház, mi a színjátszás Célja, Értelme, Küldetése - bizony válaszok tömege és megválaszolhatatlan kételyek sora gyülemlik fel bennem egyszerre. KISS PÉNTEK JÓZSEF Nagynevű színházi méltóságok kinyilatkoztatásai mellé sorjáznak a nap nap után megélt apró csapások, mélyrepülések és kérészéletű fel- emelkedések. Képek villannak több mint két évtized távlatából. Azokból az időkből, amikor az egykori Komáromi Szakszervezetek Háza büféjében világmegváltó összehajolá- sok, a színház furcsa - szép köntösébe öltöztetett politikai odamondá- sok és személyes vallomások frissítő záporában ázott a lélek. Akkor még különbejáratú értelme volt a szónak, a tisztán ejtett hangzóknak és a szövegek mögötti gondolatoknak. Akkor még a forma egyszerűbb volt, a mozdulat szögletesebb olykor, mégis érthetőbb. Akkoriban az előadások alatt alig akadt üres szék a nézőtéren. S világosan elkülönült a klasszikus színjátszó együttes és az irodalmi színpad. Abban az időben még természetes volt, hogy a vers- és prózamondó verseny a fesztivál legrangosabb eseménye. Hiszen ezzel kezdődött az egész, valamikor az ötvenes évek végén. Aztán nyolcvankilencben kicsorbult a sarló éle, és a kalapács nyele is meglazult. A forradalom kísértete járta be Csehszlovákiát. Az egykor összetartozó nyáj (a hozzátartozó költőkkel és prózaírókkal, a neves és tiszteletet parancsoló rendezőkkel, az ifjú titánokkal, a zömmel újságírókból és színészekből álló zsűrikkel és besúgókkal, könyvárusokkal, a csak úgy betévedőkkel) rendre szétfutott. A forradalom szele is besegített. Páran maradtak azok közül, akik még akkor kezdték; Mázik Pista Fülekről - aki idén hiányzik először hosszú évek után - Szvorák Zsuzsa, ugyancsak Fülekről, az Apropó tehetséggel, szorgalommal és tudással felvértezett rendezője, akit mindenki szeretett és tisztelt. Újváry Laci (bácsi) Léváról, aki vissza-visszatérő szerelme1 se a színpadnak, Jarábik Gabriella, aki valószínűleg boszorkánysággal tud időt csenni magának a Fókuszra minisztériumi és családanyai beosztása mellett is. Azután vannak a fel-felbukkanók, és el-eltű- nők. Az egyszeriek és próbálkozások kudarcaiba belefáradok. Egy biztos: a bársonyos forradalommal olyan sokk érte az amatőr színjátszást, amelyből mind a mai napig nem tudott kilábalni. Ha belegondolunk, hogy megszűnt a központi irányítás (csemadokos színházi referens autóval, és némi pénzzel a válogatáshoz és a mentori tevékenységhez), de legfőképpen megszűnt az a politikai motiváció, amely a “sorok közé” rejtett oda- mondás, vagy a sebet tépő megmutatás kényszerét generálta. Ami akkor tét volt, és tett, annak ma semmilyen dicsfényteremtő vagy kitaszítottságba hajszoló jelentősége sincs. Mi maradt? Maradt a tartalom és forma művészi szimbiózisának keresése. Maradt a humor és a lelki kitárulkozás... És a: kinek kellünk? Mire várunk? Ki törődik velünk? Kinek fontos a puszta létezésünk? Hová tartunk? - féle kérdések kavarognak, szálldosnak és csapkodnak bennünk. Mozdulni kellene egy jobb irányba, egy bízha- tóbb útra kellene lépni végre! Kéz a kézben-e, vagy külön-külön, nem tudom. De mozdulni, mert úgy látom, valami megint zuhan fentről... Zuhan... Zuhan... Június 19. Jókai Színház 18.00 Ünnepélyes megnyitó 18.30 Tábori György: Goldberg variációk, Kármán József Színház, Losonc, rendező: Szabó Árpád VMK-kamara 21.00 Osztrovszkij: A hozomány nélküli menyasszony, a Pozsonyi Színművészeti Főiskola hallgatói, rendező: Czajlik József f.h. VMK - sárga terem 22.30 Beszélgetés až előadás szereplőivel Csemadok-ház 23.30 Kis Kis nosztalgiabulija Június 20. VMK 9.00 ÓZ a csodák csodája, Mumpicok, Marianum Komárom, rendező: Danis Viktória és Melicher Andrea 10.30 Benedek Elek: Ördög Rózsa, Teátrum Diákszínpad, Szene, rendező: Pomichal Mária 12.30 Karinthy Frigyes: Az emberke tragédiája, Fókusz, Dunaszer- dahely, rendező: Jarábik Gabriella 14.30 Szakmai értékelés 18.00 A pozsonyi AB-ART Kiadó könyvbemutatója, Anglia park 21.00 Jan Weiss - Ondrej Spišák: Bianka Braselli, a kétfejű nő, Teatro Tatro, Nyitra, rendező: Ondrej Spišák Csemadok-ház 23.00 Beszélgetés a Teatro Tatro művészeivel Június 21. VMK 9.00 János vitéz 11.00 Moliere: Az úrhatnám polgár, IKSZ Iparista Kisszínpad, Kassa, rendező: Bocsárszky Attila 14.30 Szakmai értékelés Jókai Színház 18.00 Scarmacci-Tarabussi: Kaviár és lencse, A Csemadok Párkányi Alapszervezetének Színköre, rendező: Nagy Imre VMK 21.00 Csehov: De mi lett a nővel?, Kiss Csaba Társulata, rendező: Kiss Csaba VMK - sárga terem 23.00 Beszélgetés a színészekkel Csemadok-ház 24.05 Mozgásban a mozgalom! Fórum az amatőr színjátszó mozgalom helyzetéről. Június 22. VMK 10.00 Idegenek, Noli me tangere, Somoija, rendező: Bott Mária 11.30 Mesevariációk az emberek gyarlóságáról, Apropó, Fülek, rendező: Szvorák Zsuzsa VMK 15.00 Szakmai értékelés Katona templom 16.30 Téglás Attila kiállításának megnyitója Tiszti Pavilon 19.00 Ugyanarról másképpen, NYEKK, a Nyitrai Egyetemisták Kínjátszó Köre, rendező: Miklós László. VMK 20.30 Szakmai értékelés Duna Menti Könyvtár 22.00 Én szobrot vágynék mondani,Vas Ottó előadói estje 23.30 Összeállítás Sándor György írásaiból. Előadják: Benkő Géza és Tóth Attila, a Komáromi Jókai Színház művészei. 24.30 hajnalig Búcsúbuli a könyvtárban Június 23. VMK 10.00 Ünnepélyes díjkiosztás 12.00 Jókai Mór szobrának megkoszorúzása A Fókusz Jarábik Gabriella vezetésével minden évben eljön a Jókai Napokra A forradalom előtt egyértelműen elkülönült a színjátszókor és az irodalmi színpad Mozdulni kellene egy jobb irányba, egy biztatóbb útra kellene lépni végre! Kéz a kézben vagy külön-külön? ♦ Búcsúra készül az alma mater - végzős diákjait indítja útnak. Hogyan érzi magát a diák, mit gondol a pedagógus, milyen terhek nehezednek a szülőre, ha felcsendül a Gaudeamus igitur? Mindig csapatban dolgozott, hírekkel foglalkozott. Havas Henrik számára idegen volt a szórakoztató műfaj, mégis visszatért a Heti hetesbe. Ezúttal kulisz- szatitkokat tudhatunk meg tőle. ♦ Elhamarkodottnak tűnik az ENSZ egészségügyi világszervezetének januári nyilatkozata. Akkor ugyanis azt ígérte, hogy 2001 végére törli a betegségek listájáról a gyermekbénulást. Néhány nappal ezelőtt Bulgáriában két gyermekbénulá- sos esetet diagnosztizáltak. Van-e veszély, mit tehetünk ellene, mit mond a gyermekorvos. ♦ A halált nem szoktuk haladásként, gyarapodásként elkönyvelni. Előfordul azonban, hogy miközben a megboldogult porhüvelye egyre könnyebbé lesz a föld alatt, anyagiakban tovább gazdagszik. Hogy is van ez? A kormány nemrég úgy döntött, hogy akik még kedvezményesen szeremének hozzájutni bérlakásukhoz, azoknak legkésőbb a jövő év május 31-ig kell benyújtaniuk kérvényüket. Részletek a Vasárnapban. Öt évtizedes érsekújvári kulturális tevékenység kutatása és eredményei Amire építeni is lehet SZILVÁSSV JÓZSEF Miközben évek óta kisebb- nagyob megszakításokkal folyik a vita a Szlovákiai Magyar Társadalmi és Közművelődési Szövetség, vagyis a Csemadok mai, valamint jövőbeli létének értelméről, szerencsére akadnak, akik nem az önmutogató vagy személyeskedő szájtépésben jeleskednek, hanem igyekeznek feltárni kulturális szervezetünk munkálkodásának tényeit, értékeit. A somorjai Bibliotheca Hungarica műhelyében már készül a Csemadok első évtizedének dokumentumait csokorba gyűjtő forráskiadvány, a dunaszerdahelyi Gyurcsó István Alapítvány gondozásában pedig immár három modellértékű kötet jelent meg. Az egyik (Metzner Valéria: Emlékezés) egy falusi - a Szene melletti rétéi - közösség fél évszázados ténykedését követi nyomon, a másik füzet (Varga László: Az első lépések) a nagymegyeri városi és az egykori járás helyi szervezeteinek a megalakulását eleveníti föl. Az Ötven év szolgálat című könyv pedig a Csemadoknak az ország egyik legnagyobb járásában, az Érsekújváriban kifejtett öt évtizedes tevékenységét kutatja. Két olyan szező jegyzi a kötetet, akiknek az életétútját ezer ki- téphetetlen szál köti kulturális szervezetünkhöz. Őszi Irma a kamocsai szervezet alapító tagja, aki harminckét évig instruktorként, később pedig titkárként tevékenykedett, s máig tagja a területi vezetőségnek. Sidó Zoltán a városi, később pedig a járási szervezet elnökeként végzett országszerte elismert munkát. Tíz éven át a Csemadok országos elnöke, majd 1991-től két éven át a rendszerváltás óta vajúdó és a gyökeresen átalakuló társadalmunkban helyet, szerepet kereső szövetség főtitkára volt. Ma is nemzeti közösségünk aktív tagja. Mindkettőjük - s velük együtt ezrek - fáradhatatlan munkája és gyümölcse tárul az olvasó elé, akit valósággal lenyűgöz a tények és adatok tiszteletet parancsoló mennyisége, amelyeket a dokumentaristák pontosságával rendszereztek. Ám mégsem rideg dokumentumok ezek, mert a sorokat a szerzők töretlen hitéből áradó melegség és szenvedély hatja át, mindvégig azt sugallva, hogy volt és van értelme a szövetség társadalmi és kulturális tevékenységének, sok ismert és még több méltatlanul elfeledett Csemadok-tag valóban áldozatos munkájának. A szerzőpáros három síkon igazolja ezt, hiszen nemcsak az országos méretben is legsikeresebb városi, továbbá az egyik legeredményesebb járási szervezet páratlanul gazdag múltját követik nyomon, hanem a háttérben felvillantják az országos történéseket, a szövetség munkáját leginkább romboló, nagyritkán azonban némi reményt keltő néhai ideológiai uká- zokat, s azokat kijátszani igyekvő vagy éppenséggel túllihegő személyeket. A mai könyvpiacot vészesen elárasztó, lehangolóan alacsony színvonalú fércművek és dilettáns visszaemlékezések tömkelegében még nagyobb öröm azt nyugtázni, hogy a sok ocsu között búza is akad, s az értékes magok egyike ez a kötet, amelyről - Sidó Zoltán zárószavait idézve - bízvást mondhatjuk el, hogy olyan tegnapi értékeket tár elénk, amelyekre nem csupán hivatkozni, hanem építeni is lehet. Főleg akkor, ha a mai nemzedékek az új évezred szellemének, kihívásainak megfelelő célokat és eszközöket keresnek és találnak.
