Új Szó, 2001. június (54. évfolyam, 125-150. szám)

2001-06-19 / 140. szám, kedd

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2001. JÚNIUS 19. KOMMENTÁR A harmadik elem TUBA LAJOS Bár tájainkon a göteborgi EU-csúcsból főként a bővítés körüli esemé­nyeknek szenteltek figyelmet, a környezetvédelem és fenntartható fejlődés témájában szintén jelentős döntések születtek. Azt, hogy 2003-tól az uniós politikai döntések során a környezetvédelem a gaz­dasági és szociális kérdések mellett harmadik egyenrangú elemként szerepel, történelminek nevezhetjük. Érdekes fejleményeket várha­tunk attól a bizottságtól is, amely a kiotói egyezmény teljesítéséről tárgyal az USA-val. Amióta Bush elnök kilátásba helyezte az egyez­mény felrúgását, legalább két évtizedes, nehéz egyeztetéssel elért kompromisszum került veszélybe. Márpedig a globális felmelegedést okozó ipari gázok egyharmadát az USA produkálja, így ha az új elnök a lobbinyomásoknak engedve visszatáncol, ez az elmúlt időszak leg­nagyobb kudarcát mérné a világméretű környezetvédelmi igyekezet­re. A fenntartható fejlődés azt jelenti, hogy az ember a természeti erőforrásokat csak a szükséges mértékben veszi igénybe. Ez a kilenc­venes évek elején a riói ENSZ-konferencián világstratégiává vált. Jö­vőre Johannesburgban a „Rio plusz tíz” konferencián mindenkinek számot kell adnia arról, mit is tett ezért. így érthető, ha az EU érzéke­nyen reagál az USA pálfordulására. A környezetvédelem európai ide­ológiává válását érdemes itthon is komolyan venni. A legújabb becslé­sek szerint az uniós csatlakozás környezetvédelmi beruházási igénye eléri a 220 milliárd koronát. A jövő évi költségvetés a környezetvédel­met mégis csak az állagmegóvás szintjén kezeli. Sőt még attól is visszatáncol, amivel legalább európai szinten dicsekedhetnénk. A fenntartható fejlődés alapelveinek érvényesítése érdekében Miklós László javaslatára 1999-ben megalakult a kormány ezzel foglalkozó tanácsadó testületé - azóta hazánk képviselői bármelyik brüsszeli tárgyaláson erős érvként használhatják, hogy nálunk a legfelsőbb szinten biztosított a gazdasági koncepciók befolyásolása környezetvé­delmi szempontból. A bizottság felett azonban sötét felhők tornyosul­nak. Néhány hete az összes civil szervezet képviselője lemondott tag­ságáról, így tiltakozva, hogy már több mint egy éve nem tárgyaltak meg semmit. Az okokról csak annyit tudni, hogy Csáky Pál elnök nem hívott össze ülést, de jobban utánanézve talán itt is eljutnánk valami­féle olyan érdekekhez, amelyek miatt Bush elnök is képes konfliktust vállalni a világ civilizált felével. Mi fékezi a reálbért? PÁKOZDI GERTRÚD Valamivel nagyobb fordulatszámra kapcsolt az év első negyedében gazdaságunk. Három év óta ebben az időszakban volt a leggyorsabb növekedés, javultak valamelyest a reálkeresetek is. Vezető közgaz­dászok, magyarázzák, a beruházások váltak a növekedés motorjá­vá. A hír főképp a kormánynak jött jól, bár mandátuma lejártáig a lakosság megrendült bizalmát aligha szerzi vissza. Még altkor sem, ha tartja magát a koalalíciós tanács döntéséhez, hogy a választáso­kig nem kell számolni a szabályozott árak újabb emelésével. Ért­hető, hogy a kormány tevékenységének előterébe most már azok az intézkedések kerülnek, amelyek a lakosság közérzetének javítását szolgálják. Az is érthető, hogy azokat az eredményeket hangsúlyoz­za, amelyek már nem csupán makrogazdasági mutatók javulását tükrözik, hanem azt is, hogy ezek az eredmények miképpen érezte­tik hatásukat a lakosság életszínvonalának emelkedésében. Ennek egyik fő mutatója a fogyasztás alakulása. A statisztika szerint a szó­ban forgó időszakban háztartásaink fogyasztása is a legnagyobb ütemű volt 1998 óta, bár egyetlen elemző sem tagadja, hogy a múlt évi kiindulási alap viszonylag alacsony volt. A gazdasági növekedés gyorsulásáról, a gazdaság alapjainak erősödéséről, a lakossági fo­gyasztás növekedéséről és a reálbérek emelkedéséről szóló híreknek akár örülhetnénk is, ha a lakosság kisebb hányadának kellene sora­koznia a munkaügyi hivatalokban, és kevesebben élnének minimál­bérhez közeli összegből. A reálkeresetek növekedését sem az egyik, sem a másik csoportba tartozók nem érzik, az egészségügyiek és a pedagógusok sem tartják komoly béremelésnek a mostanit. Az ál­lamnak azonban aligha futja többre, ha a produktivitás növekedése még mindig éppen hogy csak meghaladja a reálbérek növekedését, és messze van a kívánatos növekedési ütemtől. Ennek számos oka van (pl. túlfoglalkoztatás a közszférában), megszüntetésük viszont népszerűtlen lépések nélkül elképzelhetetlen. Ilyenekre pedig már aligha szánja rá magát a koalíció. Több mint valószínű, hogy a gaz­daság némi gyorsulását előbb-utóbb megtorpanás követi. Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (59233401, fax: 59233338) Főszerkesztő: Szilvássy József (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Juhász l.ászló - politika (58238339), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Grendel Ágota - kultúra (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310), Tomi Vince - sport (58238340) Szerkesztőbizottság: Szigeti László - elnök, Álbert Sándor, Csáky József, Farkas Iván, Zachariás István. Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 0949/6382806, Kassa: 095/6002225, Rimaszombat: 0866/5684214, Rozsnyó: 0942/7329857, Komárom: tel., fax: 0819/7704200, Nyitra: 087/6522543. Kiadja a Grand Press Rt. és a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1,811 09 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Žiačik - kereskedelmi osztály -, tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési gsztály-, tel.: 59233401, fax: 59233338, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapteijesztés, laprendelés: 59233403 fax- 59233339 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051,52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: B. Nemcovej 32,095/6709548,6002210, fax: 095/6002229. Nyomja a GRAND PRESS, Bratislava. Teijeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Grand Press terjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: Versus Rt., ES-vývoz tlače, Košická 1, 813 80 Bratislava. • Index: 48271. Engedélyszám: 5/2 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Jí\ A lapok eladott példányszámát ellenőrző ABC SR tagja a Árr az ellenőrzés eredménye a www.sme.sk honlapon található. orijLTtAL E-mail: redakcia@ujszo.com- Mami, tévedsz, ő nem a tornatanárunk. Ő matekot tanít a sulinkban, csak hétvégeken a kőművesek mellett melózik, hogy kijöjjön a fizetéséből. (Marabu rajza) A fiatalok egy része esélyt sem kap arra, hogy felsőfokú képesítést szerezzen Az élet a tanulásra való Az egyetemeken folyó mun­ka még a közelmúltban is egyet jelentett a kiváló, ma­gas színvonalú képzéssel és kutatással. Ám az elitkép­zéssel foglalkozó, szent és sérthetetlen egyetemek illú­ziója az utolsó évtizedekben egyre inkább szertefoszlik. ALBERT SÁNDOR Az UNESCO felsőoktatási felvéte­li előirányzatai világszerte a hall­gatók számának további növeke­dését mutatják: 1991-2000 kö­zött 65 millióról 79 millióra, 2015-ig 97 millióra, 2025-re pe­dig 100 millióra nő a felsőokta­tásban résztvevők száma. Szlovákiában hasonló a helyzet. Egyetemi hallgatóink létszáma az elmúlt évtizedben (1990-től) 11- 12 százalékról csaknem 20 száza­lékra nőtt. A közoktatási reform- tervezet nemzeti programja a kö­zeljövőben pedig azt szeretné el­érni, hogy e korosztály 30%-a ve­gyen részt felsőfokú képzésben. A tömeges felsőoktatás iránti igény jelenti az elkövetkező évek legna­gyobb kihívását. Az elképzelések szerint ugyanis a fejlett országok­ban a felsőoktatásba be kellene vonni a tényleges népesség kb. felét. A felsőoktatási „tömegkép­zés” megvalósítása viszont meg­követeli az egyetemi képzés di­verzifikációját. A bolognai deklarációban megfo­galmazott EU-s elvárás kimondja, hogy az egyetemeken háromszintű képzést kell megvalósítani: 3-4 éves főiskolai képzést, egyetemi (legalább ötéves) szintű magiszte­ri képzést és 3 éves doktorandusz- képzést. Az elmúlt években gya­korlatilag a világ minden régiójá­ban végbement az említett diverzi­fikáció. Talán Szlovákia kivételé­vel. (Csak emlékeztetőül jegyzem meg, hogy az említett dokumentu­mot Ftáčnik miniszter úr is aláír­ta.) Az előzőek értelmében a beju­OLVASÓI LEVÉL Státustörvény és tolerancia Nagyon elszomorító olvasni és hallgatni a státustörvénnyel kap­csolatos szlovák és román meg­nyilvánulásokat. Annál is különö­sebb a reagálás, mivel már mind­két ország megvalósította külhoni véreinek támogatását, még mi­előtt Magyarországon egyáltalán felvetődött volna ez a kérdés. Az viszont tény, hogy egyikük sem konzultált Magyarországgal saját törvényéről. És mindez az EU-ba törtető és a rendkívüli toleranciá­tást a felsőfokú képzésbe tehát nem nehezíteni, hanem éppen el­lenkezőleg, támogatni kell. Egye­temi berkekből gyakran hangzik el a panasz, hogy középiskoláink nem készítik fel kellően tanulói­kat, hogy a ma érettségizett fiata­lok „gyengébbek“ mint az évekkel ezelőttiek voltak és így tovább. A középiskolák természetesen ha­sonló panaszokkal élnek az általá­nos iskolákkal kapcsolatban. De ha ez így lenne, akkor a század ele­ji iskolákat etalonként kellene ke­zelni, hiszen sok pedagógus sze­rint azóta színvonaluk csak romlik (én legalább harminc éve hallom ezt). Nem inkább arról van szó, hogy a mai diákok mások mint elődeik voltak? Lehet, hogy nem szívesen olvas­nak kötelező olvasmányt, lehet, Az EU-s elvárás: az egyetemekén három­szintű képzés kell. hogy kevesebb a tárgyi tudásuk történelemből, matematikából, de otthon vannak az informatikában, a számítógépes világhálón ször- föznek, és közülük egyre többen világnyelveket is beszélnek. Szlovákia még ma is az olyan rit­ka országok közé tartozik, ahol a felsőfokú képzésbe jelentkező di­ákok egy része esélyt, lehetőséget sem kap arra, hogy bizonyítson. Egyetemi felvételi vizsgákat szer­vezünk. Néhány karon olyan el­várásokat támasztanak a diákkal szemben, amelyek jóval megha­ladják a középiskolák tananya­gát, felvételi előkészítő tanfolya­mokat szerveznek - pénzért stb. A gazdaságilag fejlett országok­ban a felvételi vizsgák intézmé­nye már kiment a divatból. A Po­zsonytól csak néhány kilométerre fekvő bécsi egyetemen pl. a felvé­teli abból áll, hogy az érettségi­zett diák az iskola számítógépébe beírja személyi adatait. mmmmm >. sw« jukat hangoztató országok eseté­ben fordul elő. Nos, ez az öndicsé­ret ebben az esetben is túl „illa­tos”. Már számtalan esetben az el­lenkezőjéről bizonyosodhattunk meg. Hogy ezekről a „szóéiban” nem volt szabad beszélni, még nem azt jelenti, hogy nem is létez­tek. Csehszlovákia esetében sem a tolerancia és önmérséklet valósult meg Trianonban, hanem a telhe- tetlenség, amely még az Ipolyt is hajózhatóvá tette a minél na­gyobb falat lekanyarítása érdeké­ben. Aztán a beneši dekrétumok, a jogfosztás, kitelepítés, a magyar iskolarendszer felszámolása, má­sodrendű állampolgári státus a saját szülőföldünkön - mert hi­Felsőoktatási intézményeinktől ez komoly szemléletváltást igényel. A színvonal átértékelését, ill. a szín­vonal helyett a minőségre való tö­rekvést (minőség alatt mindene­kelőtt az iskolahasználók igényei­nek kielégítését értjük). Annál is inkább érvényes ez a megállapítás, mert a felsőoktatás végzőseinek bele kell törődniük a gyakori munkahelyváltoztatás fé­nyébe és ismereteik, tudásuk ál­landó felfrissítésébe. Nagyon fon­tos tehát, hogy felsőfokú intézmé­nyeink is elmozduljanak az egész életen át tartó tanulás modellje irányába, ami fokozatosan az ál­talánosan elterjedt szelektív, kon­centrált és meghatározott ideig tartó tanulás helyébe lép. A „dip­loma = foglalkozás“ egyenlet töb­bé nem érvényes. Ma már olyan abszolvensekre van szükség, akik képesek és készek is a folyamatos továbbképzésre, és akik nem csak munkahelykereséssel vannak el­foglalva, de sikeres vállalkozók és munkahelyteremtők válhatnak belőlük. A hagyományos koncep­ció szerint „a tanulás az egész életre szól”. A 21. század iskolája viszont azt hirdeti, hogy „az élet a tanulásra való“. A felsőfokú oktatással kapcsolat­ban egyre gyakrabban fogalma­zódik meg az a kérdés, hogy fi­zessen-e érte a diák. Legyen-e tandíj? A tandíj nagyon érzékeny téma, ezért kellő óvatossággal kell megközelíteni, mert érinti a társadalmi igazságosságot és az oktatás elérhetőségét. Viszont azt is tudatosítanunk kell, hogy már alig akad olyan ország, amely ki­zárólag állami költségvetésből képes lenne fenntartani felsőok­tatási rendszerét. A felsőfokú képzés tömegképzéssé való átala­kulása tehát csökkenő állami költségvetésből fog mevalósulni, és ez magánerőforrások beveté­sét is igényli. A szerző a kassai Műszaki Egye­tem tanszékvezető tanára szén nem mi léptük át a határt, hanem azt tologatták fölöttünk -, majd a nyelvtörvény, az új köz- igazgatási rendszer, a magyar felsőoktatás körüli huzavona, hogy csak néhány kirívó példáját említsük az elmúlt nyolcvan év to­leranciájának. És most Szlovákiá­ban, ahol még mindig nem isme­rik el nemzeti kisebbségünk ál­lamalkotó szerepét, ahol a Beneš- dekrétumok a mai napig tabusítva vannak, egyszerre felszívják a vi­zet, mert anyaországunkban vég­re megérett a politikai bátorság arra, hogy odafigyeljenek az ön­hibájukon kívül kisebbségi sorba jutott vérükre is. Rendkívül kiáb- * rándító. És mindez történik a TALLÓZÓ HO S POD ÁR SK E N O V | N V Sikeres a kormány külpolitikája, sajnos a belpolitikáról ezt nem le­het elmondani, idézi az államfő szavait a napilap. Rudolf Schuster szerint a koalícióban uralkodó el­lentétek miatt alakult ki ez az álla­pot, ráadásul minden kormány változtat valamit az ország irá­nyultságán. Szlovákiának ezért lenne szüksége állami doktrínára. Az államfő szerint azonban a koa­líciónak esélyt keHene adni, telje­sítse, amit megígért. PRAVDA Amíg BSE-gyanús tehenet nem ta­láltak Csehországban, Prágában és Pozsonyban azt állították az illeté­kes tárcavezetők, hogy nálunk ilyesmi nem történhet meg. Cseh­ország után Szlovákiában is van kergekórgyanús tehén. A lap egy szakértőt idéz, aki szerint egy eset még nem veszélyezteti az ország élelmezését. Szlovákiában szerin­te nem alakulhat ki a nagy-britan- niaihoz hasonló helyzet. NOVÝ ČAS Büszkén elfogadhatná a Regioná­lis vagy Kisebbségi Nyelvek Euró­pai Chartáját a pozsonyi parla­ment - normális körülmények kö­zött. Problémák azonban adódhat­nak a sokszor emlegetett magyar kártyával; pontosabban néhány politikus és képviselő szerint a ma­gyar nyelv „törvényes” kiváltsá­gossá tételével kialakul az autonó­mia veszélye. A lap emlékeztet, az MKP politikusai figyelmeztettek arra, hogy a javaslat parlamenti vi­tája nem lesz nacionalista szen­vedélytől mentes. .19 !5Y denn í K Kormánybíráló jegyzetet közöl a napilap. Konkrétan Ivan Miklós egyik „fellépésére” emlékeztet, a kormány gazdasági miniszterel­nök-helyettese ugyanis azt állítot­ta, hogy Szlovákiában nő a keres­let, erősödik a lakosság és a cégek vásárlóképessége. Mindez Mikloš szerint a reálbérek és az életszín­vonal emelkedésével bizonyítható majd idén és jövőre. MLADÁ FRONTA DNES Az Európai Unió Göteborgban a közeli csatlakozás felelősségét át­hárította a jelöltekre, s ezzel kö­nyörtelen versenyfutás kezdő­dött, írja a cseh napilap. Egyebek között rámutat, Csehország uniós csatlakozása eddig sem múlott a diplomatákon és a kormányon. Göteborgot követően azonban még égetőbb az összefogás, ami a parlamenttel együtt a helyi önkor­mányzati szerveket is érinti. Csak az egyeztetett lépések vezethetnek ahhoz, hogy Csehország az elsők között szakítsa át a célszalagot, fo­galmaz ajegyzetíró. NÁROpNÁOBROpA A belügyminiszterrel készített be­szélgetést a napilap. Ivan Šimko a tárcáján belül végrehajtott szemé­lyi változásokkal kapcsolatban is­mét hangsúlyozta, szó sincs levál- tási hullámról, a magasabb tisztsé­gek eddigi birtokosait nem kielé­gítő teljesítményük miatt kellett meneszteni. Dzurinda-kabinet országlása ide­jén. Ez is azt bizonyítja, hogy eb­ben az országban csak a magyar szavazatokra és adókra van szük­ség. Felvetődik a kérdés, meddig lesznek még képviselőink Fejbó­lintó Jánosok. Mert a tolerancia terén az elmúlt nyolcvan év alatt igen csekély ez előrelépés, noha miniszterelnökünk és kormánya szerint, lassan a világ legdemok­ratikusabb országa leszünk. Hogy ezt ki hiszi el rajtuk kívül? Talán csak azok a nagy- és kisebb hatal­mak, amelyek jószerivel azt sem tudják, hol van a térképen Szlo­vákia. Forgács Miklós Léva

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents