Új Szó, 2001. június (54. évfolyam, 125-150. szám)

2001-06-18 / 139. szám, hétfő

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2001. JÚNIUS 18. KOMMENTÁR Séta a palota körül TÓTH MIHÁLY Az 1989-ben becsődölt rendszer fő bűneinek egyike, hogy olyan tö­meget produkált, amelynek munkabérből élő tagjai nem képesek az önszerveződésre. Hogy mennyire nem, azt ékesen bizonyítják az el­múlt évtized kudarcba fulladt tiltakozó munkásmegmozdulásai. Az érdekvédelem szárnyszegetté válásának nehezen feledhető meg­nyilvánulása volt a fémipariak kormánypalota körüli sétája, majd a vasutasok hamvába holt figyelmeztető sztrájkja. Az viszont már nem írható a bolsevizmus rovására, hanem a magát szociáldemokratának minősítő baloldaléra, hogy értelmiségijei, publicistái, politikusai kö­zül nyilvánosan senki se rökönyödött meg amiatt, hogy a szakszerve­zetek működésének színvonala már alatta van a két világháború kö­zötti nívónak. Persze nem könnyű egyszerre baloldalinak lenni és jobboldali többségű kormányban is részt venni. Egy politikus számá­ra ennél lényegesen könnyebb összehasonlítani az összehasonlítha­tatlant; arról értekezni, hogy lám, lám, a britek újból diadalt aratott miniszterelnöke azért volt sikeres, mert az új Munkáspártról lerázta a szakszervezetek alkotta kölöncöt. A kormánypalota körül sétáló 30-40 aktivista magányán derülő újságírók cikkei olvastán helyénva­ló volna eltűnődni azon, miért gyávult el a munkavállaló, és ennek következtében pl. a vasutasok szakszövetségének vezetői a figyel­meztető sztrájk megindítása előtt miért voltak kénytelenek tapasz­talni, hogy nem állnak mögöttük a mozgalom közkatonái. Elbátorta­lanodást emlegetve az vesse az első követ az egyszerű munkavállaló­ra, aki életében legalább egyszer bátor mert lenni, amikor tudta, hogy főnökei éppen az elbocsátandók listájának összeállításával mú­latják idejüket. Egy munkavállaló egyénileg ritkán engedheti meg magának az önérzeteskedés luxusát. Viszont a sokat emlegetett Nyu­gaton ma már a szociálisan legérzéketlenebb kapitalista számára is megengedhetetlen luxus állítani, hogy a szakszervezet elvetendő kommunista találmány. Ennek köszönhető, hogy fejlett társadalmak­ban a munkavállaló mégis önérzeteskedhet. Hídja, hogy tekintélyé­vel a szakszervezet mögötte áll. A fémipariak tehát ott sétálgattak, kívül a kormánypalota kerítésén. Tudva, hogy ebben az országban 100 munkáskézből 20-nak nincs mit csinálnia, sem a munkaadók szervezete nem trombitált riadóra, sem a miniszterelnök nem vette komolyan a promenádozókat. Némi cinizmussal így is értékelhető a helyzet: a szakszervezet éppen olyan rosszul működik, mint a párt­struktúra, vagy a kormány. Meglehetősen gyenge vigasz. Göteborg hozadéka MALINÁK ISTVÁN Kétségkívül a csadakozási menetrenddel kapcsolatos vitát kísérte a legnagyobb figyelem a Göteborgban tárgyalt témakörök közül. S bár a záródokumentumban szereplő megfogalmazásról mindenki azt mondta, hogy elégedett vele, áttörésnek, mérföldkőnek mégsem ne­vezhető. Ha folyamatként tekintünk arra, ami e téren eddig történt, akkor előre meg lehet jósolni, hogy decemberben, amikor a július el­sején kezdődő belga elnökséget lezáró csúcsot rendezik majd meg, a mostaninál is pontosabb feltételeket és időpontokat fognak megha­tározni. Mert biztosra vehető: a tagjelöltek az elkövetkező fél évben mindent elkövetnek azért, hogy ezt kikényszerítsék. Tehát e szem­pontból Göteborg valamivel több, mint Nizza volt, és valamivel keve­sebb, mint a következő csúcs feltehetően lesz. Többen is azt tartják a fő hozadékának, hogy már konkrét tervként fogadta el azt, ami Niz­zában még csak reményként szerepelt a dokumentumokban: a leg­felkészültebbjelöltekkel 2002 végéig le kell zárni a csadakozási tár­gyalásokat, hogy a 2004-es európai parlamenti választásokon már részt vehessenek. Azt nem mondták ki, hogy konkrétan mikor válnak EU-taggá. Több tagállam is úgy véli, hogy a dátumok kitűzése a szándékolttal ellentétes hatással járhat, mert akkor is kötné az uniót, ha a tagjelöltek egy része a megadott időpontban még nem állna ké­szen a csadakozásra. Általános az a nézet, hogy az ír népszavazás okozta sokk után többet nem is lehetett várni a csúcstól. Marad a nyűt verseny is, tehát az egyéni elbírálás. így Pozsony is reméli, hogy a jövő év végéig lezárhatja a tárgyalásokat. Meg kell mondani, igen nehezen teljesíthető feladatnak tűnik a 22 fejezetes Magyarország és Ciprus vagy a 20 fejezetet maga mögött tudó Szlovénia utolérése, s még Csehország és Észtország is előttünk jár. Ez még akkor is igaz, ha Pozsony erőfeszítéseit megtámogatná egy jövő novemberi NATO- meghívó. A kettő között ugyanis vannak összefüggések, de nem fel­tételezik egymást. Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (59233401, fax: 59233338) Főszerkesztő: Szilvássy József (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Juhász László - politika (58238339), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Grendel Ágota - kultúra (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310), Tomi Vince - sport (58238340) Szerkesztőbizottság: Szigeti László - elnök, Albert Sándor, Csáky József, Farkas Iván, Zachariáš István. Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 0949/6382806, Kassa: 095/6002225, Rimaszombat: 0866/5684214, Rozsnyó: 0942/7329857, Komárom: tel., fax: 0819/7704200, Nyitra: 087/6522543. Kiadja a Grand Press Rt. és a Petit Press Rt., Dostoievského rad 1,811 09 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Žiačik - kereskedelmi osztály tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 59233401, fax: 59233338, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: 59233403 fax: 59233339 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051, 52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: B. Némcovej 32,095/6709548, 6002210, fax: 095/6002229. Nyomja a GRAND PRESS, Bratislava. Terjeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Grand Press terjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: Versus Rt., ES-vývoz tlače, Košická 1, 813 80 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 5/2 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. JßL A lapok eladott példányszámát ellenőrző ABC SR tagja, A az ellenőrzés eredménye a www.sme.sk honlapon található. ^arcSsom E-mail: redakcia@ujszo.com- Tudod, öreg, én attól tartok, hogy ha valóban csak készpénzért adnának gyógyszert, akkor nem jutna piára is, meg májzsugorodás elleni tablettákra is... (Gossányi Péter karikatúrája) TALLÓZÓ THE NEW YORK TIMES Csütörtökön öt NATO-tagország magas rangú illetékesei megvitat­ták annak lehetőségét, hogy a szervezet részt vegyen a macedó­niai albán gerillák leszerelésében - állítja a The New York Times. A tanácskozás Londonban zajlott le, s az Egyesült Államok világosan értésre adta, hogy ez az európai­ak ügye, vagyis nem venne részt egy ilyen akcióban - írta az újság szombaton egy, a neve elhallgatá­sát kérő illetékest idézve. A lap szerint az amerikai bejelentés után a találkozó anélkül ért véget, hogy döntést hoztak volna. A The New York Timesnál ugyanakkor úgy tudják, hogy Washington nem ellenezne egy ilyen akciót önkéntes résztvevőkkel. Ma­cedónia már kérte a NATO-t, hogy működjön közre a gerillák leszerelésében. Az Észak-atlanti Szövetség várhatóan szerdán ad választ a kérésre, amint azt pénte­ken Yves Brodeur NATO-szóvivő is bejelentette. A szlovákiai magyarok alig két százaléka vállalna munkát Magyarországon a jogszabály hatályba lépése után Határon túli felmérés a készülő státustörvény jelentőségéről A budapesti Balázs Ferenc Intézet reprezentatív szocio­lógiai felmérésben járt utá­na, milyen hatással van a ké­szülő magyarországi státus­törvény a határon túli ma­gyarok közéleti értékrendjé­re, és mi a véleményünk az egyes kedvezményekről. JUHÁSZ LÁSZLÓ Az intézet kérdezőbiztosai 2001. április 13-a és 25-e között 369 tele­pülésen 2588 kérdőívet töltöttek ki, úgynevezett kvótás adatfelvételi módszer segítségével, amely bizto­sította, hogy nemek, korcsoportok, iskolai végzettség és lakóhelytípus szerint mindenkit képviseljen a vizsgált minta. Erdélyben 1048, a Felvidéken 640, Kárpátalján 350, a Vajdaságban pedig 550 felnőtt ko­rú magyar nemzetiségű válaszadót kérdeztek nemcsak a törvényterve­zetről, hanem megpróbálták fel­mérni saját kisebbségi helyzetük megítélését, politikai aktivitásukat is. A felmérés első adatait a múlt héten Budapesten ismertették az intézet munkatársai. A jelentésből a többi között kitű­nik, hogy ami Magyarország integ­rációja kisebbségi létre gyakorolt közeljövőbeli hatásának megítélé­sét ületi, a szlovákiai magyarok fe­le (49,3 százalék) bízik abban, hogy 10 éven belül Szlovákia is EU-taggá válik (Erdélyben ez az arány mindössze 27,7 százalék, Kárpátalján pedig 7,4). Attól, hogy Magyarország uniós csatlakozása után végleg elszigetelődünk, csak minden tizedik szlovákiai magyar tart. A Balázs Ferenc Intézet tavaly is végzett hasonló felmérést, akkor a szlovákiai magyarok 87 százalé­ka jelezte részvételi szándékát a következő parlamenti választáso­kon; 2001-re ez az arány 81 száza­lékra esett vissza. Ez a negatív ten­dencia főleg annak tükrében el­gondolkodtató, hogy a másik há­rom vizsgált régióban (Erdély, Kárpátalja, Vajdaság) a tavalyi közvélemény-kutatás adataihoz képest nőtt a potenciális választási részvétel. Az MKP támogatottsága a szlovákiai magyarok körében a 2000-es eredményhez képest 12 százalékponttal csökkent. Az ösz- szehasonlító szociológiai kutatás készítői ezzel kapcsolatban „elbi­zonytalanodást, illetve relatív passzivitást jelző felvidékieket” említenek. Az Orbán Viktor vezette magyar kormány megítélése szintén csak a szlovákiai magyarok körében rom­lott. Például Kárpátalján idén tíz százalékkal több megkérdezett volt „teljes mértékben elégedett”, illetve „részben elégedett” az Or- bán-kabinettel, a szlovákiai vá­laszadók körében egy év alatt 11 százalékpontot zuhant a magyar kormány támogatottsága. A felvi­déki magyarok közül minden ne­gyedik számára bizonyult elfogad­hatónak a Határon Túli Magyarok Hivatalának (HTMH) elmúlt évbe­li teljesítménye. Térjünk rá a határon túli magya­rokról szóló törvény tervezetére, illetve ennek megítélésére. A tör­vény hatályba lépése (az elképze­lések szerint 2002. január 1.) után úgynevezett magyar igazolványt igényelhetnek azok, akik magukat magyarnak vallják. A határon túli magyar igazolványt a szlovákiai magyar megkérdezettek 73,1 szá­zaléka kérelmezné (szemben az Erdélyben és Kárpátalján kimuta­tott 90 százalék fölötti érdeklődés­sel), 16,4 százalék pedig nem tud­ja, kellene-e neki magyar igazol­vány, vagy sem (lásd táblázatun­kat) . A fiatalok és középosztály kö­rében egyébként a regionális átla­gokat meghaladó mértékben (93-97%) kérelmeznék az igazol­ványt. Szlovákiában ez az arány alig néhány százalékponttal ha­ladja meg a 75%-ot. Minden máso­dik erdélyi és kárpátaljai magyar (49,5 és 48%) és minden harma­dik vajdasági (32,5%) szeretne le­gálisan munkát vállalni Magyaror­szágon, a szlovákiai magyarok ese­tében ez az arány 38,1 százalék. A Nem kell azonnali és tö­meges munkaerő-beván­dorlásra számítani. Felvidéken, Kárpátalján és a Vaj­daságban élő, munkát vállalni szándékozók többsége (74-83%) nem tudta megjelölni azt az idő­pontot, amikor munkát kíván vál­lalni Magyarországon. Ez az arány az erdélyiek esetében is mintegy 40 százalékot tesz ki. A felmérés készítői kiemelik: Ma­gyarországnak nem kell számíta­nia azonnali és tömeges munka­erő-bevándorlásra, sokkal valószí­nűbb, hogy ez egy hosszabb folya­mat keretében valósul majd meg. 2002-ben, vagyis a státustörvény hatályba lépésének évében a szlo­vákiai magyarok mindössze 2,1 százaléka kíván Magyarországon dolgozni. Erdélyben hússzor eny- nyien, a megkérdezettek 41,4 szá­zaléka vállalna azonnal munkát a határon túl. A törvény kínálta uta­zási kedvezményt a szlovákiai ma­gyarok 57,3 százaléka használná fel, a magyarországi egészségügyi ellátás (pontosabban a szülőföld­ön nem kezelhető betegségek el­látása) iránt azonban csak 1,7 százalékunk érdeklődik. Ez az arány a Vajdaságban a legma- gasabbb, ahol a megkérdezettek 12,6%-a esetében fordulnak elő a szülőföldön nem kezelhető beteg­ségek. Egy évvel ezelőtt a határon túli magyarokról szóló törvény által biztosított kedvezmények birtoká­ban is elvándorolni szándékozók részaránya mindegyik régióban megközelítette vagy meghaladta a 10 százalékot; ezt a mértéket je­lenleg egyik vizsgált területen sem éri el - derül ki a felmérésből. A szlovákiai magyarok nem egész öt százaléka telepedne át Magyaror­szágra a státustörvény hatályba lépése esetén. A négy régióban megkérdezettek fele ért egyet az­zal, hogy a státustörvény megal­kotásakor a magyar állam éppen annyit vállalt, amit a jelenlegi kö­rülmények között megtehetett. Ez Szlováltia kivételével (45,4%) minden országban 50 százaléknál több megkérdezett gondolja így. A felmérést készítő Balázs Ferenc Intézet oktatási igazgatójával, Dobos Ferenc szociológussal ké­szült interjúnkat az 5. oldalon ol­vashatják. Kérelmezné-e, hogy magyar igazolványt kapjon? Régió/válasz Felvidék Erdély Kárpátalja Vajdaság Kérelmezné 73,1 93,2 93,2 87,2 | Nem kérelmezné 10,5 3,3 1,2 5,5 Nem tudja 16,4 3,5 5,6 7,3 Forrás: Balázs Ferenc Intézet (Az adatok százalékban értendők.) OLVASÓI LEVÉL Csak a saját pecsenyéjüket... Nem jobb egyszerre megdögölni? - kérdezi egyik versében József Atti­la. Hasonló kérdések kavarognak az én agyamban is, amint látom, hogy szülőföldem, a szeretett Bod­rogköz fölött megállt az idő. És ez az állóvízállapot már-már ijesztő méreteket ölt. Az emberek szinte megadták magukat sorsuknak, és beletörődöttséggel élik napjaikat. Erre akkor döbbentem rá, amikor a legtikkasztóbb melegben a ré­gebbi gyógyszertárban kétórás vá­rakozásra kényszerítették az em­bereket, és azok szó nélkül vártak. Máshol aligha fordulhatna ilyen elő. 1987-ben jártam először Du- naszerdahelyen. Akkor a két vidék közti különbség még nem volt olyan nagy, mint napjainkban. Mi­vel szeretem ezt a tájat és ezt a né­pet, fáj a szívem, hogy ilyen hely­zetben van. A Csallóköz felemelkedésében nemcsak az adottságok játszanak szerepet, hanem az itteni emberek is, akiknek legtöbbje kemény, dol­gos, céltudatos. Erejét nem forgá­csolja szét. Ha valaki virágot tér­meszt, megtanulja minden forté­lyát a palántanevelésnek és az ér­tékesítésnek is. A Csallóköz egyre több községében tájház van, amelyben összegyűjtik a falu múltjával kapcsolatos tárgyakat. A mi lakhelyünk királyi város, de ezt a jelzőt már csak a nevében hord­ja. Tudom, pénz nélkül nehéz bár­mit is csinálni, de nem kellene ilyen tétlenül várni a sült galam­bot. Nem kellene hagyni például, hogy a régi postahivatal, amely felújít­va városunk dísze lenne, a sze­münk láttára málljon szét. Miként más helyi szellemi és tárgyi érték. Nem akad olyan közéleti ember vagy vállalkozó, aki a saját boldo­gulását úgy képzeli el, hogy ezt a népet is felemeli? Égnek ugyan ki­csi tüzek, amelyeknél mindenki sütögeti saját kis pecsenyéjét, de kellene már rakni egy nagyot is, amelynél sok-sok ember pecse­nyéje megsülne. Igyekeznünk kel­lene, hogy ezt a jószívű, kedves, jobb sorsra érdemes és a csallókö­zihez hasonlóan tehetséges népet se érhesse olyan balsors, amilyen nagy költőnk szeme előtt lebe­gett... Sárogh Endréné Királyhelmec

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents