Új Szó, 2001. június (54. évfolyam, 125-150. szám)
2001-06-16 / 138. szám, szombat
ÚJ SZÓ 2001. JÚNIUS 16. Kitekintő Halála óta nem bukkant fel olyan személyiség, aki nyomdokaiba léphetett volna, a tragikus következmények pedig a volt állam egész területén érezhetők Tito marsall visszatér A marsall (Fotó: internet) A lakatos jobb volt - hirdetik a beavatatlanoknak kissé érthetetlen falfirkák úton- útfélen. Nemcsak Horvátországban vagy Szerbiában, hanem az ex-Jugoszlávia más tagköztársaságában is. A tájékozatlan idegeneknek pedig megmagyarázzák, hogy Josip Broz Titóról - a volt Jugoszlávia elnökéről, marsalljáról, kommunista pártjának elnökéről, hadvezéréről, államférfijáról stb. stb. - van szó, aki karrierjét lakatosinasként kezdte. Az összehasonlító értékelés pedig utódaira vonatkozik. DJORDJE ZELMANOVIC Halála óta nem bukkant fel olyan személyiség, aki nyomdokaiba léphetett volna, a tragikus következmények pedig a volt állam egész területén érezhetők. „Senki sem táncol olyan hozzáértéssel a törzsi Balkánon, mint Tito” - állapította meg már régen híve, a cinikus író, Miroslav Krleza. Márpedig a történészek szerint ex-Jugo- szlávia egyike volt a legbonyolultabb államalakulatoknak: sehol a világon ilyen kis területen nem tombolt ennyi ellentétes érdek. Mindez nem mentette át az élő legenda hírét és tekintélyét a rendszerváltozás után. A horvát apától és szlovén anyától származó Titót Szlobodan Milosevics amolyan szerbgyűlölő horvátnak tartja. A tudjmani Horvátországban viszont hivatalosan azt teijesztették, hogy nemzetáruló, horvátellenes szerbbérenc, megtoldva azzal, hogy a kommunista pokol éllovasa volt. így az elmúlt tíz évben sikerült olyan hangulatot teremteni, hogy még a nevét is csak suttogva ejtették ki az általános agyonhallgatás közepette. Franjo Tudjman, az elhunyt horvát elnök azonban - aki a Tito szülőfalujával, Kumroveccel szomszédos községből származott - igyekezett minél hűebben másolni Tito imázsát és elsajátítani allűrjeit. A már legendává vált fehér marsalli egyenruha tragikomikusán hű másolatától a brioni-szigeti villákban eltöltött nagystílű nyaralásokig. Annak idején tiszteletüket tették Brioniban Sophia Loren, Elizabeth Taylor, Gina Lollobrigida, valamint a világ legtekintélyesebb államférfijai, na meg az angol királynő is, aki Tito első Buckingham- palotabeli látogatása után zárt körben őszintén kijelentette: ha ez az ember lakatos, akkor én nem vagyok királynő. Minden igyekezete ellenére Tudjmannak mindezeket csak néhány pártjához hű slágerénekessel és labdarúgóval sikerült „lemásolnia”. Szó ami szó, az elmúlt tíz év nagy vesztese mégis Tito lett. A róla elnevezett városokat, utcákat, tereket, hidakat, iskolákat, gyárakat megfosztották e névtől. A győztes háborús hadvezért és a világban tisztelt államférfit egyik napról a másikra a század leghírhedtebb diktátorává kiáltották ki hazájáSzlovéniában virtuális Tito-birodalmat rendeztek be. ban a tudjmani demokrácia hívei. Nem kétséges, hogy fellépése sokban a személyi kultusz stílusát idézte, de a legendává vált hősnek a nagy többség ezt nem rótta fel vétségül. A legutóbbi választásokat követő szabadabb légkörben a nosztalgiázok - nem kis bátorsággal és elszántsággal - megalapították az emlékét őrző ,Josip Broz Társaságot’, ami Tito rehabilitációjának kezdetét jelenti - legalábbis Horvátországban. Ezt megelőzően ugyanis Szlovéniában lelkes fiatalok létrehozták a Tito’s Home Page- t ( http://www.titoville.com ). Virtuális Tito-birodalmat rendeztek be, amelyben megtalálhatók Tito beszédei, a róla szóló dalok, fényképek. Az oldalaknak rövid időn belül kétszázötvenezer „látogatója” volt. Korai volna ugyan Tito-mániáról tudósítani, de mindinkább észlelhető „népeink és nemzetiségeink legnagyobb fiának” visszatérése a társadalom tudatába. Az év elején jelent meg Zágrábban Jasper Ridley angol történésznek Tito című életrajza, melyet az elmúlt években megnyitott angol, amerikai és szovjet levéltárak titkos okmányainak felhasználásával írt. A könyv hónapokig a horvát bestsellerlisták élén állt. Most jelent meg Marko Vrhunecnak, Tito volt kabinetfőnökének könyve és egykori tolmácsának visszaemlékezése, amelyeket a Globus hetilap parádés tálalásban közöl. A Marsai című filmkomédia a múlt év legnagyobb közönségsikere lett. Az állami televízió háromórás vitát közvetített. Ennek során egy volt politikai fogoly úgy jellemezte: „Osztap Bender-stílusú bonviván.” Az új Tito-hullámra jellemző, hogy unokája, Sasa Broz a legfelkapottabb sikeres színházi rendezőnő Zágrábban, és egy Tito nevét viselő luxusvendéglő megnyitását is tervezik. Úgy tartják, hogy az élet derűs, mértékletes élvezőjét ez megilleti. Ilyen légkörben ünnepelte tízéves kényszerszünet után ismét egy többezres tömeg Tito születésnapját a szülőfaluban, Kumrovecon - nagy tisztelettel a „legjelentősebb horvát történelmi személyiség iránt”. Az ünnepély alkalmával ismét felmerült Tito sírjának kérdése. Kívánságához híven Belgrád- ban van ugyanis eltemetve, az elnöki rezidencia Virágházában. Fehér márvány síremlékén csak a neA többség pozitív történelmi személyiségnek tartja Titót. vét, születési és halálozási évét tüntették fel minden jelkép, egyéb jelzés nélkül. Sem ötágú csillag, sem kereszt vagy más jel nem utal a halott személyiségére, ami további legenda forrása. Az a pletyka is járja: mindez Tito szabadkőművességének jele. Ez szélsőjobb- oldali optikával még a szocializmusnál is főbenjáróbb bűn. Időközben - optika ide, optika oda - egy horvátországi közvéleménykutatásból kiderült: a megkérdezettek hetvenöt százaléka Titót pozitív történelmi személyiségnek tartja, nyolcvan százalék pedig sírjának Kumrovecba való áthelyezése mellett foglal állást. A tisztelet és megbecsülés mellett a profán idegenforgalmi érdekek is nagy szerepet játszanak. Megváltozott a hangulat a néhány évvel ezelőtti viszonyokhoz képest. Manapság alig idézik már a klasz- szikusnak számító viccet, amelyben Milosevics és Túdjman összekaptak. Milosevics Tito sírját erővel Kumrovecba kívánta áthelyeztetni, Tudjman pedig azt bizonygatta, hogy Belgrádban kell hogy maradjon. Az izraeli nagykövet megoldást kínált: „Adjátok nekünk, nagy antifasiszta volt, mi kegyelettel fogjuk eltemetni.” „Szó sem lehet róla” - tiltakozott Milosevics és Tudjman. „Ott túl nagy a kockázat. Volt már valaki, akit maguk eltemettek, és mégis feltámadt.” Csak a legilletékesebb, Jovanka aszszony - valaha az ország első dámája - tartja magát távol mindettől. Az özvegy még mindig diszkrét elszigeteltségben él Belgrádban. Minden hétfőn lerója- kegyeletét a virágházbeli sírnál. Zágráb, 2001. június Jovanka, a volt államfő özvegye a belgrádi sírnál Az egymás mellé fektetett euróérmék 317 ezer kilométer hosszú fémkígyót képeznének, ha pedig felfelé építkeznénk belőlük, harmincszor múlnák felül a Mount Everestet Rendkívüli intézkedések közepette zajlik az itáliai euró-hadművelet SERES ATTILA Kísérteiként járja be Itáliát az új pénz, az euró. Bankjegyek és pénzérmék titokban közlekednek városok és bankok között, harckocsikísérettel, műholdas megfigyelés mellett. A rendkívüli eljárást nagyon prózai okok indokolják: ezekben a hetekben kell feltölteni a széfeket a január 1-jétől esedékes fordulat, a közös európai fizetőeszköz bevezetése előtt. Az euró, amely kétszáz-egyné- hány nap múlva kiüti a nyeregből a lírát - Eurolandia más országaiban pedig a frankot, a márkát, a guldent, a pesetát és a többi nemzeti fizetőeszközt - nagyrészt már elkészült, sőt a legtöbb olasz városba már meg is érkeztek a titkos pénzszállítmányok. Az újonc néhány hónapig még a széfekben pihen, januártól pedig két hónapon át békés együttélésben tevékenykedik majd a lírával. Hogy aztán 2002. március 1-jén egyeduralkodóvá váljon Itáliában és a többi partnerországban. Eurókihajózás: ezzel a fogalommal illették Olaszországban azt a példátlan biztonsági óvintézkedések közepette zajló hadműveletet, amelynek során a friss, ropogós bankjegyeket és a csillogó fémpénzeket a célállomásra szállítják. Az ötezer rendőrt, carabi- nierit és pénzügyőrt foglalkoztató titkos akciót a legkülönbözőbb szállítóeszközök alkalmazásával, repülőgépekkel, speciális hajókkal, illetve szárazföldi úton, páncélozott pénzszállító járműveken, harckocsikísérettel hajtották végre. Az értékes küldeményeket minden esetben műholdas megfigyeléssel biztosították, soha egy pillanatra sem tévesztve szem elől a konvojt. Érthető az Itáliában példátlan óvintézkedés, hiszen még sosem fordult elő, hogy a római pénzverdéből ilyen hatalmas mennyiségű pénzt szállítottak volna vidékre. Szabályos pénzfolyamról van szó, hiszen csupán az egymás mellé fektetett euróérmék 317 ezer kilométer hosszú fémkígyót képeznének, ha pedig felfelé építkeznénk belőlük, harmincszor múlnák felül a Mount Everestet. A kihajózási hadművelet szervezőinek torkát napokig szorongatta a félelem. Nem akarták elmulasztani ezt a példátlan, a történelemmel való randevút, s egyben szerették volna bizonyítani a világnak, hogy a megbízhatatlannak és kissé szétszórtnak tartott olaszok képesek megoldani egy ilyen kényes feladatot - anélkül, hogy lába kelne akár csak egyetlen bankjegynek. Vagy harckocsinak. Mert ilyenre is volt már példa. A római pénzverdébe látogató sajtótudósítók azonban a saját bőrükön tapasztalják, hogy az olaszok momentán önmagukat múlták felül. A megszokott lezserség- nek, a bájos hányavetiségnek ezúttal nyomát sem tapasztalni. Alapos személyes motozás után - csiklandósak és hölgyek hátrányban - a cipőket is lehúzatják és fémdetektoros vizsgálatnak vetik alá. Belépéskor és távozáskor egyaránt. Pedig itt, a Capponi utcai pénzverdében csupán az aprópénzt készítik. De hogy miként, azt még a sajtó sem láthatja. Sőt egy sor kérdésünket is válasz nélkül hagyják. Jövő januárig mi sem tudhatjuk meg, hogy mennyit nyom egy-egy pénzérme, milyen az állaga. Sőt még a rajzolatát és a színét is titokban tartják. Illetve fotón azért megmutatják őket. Csak távolról, kizárólag üvegfal mögül láthatjuk viszont a munkásokat, akik kiváltságos helyzetben vannak: kézbe vehetik a Leonardo- és Botticelli-rajzokkal díszített pénzérméket. Kísérőnk szerint dőreség lenne irigyelni őket: minden délután beöntéssel felérő vizsgálatnak vetik alá a távozókat. De napközben, munkaidő alatt is rejtett kamerával figyelnek mindenkit. Aki rajzot próbál készíteni a pénzérmékről, máris lebukott. A meglehetősen zajos üzemcsarnokban a munkások szótlanul, már-már komor arccal járnak-kelnek. Legtöbbjük a pénz csomagolásával foglalatoskodik: kilencvenhat egynemű pénzérmét raknak éppen egy dobozba. Hatvan doboz egy karton. Ilyen kartonból 46 ezret kell szétküldeniük az országba. Annyit a sajtónak is elárulnak, hogy 2100 speciális szállítmány - műholdas megfigyelés, harckocsis biztonsági kíséret - indul a pénzzel, s a „kihajózás” háromnegyedén már túl vannak. Összesen 7 milliárd 240 millió pénzérmét szállítanak a felhasználási helyre, mintegy 5600 milliárd líra értékben. Ha lehet, az előbbinél is szigorúbb biztonsági felügyelet mellett működik a pénzjegynyomda Róma perifériáján, a Via Tuscolanán. Az üvegből és betonból épült bunkerkolosszus gépei nyomják a hét különböző címletű - az 5 euróstól az 500 eurósig terjedő - bankjegyeket. Soha ilyen bankókat még nem gyártottak a földkerekségen - mesélik a szakemberek -, hiszen a BCE, az Európai Központi Bank döntése szerint az új bankjegyeknek egyesíteniük kell magukban az összes, a tagországokban eddig használatos biztonsági, illetve hamisításellenes módszert. Az emiatt rendkívül költségessé váló bankjegypapír így egyszerre viseli majd a legtöbb helyen használatos ezüst fémszálat, a mikroírásjeleket és a fluoreszkáló papillákat, illetve alkalmazza a változó optikát. A hologramokról, az ismert európai épületek és építmények vízjelszerű rajzolatáról nem is beszélve. Az Itáliában használatos 2 milliárd 300 millió bankjegy 70 százaléka már elkészült, értéke megközelíti a 200 ezer milliárd lírát. Kimondani is sok, nemhogy kiszámolni. Az olaszok kénytelenek lesznek leszállni a fellegekből. A milliók és milliárdok után meg kell elégedniük az ezrekkel. Még egy pillantás az „eurókihajózás” hadműveleti központjára. A számítógépekből és monitorokból álló vezérlőterem atomerőmű agytrösztje is lehetne. A komputerek egyenes kapcsolatban állnak a távközlési műholdakkal éppúgy, mint az egyes szállítmányokat kísérő rejtett mikrokamerákkal. A vezérlőteremből mozgathatók, rádión irányíthatók a biztonsági kísérők. Még ez is ki van találva! Az aprópénzszállítmányokat rendőrök és pénzügyőrök kísérik. A papírpénz viszont az elitegységnek számító carabinierik felügyelete alatt utazik. Az előbbit többnyire szárazföldön, a bankókat viszont speciális légi, illetve vízi járműveken szállítják. Már csak amiatt is, mivel a pénzérmék súlyosak - egyetlen karton 700 kilót nyom -, viszont kisebb értéket képviselnek. A figyelem inkább a bankjegyek transzportjára koncentrálódik. Ezenbelül érdekesség, hogy a kísérők maguk sem ismerik előre sem az úti célt, sem a szállítmány pontos tartalmát. Az információkat „felparcellázzák”, s minden biztosító ember csak a saját hatáskörét ismeri. A komplex terv csak az irányítóközpontban áll össze egységgé. Fontos persze, hogy az új pénznemmel ne csak a banki és postai alkalmazottak, hanem valameny- nyi polgár időben megismerkedhessen. A szervezők erre is gondoltak. Decembertől mindenki hozzájuthat az úgynevezett próbapénzhez, aminek valóságos piaci értéke nem lesz, csupán tréningezni lehet vele. Hogy aztán jövő márciustól senki ne téveszthesse össze az 1 centest az 1 euróssal. Bár az olaszokat e téren nem kell félteni. A pénznek eddig is utolérhetetlen mesterei voltak. Róma, 2001. június Euróérme a nagyító alatt
