Új Szó, 2001. június (54. évfolyam, 125-150. szám)
2001-06-15 / 137. szám, péntek
Kultúra ÚJ SZÓ 2001. JÚNIUS 15. A fény háza Somorján Két budapesti képzőművész, Szépfalvi Ágnes és Nemes Csaba kiállítása nyílik meg a somorjai At Home Galleryben ma 19 órakor. A fény háza installációt Hushegyi Gábor esztéta méltatja. A kiállítás július 15-ig tekinthető meg. (ú) SZÍNHÁZ POZSONY NEMZETI SZÍNHÁZ: Don Giovanni 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: A segéd 10 KIS SZÍNPAD: Kinek se nap, se szél 10,19 KASSA ÁLLAMI SZÍNHÁZ - STÚDIÓ: Meséről mesére 10 THÁLIA SZÍNHÁZ: Én és a kisöcsém 18, vendégjáték Hanván NYITRA ANDREJ BAGAR SZÍNHÁZ: A Zobor népművészeti együttes műsora 17.30, Arc a tűzben 19 MOZI POZSONY CHARLIE CENTRUM: Hannibal (amerikai) 20.30 Bátyám, hol vagy? (amerikai) 18.30 Gyanú (francia-német-magyar) 20 Tájkép (szlovák-cseh) 18 Kevin and Perry go large (angol) 19, 21 Holle anyó (szlovák) 19 HVIEZDA: A múmia visszatér (amerikai) 15.30, 18, 20.30 TATRA: 460 gyanúsított (amerikai) 16,18, 20.30 KASSA CAPITOL: Sárkányüregek (amerikai) 15.45,18,20 DÉL-SZLOVÁKIA LÉVA - JUNIOR: Vőlegény szökésben (amerikai) 19 Művészeti alapozó tanfolyamok Magyarországon Zenéről, pedagógiáról MTI-TUDÓSÍTÁS Egy néptánccsoport tagjai is akkor tudnak jó teljesítményt nyújtani, ha a táncra összpontosítanak az amatörizmusból Fiatal legények, szép hajadon lányok egy profi módon muzsikáló zenekar, a Figur banda zenéjére úgy táncolnak, hogy a nézőtéren nem a verejték szaga érződik (Archívum) Tata. A Nemzetközi Kreatív Zenepedagógiai Intézet idén is széles körben mutatja be Magyarország több pontján az alternatív-kreatív zene- pedagógia eredményeit. Június 17-21-e között Tatán rendeznek komplex művészeti alapozó tanfolyamot elsősorban gyógy-, óvoda- és zenepedagógusoknak, s bemutatják, hogyan lehet ötvözni a zenét, a mozgást és a képzőművészetet. Augusztus 15-19-e között harmadszor rendezi meg az intézet a Kecskeméti Tanítóképző Főiskolával Soltvad- kerten a német Carl Orffról elnevezett zenepedagógiai kurzust, mely- lyel a ritmikus képességek, a mozgáskészség és az általános muzikalitás fejleszthető eredményesen. Szeptember 3-6-a között Gödöllő ad otthont a Rögtönzéspedagógia programnak. Ennek folytatása a tatai országos improvizációs találkozó október 26-28-án. Kilépve Boldogult gyerekkoromban nemigen tettek különbséget a népművészet és a népies álművészet között. A népdal egyenlő volt a nótával, a néptánc pedig a kettőt jobb- ra-kettőt balra ihajcsuhaj csárdással. GRENDEL ÁGOTA Ezekhez társult a piros-fehér-zöld, sok alsószoknyás, pruszlikos, köté- nyes jelmez a lányoknak - esetenként üveggel megfejelve, no meg a ráncos csizma vagy a kopogó szögedi papucs; a fiúknak az árva- lányhajas kalap, a bő gatya, az ostor és a csengő-bongó sarkantyús csizma. Mindez beleillett a magyarokról alkotott csikós-gulyás- paprikás képbe. A zeneórákon ugyan el-elhangzott Bartók és Kodály neve, de a zene, melyből merítettek, nem jutott el hozzánk. Az amatőr néptánc- és népzenei fesztiválokon sem a tiszta forrásból ihattunk. Amolyan csinált málna (némi málnaszörp vízzel vagy szódával hígítva) folyt a színpadon. Egyszercsak fölfedezték, hogy nem csak egy kislány van a világon, akinek a vén cigány szeretne május éjszakákon letépni minden orgonát. Hogy a néptánc és a népzene nem rózsabokorban jött a világra, s aki komolyan gondolja művelését, vagy elindul gyűjteni, vagy a mások által gyűjtött (nem át- és feldolgozott) anyagot használja. Ennek jegyében és szellemében terjedt a táncházmozgalom, alakultak át a folklóregyüttesek Szlovákiában is a hetvenes években. Itt-ott fellobbant a vita lángja arról, melyik az autentikusabb, de a legnagyobb vihart az Ifjú Szivek profivá válása kavarta. Azé az együttesé, melynek korábban ének-, zene- és tánckara is volt, amelyek tagjai egykor nagyrészt a Pozsonyban tanuló magyar egyetemisták, főiskolások voltak. Hégli Dusán, az Ifjú Szivek igazgatója azonban úgy gondolta, a szlovákiai magyarság népművészetét végre profi szinten kellene képviselni. Ebbe az elgondolásba nem fért bele a nagy zenekar, a kórusművektől a Mozart-misékig sok mindent előadó énekkar, sem azok az emberek, akik csak úgy jókedvükből ropják a táncot, függetlenül attól, kinek van hozzá tehetsége, ki mennyi időt tud rá fordítani, például a vizsgaidőszak függvényében. Héglinek bizonyára elege lett a szlovákiai amatörizmus elburjánzásából, aminek leple alatt koszorús költők és ilyen-olyan díjas álművészek virágoztak. Ä hivatásos együttes megalakításával egyebek közt azt is vállalta, hogy azok, akik a népművészet művelését szabadidős tevékenységként könyvelik el, nem rajonganak ötletéért. Azt azonban igazolta, hogy a néptánc is tartozhat a művészetek kategóriájába, épp úgy, mint a balett vagy az opera. S ki látott már akár a Szlovák Nemzeti Színház színpadán amatőr balettosokat lelkesen, de nem igazán magas szinten Hattyúk tavát lejteni, ki hallotta az operában Fülöp király áriáját énekelni olyan előadótól, aki a zeneiskola alapszakaszát végezte el legföljebb? (Tudjuk, vannak őstehetségek is, ezeknek a kivételeknek tisztelet.) Egy néptánccsoport tagjai is akkor tudnak jó teljesítményt nyújtani, ha a táncra összpontosítanak, ha a tánc az életük, s úgy járnak a próbákra, mint mindenki más munkába. Akkor lehet tőlük követelni, s akkor lehet nekik a legtöbbet adni. Ez volt érezhető az együttes új műsorának bemutatóján. Néhányan már úgy táncolnak, hogy látszik, sok mindent tudnak, s nehéz megkülönböztetni, improvizálnak-e éppen, vagy a koreográfia olyan, mintha improvizálnának. Mintha fonográf szólalna meg: re- csegő-ropogó hangok kíséretében népdalok csendülnek fel. A színpadon, mint a táncházban, ül a tánckar. Lassan, fokozatosan lendülnek mozgásba - aztán kétszer negyvenöt perc csoda. Bár akadt, aki azt mondta, sok ennyi tánc, több énekkel kellett volna „színesíteni”, de Mozart zenéjére is azt mondták, szép, szép, csak túl sok a kotta. Valamelyest halványabbá teszi az előadás fényét egy-egy énekszám, ezt azonban ellensúlyozza a tánccsoportoknál igen ritka erény: sok a fiú, s többségük érti a mesterségét. Általában a lányok uralkodnak - elsősorban létszámban, persze - a színpadon, de ez nem az Ifjú Szivekre jellemző. A karikázót hamar elfeledjük, s marad a szép élmény: fiatal legények, szép hajadon lányok egy profi módon muzsikáló zenekar, a Figur banda zenéjére úgy táncolnak, hogy a nézőtéren nem a verejték szaga érződik. A hónap témája a gyermekek éve, a gyermekek jogai Megjelent a Tábortűz LAPISMERTETŐ Színes, gazdag tartalommal megjelent a Tábortűz ötvenedik évfolyamának utolsó száma. A címoldal a nyarat idézi, a második-harmadik oldalon a hónappal kapcsolatos tudnivalók, az Ikrek csillagjegyben születettek tulajdonságai, június nagy szülötteinek ismertetése kapott helyet. A negyedik és ötödik oldalon a gyerekek leveleit, tudósításait olvashatjuk. A riport a féli alapiskolában készült, a Vüágcsavargó rovat az indiai Tádzs Mahal emlékműhöz kalauzol el. A Látogatóban oldalon a felbári alapiskola természetvédelmi kiállítását ismerteti, A hónap témája a gyermekek éve, a gyermekek jogai. A Tini-tükörben a barátságról, a fogszuvasodásról és a strandolás illemtanáról szólnak az írások. A sportoldalon Anna Kur- nyikovát mutatják be. Helyet kaptak a lapban a gyerekek versei és rajzai is. Az Állati rovat a pandamaci életmódjával foglalkozik, az irodalmi oldalakon novellák és az olvasás hasznáról szóló értékes gondolatok olvashatók. Véget ért az Anyanyelvi vetélkedő, a lap közli a 3. forduló megfejtéseit és győzteseit. Nem hiányoznak a viccek, fejtörők, divat- és szépségápolási tanácsok sem. A Vendégünk rovatban Julia Roberts szerepel, (b) Június 21-én tartják Filip Renč cseh rendező Lázadók és szeretők című filmjének szlovákiai bemutatóját. A hatvanas évek dalaira és egy szerelmi történetre épülő film azt meséli el, miként szóltak bele a '68-as események a fiatalok életébe. A történetből az akkori érettségi szokásokról is képet kapunk - középütt a szigorú vizsgabiztos, Jirina Bohdalová. (Fotó: Charlie's) A Pátria rádió kétnapi kínálatából válogathatnak Hétvégi programok A dolgozat erénye a pontos, lényegre tapintó összefoglalás Kritikusnak lenni esztétikai alapokon KESERŰ JÓZSEF Jelképesnek is fölfogható, hogy a legfiatalabb kritikusi nemzedékhez tartozó Kocur László első kötete Koncsol László irodalomkritikusi gyakorlatát vizsgálja. Koncsol, aki az 1945 utáni (cseh)szlo- vákiai magyar irodalomnak az egyik (talán a) legjelentősebb kritikusa, a nyolcvanas években politikai okokból (pontosabban a hatalom durva beavatkozása miatt) kényszerült pályamódosításra. Kritikusi műve azonban így is megkerülhetetlen az utána következő nemzedékek számára. A koncsoli corpus olyan hagyomány részét képezi, amelyet - akár elutasítják, akár folytatják - mindenképpen ismerniük kell a hazai irodalom ítészeinek és nemcsak nekik. Koncsol műfajjá szublimált humanizmusa, értékteremtő szándéka túllép a szűkebb értelemben vett kritika területén, és megfontolásra érdemes minden tollforgató számára. Kocur László könyve maradéktalanul vállalja e hagyományt. Koncsollal együtt vallja: „A kritikának kellő alázattal kell közelednie a műhöz”. Ez azonban csak akkor valósulhat meg, ha a kritikusnak jogában áll a hatalom fennhatósága alól kilépve, ideológiáktól mentesen, tisztán esztétikai szemszögből tekinteni a műre. Kocur László előtt nem álltak efféle akadályok, az ő könyvét nem csonkította meg kilenc cenzor, nem írták elő számára a lenini alapelvek megszilárdítását, sem a burzsoá, formalista esztétikai koncepciók elleni harcot. Egy teljesen nyitott szellemi horizontból, kellő anyagismeret birtokában vázolhatta Koncsol László kritikusi tevékenységét a Kísérletek és elemzésektől a kötetekbe nem foglalt tanulmányokon át az 1992-es Törmelékig. Tette ezt pontos, világos stílusban, okfejtéseit kellően argumentálva. Az alcímben megjelölt tárgytól nem kalandozott el, ugyanakkor nem mulasztotta el jelezni azokat az ötleteket, leágazásokat, amelyek továbbgondolásra tarthatnak számot. A gazdag jegyzetapparátus mellett a dolgozat erénye a rendA kritikának kellő alázattal kell közelednie a műhöz. kívül pontos és lényegre tapintó összefoglalás, amely leltárba veszi Koncsol elemzői eszköztárát, s ezáltal igazolja a könyv alapfeltevését, miszerint „Koncsol mindenkor esztétikai elemzést végez, eltérően több csehszlovákiai magyar kritikustól”. Egyetérthetünk a szerző azon véleményével, hogy „(a kritika) soshasem volt erőssége a csehszlovákiai magyar irodalomnak”, ám Kocur László könyve éppen arról győz meg bennünket, hogy ez az „igazság” nem örök érvényű. (Kocur László: Az olvasónak pedig joga van játszani a művel. Koncsol László irodalomkritikusi gyakorlata; ABART, 2001) MŰSORAJÁNLÓ Szombaton kilenc órakor kezdődik Melaj Erzsébet szerkesztésében a Hétről hétre zenés, publicisztikai magazin, amelyben a heti belpolitikai történéseken kívül beszámolunk a Vasas Szakszervezet e heti tiltakozó akcióiról, a kassai Magyar Közösségi Házban nyűt fotókiállításról, a stúdióvendég, Hushegyi Gábor pedig a 49. Velencei Képzőművészeti Biennálé történéseit mondja el a hallgatóknak. 11 órakor híreket mondunk, majd orvosi tanácsok hangzanak el. Vándorbot című honismereti sorozatunkban Rimaszombat főterével ismerkedhetnek meg a hallgatók. A 11.30-kor kezdődő Hazai tükörben Felbárra látogatunk el. A déli hírek után ismert nótaénekesek közreműködnek ötvenperces nótaösszeállításunkban. Az Irodalmi mozaik után, fél kettőkor a Tallózóban megismétlünk néhány - a közelmúltban elhangzott - beszélgetést. 15 órától tűztünk műsorra egy Hemingway-novella alapján készült rádiójátékot Dráfi Mátyás, Ropog József és Mokos Attila főszereplésével. Címe: Az élet peremén. Fél négytől részletek csendülnek fel Johann Strauss Denevér című nagyoperettjéből. A 16 órai hírek után Köszöntő, majd szombati adásunk végén, a húszperces Napzártában összefoglaljuk a nap legfontosabb eseményeit. Vasárnap nyolc órakor hírekkel és sportösszefoglalóval kezdődik műsorunk. Fél küenctől a gyermekekhez szól Pénzes István összeállítása a szólásokról. Küenc órától katolikus szentmisét közvetítünk felvételről, Egyházkarcsáról. A 10 órai hírek után kezdődik gyermek- és ifjúsági műsorunk, a Randevú. Az első részben összeállítás hangzik el a XXVI. Duna Menti Tavaszról, délután stúdióbeszélgetést hallhatnak a fesztivál jelenéről és jövőjéről. A műsornak sztárvendége is lesz: St. Martin. A 14 órai hírek után Mayer Judit olvassa fel nyelvművelő írását. 15 órától Segítsünk című műsorunk egy korábbi adását ismételjük meg. Közeledik Szent Iván napja, amelynek éjszakáján a zoboralji falvakban is szokásban volt a tűzugrás. Erről szól néprajzi összeállításunk, amely 15.30-kor kezdődik. A négyórai hírek után a jubüánsokatköszöntjük, majd adásidőnk utolsó húsz percében hírösz- szefoglalónk hangák el. (B. E.) A könyvek átlagára a tavaji 1673 forintról 1983-ra emelkedett, a legolcsóbb olvasnivaló 498, a legdrágább pedig 12 ezer forintba került. Az ünnepi könyvhétről szóló írás a Vasárnap hasábjain jelent meg.
