Új Szó, 2001. június (54. évfolyam, 125-150. szám)

2001-06-13 / 135. szám, szerda

Régióink új szó 2001. JÚNIUS 13. LEPOROLT HÍRMORZSÁK Válogatás a rozsnyói Sajó Vidék 100 évvel ezelőtt, 1901 máju­sában és júniusában megjelent számaiból Izraelita internátus Dobsinán Aüasz I. Dobsinai polg. Hitoktató a jövő 1901-1902. tanév kezdeté­vel internátust nyit a dobsinai állami és polgári fiúiskolákba járó izr. tanulók számára, hol a bentlakók vallásos nevelésben fognak részesülni. Minthogy pedig a társalgási nyelv az internátusbán ki­zárólag német lesz, a bentlakók a legrövidebb idő alatt el fogják sajátítani e nyelvet. Kiváló gond fordittatik ezen felül még a latin nyelv tanítására is, minek következtében a polgári iskolának inter- nátusbeli tanulóira nézve szerfölött meg lesz könnyítve a gymnáziumba való átlépés. A szép jövővel kecsegtető intézetet ol­vasóink figyelmébe ajánljuk. „És mégis mozog a föld!" Az acetilén-gáz mégis robban! - mondogatják újabban a szegszárdi szállodában történt nagy robbanás után. A természetes tulajdonsá­gokat puszta állításokkal megváltoztatni nem lehet, azokkal min­dig kell számolni! Sajátságos véletlen, hogy éppen most rendezi be a villanyvilágítást Szegszárdon a Siemens s Halske czég s mindez megnyugtatóan hat a lakosságra, hogy annak rendkívüli nagy elő­nyösségei mellett egyszersmind a robbanások örökös aggodalmai­tól is megmenekülnek. A fürdés áldozatai Willim János helpai születésű 19 éves kocsis vasárnap délután a villamgyár zsilipjénél a Sajóba fűlt. Igazán csodálatos az az indo­lencia, úgy a rendőrség, mint a vülamtársaság részéről, a melylyel megtűri a fürdést olyan veszedelmes helyen. Ideje lenne ezen szo­morú példa után a legerélyesebben fellépni és betiltani a fürdést azon a helyen. Sürgős intézkedést kérünk ebben a dologban. - Agg­teleken egy pásztor esett áldozatul bravuroskodásának. A fürdőző társaság bámulatát akarta felkeltem veszélyes hősködésével, de odaveszett. - Pelsűcön egy fiatal gyerek fúlt bele a Sajóba. Érdekes eset Zólyom lipcsén történt, hogy egy iparost elhagyott a felesége és semmi áron sem akart hozzá visszatérni. Mit volt mit tennie, megindította a válópert. A törvényszék s a kir. tábla felbontották a házasságot, mig azonban az iratok a Curiánál jártak, addig férj és feleség szépen megbékültek egymással. A Curia azonban ezalatt szintén meghozta az ítéletet, helybenhagyván a amásik két forum döntését. Képzelhetni, mily kellemetlen volt a házastársakra nézve, mikor kézhez vették a legfelsőbb itélőszék határozatát. Mindamel­lett nem sokat gondolkoztak a dolgon, hanem rövidesen kitűzték a második esküvő határnapját, megmutatván ezzel a lehetőségét an­nak, hogy egy félj kétszer vegye el a feleségét. A Rozsnyói Állami Levéltár forrásaiból Kmotrik Péter válogatta. A Párkányi Nyolcosztályos Gimnázium végzős diákjai Az első harminchárom KOLLER PÉTER gy új fejezet nyűt meg a Párkányi Gimnázi­um történetében 1993 szeptemberében. Ek­kor kezdte meg tanul­mányait az a 33 diák, akik a nyolcosztályos gimnázium el­ső évfolyamának tanulói lettek. Ak­kor még elképzelhetetlenül távoli­nak tűntek azok a napok, amikor az a maroknyi fiatal nebuló majd fel­nőttként léphet ki az iskola kapuján. Az új iskolatípus indításakor az akkori igazgató Szigeti László, osztályfőnökük Csicsay Károly, valamint az akkori igazgatóhe­lyettes (jelenlegi igazgató) Bobor János az újító szándékú tanárok­kal együtt nagy reményekkel és el­várásokkal figyelték a kis elsősö­ket. Céljuk nem mindössze egy új iskolatípus létrehozása, hanem egy hatékonyabb oktatási mód megteremtése volt. Ma már el­mondhatjuk, hogy az erőfeszíté­sek nem voltak hiábavalóak, hisz elmondható, hogy az elvárásaik teljesültek. Ezt bizonyítják a 8 év alatt elért eredmények, a különfé­le versenyeken, pályázatokon szerzett helyezések, amelyek kö­zül 17 országos dobogós volt. Az érettségin valamennyien becsüle­tesen megállták a helyüket. Re­mélhetőleg az .egyetemi felvételi­ken sem fognak csalódást okozni, ugyanis 29-en szeretnék folytatni tanulmányainkat hazai és külföldi egyetemeken egyaránt. De ez a nyolc év nem csupán a tanu­lásról és az eredményekért folyó harcról szólt. Ők voltak az elsők. A Párkányi Nyolcosztályos Gimnázi­um első végzős diákjai, akiket az együtt eltöltött idő szinte már egy nagy családdá kovácsolt össze. Rengeteg szép és emlékezetes pilla­natot éltek át együtt. Egy utolsó csoportkép Csicsay Károly osztályfőnökkel és Oravec János­sal, Párkány város polgármesterével (Archívum) Hangyássy László lévai származású, Magyarországon él, a Zsebrocky című lap kiadója, mellesleg agarakat tenyészt Hangya, a kékvérű rocker GAÁL LÁSZLÓ ersze, hogy jövünk még ide, egyszer majd Léva várát is vissza­foglaljuk magunknak” - válaszolta kaján mo­sollyal Hangya arra a kérdésemre, jönnek-e még máskor is a Felvidékre. Hangya nem más, mint Hangyássy László, annak a Zero-G zenekarnak a vezetője és basszusgitárosa, amely egyik fő­szereplője volt a „Szlovákiai légy­ott” néven megrendezett négyna­pos felvidéki turnénak. Ugyanezt tavaly még „Felvidéktours” néven rendezték, de állítólag az egyik koncertnek helyet adó város pol­gármestere kifogásolta a megne­vezést ezért idén kihagyták a Fel­vidéket a plakátokról. A turné a plakátokon meghirdetett program szerint este fél hétkor a deáki termálfürdőben kezdődött volna, ezzel szemben a zenekarok (Junkies, Zero-G, Bomber, Disco Express, Gitanes) csak háromne­gyed nyolc körül érkeztek meg, s miután az elszállásolásukat elin­tézték és összeszerelték a hangfa­lakat, valamikor este tíz körül ke­rülhetett csak sor a beharangozott koncertre. (A szervezők mentségé­re legyen mondva, a magyar határ­rendészet problémázott azzal, hogy nem engedte be a zenésze­kért és a rajongókért induló szlo­vákiai autóbuszt, ezért késett több órát a rendezvény.) így aztán ere­deti tervemmel szemben nem a rockkoncertről készítettem ripor­tot, hanem az egyik főszervező-fő­szereplővel beszélgettem. „Han­gyássy László vagyok, a Zero-G ze­nekar basszgitárosa, az egykori Sing-Sing zenekar vezetője” - mu­tatkozott be a zömök, tűzpirosra festett, égnek álló hajú zenész, akit a haverjai egyszerűen Hangyának szólítanak. Hogy a bevezetőben említett Léva vára hogyan kerül a képbe, arra itt van Hangya magya­rázata: „A családunk Léváról szár­mazik, az őseim nemesek voltak, ezért szívesen felvenném a Lévai Hangyássy nevet. Régebben azt hittem, hogy ritka ez a vezetéknév, de azóta csak Hangyássy Lászlóból ismerek vagy hármat, és marha kí­nos, ha összetévesztenek valame­lyikkel. Van például egy cselgán- csozó Hangyássy László, egy má­sik pedig a Duna Televízióban dol­gozik. Előfordult, hogy a Duna TV- ből felhívtak, hogy vasárnap el kel­lene menni ide, el kellene vinni azt Hangya és együttese a filmet oda... Mondtam hogy jó jó, de tulajdonképpen kit is hívta­tok?! Vannak anyakönyvi kivona­taink Léváról az 1800-as sőt az 1700-as évekből, de egy másik vo­nalon is idevalósiak vagyunk, a lá­váin kívül a somoijai Medvácz csa­ládra vezethető vissza a származá­sunk.” Hogy hogyan került kap­csolatba a zenével, arról Hangya a következőket mondta: „Talán tíz­éves voltam, amikor megkaptam az első hangszeremet, egy akuszti­kus gitárt, amin magam kezdtem tanulni, néha a szomszéd zenész ismerős tanítgatott. Később nagy­bőgőszakon végeztem a zeneisko­lában, de már utáltam cipelni ezt a hatalmas szerszámot, ami otthon is mindenkinek útban volt, ezért basszusgitáros lettem.” Hangya nemcsak zenész és a Hangya Por- dukciós Iroda tulajdonosa, hanem lapszerkesztő is, méghozzá a saját lapja, a „Zsebrocky” szerkesztője, amit hétezer nyilvántartott rajon­gónak címlista alapján küldi rend­szeresen. Hangya azért kezdte ki­adni, mert úgy érzi, hogy a máso­dik vonalbeli bandákkal a nagy la­pok mostohán bánnak, és ezen a lapon keresztül saját magukat is tudják reklámozni, a táborokról, turnékról új lemezekről tájékoz­tatják a rajongókat. „Ami a saját toliamból jön ki elsőre, az nekem soha nem tetszik, sőt, lehet, hogy még az ötödik sem tetszik, ezért nem is szeretem az újságírást. De szerencsére vannak itt fiatal titá­nok, akiknek kitalálom a témát, és ők megcsinálják, én csak bevezető­ket írok hozzá és összerakom az egészet” - hangzik Hangya válasza arra kérdésre, hogy netán saját maga is írja ezt az újságot? Beszél­getésünk során többször is hang­súlyozta, hogy semmi politikum nincs a tevékenységükben, régi történetének akár politikai töltetet is lehetne tulajdonítani: „Arra büszke vagyok, hogy amikor 1989- ben a Sing-Singgel Litvániában turnéztunk, mindenhol elénekel­tük a litván himnuszt, kimentünk a színpadra a litván nemzeti zász­lóval, és az emberek megőrültek tőlünk. Ezek olyan pillanatok vol­tak, amelyket akkor nem is érté­keltünk, és nem láttuk át, hogy valójában mekkora jelentősége volt ennek az ottani emberek szá­mára. Talán még ma is el tudnám mondani litván nyelven a himnu­szukat.” Azt, hogy a zenekar nem politizál, talán az is szemlélteti, hogy ma­napság inkább sport- mint politi­kai témájú szerzeményeket költe­nek. Méghozzá himnuszokat. Az egyik a münszteri agárfuttató vi­lágbajnokság himnusza. Hangya maga is versenyagarakat tart és futtat. Az „agárhimnusz” láttán a magyar vízisíszövetség is felkérte a Zero-G-t, hogy az augusztusban Dunavarsányban sorra kerülő Wa- keboard Európa Kupára is írjanak hasonlót. A wakeboard a vízisíhez hasonló sport, csak itt drótkötélpá­lyán mutatnak be akrobatikus mu­tatványokat. Hogy hogyan lett a basszgitárosból agárfuttató?: „Már korábban foglalkoztam lova­síjászattal és azt gondoltam ez egy ősi magyar sport, amihez ősi ma­gyar kutya dukál, de eleinte nem tudtam kutyafajtát választani. Elő­ször vizslára gondoltam, de arról kiderült, nem ősi magyar kutya, a kuvasz és a komondor nem tetszet­tek, egyszer eljutottam egy agár­versenyre,, és azt mondtam: ez az én kutyám. Közben a lovaglást ab­ba kellett hagynom, mert volt egy csúnya lovasbalesetem és eltört a vállam, de az agarászatba egyre jobban belemerültem, és a kutyám tavaly öt versenyen indult és mind az ötöt megnyerte.” Hangya azt vallja, az agarászat olyan, mint a horgászat. Ha Léva várát nem is jön vissza­foglalni, a felvidéki rajongók tábo­rának bővítése céljából valószínű­leg többször tesz még felvidéki lá­togatást Hangya, a kékvérű rocker. Ma tartják Liptovský Jánban a veterán autók találkozóját, amelyre közel száz „éltes járgányt" várnak a szervezők Veterán autók kecses túrája országszerte L-------­---------—.—...—^ i----------------------------- ---^ Már ez a kocsi is veterán autónak számít (Internetfotók) ELŐZETES V eteránautók. Már a szó is harmóniát, bol­dog békeidőt idéz, amikor még mindent ■Mi egy életre terveztek. Az 1906 után gyár­tott gépkocsikat veterán autók­nak nevezik, de például veterán autónak számít az 1969-ben gyártott Polski Fiat 1300-as is. Tulajdonosaik időről időre talál­koznak, beszélgetnek közös szen­vedélyükről, na és persze eldi­csekszenek kedvenceikkel. Ma tartják Liptovský Jánban az „éltes járgányok” találkozóját, me­lyet a veterán autók Gyűjtőinek Egyesülete rendez, s melynek a veterán autók kecses túrája elne­vezést adták. A mai találkozóra közel száz veterán autót várnak a szervezők. A járművek Pozsonyból a műszaki egyetem épülete elől indulnak. A túrát a szervezők szakaszokra osztották, mivel a veterán autók csak rövidebb távot tudnak meg­tenni. Az egyes szakaszokat a szervezők a túrák helyszínről ne­vezték el, így lesz alacsony-tátrai, árvái és magas-tátrai szakasz. A találkozó első távja holnap kezdő­dik Liptovský Jánban: az „éltes járgányok” egészen Besztercebá­nyáig robognak hazánk kisebb- nagyobb útjain. Az érdeklődők- Besztercebánya főterén megte- kintheik a régi csodákat, ugyanis a szervezők előrelátóan kétórás pihenőt iktattak be a visszaindu­lás előtt. Délután Donovalyn ke­resztül indulnak vissza az autók Liptovský Jánba. Az árvái szakasz Zuberecen és Alsókubinon át Lucskiba vezet, visszafelé pedig Liptószentmiklóson át hajt a „ke­cses menet” Liptovský Jánba, ahonnan a találkozó utolsó napjá­nak reggelén a Magas-Tátrába ve­zet a veterán autók útja Csorbató­ig, majd újra vissza. A veterán autók kecses túrájára csak olyan gépkocsival lehetett benevezni, amelynek van nem­zetközileg elismert FIVA-igazol- ványa. A résztvevők több mint 80 százaléka külföldről érkezett: Csehországból Magyarországról, Nagy-Britaniából, Franciaország­ból, Dániából, Hollandiából, Né­metországból és Ausztriából, de persze a túrának akadnak hazai résztvevői is. A rendezvény fő­védnöke Ľubomír Fogas kor- mányalelnök. Egy kis történelem Még 1996-ban hirdették ki az Év­század Autója elnevezésű versenyt, melyet a Henry Ford által 1906-ban készített T-modell nyert meg A százas lista legöregebbje az 1901-es De Dión Quadrocycle volt, a döntőben a korelnökséget és a győzelmet is a T-Ford szerezte meg: az 1907-es mo­dell az első nagy soro­zatú népautó, amely­nek ára a Tutószalag- gyártásnak köszönhe­tően 1922-re harma­dára csökkent, ponto­san 298 dollárért kí­náltak egy vadonatúj Tin Lizzie-t, vagyis Bá­dog Böskét. Elsőként Fordnak sikerült meg­valósítani az autó- konstruktőrök álmát, az elérhető árú tömeg­autót. Ehhez elengedhetetlen volt a sorozatgyártás bevezetése a mi- chigani Highland Parkban. A sza­lagszerű termelésben és az autó tervezésében is sok segítséget ka­pott a makói születésű Galamb Jó­zseftől, aki személykocsikat és traktorokat is konstruált. A veterán autók között találhatunk brit és német gyártámányú gépko­csikat, de lengyel Fiatokat is. Len­gyelországban már a második vi­lágháború előtt licencben készül­tek a Fiatok. A háború után hosszú kihagyás következett, majd 1968- ban kezdődött a 125-ös Fiat len­gyel változatának gyártása. A lengyelországi gyártás indítása­kor rengeteg jó minőségű olasz al­katrészt használtak fel, de sajnos a típus rendkívül gyorsan rozsdáso­dott, ezért kevesebb példány ma­radt meg, mint jó néhány korábbi tí­pusból. Magyarországra 1969-ben kerültek az első Polskik, amelyek akkor nagyságrenddel moderneb­bek voltak a többi típusnál, (ef) Henry Ford T-modellje A mellékletet szerkesztette: Fábián Éva Levélcím: Régióink, Grand Press Rt., Prievozská 14/A, P.O. BOX 49, 824 88 Bratislava, tel.: 07/58238310

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents