Új Szó, 2001. június (54. évfolyam, 125-150. szám)
2001-06-09 / 132. szám, szombat
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2001. JÚNIUS 9. • VENDÉGKOMMENTÁR Bécs, történelem, régió ANDREAS OPLATKA Ausztria kezdeményezése, amely e napokban egy Bécsben tartott konferencián konkrétabban körvonalazódott, kezdetben vegyes fogadtatásban részesült. A stratégiai partnerség, ahogy az osztrák külügyminisztérium a tervet nevezte, többek szemében túl nagy szó volt. Ebből most szerényebben „regionális partnerség” lett. Bécs az Európai Unióba tartó közép-európai országoknak kínált lehetőséget arra, hogy egyelőre jelöltként és később tagként egy csoportot alkossanak, amely nekik az EU-n belül nagyobb jelentőséget adna, jobb esélyt érdekeik érvényesítésére. Szlovákia és Magyarország üdvözölte a kezdeményezést, Csehország inkább hallgatott, míg Lengyelország éreztette, számára az együttműködés Berlinnel és Párizzsal előbbrevaló. A Visegrádi Négyek jelezték, ők már léteznek, mint ahogy a térségben még számos többé-kevésbé laza kooperáció ismert. A szlovén kormány hűvösen igent mondott, viszont a kis ország sajtója Habsburg- birodalmi ambíciókról írt, és kikelt minden ilyen osztrák igény ellen. Ami aztán megint az osztrák diplomáciát késztette arra, hogy eskü- dözzön, nincs szó ilyen szándékról. A miniszterek bécsi találkozóján most megfogalmazódott sok jó szándék együttműködésről a kultúra, az oktatás és a belső biztonság területén, a részletekre azonban, amelyekben tudvalevőleg az ördög lakik, a miniszterek egyelőre nem tértek ki. A fő kérdés továbbra is az, képes-e Ausztria arra, hogy szomszédai csatlakozását az Unióhoz hathatósan segítse, és alkalmas-e az általa javasolt összefogás, példának okáért közös infrastrukturális létesítmények felépítésére. Valószínű, hogy a kelet-közép-európai országok 1989/90-ben örömmel fogadták volna, ha Ausztria a térségben segítő és vezető szerepet vállal, s még akkor sem fanyalognak, ha mindez némi szelíd Habsburg-nosztalgia jegyében történik. Ausztria azonban ilyesmire nem vállalkozott. Nyugat, az EU felé tekintett, a frissen felszabadult keletiektől inkább tartott. Féltette tőlük saját polgárijólétét, mint ahogy ma is aggályosán pillant az onnan esetleg már holnap érkező munkavállalókra. Mindez azonban nem mond ellent egy akár informális közép-európai csoport gondolatának. Egy ilyen partnerség, amelyben a ma már EU-tag Ausztria részt vesz, a maga történelmi hátterével segíthet hangsúlyozni azt a tényt, hogy a közép- kelet-európai országok hagyományosan maguk is mindig a nyugati kultúrkörhöz tartoztak. A térségnek az EU-n belül is lesznek külön értékei és érdekei, s a XX. századból Kelet-Közép-Európa valamennyi országa egy közös tanulságot hozott magával. Azt, hogy Európa e tájain a nemzeti kisállamok egyedül gyengék és esendők. A szerző a Neue Zürcher Zeitung tudósítója A versek miért nem? BROGYÁNYI JUDIT Megint viszi a szót Morvái, a kazánkovács, engedetlenségi mozgalmat hirdet, ha nem nyitják meg neki Petőfi szüleinek sírját, hogy csontmintát vegyenek és DNS-vizsgálattal állapítsák meg, a messzi Barguzinban kiásott és némelyek által Petőfinek tulajdonított sírlelet valóban a költő porhüvelye-e. Azt is kijelentette, hogy azokat fogja maga mögé állítani, akik bár alig bírják kifizetni a villanyszámlájukat, az igazságot akarják tudni. Ám mi köze lehet a kifizeteden villany- számláknak egy tudományos kérdéshez? Újra vizsgálódnak József Attila halálának körülményei felől, egy hivatásos rendőr próbálta kideríteni a költő utolsó pillanatainak igazi zajlását, frissen megjelent könyvében kétségbe vonja az irodalomtörténeti kutatások és a közmegegyezés által elfogadott következtetést József Attila öngyilkosságáról, bebizonyítván, hogy az ominózus tehervonat nem menetrend szerint közlekedett. Ám mi köze lehet a tehervonatok menetrendjének a versekhez? Az ember döbbenten hallgalja a régi-új teóriákat, és arra gondol, talán meg kéne állni, talán a verset kéne elolvasni, talán az életművel újra közeli barátságba keveredni, talán bele kéne gondolni a költő világába, aki nem akart mást, mint jobb világba kerülni, talán nem abba, ahová a kozák dzsida lökte, hanem oda, ahol a szép jövő kecsegtet, a szabadságé... És meg kéne újra hallgatni az utolsó verseket, ott, a Balaton partján születetteket, a végső kivonulás szándékát oly finoman, búcsúszerűen megírt sorokat, a távolodó utolsó biccentését, a szomorú szívű költő intelmeit. Ehelyett csontokat csempésznek és követelnek, tudósok megállapításait semmibe veszik, női csontvázat hurcolnak országról országra, teherszállító vasúti szerelvények hetven évvel ezelőtti pályáját vizsgálják - mivégre? Hiszen tudnivaló, hogy egyedül a versek számítanak, lezárt, kerek, egész életművek. A többi mellékes dolog: a politikus kazánkovács hibás magyarsággal előadott zagyvaságai éppúgy, mint a szorgalmas detektív által megírt hipotézis. Még akkor is, ha valami isteni csoda folytán kiderülne, hogy Petőfi Barguzinban tengette tovább életét Segesvár után, vagy József Attila a tehervonat-menetrendet tanulmányozta Szárszón, miután megírta Flórának, hogy ne jöjjön látogatni őt. Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (59233401, fax: 59233338) Főszerkesztő: Szilvássy József (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Juhász László - politika (58238339), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Grendel Ágota - kultúra (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310), Tomi Vince - sport (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Kiadja a Grand Press Rt. és a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1, 811 09 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Žiačik - kereskedelmi osztály -, tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 59233401, fax: 59233338, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: 59233403, fax: 59233339 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051, 52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: B. Némcovej 32, 095/6709548, 6002210, fax: 095/6002229. Nyomja a GRAND PRESS, Bratislava. Terjeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Grand Press terjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: Versus Rt., ES-vývoz dače, Košická 1, 813 80 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 5/2 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése, beleértve'azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. JpL A lapok eladott példányszámát ellenőrző ABC SR tagja, 'v J az ellenőrzés eredménye a www.sme.sk honlapon található. ÁiÚíít”'; E-mail: redakcia@ujszo.com Kutya-macska barátság ( http://go.to/funpic ) TALLÓZÓ NACJONAL Vladimír Mečiar nem szervezett Tudjman-Milosevics találkozót Szlovákiában, sőt semmilyen ehhez hasonlót, olvasható a zágrábi lapban, amely Hot Line című rovatában kommentárral reagál Mečiar közelmúltban megjelent emlékirataira. A Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom elnöke ugyanis azt állítja, személyesen szervezte meg Horvátország és a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság egykori vezetőinek, Franjo Tudjmannak és Szlobodan Milose- vicsnek a találkozóját, és ezáltal kulcsszerepe volt a Bosznia-Hercegovinával kapcsolatos horvát-szerb egyezség megkötésében. A lap több horvát diplomatára hivatkozva a szlovák politikus állítását kitaláció- nak minősítette. A dolognak csak annyi a valóságalapja, hogy Magyarországon és Görögországon kívül Szlovákia is felvetődött, mint a Milosevics-Tudjman találkozó lehetséges színtere, de végül Görögország mellett döntöttek. HÉTVÉG(R)E Előretolt kampánykezdemény Nem kétséges, hogy a korrupció lesz a központi témája annak az időszaknak, amelyet választási kampánynak hívunk. Kiforrott demokráciákban általában két- három hónapot szánnak korteskedésre a pártok. Szlovákiában ez is máshogy van. Persze, miért pont ez ne lenne másképp? JARÁBIK BALÁZS így nálunk már javában folyik a választási kampány. A korrupció csöpög a csapból is, de nem mindegy, hogy melyik oldalon áll az ember. A (mediális) csaphoz ugyanis nehéz hozzáférni, pár ember ugyancsak kézben tartja. A korrupciós botrányok folyásának szabad utat engednek, ha úgy szottyan a kedvük. És ezt diktájja az érdekük. A választások közeledtével pedig egyre inkább áll majd érdekükben főleg a kormánykoalíció ügyes-bajos gazdasági ügyeinek „felderítése”. Ha azt kérdezik, hogy elsősorban a pártját mediális hatalmára építő egykori SIS-funkcionáriusra gondolok-e, akkor a válaszom egyszerűen ANO. Csattanós választ és követendő példát ezen a héten az MKP adott a kormánykoalíció többi pártjának: elég, ha az ember nem a pénzt, hanem a feladatokat halmozza a kormányzással töltött idő alatt. Komlósy Zsolt esetének a kikötő privatizációjával azonban az az igazi üzenete, hogy ha valaki gyanúba keveredik is, nem védekezni kell, hanem kezdeményezni. Komlósy lemondatásával az MKP megtette azt, aminek köszönhetően - ha a kormánykoalícióban gyakorlat lenne - messze nem a parlamenti küszöb környékén vagy jóval mélyebben ingadozna több párt preferenciája. A magyar párt ugyanis nem kényszerült magyarázkodásra, hanem a megfelelő időben, a botrány kirobbantása előtt cselekedett, és kényszerítette cselekvésre a kormánykoalíció többi tagját. Miközben Dzurinda kormányfőt fogadta Bush elnök, végre nálunk is elkezdődött a kormány által régtől beharangozott NATO-kam- pány. Egy apró szépséghiba azért becsúszott: igazából Mečiar kezdte, nem a kormány. A NATO-t támogató bejelentése akár szenzációszámba is mehetne, ha már nem hazudott volna annyit Szlovákia népének. Félő, hogy ezúttal már nem a nép megy lépre, hanem a külföldi politikusok. Legalábbis ezt tanúsítja George Robertson NATO- főtitkár vagy két héttel ezelőtti nyilatkozata, amin eleget sápítoztak Ha gyanúba keveredünk, nem védekezni kell, hanem kezdeményezni. kormánypárti politikusaink. Sápí- tozás helyett inkább a nép meggyőzését kellene elkezdeni, méghozzá értelmes érvekkel, mert a jelenlegi „fifty-fifty” ebben az esetben nem a legjobb eredmény. Közben lassan, csendben egyfajta kis csetepaté kezd kibontakozni a szlovák és magyar külügy között státustörvényügyben. Már nemcsak az ellenzék, hanem a Dzurin- da-kabinet is bírálja a készülő jogi normát, miközben talán eszükbe sem jut, hogy a szlovák státustörvény jogi kerete jóval szélesebb a magyar tervezetnél. Az a megállapítás, hogy „ellentmond a nemzetközi jog alapelveinek”, semmi más, mint egy jól hangzó, de konkrétumot nélkülöző kijelentés. És egyfajta előrejelzése a választási kampány várható etnikai fogásainak. Közben csendesen, talán túlságosan is nagy csendben zajlik a szlovákiai magyarság utolsó őszinte fesztiválja, a XXVI. Duna Menti Tavasz. Du- naszerdahely városa megtelt csillogó szemű, jókedvű, zsibongó és a csínytevést is őszintén elkövető gyermekekkel. A pénzügyi nehézségekkel küzdő kulturális fesztiváljaink körül dúló viták (lásd Rimaszombat, Tompa Mihály Napok) kapcsán nem véleüenül jutott az eszembe, Komlósy vajon támogat- ta-e - például a vagyonalaptól kapott tiszteletdíjból, vagy más bevételi forrásaiból -, akár csak egy díj felajánlásával is, lakóhelyének egyetlen magyar országos fesztiválját. HETI GAZDA(G)SAG Nyúzás helyett tömni kezdenek minket TUBA LAJOS A hét legzajosabb gazdasági eseménye a hajózási vállalat privatizációja volt, de ennél fontosabb dolgok is történtek. A hajózási vállalattal kapcsolatban végül elégedettek lehetünk, a vagyonalap vezetősége eleget tett a kormány kérésének, és érvénytelenítette a gyanús döntést. Az új pályázat előtt azonban jó lenne tisztázni, pontosan miért is ítélték áttekinthetetlennek a döntéshozatalt. Enélkül ugyanis a következő pályázat még a mostaninál is jobban a belpolitikai küzdelmek színterévé vállhat. A nyilvánosság számára egyébként csak az üggyel kapcsolatban újra hírbe hozott Penta Group befektetési elemzése hozzáférhető, ez pedig elég logikus magyarázatot ad arra, miként lesz a 2,2 milliárd koronás könyv szerinti értékből néhány száz millió koronás piaci érték. Az ügy másik vonása, hogy időközben egy kishitelező csődeljárást kezdeményezett a hajózási vállalattal szemben. Ha ezt valóban kihirdetik, érdekes fordulatot jelent majd az ügyben. A hét legfontosabb gazdasági eseménye azonban a jövő évi költség- vetés megtárgyalása volt, amelyet az eddigi gyakorlattal ellentétben a kormány június végéig a parlament elé szeretne terjeszteni. A 2002-es költségvetésnek az eddiginél is jelentősebb politikai és gazdasági felhangja van. Egyrészt elfogadása a kormánykoalíció utolsó nagy szakítópróbája lesz, siker esetén minimálisra csökken az idő előtti választások valószínűsége. Másrészt ezúttal egy teljesen új, régen várt szerkezetű költség- vetéssel találkozhatunk, amely jelentősen átalakítja az állam gazdálkodását. A parlamenti elfogadásig azonban még sok fordulatra és indulatra kell felkészülnünk. Ezt már a koalíciós tanács e heti- ülése is bizonyítja, ahol az SDĽ arra hivatkozva vétózta meg a központilag szabályozott árak jövő év eleji növelését, hogy a választások A büdzsé elfogadása a kormánykoalíció utolsó nagy szakítópróbája lesz. évében tömni kell a lakosságot, nem pedig nyúzni. Most Ivan Mik- lošon múlik, hogy ezt a kormány elé terjesztve belemegy-e ebbe a politkai csapdába. Az ütemterv szerint egyébként a villamos energiát a háztartásoknak 10 százalékkal, vállalatoknak 5 százalékkal, a földgázt, a vasúti, a közúti személyszállítást, a távfűtést, illetve a postai díjszabásokat 10 százalékkal emelnék. A vízdíj 23 százalékkal, a lakbérek pedig 7 százalékkal emelkednének. Az állami tulajdonú nagyvállalatokról a héten általában rossz híreket kaptunk. A gázmüvekben Ľubomír Harach gazdasági miniszter úgy igyekszik pontot tenni a két legfelső vezető között évek óta folyó ádáz vita végére, hogy az elmúlt héten kirobbant lakásbotrányaikra hivatkozva mindkettőjüket ki szeretné hagyni az újraválasztás előtt álló irányító testületekből. Ezenkívül bejelentették, hogy az SPP részvénytársasággá alakítása június 1-ji dátummal sem sikerült, a koalíciós tanácsban pedig szintén vétóval végződő vita tört ki arról, ki is terjesszen a kormány elé ajánlatot a felkínált 49 százalék vásárlójával kapcsolatban. Mária Machová privatizációs miOniszter kérésére az SOP megvétózta, hogy ezt az Ivan Miklós vezetésével működő bizottság tegye meg, így egyelőre úgy tűnik, a belátható időn belül legnagyobb hazai privatizációs ügyben a gazdasági miniszterek tanácsa lesz a következő instancia. A privatizációs vételárat csökkentő sok negatívum mellett azonban az SPP-vel kapcsolatban jó (árnövelő) hír is érkezett: lényegében eldőlt, hogy Szlovákia megfelelő kapcsolattal rendelkezik majd a JAMAL nevű új föld- gáz-szupervezetékben, vagyis megőrzi a kelet-nyugati tranzit- szállításokban jelenleg betöltött pozícióját. A Szlovák Villamosművek pedig azt jelentette, hogy nem tudja tartani a vállalat átalakításának harmonogramját, így az országos gerincvezetéket július helyett majd valamikor a második félévben önállósítják. Annak viszont örülhetünk, hogy kezd magára találni az új nevű komáromi hajógyár, már több mint hétszáz embert alkalmaz, és újra különféle hajók építéséről számol be. A bankvilágban az IRB dominált, hiszen kiszivárgott, hogy a magyar OTP akár 2 milliárd koronát megközelítő vételárat is hajlandó fizetni a részvények 70 százalékáért. Emellett azonban érdemes észrevenni Brigita Schmögnerová pénzügyminiszter bejelentését, hogy június végéig mégiscsak sikerül lezárni a másik hazai nagybank, a VÚB privatizációját (Ivan Miklós május végén még júliusra történő halasztást emlegetett). Kritikus fázisba került viszont a Devín banka, amely hónapok óta alaptőke-emelés hírével igyekszik elejét venni a gazdasági nehézségeivel kapcsolatos aggodalmaknak. Július 1-jétől azonban életbe lép az új banktörvény, amely értelmében a jegybank köteles lesz megvonni a 2 százaléknál kisebb tőkemegfelelési mutatóval rendelkező bankok működési engedélyét. A Devin bank ezt csak a kilátásba helyezett 3 milliárd koronás alaptőke-emeléssel lenne képes teljesíteni, de a jegybanktól eddig erre hivatalosan senki sem kért engedélyt. Az utolsó rendelkezésünkre álló adat szerint a bank problémái esetén a bankgaranciaalapnak közel tízmilliárd koronát kellene kifizetnie az ott tartott lakossági betétek kárpótlásaként.
