Új Szó, 2001. június (54. évfolyam, 125-150. szám)
2001-06-08 / 131. szám, péntek
ÚJ SZÓ 2001. JÚNIUS 8. TÉMA: BŐS-NAGYMAROSI VÍZLÉPCSŐ A magyar kormány a fő- és a mellékágak közti élő összeköttetés visszaállítását tűzte ki célul a Szigetközben Az érvek igazi ütköztetésére mindeddig nem került sor Vizet az Öreg-Duna medrébe! Az Öreg-Duna medre az egyik szigetközi ág torkolatával. A túlélés biztosított, a végső megoldást tovább tanulmányozzák. (A szerző felvételei) A Öreg-Duna medrének állapotáról tíz év óta minden illetékes sajnálkozva beszél és a gyors rendezés szükségességét hongoztat- ja. Bár ismertek a rendezés alapvető körvonalai is, a megoldás időpontja a mai napig bizonytalan. TUBA LAJOS Az Öreg-Duna medrét illetően nem csupán lehetőségről van szó, a megállapodásnak meg kell születnie - válaszolt a keddi tárgyalások szünetében Dominik Kocinger szlovák kormánybiztos lapunk kérdésére, vajon mekkora esélyt lát arra, hogy legalább a Duna- csún-Szap közti folyószakasszal kapcsolatban belátható időn belül megállapodás születik. Az elmúlt két évben napvilágot látott információk alapján sokáig valóban úgy tűnt, hogy az eredetihez képest négy méterrel alacsonyabb vízszinttel folydogáló Duna-sza- kasszal kapcsolatban karnyújtásnyira a megegyezés. Az eredeti terv hét keresztgát építésével számolt, amelyek lépcsőzetesen duzzasztották volna vissza a főmeder vizét. Erre elsősorban azért volt szükség, mert a jelenlegi állapot is bizonyítja, hogy a főmeder alacsony víz- szintje egyszerűen leszívja a mindkét oldalon megtalálható mellékágrendszer vizét. A megoldásra azóta számtalan javaslat született, ezek nagy része csak a gátak számában és formájában különböztek. A valóságban viszont mindössze egyetlen konkrét lépés valósult meg: a Dunakiliti dusszasztó felett létesített fenékküszöb. Ennek célja, hogy a kb. négy méterrel felduzzasztott Dunakili- ti-Dunacsún szakaszon kinyitott mellékágon keresztül a szigetközi ágrendszer számára legalább a minimálisan szükséges vízmennyiséget biztosítani lehessen. A baloldali, vagyis csallóközi ágrendszert a Doborgaz mellett létesített betápláló zsilipen keresztül a felvízcsatomából látják el ideiglenesen vízzel. Az Öreg-Duna problémájának megoldásával kapcsolatban tehát a két fél között nincs olyan alapvető nézetkülönbség, amilyet a Szap alatti szakaszon, vagyis a tervezett nagySokáig úgy tűnt, hogy karnyújtásnyira van a megegyezés. marosi lépcső helyszínén tapasztalunk. Sőt Július Binder annak idején propagandafogásként még azt is felajánlotta: Szlovákia akár ingyen is megépíti a fenékküszöböket, Magyarországnak csak a beleegyezését kell adnia. Amikor annak idején Magyarországon a vízlépcsővita lezárását görcsösen szorgalmazó Nemcsók János kormánybiztost az Orbán-kor- mány által kinevezett Székely László váltotta fel, úgy tűnt, hogy az említett problémával kapcsolatban nem következik be alapvető szemléletváltozás. Sőt újabb,, nagyon szimpatikus elem is megjelent: eszerint az Öreg-Dunát lényegében felszabdalnák és az oda jutó víz- mennyiség főként a kétoldali nagyobb mellékágakon folyna le. Ez lényegében azt jelentené, hogy ezen a szakaszon visszaállítanák a XVIII. század második felében létezett viszonyokat. Ezek ugyanis akkor szűntek meg, amikor az árvizek miatti sorozatos panaszokra reagálva Mária Terézia utasítására Miko- víny Sámuel átvágatta a Vajka környéki kanyarokat és kialakította a ma ismert főmedret. A Székely-javaslat értelmében a Duna szintjét fenékküszöbökkel emelnék meg. így a bősi zsilipből jelenleg kitiltott kis sporthajók az egymással összekötött - olykor a Dunát keresztező - mellékágakban haladhatnának, számukra új határátkelőt nyitnának. A Szigetközre vonatkozó javaslatot azonban Magyarországon azonnal támadás érte, a leghevesebb Illés Zoltán Fi- desz-alelnök, a parlament környezetvédelmi bizottságának elnöke részéről. Az ellenzők szerint ebben az esetben kevés víz érkezne a Szigetközbe, így a Nemcsók-féle változathoz hasonlóan lassan folyó, romló minőségű vize lenne a Dunának. A HVG szerint a tiltakozásokat Székely végül kettős csavarral hárította. Egyrészt sikerült a Duna Kör (DK) két meghatározó személyiségét a javaslat mellé állítania: a DK ügyvivője, Droppa György a koncepció egyik kidolgozója volt, Magyarország végül kétféle megoldást javasolt Szlovákiának. Vargha János, a DK alapító atyja, a kormány környezetpolitikai főtanácsadója pedig kezdeti elhatárolódása után ha nem is látványosan, de Székely mellé állt. A „kemény mag” az „elpuhult” DK ellenében létrehozott Duna Chartába tömörülve, illetve alkalmi szövetségeket kötve tiltakozott, egyebek között az ellen, hogy a magyar fél elfogadja a dunacsúni elterelés fenntartását, illetve azt követelve, hogy induljon „társadalmi vita” a hágai ítéletből következő feladatok meghatározására. A szigetközi Duna-szakasz rehabilitációjára Magyarország végül kétféle megoldást javasolt Szlovákiának. Az egyik változat szerint a jelenlegi mellékágakból hét fenékküszöb segítségével új, kanyargós főágat alakítanának ki, amelyben a jelenleginél magasabb lenne a vízszint. A százezer köbméter kavics megmozgatásával járó kanyargósí- tás 14-15 milliárd forintba kerülne. Az új, szűkebb medret kavicsszigetek építésével is létre lehetne hozni, amihez egymillió köbméter kavics Szükséges, s a várható költség 60- 70 milliárd forint lenne. Székely László hangsúlyozta: a kormány csak a célt - vagyis az eredeti állapot minél pontosabb rekonstruálását, a fő- és a mellékágak közti élő összeköttetés visszaállítását - tűzte ki, az optimális megoldás megtalálása a tudósok feladata. A kanyargósítás világszerte használatos folyórehabilitációs módszer, a Dunán és a Rajnán is újjáélesztettek előzőleg mesterségesen átalakított folyószakaszokat a régi kanyargós meder visszaállításával. Magyarországon a vízügyi szakemberek többsége elfogadja ezt a elképzelést, Hajósy Adrienne, a Duna Charta képviselője viszont állítja: a Dunának ezen a szakaszon sosem volt kanyargós főága. A víz a Szigetközben mellékágak folytonosan változó medrében futott. A helyzet az e heti tárgyalás után sem tisztább: kérdésünkre Dominik Kocinger egyértelműen a fenékküszöbök megépítése mellett foglalt állást, a mellékágak kinyitásának részleteire nem tért ki. Székely László ennél sokkal laikusabban reagált: szerinte a probléma rendezéséhez újabb hatástanulmányok elvégzésére van szükség. A főmederbe, a mellékágakba jusson elég víz! Cél: az alsó vízlépcső megépítése Magyar alapelvek Szlovák válasz ÖSSZEFOGLALÓ A magyarok beterjesztették a Nemzetközi Bíróság ítélete végrehajtásának alapelveit, amelyek a következőkre épülnek:- a természeti környezet megóvása érdekében a főmeder és az üzem- vízcsatorna között új vízmegosztási rendszert valósítanak meg- energiát a bősi és a dunacsúnyi duzzasztónál termelnek- a Szap-Budapest szakaszon 2,5 m-es hajómerülésnek megfelelő hajómat alakítanak ki. Megállapodás születik arról, hogy a költségek alapján a beruházásból milyen tulajdonosi hányad jut a magyaroknak, majd pedig egy képlet alapján kiszámítják az energiatermelésre felhasználható természeti erőforrásból nekik jutó részt. Ám a feleknek lehetőségük lesz arra, hogy lemondjanak a nekik jutó energiahányadról, ekkor viszont rendelkezhetnének az így felszabaduló víz- mennyiség felett. A magyar fél a szerződésben elismerné a dunacsú- ni duzzasztómű felépítését és megegyezés alapján történő működtetését. A vízmegosztás alapelemének azt javasolják, hogy a főmederbe és a mellékágakba a természeti környezet által megkívánt vízhozam jusson. Az e feletti vízmennyiségen fele-fele arányban osztoznak, és mindegyik fél maga rendelkezik a saját hányadával. A hullámtéri mellékágakat évente kétszer árvízzel árasztanák el. Az új szerződés értelmében a két fél kölcsönösen lemondana a kártérítési igényéről. ÖSSZEFOGLALÓ Pozsony a szigetközi szakaszra vonatkozó magyar indítványokra adott válaszában azt javasolta, hogy a Dunakilitinél már létező fenékgáthoz hasonló létesítményeket építsenek, s arra is figyelmeztetett, hogy az 1977-es szerződés értelmében ez a magyar fél feladata. A nagymarosi vízlépcsővel kapcsolatban megállapítja, hogy a magyar javaslat nem foglakozik a vízszint emelésével, így ezt az eredeti szerződéssel ellentétesnek ítéli. Egyben megállapítja, hogy a magyarok által javasolt és 50 évre szóló folyamszabályozási intézkedésekhez nem mellékelték azokat az elemzéseket, amelyek szerint ezek előnyösebbek lennének az eredeti megoldásnál. Vitatja azt az érvet is, amely szerint a magyarok a környezeti szempontok miatt mondanak le a nagymarosi lépcső megépítéséről. A hajózhatósággal kapcsolatban megállapítja, hogy a meder szűkítése nem megoldást, mivel ez az árral szemben haladó hajók számára jelent többletköltséget. Az energiatermeléssel kapcsolatban leszögezi, hogy Szlovákia nem mondott le a nagymarosi erőműben termelt áramról. Mindezek alapján Pozsony kormányközi tárgyalásokat javasol az alsó vízlépcsőről, beleértve a csúcsra járatás szabályozását is. Leszögezte, hogy a magyarok által átadott dokumentumokban a szlovák szakértők nem találtak olyan érveket, amelyek miatt le kellene mondaniuk az alsó vízlépcső felépítéséről. Végezetül arra figyelmeztetett, hogy a- mennyiben erre nem kerül sor, annak a következményeit a magyaroknak kell viselniük. Az oldalt írta: Tuba Lajos Bősi állóvíz KOMMENTÁR Csak az ügyben járatlanok reméltek komolyabb előrehaladást ettől a tárgyalásról, amelyet a bősi vízerőművel kapcsolatos jogvita rendezése érdekében kétéves szünet után tartottak kedden Pozsonyban. Mindkét ország választás előtt áll, így egyik kormány sem engedheti meg magának, hogy visszalépjen. Sőt, úgy tűnik, a magyar kormány esetleg erőteljes offenzívába is átmehet. Legalábbis az a bejelentés, hogy általános megegyezés hiányában őszre vízmegoldási különme- gállapodást javasolnak, már csak egy lépésre van a teljes kudarctól, ami hivatalosan akkor következne be, ha a két ország bejelentené: nem lát esélyt a megegyezésre, ezért újra a hágai döntőbíróságra bízza az ügyet. Ezen a héten mindenesetre a tízéves vízlépcsővita egyik legsemmitmondóbb közleménye született meg. Ebből mindössze annyit tudtunk meg, hogy egynapos intenzív tágyalás után a mintegy húsz jól fizetett szlovák és magyar tisztségviselő és más szakember három hét múlva újra találkozik Budapesten. Eredetileg más célt tűztek ki: legalább a sokadik szakmai bizottságok felállításában szerettek volna megegyezni. Ezt a nem túl ambiciózus célt majdnem el is érték: végül azon a kérdésen sikerült összeveszniük, hogy tulajdonképpen mivel is foglalkozzanak ezek a bizottságok. A legújabb tapasztalatok alapján annyit állapíthatunk meg, hogy a két küldöttség ugyanazt szajkózza, mint a hágai döntés előtt. A szlovák küldöttség teljesen merev álláspontra helyezkedett: az 1977-ben megkötött államközi vízlépcsőszerződés minden rendelkezése érvényes, csupán a magyar fél elutasító magatartása miatt megépített dunacsúni részt kell legalizálni. A magyar fél dinamikus megoldást szorgalmaz, a hágai Nemzetközi Bíróság hatályos döntése alapján. Új vízmegosztási megállapodással Bősnél - villanyáramért vizet elv alapján -, valamint hagyományos folyamszabályozással szeremé hajózhatóvá tenni a Szap-Budapest folyamszakaszt. A szlovák fél mindezt értelmetlennek és gazdaságtalannak ítéli, beleértve a nagymarosi alsó vízlépcső felépítésének az elutasítását Budapest részéről. Az érvek igazi ütköztetésére azonban mindeddig nem került sor, így a külső szemlélő legfeljebb reménykedhet abban, hogy belátható időn belül azért ezt is megérjük. A TÁRGYALÁSOK KRONOLÓGIÁJA Évekig tartó vita és a kormányküldöttségek helyenként indulatos tárgyalásai után Szlovákia és Magyarország a Hágai Nemzetközi Bíróság elé vitte a Bős-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer ügyét. A bíróság 1997. szeptember 25-én hozott ítéletében a két félt elsősorban egy kölcsönös egyetértésen alapuló megállapodásra kötelezte. Mindez újabb tárgyalássorozatot eredményezett. Összeállításunkban az azóta eltelt eseményeket teintjük át. 1997. október 23. - 1998. február 27.: Jogi, energetikai, vízgazdálkodási, gazdasági, hajózási és környezetvédelmi szakértői bizottságok tárgyaltak. A kormányküldöttségek kormányközi keretegyezményt készítettek elő. 1998. február 27.: A kormányküldöttségek aláírták a keretegyezményt. 1998. március 5.: A magyar kormány új tanulmányok szükségességére hivatkozva elutasította a keretegyezmény jóváhagyását. 1998. március 10.: A szlovák kormány jóváhagyta a keretegyezményt. 1998 április.: A magyar kormány nemzetközi pályázatot írt ki a tanulmány elkészítésére. Ezt a választások után az új kormány visszavonta. 1998 nyara: A szlovák külügyminiszter kétszer felszólította a magyar felet a tárgyalások folytatására. 1998. szeptember 3.: Szlovákia kiegészítő döntés meghozatalára kérte a Hágai Bíróságot. 1998. november 11. -1999. május 14.: A kormányküldöttségek újabb találkozói. 1999. május 14.: A két küldöttség megegyezett, hogy a magyar fél javaslatot dolgoz ki a hágai bíróság döntéseit figyelembe vevő megoldásra, különös tekintettel a természetvédelemre, az árvízvédelemre, az energetikára és a hajózásra. 1999. december 12.: A magyar fél átadta a Hágai Bíróság döntése végrehajtására vonatkozó új szerződésjogi alapelveit, mellékletekkel együtt a dokumentum 1489 oldalas. Ez tartalmazza a bírósági ítélet végrehajtásának elveit, az 1977-es vízlépcsőszerződés megvalósításának módosított alapelveit a tulajdonjogokból, a hasznokból és a költségekből való részesedés javaslatát, a költségelszámolás rendjét, a dunacsúni duzzasztómű legalizálását, valamint a kártérítésről való kölcsönös lemondást. 2000. december 19.: A szlovák fél átadta a magyar javaslatra kidolgozott állásfoglalását, mellékletekkel együtt 1391 oldalon. 2001. április 2.: A magyar fél beterjesztette a hágai döntés végrehajtására vonatkozó kormányközi megállapodás tervezetét. 2001. június 5.: A két kormányküldöttség tárgyalása, amelyen nem sikerült egyezségre jutni sem a megállapodás-tervezettel, sem pedig ennek egy következő változatát előkészítő szakmai bizottságok felállításával kapcsolatban. Végül abban egyeztek meg, hogy június 29-én újra találkoznak, ( www.gabcikovo.gov.sk ). A doborgazi betápláló zsilip. Ha a mellékágakat újra összekötik a főággal, ezt a zsilipet elzárják.
