Új Szó, 2001. május (54. évfolyam, 100-124. szám)
2001-05-31 / 124. szám, csütörtök
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2001. MÁJUS 31. KOMMENTÁR Megható aggodalom SIDÓ H. ZOLTÁN Az ezer sebből vérző Szociális Biztosítót a napokban újabb támadás érte. Az ellenzéki HZDS szerint ugyanis az intézmény működését szabályozó törvény elfogadásra váró módosított változata hihetetlen visszaélésekre, a kormánykoalíció pártjai kliensrendszereinek kiépítésére nyújt lehetőséget. A szüntelenül súlyos pénzhiánnyal küszködő, egyesek szerint csupán augusztusig fizetőképes biztosító 51 milliárd koronás kinnlevőséget görget maga előtt. Ha ennek csak a felét sikerülne behajtani, máris évekre megoldódna anyagi gondja, s nem okozna kínzó fejfájást a 2002-ben várható újabb nyugdíjemelés finanszírozása sem. Szlovákia azonban a körbetartozások, a munka- vállalók után nem fizető és nyomtalanul eltűnő káefték országa, ezért ilyen eredményességgel senki sem számol. Miroslav Knitl, a Szociális Biztosító új, a gazdasági szférából érkezett igazgatója szerint legfeljebb 10 milliárd korona behajtása valószínűsíthető. Ez is csinos summa, például fedezné a jövő évi 10 százalékos nyugdíjemelés teljes többletköltségét. A kinnlevőség behajtásával a biztosító egy harmadik szubjektumot is megbízhat, továbbá bizonyos esetekben az ország szociális ellátórendszerét működtető intézmény akár el is engedheti egyes jogi személyek tartozását. A HZDS éppen e területen vélte megtalálni a törvénymódosítás Achilles-sarkát, s a mozgalom szociális ügyi szakértője, Vojtech Tkáč máris óva intett az áttekinthetetlenségtől és a korrupciótól. Tény, hogy a Szociális Biztosító eddig nem túl határozottan lépett fel a kinnlevőségek behajtásakor, nem egy esetben évekkel ezelőtti adósságok kinyomozására pazarolja idejét, viszont a HZDS - bizonyára saját gyakorlatából kiindulva - ott is korrupciót lát, ahol nincs. Úgy látszik, a mozgalom csak félig olvasta el a parlament elé került törvénytervezetet, mivel a beépített biztosítékokról, garanciákról egy szót nem szól. A kinnlevőség behajtása, a tartozások esetleges elengedése ugyanis csak a biztosító felügyelő tanácsa, az állam és a biztosítottak egyidejű és többségi jóváhagyásával lehetséges. Elméletileg lehetséges, hogy a HZDS valós veszélyre hívja fel a figyelmet, hiszen esetleg a kormánypártokkal gyümölcsöző kapcsolatot fenntartó cégeknek engedik el tartozásainkat. Ilyen összefonódásokra nálunk és külföldön is volt már példa. A különbség csupán abban rejlik, hogy napjainkban mindössze ennek veszélye merülhet fel, míg a múltban, azaz a HZDS országlása idején erre szinte biztosan sor került volna. JEGYZET Újra együtt a nagycsapat MOLNÁR NORBERT Ismét húszán vannak minisztereink. Javult a nők aránya a kabinetben, az SDKÚ-sok pedig megtartották létszámukat. Mikuláš Dzurinda elégedett lehet, pirruszi győzelmet aratott a kereszténydemokratákkal szemben, saját emberét vezethette a belügyminisztériumba. Valószínűleg még jobban örült volna, ha ideiglenes címvédőként vonulhat Ivan Šimkóval a folyosón, de legalább véget ért egy számára kellemetlen epizód, Ján Čarnogurský belügybitorlá- sa. Az újdonsült miniszter több tettet ígér, mint kinyilatkoztatást, határozottabb lépéseket. Sőt Šimko, a volt igazságyügy- miniszter a törvények megtartását tűzte zászlajára, ami egy kicsit meglepő, mert eddig úgy tudtuk, hogy elődje, Ladislav Pittner sem hágta át a szabályokat, vagy legalábbis mostanáig senki sem mondott ilyesmit. Akár örülhetnénk is annak, hogy jönnek a tiszta kezek, de valami azért hiányzik: megint nem ígért senki sem eredményeket. Bár azt mindenki sejtette, Šimko kinevezése valójában csak tüneti kezelés. Mária Kadlečíková alig vette át kinevezését, máris Brüsszelbe repült, hogy kimossa, vagy hazahozza azt a szennyest, amit elődje integrációs miniszterelnök-helyettesként ott felejtett. Pavol Hamžík párttársasszonya a következő tisztakézjelölt: míg mos, tán a keze sem piszkolódik. Persze, a legpraktikusabb az lenne, ha beosztottjait és az ő kezeiket figyelné, nehogy újabb Roland Tóth keveredjen a kormányhivatalba, mert hiába tipp-topp a hölgy, ha koszos a lakás. Hogy diplomáciailag Kadlečíková mennyire érett, egyelőre nehéz eldönteni, de van egy veleszületett karrierkészsége: nem is olyan régen még jól érezte magát Mečiar jobbján, most pedig az MKP képviselőivel magyarul disku- rál. Ha külügyminiszter lenne, talán félnünk is kellene, de integrációs helyettesként csak Brüsszelbe vezethetnek útjai. Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (59233401, fax: 59233338) Főszerkesztő: Szilvássy József (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Juhász László - politika (58238339), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Grendel Ágota - kultúra (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva-régió (58238310), Tomi Vince-sport (58238340) Szerkesztőbizottság: Szigeti László - elnök, Albert Sándor, Csáky József, Farkas Iván, Zachariáš István. Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 0949/6382806, Kassa: 095/6002225, Rimaszombat: 0866/5684214, Rozsnyó: 0942/7329857, Komárom: tel., fax: 0819/7704200, Nyitra: 087/6522543. Kiadja a Grand Press Rt. és a Petit Press Rt., Dostoievského rad 1,81109 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Žiačik - kereskedelmi osztály -, tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 59233401, fax: 59233338, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: * /* 59233403 fax- 59233339 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051, 52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: B. Némcovej 32, 095/6709548, 6002210, fax: 095/6002229. Nyomja a GRAND PRESS, Bratislava. Terjeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Grand Press terjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: Versus Rt., ES-vývoz tlače, Košická 1, 813 80 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 5/2 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése, beleértve azok eleKtronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. JpL A lapok eladott példányszámát ellenőrző ABC SR tagja, a díiB az e^enőrzés eredménye a www.sme.skhonlapon található. o1a^uiat”ľs E-mail: redakcia@ujszo.com TALLÓZÓ SME A csak pár hete megszüntetett örökösödési adó újbóli bevezetését szorgalmazza a pénzügyminisztérium. Az örökösödésről, ajándékozásról és ingadanátvitelről szóló törvénytervezetet azonban keményen támadta a gazdasági minisztérium, mert szerinte a javaslat több pontján a bútok utáni adózás növekedéséhez vezeme. A gazdasági minisztérium a tervezetről csak az adóreformról szóló megbeszélések befejezése után hajlandó tárgyalni. PRAVDA A legfőbb ügyészség vizsgálatot indít a rendőri testület néhány magas rangú tagja - köztük a belügyminisztériumi vizsgálati osztály igazgatóhelyettese, Jozef Šátek - ellen. Milan Hanzel legfőbb ügyész hírzárlatot rendelt el az üggyel kapcsolatban, bár néhány információ már nyilvánosságra került. A tisztek jogellenes cselekedetei valószínűleg összefüggnek a kassai vasmű (VSŽ) egyik jogászának ténykedésével, még abban az időben, amikor a vállalatban biztosítani kellett az állam többségi tulajdonát. A volt cseh kisebbségi kormánybiztos szegregációnak minősíti a csehországi kisebbségvédelmi törvényt Az önazonosság szövevényei Meglepetésként hathat és legalábbis csodálkozást válthat ki az a kritika, amivel Petr Uhl, a cseh kormány volt emberjogi biztosa illette a parlament által nemrég jóváhagyott csehországi kisebbségvédelmi törvényt a baloldali Právo hasábjain megjelent kommentárjában. KISS JÓZSEF A bírálatban nem az adhat elsősorban megdöbbenésre is okot, hogy ő, aki a törvényjavaslat körül bábáskodott, súlyosan elmarasztalja a honatyák által szentesített végső változatot. A független politikus tudniillik már korábban is jelezte, a jogszabály az eredeti elképzelésekhez és követelésekhez képest ugyancsak karcsúsodon. Főként azt nehezményezte, hogy a jogok kinyilatkoztatása nem párosul a végrehajtásukat szavatoló biztosítékokkal. A Právóban azonban keményen fogalmaz: szerinte a törvény megszegi a Polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmányát és a Kisebbségvédelmi keretegyezményt, mivel nélkülözi azt a demokratikus szabályozást, melynek révén a kisebbségek gyakorolni tudják arra vonatkozó alkotmányos jogukat, hogy részt vegyenek az őket érintő ügyekkel kapcsolatos döntéshozatalban. Peter Uhl úgy látja, hogy a kormány mellett működő kisebbségi tanács, valamint a kerületi és községi szinten megalakuló kisebbségi bizottságok nem rendelkeznek érdemleges, az államigazgatási szervekkel egyeztetett végrehajtási jogkörrel. Nyugodtan megjegyezhetjük, mindez tájainkon nem valami szokatlan jelenség. Az igényt, hogy az önkormányzatiság minél teljesebben érvényesüljön a hatalmi berkekben sehol sem kezelik tényleges, látszatkeltésektől mentes nagyvonalúsággal. A toleranciakészségéről és kisebbségbarát magatartásáról ismert, s tisztségéről éppen emiatt lemondott volt emerjogi biztos részéről ugyancsak természetes megnyilatkozás, amit a törvényhozás szemére vet, egyenesen siralmasnak nevezve a majdnem két évig vajúdó törvény világrajöttét Ezekután igazán zavarba ejtő, hogy Petr Uhl írásában a csehországi kisebbségekkel szembeni mostohaság megtestesülésének tartja, hogy a törvény szerint az kisebbségi, „aki nem cseh nemzetiségűnek vallja magát“. Szerinte a tömbben élő lengyeleket leszámítva elsősorban ez okozza a kisebbségek fokozatos kiveszését, ami a csehországi németek és szlovákok esetében egy nemzedéken belül végbemegy. Hangsúlyozza, hogy a németek fennmaradásához hathatósan hozzájárultak a kétnyelvű iskolák. „A kormányjavaslatból a képvieslőház a biztonság kedvéért kihúzta a kétnyelvű iskolákra vonatkozó kitételeket, amit a sajnálatosan elutasított oktatási törvénynek kellett volna rendeznie. Kisebbségi iskolák ám legyenek, mondja a törvény, de csak kizárólag a kisebbségiek <anyanyel- vén> folyó oktatással. Mit számít, hogy a kisebbségekhez tartozó gyerekek anyanyelvűket már nem nagyon beszélik? A 19. századi felfogás szerint a kisebbség ismérve a nyelv, s ha az életben ez másként alakul, akkor úgy kell nekik. Petr UM nem tesz említést a csehországi magyarokról. E törvény elfogadásával a német kisebbség eltűnik, az 1945-ben végrehajtott kitoloncolás ezzel bevégeztetett“ - írja kesernyés iróniával vegyülő aggódással Petr Uhl. A végkifejletet illetően nem hagy kétséget a csehországi szlovákokat említve sem. Azt pedig már egyenesen dilettantizmusnak nevezi, ahogy az oktatásügyi miniszter a roma nyelvről nyilatkozott, amely ugyan jelenleg még alkalmatlan arra, hogy iskolai tanítási nyelv lehessen, mindazonáltal nem gátoja őt abban, hogy „cseh- amerikai módon ne állítsa: az új törvény arról szól, hogy a tanítás (a jövőben) teljes egészében roma nyelven történjék“. Uhl továbbá rámutat arra, ami Szlovákiában is, főleg a városlakókra értve alighanem eléggé helytálló, hogy a romák között kevesen vannak, akik elkülönített roma tanítási nyelvű iskolákat óhajtanának. Sokan viszont igényelnék a roma nyelv oktatását fakultatív tantervként, „és nemcsak a roma gyerekek, hanem a mimiszterek és képviselők csemetéi számára is. Lehet, hogy így tanácsokat tudnának adni apukájuknak“ - ezt már viszont maró gúnnyal teszi hozzá a volt kormánymegbízott. Szegregációs beállítottságúnak tarja Petr Uhl az új cseh törvényt, hangsúlyozva, hogy annak elkülönítő, elszigetelő hatását meghatványozza olyan multikulturális törvény hiánya is, amely állami támogatást biztosítana a cseh gyerekek és polgárok számára a kisebbségek iránti pozitív viszonyulásuk alakításához. Nem férhet kétség hozzá, hogy Petr Uhl ebbéli gondolkodását nem a viszonylag összefüggő területen élő csehországi lengyelek (vagy más közép-európai nemzetiségek) kisebbségi közösségi mivoltának, belső összetartó erejének és a nyitottság mellett befelé is forduló önépítkezési törekvéseinek lebecsülése, netán elvetése határozza meg. Szemléletét az asszimiláció immár meglehetősen magas fokára jutott kisbbségek fennmaradásának, illetve revitali- zálásának szándéka vezérli. S itt talán nem érdektelen utalni arra, hogy nagy ritkán kisebbségkutatók részéről el-elhangzanak olyan észrevételek, melyek a kettős identitás jelenlétére, annak meg- kerülhetetlenségére utalnak. Mindez komoly jelzés a kisebbségkutatás számára is, arra figyelmeztetve, hogy mennyire fontos lenne a közép-európai kisebbségek tipológiai szemléletű vizsgálata, ami talán a politikusokat sem hagyná teljesen érintetlenül, hogy tudnillik: a kisebbségi helyzetbe került nemzetrészek és a származástudatukat még őrző beolvadó családközösségek alkotta szétszórt ‘ népcsoportok között nem lehet egyenlőségjelet tenni. S itt szemet szúr, hogy Petr Uhl írásában nem tesz említést a csehországi magyarokról. Ki tudja, miért? Nem valószínű, hogy valamiféle elfogultságból eredően. Talán nem ismeri eléggé ezt az anyaországgal immár Szlovákiától fügA csehországi németek és szlovákok egy nemzedéken belül kivesznek. getlen, kölönbejáratú kapcsolatokat ápoló, de azért dél-szlovákiai hátországgal is rendelkező, többes kötődésű kisebbséget. Anyanyelvű iskolákat azonban a csehországi magyarok sem követelnek, olvashattuk a napokban az Új Szó hasábjain a magyar kisebbség soraiból Prágába került, s ott komoly újságírói tekintélyre szert tett Kokes János tollából, akit az együttműködés immár több mint két évtizedes kapcsolatai fűznek az Új Szóhoz. De vajon nem igényelnék-e az államilag támogatott kétnyelvű oktatásnak valamilyen formáját, ha csak a magyar nyelv és történelem fakultatív oktatásaként is. S itt számíthatnának a szülőföld támogatására abban, hogy utódaik megismerkedhessenek a szlovákiai magyarság hagyományaival és szellemi értékeivel. Persze ez elsősorban a csehországi magyarokon múlik. De aligha hihető, hogy ne igényelnék a rokonsághoz hazalátogatva, hogy gyermekeik számára az elődök szülőföldje ne legyen, a költőt értelmezve, „térkép e táj“. A szerző történész, a Szlovák Tudományos Akadémia Politológiai Intézetének munkatársa VISSZHANG Önzők lettünk? Futó Mária galántai olvasó írására szeretnék reagálni, amelyet a május 29-i Új Szó Olvasói levél c. rovatában írt. Szeretném a kedves levélírót egy kicsit „megnyugtatni”, hogy az újkori népvándorlás más falvakban is, sajnos, szokás lett. Május első vasárnapján a Cse- madok helyi szervezete, hagyomá nyosan, idén is megrendezte az anyák napján esedékes ünnepséget. Gazdag műsort adott a helyi kis létszámú iskola, óvoda, hagyományőrző csoport, színjátszók és a nyugdíjasklub asszonykórusa. Az előző években mindig az volt a gond, hogy nincs hazai anyag, a község nem tud műsort összehozni, csak vendég előadókkal. Idén igazán kitettek magukért az óvodások, az iskolások és az összes szereplő, gazdag műsor köszöntötte (volna) az édesanyákat. Csak hát a műsor végeztével, amikor körülnéztem a teremben, döbbenten tapasztaltam, hogy jóformán csak azok ülnek ott, akiknek nem szerepelt csemetéjük. Hogy hol, kiben van a hiba, nem tudom. De annyi biztos, hogy pár éve, amikor két gyermekem óvodás, majd kisiskolás volt, ott voltam velük a rendezvényeken, és végignéztük a műsort, fegyelmezetten, nem keresve soha kibúvót, hogy most éppen fáradt, álmos a gyermekem, haza kell mennünk. Nem értem ezeket az anyukákat, szülőket. Ennyire önző lett az emberiség, csak az érdekli, az a fontos, ami vele történik, a másik ember nem lényeges? Mi lesz gyermekeikből, ha ezt szokják majd meg, így nőnek fel? Matuska Zsuzsa Nána
