Új Szó, 2001. május (54. évfolyam, 100-124. szám)

2001-05-30 / 123. szám, szerda

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2001. MÁJUS 30. KOMMENTÁR Internet gazdagoknak? MOLNÁR IVÁN Az internet tömeges elterjedésének Szlovákiában továbbra is elsősorban a Szlovák Távközlési Vállalat által diktált árak szabnak gátat. A vállalat díjszabásával olyan feltételeket teremt, amelyek a lakosság nagyobbik fele számára lehetetlenné teszik a világhálóra kapcsolódást. Másrészt a cég, monopolhelyzetével visszaélve, egyes ügyfeleit kivételes helyzetbe juttatja. Míg a kormány az internet és az internetes kereskedelem további fejlődésének az egyik legfontosabb előfeltételét az elektronikus alá­írásról szóló törvényben látja, az iskolákat pedig számítógépekkel szereli fel, a mára már német tulajdonban lévő vállalatnál szinte semmilyen változás nem tapasztalható. Július elsejei hatállyal beje­lentett áremeléseit követően ugyanis az internetes hozzáférés is drágul. A háztartások a szakértők szerint 26 százalékkal drágábban internetezhetnek majd, mint jelenleg. Az egyórányi kapcsolat csú­csidőben 49 koronába kerül majd, amiben még nincs benne a 23 százalékos hozzáadottérték-adó. A távközlésiek változtatásai ugyan pozitív döntéseket is tartalmaznak, hiszen az olcsóbb idősávot este 7 és reggel 7 óra közé tolták ki, azonban ezt a lépésüket sem egyez­tették az intemetszolgáltatókkal. Különösen hátrányos megkülön­böztetésként értékelhető, hogy a vállalat ISDN-szolgáltatását igény­be vevő ügyfeleinek olcsóbban adja az internetkapcsolatot, mint a többi, 1,6 milliónyi klasszikus telefonvonalat használó ügyfelének. E kétféle díjszabás következményeként az ISDN-szolgáltatást előfi­zető ügyfelek 52 százalékkal olcsóbban internetezhetnek. A Forrester Research kutatása szerint az Egyesült Államokban 2004-re a fiatalok jelentős többsége vásárol majd interneten ke­resztül. Nyugat-Európa népességének több mint fele, 215 millió ember fogja használni az internetet 2003-ban. Az elektronikus ke­reskedelem még ennél is gyorsabb ütemben bővül a kontinens nyu­gati felén. Az Észak- és Dél-Európa közötti különbség ugyanakkor tovább növekszik. Az ok egyszerű. A növekedés jelentős részben az ingyenes hozzáférési lehetőségeknek köszönhető. Nálunk ez egyelőre csak egy szép álomnak minősül, legalábbis addig, amíg a távközlési vállalat visszaélhet monopolhelyzetével. JEGYZET nyomogattam - számvevőszéki vizsgálat, romaügyek, vagy csatlakozási támogatások volt a téma, már nem tudom mikor marcona karbantartó jelent meg az ajtóban, lapáttal és vö­dörrel felfegyverkezve. Bajsza alatt morgott valamit a balkon­ról, meg hogy menne kifele, mert dolga van ottan. Bólintot­tam, visszamorogtam valamit, amit biztatásnak vehetett, mert megindult a feladatát teljesíte­ni. Utánasandítottam azért, mi­végre a sietség. Öt másodperc alatt történt. Vö­dör kész, lapát indul, fészeknek annyi. Egy tojás pottyant csak ki, a sárga élet szétkenődött a betonpadlón. Döbbenten me­redtem a gyilkosra, mozdulni sem tudtam. Köszönés nélkül vitte ki vödré­ben a „szemetet”. Pár perc múlva merészkedett csak vissza a megriadt galamb­pár. Megültek a korláton, fész­küket keresték. Egymásra néz­tünk. Azt a tehetetlen madártekinte­tet soha sem felejtem el. Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (59233401, fax: 59233338) Főszerkesztő: Szilvássy József (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Juhász László - politika (58238339), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Grendel Ágota - kultúra (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310), Tomi Vince - sport (58238340) Szerkesztőbizottság: Szigeti László - elnök, Albert Sándor, Csáky József, Farkas Iván, Zachariáš István. Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 0949/6382806, Kassa: 095/6002225, Rimaszombat: 0866/5684214, Rozsnyó: 0942/7329857, Komárom: tel., fax: 0819/7704200, Nyitra: 087/6522543. Kiadja a Grand Press Rt. és a Petit Press Rt., Dostoievského rad 1,811 09 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fulmek, teí.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Žiačik - kereskedelmi osztály -, tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 59233401, fax: 59233338, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: 59233403 fax: 59233339 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051, 52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: B. Némcovej 32, 095/6709548, 6002210, fax: 095/6002229. Nyomja a GRAND PRESS, Bratislava. Terjeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Grand Press terjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: Versus Rt., ES-vývoz tlače, Košická 1, 813 80 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 5/2 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, rotók és grafikonok terjesztése, beleértve azok elextronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. A lapok eladott példányszámát ellenőrző ABC SR tagja, az ellenőrzés eredménye a www.sme.sk honlapon található, of circulation: E-marl: redakcia@ujszo.com Fészeksirató az erkélyen JUHÁSZ LÁSZLÓ Turbékoló galambpár költözött szerkesztőségi szobánk erkélyé­re. Hetekig dúlt a szerelem, szólt a krrú, épült szorgalmasan a családi fészek. Gyakran sze­reztem magamnak lelki pihenőt azzal, hogy meglestem a galam­bok szerelmét, melynek hófehér gyümölcsei is csakhamar meg­jelentek a pompás műgonddal megszerkesztett szalmaszoba alján. Ülte a tubica a tojásokat lelkiismeretesen, gavallérja ké­nyeztette a leendő anyát. Idebenn is folyt az élet, a maga jóval prózaibb, hajszolt, lapzár­tás, cigarettafüstös, feketeká­vés, stresszes valóságában. Csak néha figyeltük lopva a madara­kat, irigyelve a gondtalan, tollas idillt. Az erkély romantikus ga­lambnyugalma nem tudott át­hatolni a koszos ablaküvegen, a bentről jövő emberi könyörte­lenségnek azonban nem állhat­ta útját semmi. Egyedül voltam éppen az irodában, billentyűket (Internetfotó) A legújabb cseh könyvek árnyaltabban ítélik meg a néhai államfő tevékenységét Beneš céljai és eszközei 1940. február 5-én Párizsban megalakult a Cseh-szlovákiai Magyarok Szövetsége, amely­nek irányítói azonnal tisz­telgő delegációt menesztenek Milan Hodžához, a müncheni döntés előtti utolsó csehszlo­vák miniszterelnökhöz. E. FEHÉR PÁL Azaz nem Eduard Benešhez, a volt elnökhöz, aki akkor már az emig­ráció elismert vezetője volt. Beneš azonnal reagál: utasítást ad, hogy leplezzék le Hodžát, mint aki Eck- hart Tiborral, Horthy USA-beli meg­bízottjával, valamint Habsburg Ot­tóval tart fenn kapcsolatokat. Ez, természetesen, nem volt igaz, vi­szont ez az incidens tökéletesen megvüágította, hogy mennyire el­térően gondolkodtak a cseh és a szlovák politikusok a háború utáni perspektívákról. A prágai Károly Egyetem tudomá­nyos sorozatában, a KaroRnumban látott napvilágot az a monográfia, amely Beneš és Hodža szembenállá­sát elemzi (Jan Kuklík-Jan Néme- ček: Hodža versus Beneš) és amely­nek fontos magyar vonatkozásai is akadnak. Benešben ugyanis érett az a gondolat, amelynek szellemében a háború után Csehszlovákiának egységes nemzeti államnak kell len­nie. Vagyis sem a németeknek, sem a magyaroknak nincs ott semmi ke­resnivalójuk. Hodža pedig már dol­gozik azon a tervén, amely szerint a háború után egy közép-európai fö­deratív államot kell létrehozni. Mindkét politikus arra törekedett, hogy a nemzetiségeket ne lehessen még egyszer felhasználni a csehsz­lovák állam ellen. Beneš úgy, hogy meg akarta szüntetni a nemzetisé­geket (ami elsősorban a németek esetében erős nagyhatalmi támoga­tással sikerült is, a szlovákiai ma­gyarság tragédiájáról, többek között a hontalanság éveiről pedig ma már egyre többet tudunk meg), Hodža pedig egy igen széles körű autonó­miával felruházott nemzetek szö­vetségi államát képzelte el. Egyre gyarapszik a Benešrôl szóló történeti irodalom a cseheknél. Tá­volról sem kultikus törekvésekről van szó, inkább komoly kritikus ta­nulmányokról, amelyeknek nyü- vánvaló célja, hogy megértsék, mi vezette a két világháború közötti cseh-szlovák demokrácia Masaryk után kettes számú vezetőjét ahhoz a kettős kudarchoz, hogy 1938-ban Hitler, 1948-ban Sztálin előtt kapi­tulálva, lényegében az ő részvételé­vel számolták fel a demokratikus ál­lamot. Elegendő lenne az a magya­rázat, amelyet a cseh publicisztika Doyenje, a mostanság 84 éves Pavel Tigrid adott, amikor így írt? „Ma­saryk jelkép volt, csaknem biztos ke­zessége a sikernek: Beneš peches ember volt, végeredményben sem­mi sem sikerült neki... Masaryk ma­Beneš számára fonto­sabbnak tűntek az esz­közök, mint a célok. ga volt a szépség és az élet, Beneš pedig a középszer, a merevség...” Zbynék Zeman tavaly megjelent po­litikai életrajza is rejtélynek tartja, hogy a XX. század egyik legmeste­ribb diplomatája (kivált a két vüág- háború közötti időszakban), mint önálló politikus kudarcot vallott. Friss mű a prágai könyvpiacon Jan Opočenskýnek, Beneš egyik legkö­zelebbi munkatársának az a dolgo­zata, amely főnökének 1939-es USA-beli tartózkodását dolgozza fel, és amely írás több mint hatvan esztendeig lapított egy levéltárban. Opočenský szerint Beneš a Cseh­szlovákia felújítása érdekében az Egyesült Államokban megkezdett kampányától azt remélte, hogy Ro- osevelttől ugyanolyan támogatást kaphat majd, amilyet 1918-ban Ma­saryk kapott Wüsontól. Szívós dip­lomáciai munkával sikerült elérnie, hogy Roosevelt fogadja őt, ám ez a fogadás - az amerikai elnök akarata szerint - csak magánlátogatás lett, a nyüvánosság nem is tudhatott meg róla semmit, s arra, hogy az USA hi­vatalosan elismeije a csehszlovák emigráció vezetőjének (ami e vizit legfőbb célja volt), még több mint két esztendeig várni kellett. A Beneš személyiségével foglalkozó kutatók többsége úgy látja, hogy a politikus számára fontosabbnak tűntek az eszközök, mint a célok. Pontosabban: egyetlen célt ismert, ez Masaryk örökségének folytatása volt, és ennek rendelt alá minden mást. Mi több, megengedhetőnek vélte, hogy a demokrácia védelmé­ben akár antidemokratikus eszkö­zöket is igénybe vegyen. Észre sem véve, hogy ezzel önmaga semmisíti meg célját. Beneš álma az volt, hogy Csehszlovákia a második világhábo­rú után olyan nemzetközi szerephez juthasson, mint Finnország, vagy később Ausztria. A terv a háború alatt nem volt irreális, hiszen mind Churchül, mind Sztálin szívesen vették Beneš közvetítő munkáját, számítottak diplomáciai képessége­ire. A háború után azonban a hely­zet megváltozott: amikor Beneš vál­lalta a kommunistákkal kötött szö­vetséget, azt hitte, hogy az 1945 utáni Klement Gottwald azonos az első köztársaság idején megismert politikussal. Ez nem így volt, hiszen Gottwaldnak akkor már Sztálin pa­rancsolt, Beneš pedig olyan eszköz lett, amelyet egy nagyhatalom fegy­veres támogatásával könnyen enge­delmességre lehet bírni. A Benešrôl szóló új művek tehát azt a problémát boncolják, lehetséges-e a demokráciát antidemokratikus politizálással építeni, vagy megvé­deni. Beneš mindent megtanult Ma- saryktól, csak azt nem, hogy nem mellékesek az eszközök sem, amellyel politikánkat meg kívánjuk valósítani. Masaryk - a lehetőségek határain belül - hitt az erkölcsös po­litizálás célszerűségében. Beneš már nem. Ez lett a veszte. Nem csak történelemről szólnak az új Beneš-kiadványok. Persze, azért inkább a történelemről. TALLÓZÓ SME „A megbeszélések alatt próbáltam egy normális, intelligens polgár szemszögéből követni a párbeszé­det, és nem voltam meggyőződve róla, a polgár megértené-e, miről beszélünk. Európa nagy gondolata az érthetetlenség miatt siklik el” - nyilatkozta a szlovák napilapnak adott interjúban Peter Pithart, a cseh szenátus elnöke az Európai Parlament képviselőinek és a tagje­lölt országok parlamenti elnökeinek 11., pozsonyi találkozójáról. Pithart szerint elsősorban Ausztria és Né­metország tart az új tagállamoktól, minél hosszabb átmeneti időszakot követelnek. A csatlakozni kívánó ál­lamok közös fellépésének köszön­hetően jelenleg 2+3+2 éves idő­szakot emlegetnek, azaz a felső ha­tár 7 év, amit két év után átértékel­hetnek. Pithart szerint a cseh közvé­lemény tart az átmeneti időszakok­tól, és nem zárta ki, hogy ez az uniós csatlakozásról szóló népszavazás eredményét is befolyásolhatja. Az­zal a kritikával kapcsolatban, hogy Prága túl könnyen beadja a derekát Brüszselnek, és maradéktalanul tel­jesíti valamennyi követelését, Pit­hart kijelentette: „Mi megyünk az Unióba, nem az Unió akar Csehor­szágba belépni. Az Unió olyan ér­ték, melyért érdemes néhány maxi­malista követelésről lemondani.” PRAVDA Egy nyolcéves kislány holttestére buldcantak a közelmúltban egy Me- zőlaborchoz közeli patakban. A kis­lány a közeli árvaházban élt. Kide­rült, az árvaház egy tizennégy éves neveltje gyilkolta meg, ám az illeté­kesek mégsem tehetnek semmit. Az elkövető fiatalkorú, nem lehet elle­ne bűnvádi eljárást indítani. Hason­ló sokkoló esetek egyre gyakrabban fordulnak elő Szlovákiában. Robert Fico szerint megoldást jelenthetne a felelősségre vonható személyek kor­határának csökkentése, de a szak­emberek és néhány bíró szerint ez többet ártana, mint használna. KURIER Gerhard Schröder német kancellár szombaton véget ért bécsi látoga­tása után Jörg Haider, a koalíciós Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) volt elnöke a koalíció felbontásával fe­nyegetőzött, s a koalíciós pártok minden szintjén folyamatosak a szóbeli ütésváltások, ám a kabinet ülése után Wolfgang Schüssel kan­cellár és Susanne Riess-Passer al- kancellár teljes egységet demonst­rált. Haider, aki valójában máig az FPÖ vezére, azt közölte, hogy ha Schüssel nem hajlandó az egész kormány nevében beszélni, akkor „ez a koalíció nem létezik”. Su­sanne Riess-Passer, az FPÖ jelenle­gi elnöke kijelentette: „Nem fog többet előfordulni, hogy valaki jön, és úgy tesznek, mintha a kor­mány felét rejtegetni kellene... Aki nem fogadja el ezt a kormányt egé­szében, annak lemondunk a láto­gatásáról” - mondta. Schröder lá­togatása alig 20 órát tartott, s az­zal váltotta ki az FPÖ dühét, hogy előre jelezte, az FPÖ egyetlen kép­viselőjével sem hajlandó találkoz­ni, s védelmébe vette a szankció­kat, amelyeket az EU 14 tagállama a jobboldali populista - FPÖ kor­mányba való bevonása miatt hir­detett Ausztria ellen. Konrad Kalejst Ausztrália kiadja Lettországnak - az öregúrnak 1984-ig sikerült elbújnia az igazságszolgáltatás elől Egy náci aggastyán, akit utolért a múltja AFP-HÁTTÉR Konrad Kalejs feltételezett náci há­borús bűnös, akinek kiadatását Let­tországnak tegnap rendelte el egy ausztráliai bíró, 30 éven át csaknem háborítatlanul élt, mielőtt 1984-ben utolérte volna a múltja. Melboume- ben, ahol az év eleje óta talált mene­déket, barátai és szomszédai békés aggastyánnak ismerték. A náciva­dászok szemében azonban ő a har­madik birodalom egyik olyan rend­őri egységének volt a tisztje, amely a második vüágháború idején zsi­dók ezreit ölte meg. Kalejs 1913. jú­nius 26-án született Rigában. Hu­szonkét évesen jelentkezett a lett hadseregbe. Amikor 1940-ben a Szovjetunió elfoglalta országát, a Vörös Hadsereg katonája lett. Egy évvel később a német csapatok ki­verték Lettországból az oroszokat és ekkor Kalejs egy nácibarát alakulat­hoz, a lett biztonsági segédrendőr­séghez csatlakozott. Az amerikai igazságügyi minisztérium szerint Kalejs 1941-től 1944-ig az Arajs kommandó helyettes vezetője volt, egyike annak a 6-7 tisztnek, akik Arajs közvetlen környezetét alkot­ták, s legalább 100 ember tartozott alá. Az Arajs kommandó emberei mintegy 29 ezer személyt öltek meg 1941 augusztusa előtt, áldozataik 90 százaléka zsidó volt. A következő hónapban, hogy helyet teremtsenek a rigai gettóban a Németországból deportáltaknak, 27 800 zsidót vé­geztek ki a lett főváros körüli erdők­ben, alig három nap leforgása alatt. A vád szerint az Arajs volt a felelős majdnem 35 ezer áldozat haláláért. A kommandó segítséget nyújtott az SS-nek a partizánellenes tevékeny­ségben. Kalejs tagadja a vádakat. Azt állítja, a második világháború idején földműves volt és 1945-ben telepedett le Dániában. Öt évvel ké­sőbb menekültként Ausztráliába ment és a bevándorlási hatóságok számára dolgozott, 1957-ben meg­szerezte az ausztrál állampolgársá­got. 1959-ben az USA-ba költözött és ott sikeres vállalkozást hozott lét­re. 1984-ben azonban az amerikai igazságügyi minisztérium vizsgála­tot indított múltja miatt, és ez veze­tett 10 évvel később oda, hogy ki­utasították Ausztráliába. Kalejs Ka­nadába költözött, 1997-ben innen is kiutasították. Ekkor Angliában pró­bált elrejtőzni, de az év elején innen is távoznia kellett, miután azonosí­tották egy öregek házában. Tavaly Ausztrália és Lettország kiadatási egyezményt kötött, ez tette lehetővé a most folyó kiadatási eljárást.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents