Új Szó, 2001. május (54. évfolyam, 100-124. szám)
2001-05-28 / 121. szám, hétfő
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2001. MÁJUS 28. KOMMENTÁR — ANO: igen vagy nem? SZILVÁSSY JÓZSEF Kristálytiszta a logikája Pavol Ruskónak, hiszen ahol a lakosságnak több mint ötven százaléka már egyetlen olyan pártra sem hajlandó szavazni, amely részt vett a három évvel ezelőtti választásokon, ott érdemes új politikai tömörülést alapítani. Még akkor is, ha már tucatnyian próbálkoztak hasonló lépéssel, s közülük csak Robert Fico számíthat - ma még nehéz megjósolni, hogy müyen mértékű - sikerre. Rusko ambícióit Silvio Berlusconi győzelme is növelhette, aki köztudottan az olasz elektronikus média szinte korlátlan ura, s ezt a hatalmát a mostani választásokon gátlástalanul ki is használta. Hozzá képest az ANO újdonsült elnökének sajtóbirodalma jóval szerényebb, ám ebben a kis országban mégis nagyhatalomnak számít. Gondoljunk csak vissza, mekkora erőket tudott mozgósítani és részben manipulálni a Markíza televízió a három éve kitört konfliktus idején, amely látszólag a sajtószabadság korlátozása, holott valójában tulajdonjogvita miatt robbant ki. S nem tévednek azok az elemzők, akik szerint Rudolf Schuster főleg a koalíciós alkunak és a Markíza hírverésének köszönheti, hogy államfő lett. Rusko bármennyire is fogadko- zik, jövőre a választások előtti kampánycsatában biztosan beveti médiafegyverét. Mégsem lenne helyénvaló, ha már most pálcát törnénk fölötte. Már csak azért sem, mert szombaton tényekkel és nem jelzőkkel ostorozta Mečiar és Dzurinda kormányának hibáit, miközben igyekezett lelket, lelkesedést verni a kiábrándult százezrekbe, akikben lehetséges támogatóit látja. Nem a tülekedő populisták között, hanem a szabadelvűek kiüresedett térfelén szeremé megverni a lábát. Liberális gazdaságpolitikát, az állami befolyás és a kiadások radikális lefaragását és átfogó adócsökkentést ígért. Helyénvaló értékendjét azzal is igazolta, hogy követendő példaként Szlovénia és Észtország sikeres gazdaságpolitikáját nevezte meg. Nem ragadtatta magát magyarellenes kirohanásokra és majdnem minden számottevő párt előtt meglebegtette a választások utáni együttműködés lehetőségét. A jó belépő után attól függ a sikeres folytatás, hogy a szimpatikus szavak müyen valós programban, értékrendben és tettekben öltenek testet. Mert a Markíza kétségtelen befolyása ellenére remélhetően mégis csak ezek a tényezők döntenek majd arról, hogy jövő szeptemberben, netán korábban, hányán igenlik majd az ANO tömörülést. Kit bátorít a NATO? TÓTH MIHÁLY Ismerjük a szlovák politika ködzabálási hajlamát, így valószínűsíthető, Mečiar azt olvassa ki Robertson NATO-főtitkár Szlovákiára vonatkozó állásfoglalásából, hogy immár szalonképessé vált Brüsszelben. Ismerjük a kormány helyzetelemzésre való képtelenségét, így előfordulhat, hogy arra sem lesz politikai akarat, hogy beismerjék, Nyugaton megelégelték a szlovák hatalom működésének bénultságát. Egészen a közelmúltig a kormány egyik alaptétele volt, hogy a NATO-ba csak a jelenleg országló garnitúra viheti be Szlovákiát. A kormányfő erre alapozta egységkovácsoló próbálkozásait. Az apró- cseprő pártok többségét, de a jelentősebb erők politikusainak pánikba esett részét is lenyűgözte a HZDS preferenciáinak stabüitása. A koalíció működésében ezért dominál a helyezkedés. Miközben a politikai aprószentek személyes ügyeikkel voltak elfoglalva, és lehetetlenné tették az átalakuláshoz szükséges jogszabályok elfogadását, a pártelnökök semmit se tettek azért, hogy Fico ne Mečiarral sodródjék szövetségbe, hanem domesztikálódjék a demokráciában. Pedig szövetségek kialakulásában szerepe van a lehetséges barátok iránti gesztusoknak. Még csak huhognak arról, milyen szerepe lehet Ficónak 2002 után, de a koalíciós vezérek már sokat megtettek azért, hogy Mečiar karjaiba kergessék. Még másfél év van hátra a választásokig, de a koalícióban már a lovak közé dobták a gyeplőt. Bizonyos szempontból hasonló helyzetben vagyunk, mint Csehszlovákia volt a háború után. Rövidesen ismét hosszú időre eldől hovatartozásunk. A különbség az, hogy mozgásterünket akkor egy felfelé ívelő pályájú nagyhatalom közelsége szabta meg. Jan Masaryk, a Marshall-tervhez csatlakozás véleményezése ügyében a Kremlbe utazott, ahol elhangzott a fegyverekkel hangsúlyozott NYET. „Szabad miniszterként utaztam Moszkvába, és Sztálin szolgalegényeként távoztam” - mondta később. Mintha Brüsszel jobban ismerné a szlovákiai viszonyokat, mint a koalíció vezetői. Akik számára mintha csak az lenne fontos, hogy 2002 őszéig valahogy elvegetáljanak. Semmit nem tesznek azért, hogy ne legyenek szolgalegényei, no nem Sztálinnak, hanem a sajátos szlovákiai körülményeknek. Nem teszik kirakatba a brüsszeli üzenetet. Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (59233401, fax: 59233338) Főszerkesztő: Szilvássy József (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Juhász László - politika (58238339), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Grendel Ágota - kultúra (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310), Tomi Vince - sport (58238340) Szerkesztőbizottság: Szigeti László - elnök, Albert Sándor, Csáky József, Farkas Iván, Zachanás István. Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztóségek: Nagykapos: 0949/6382806, Kassa: 095/6002225, Rimaszombat: 0866/5684214, Rozsnyó: 0942/7329857, Komárom: tel., fax: 0819/7704200, Nyitra: 087/6522543. Kiadja a Grand Press Rt. és a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1,811 09 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fulmek, teí.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Žiačik - kereskedelmi osztály-, tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 59233401, fax: 59233338, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: 59233403 fax: 59233339 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051, 52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: B. Némcovej 32, 095/6709548, 6002210, fax: 095/6002229. Nyomja a GRAND PRESS, Bratislava. Terjeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Grand Press terjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: Versus Rt., ES-vývoz dače, Košická 1, 813 80 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 5/2 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. JĽL A lapok eladott példányszámát ellenőrző ABC SR tasrja, A az ellenőrzés eredménye a www.sme.sk honlapon található. ot Circulation: E-mail: redakcia@ujszo.com TALLÓZÓ PRÁVO A Multimedia Political Communication politikai elemzőcsoport felmérése a román-magyar kapcsolatokról- Ha nem kezdesz el a szabadidődben privatizálni, elvállok tőled (Peter Gossányi karikatúrája) Jan Káván cseh külügyminiszter meg van győződve arról, hogy a csehek nem veszélyeztetik az európai uniós munkaerőpiacokat. A miniszter ugyanakkor esélyt lát arra, hogy az EU és a csatlakozni kívánó országok kompromisszumos megoldásra jussanak az emberek szabad mozgásának kérdésében. „Nem hiszem, hogy szükség lenne több mint két évre, hogy meggyőződjenek érveink igazáról” - jelentette ki Káván. A miniszter kifejtette: esélyt lát arra, hogy Csehország kétoldalú megállapodásokat kössön e kérdésben azokkal az államokkal, amelyek nem osztják az osztrák és a német aggodalmakat. Reményét fejezte ki, hogy az EU közös álláspontja végül is annyira rugalmas lesz, hogy kompromisszumot és ajelöltek egyéni megítélését lehetővé teszi. A cseh diplomácia vezetője megerősítette azt a sajtóhírt, miszerint megpályázza az ENSZ- Közgyűlés elnöki tisztségét. Egymásról alkotott képtelenség A magyarok és románok közti kapcsolatok feszültté váltak, amikor a felvilágosodás ideológiája és a kapitalista típusú gazdasági kapcsolatok a modern nemzeteket elkezdték kialakítani, vélekedik a Multimedia Political Communication (MPC) politikai elemzőcsoport. SIMON HUNOR ' A magyarok előnyére szolgált politikai és gazdasági szempontból fejlettebb államuk, a közelség a Nyugathoz. Sok nyugati ötlet, technológia és kulturális forma Romániába magyar közvetítéssel érkezett. Mindez oda vezetett, hogy a magyarok felsőbbrendűnek érzik magukat a románoknál. Az elemzés aláhúzza, nem tagadható a magyar államiság történelmi tragikuma és az a kitartás vagy büszkeség, melyről a magyar nemzet bizonyságot adott. Másfelől ha a románoktól magyar szomszédaik jellemzését kérik, a leggyakoribb jelzők: büszke, gőgös, az adott szó betartója. Ez a gondolkodásmód mindig alkalmat jelentett a felháborodásra a modern Románia többsége számára. Az interetnikus feszültségek rendkívül hosszú idő alatt oldódnak fel. Tíz évvel az 1990. márciusi összecsapások után már utalnak jelek arra, hogy a két etnikum egymásról alkotott képe inkább közeledik egymáshoz. Az MPC azonban figyelmeztet, ne legyenek illúzióink, szélsőségesek vannak és lesznek mind a románok, mind a magyarok között. A feszültség oldásának egyetlen útja a problémák nyüt beismerése és az állandó dialógus kisebbség és többség között. Az elemzés elismerően szól a Romániai Magyar Demokrata Szövetségről, eszerint a magyarok érdek- védelmi szervezete a legstabüabb politikai alakulat Romániában, és méltatja politikusai kiválasztásának kritériumrendszerét. Az RMDSZ világos követelmények szerint választja ki tagjai közül azokat, akik a A román a magyarról: büszke, gőgös, betartja a szavát. képviselők és szenátorok listájára kerülnek (páldául fontos, hogy ajelölt ismerje jól a magyar, a román és valamely nemzetközi nyelvet). Ez a tény a szövetség azon szándékát mutatja, hogy felkészült arra, hogy a szövetség céljaihoz lojális elitet alakítson ki, mely professzionális módon tud dolgozni a romániai politikai életben. Az RMDSZ ezáltal a romániai politikai élet professziona- lizálódását segíti elő. A továbbiakban ez áll: a szövetség reménykedhet, hogy növelni tudja befolyását céljainak elérése érdekében. Az RMDSZ'számára a „hatalom” és „ellenzék” kategóriák nem relevánsak, merthogy hatalomban lenni vajmi keveset jelent, másfelől az ellenzéki helyzet sem jelenti azt, hogy nem érheti el céljait. Egy másik érv arra, hogy az RMDSZ nem tipikus politikai párt: a pártok rendszerint ellenzékben megerősödnek, a kormányzás alatt elhasználódnak. Az RMDSZ ellenzékben (1990 és 1996 között) nem erősödött különösebben és kormánypozícióban sem gyengült (199 és 2000 között). Szó esik a Markó Béla és Tőkés László vezette csoportok ellentéteiről: ezek szerint Markóék, a mérsékeltek vannak hatalmon, és az általuk képviselt politikai realizmus nyilvánult meg céljaik elérésére tett erőfeszítéseikben, melyben a megegyezés minimumát keresték. Ennek, és az RMDSZ jelenlegi kormánypárttal szembeni támogatásának köszönhető például az anyanyelvhasználatot engedélyező köz- igazgatási törvény elfogadása. Az RMDSZ az elvek szempontjából a Nagy-Románia Párt kivételével az összes fontos párttal kompatibilis, ezért mindegyikkel szövetkezhet. Másrészt a szövetség magát a magyar közösség szervezetének tekinti, és igyekszik eltávolodni az etnikai párt jellegétől. így több politikai irányvonalat igyekszik mutatni: liberális, kereszténydemokrata, szociáldemokrata. A státustörvénnyel szembeni fenntartások elsősorban Románia Az RMDSZ a legstabilabb politikai alakulat Romániában. „gyenge gazdasági fejlődésének” tudhatok be, mert emiatt félő, hogy nagyszámú román nemzetiségű fogja magyarnak vallani magát a külföldi munkavállalás lehetőségének reményében. „Míg a román politikai pártok bénultan várják, hogy az ÉU valami csoda folytán negatív attitűdöt vesz fel a magyar törvénnyel szemben, addig az RMDSZ nagy mozgásszabadságra tesz szert, mint a Bukarest és Budapest közötti kiváltságos közvetítő. Hosszú távon ez nagy előnyöket tartogathat számára” - áll az elemzésben. Még a fejlett demokráciákban sem könnyű túllépni az előítéleteken és a nemzetállam-eszmén Korzika elindulhatna az önálló úton MALINÁK ISTVÁN Térségünk nemzetiségi és etnikai súrlódásokkal terhes országai számára tanulságos lehet mindaz, ami Franciaországban a korzikai autonómia kapcsán zajlik. Az első mindjárt az, hogy még a fejlett demokráciákban sem könnyű túllépni az előítéleteken, a nemzetállam-eszmén. Lionel Jospin kormányfő ‘99 végén látott hozzá a - miniszterelnöki palotáról matignoni folyamatnak elkeresztelt - rendezési terv végrehajtásához. Lényege: a három évtizede tartó feszültség, fegyveres merényletek, Párizs-ellenesség után megteremteni az állampolgári békét oly módon, hogy Korzika sokkal nagyobb önállóságot kapjon saját többek között gazdasági, kulturális ügyeinek intézésében. Mindez megosztotta a francia politikai életet, a baloldali kormány kontra jobboldali ellenzék felállás is felborult. A legszemléletesebb példa erre: a kormánykoalícióhoz tartózó MDC elnöke, Jean-Pierre Chevenement tavaly ősszel emiatt mondott le belügyminiszteri posztjáról. Tehát mind a támogatók, mind az ellenzők között egyaránt vannak kormánypártiak és ellenzékiek. Az utóbbiak szerint a matignoni folyamat az V. köztársaság alapelveinek feladását, az egységes francia állam és nemzet szétesésének kezdetét jelenti, mert a korzikai példa nyomán felerősödhetnek a baszk, breton, elzászi autonómiatörekvések is. Múlt héten a francia nemzetgyűlés első olvasatban hagyta jóvá a Korzikának különleges jogállást biztosító törvényt, tehát az ügy még nem ért véget. Tény, hogy az eredeti elképzelésekhez képest a honatyák elé terjesztett javaslat sok esetben inkább a szűkebb értelmezéseket tartalmazta - s még így sem volt elsöprőnek nevezhető a rábólintó többség. Jospinék helyzetét az sem könnyítette meg, hogy nemrégiben négy korzikai nacionalista szervezet közös pártot hozott létre Függetlenség (In- dependenza) néven. Az új párt célkitűzése pedig az, hogy a korzikai nép az „önrendelkezési jog révén szerezze vissza a teljes függetlenséget”, ráadásul az erőszakról való lemondás mellett sem volt hajlandó állást foglalni. Mindezek ellenére a matignoni folyamat már visszafordíthatatlannak tűnik, ami sok kelet-európai vagy balkáni ország számára tanulságos lehet, a legidőszerűbb példa a macedón kormány viszonyulása a macedóniai albánok követeléseihez, hogy közelebbieket ne is említsünk. Ha számba vesszük, hogy melyek voltak a Jospin-terv legkényesebb pontjai, a felsorolás nagyon ismerősnek tűnik. Az első a nyelvhasználat és az oktatás. Az eredeti javaslatból kikerült a korzikai nyelv kötelező oktatásának bevezetéséről szóló passzus. Az új formula szerint minden gyermek részesül a korzikai nyelv iskolai oktatásában, hacsak a szülők nem emelnek szót ellene. A második kényes kérdés- csoport a nagyobb politikai, a harmadik a nagyobb gazdasági önállóság (autonómia) szavatolása. Sokan azt tartják a francia állam egységét fenyegető legnagyobb veszélynek, hogy a Jospin-terv a törvényhozói hatalom egy részét átruházná a korzikai nemzeti gyűlésre. Az első, 2002-ig terjedő szakaszban az ajacciói honatyák hozhatnának a szigeten érvényes törvényeket, de ezeket utólag Párizsnak még szentesítenie kellene. A többlépcsős folyamat további szakaszában ez a szigorú felügyelet - újabb alkotmánymódosítás után - tovább enyhülne. A törvénytervezet a szigorú környezetvédelmi előírások enyhítésével jelentős gazdasági beruházásokat tenne lehetővé a szigeten, szó van továbbá a befektetők bizonyos adómentesítéséről, a kisvállalkozók iparűzési adójának eltörléséről, a turizmus fellendítésének ösztönzéséről. A törvény ellenzői minderre azt mondják, a korzikai szeparatisták nem identitásuk megőrzéséért harcolnak, hanem azért, hogy adómentességet élvezzenek, s az európai maffiák itt moshassák tisztára a pénzüket. Mert az is tény, hogy Korzikán számolni kell a maffia befolyásával, a klánok hatalmával. Az érem másik oldala: a Korzika- téma a párizsi belpolitikai csatározások függvénye is. Nem mindegy, ki nyeri a jövő évi törvényhozási és elnökválasztást. Chirac államfő ismét ringbe száll, s a legnagyobb riválisa épp Jospin lesz, aki szívesen átköltözne a Matignon-palotá- ból az Elysée-palotába. Jospin esélyeit nagyban növelné, ha a korzikai béke megteremtőjeként léphetne fel. Chirac pedig azért volt eddig annyira visszafogott ez ügyben, mert nem vállalhatta fel annak ódiumát, hogy őt tegyék felelőssé a korzikai erőszak esetleges kiújulásáért.
