Új Szó, 2001. május (54. évfolyam, 100-124. szám)
2001-05-25 / 119. szám, péntek
ÚJ SZÓ 2001. MÁJUS 25. Riport A falubeliek közül sokan eszelősnek tartják, de ő ezt dicséretnek veszi, és csak akkor szomorodik el, ha vádaskodó névtelen leveleket kap és Duray-bérencnek bélyegzik meg Egy szlovák, aki Apponyi-hagyatékot ment könyvritkaságok tekinthetők meg, egyelőre késő őszig. Vendéglátóm hálával említi a pozsonyi magyar nagykövetség segítségét, amelynek köszönhetően Apponyi Henrik Budapesten őrzött gyűjteményéből több trófea került át ide ideiglenesen. Elkészült az Appo- nyiak magyar nyelvű családfája is, amelyet a bejáratnál helyeznek el. A lelkes fiatalember évek óta magyarországi múzeumokkal levelez, ahonnan önzetlen szakmai támogatást nyújtanak neki. És további merész terveket sző. - A Trebič alatt ma is csodálatos a levegő. A közelben halastavak voltak és lehetnek, tele pisztrángokkal. Örömüket lelik itt a vadászok, s a közeli Zoboralján az ország egyik legjobb borát érlelik. Négyszázmillió korona, vagyis kétmilliárd forintnál valamivel több kellene az omladozó, de megmenthető kastély teljes felújításához, ahol szálloda, konferenciaterem létesíthető, és sok egyéb ötlet váltható valóra. Magyarország és Ausztria alig száz kilométerre van innen, ezért is érdemes lenne felébreszteni ezt a tájat a Csipkerózsika-álomból. Közkincs- csé kellene tenni páratlan kincseit, nemcsak hazai, hanem esetleg magyar és osztrák befektetők segítségével is - mondja búcsúzóul vendéglátóm, és mélyet sóhajt. Peter Králikot a Nyitrához közeli Apponyban - a ma már színtiszta szlovák Opo- nicében- legtöbben eszelősnek tartják. Mindez cseppet sem bosszantja. Sőt ezeket a jelzőket elismerésnek veszi. Csak akkor szomorodik el, amikor névtelen leveleket kap, amelyekben Duray-bérencnek bélyegzik meg. Néhányan még azzal is rágalmazzák, hogy Soros György állítólagos júdás- pénzeit vágja zsebre. SZILVÁSSY JÓZSEF- Még néhány év kell és meggyőzőm a mocskolódókat is, hogy páratlan szellemi és tárgyi értékeket rejt az Apponyi-dinasz- tia helyi ősi birtoka. Ezeket pedig egyetlen kultúrember sem hagyhatja elveszni - mondja személyes találkozásunkkor az alig harmincéves fiatalember, aki több mint egy évtizede Pöstyénben végezte el az idegenforgalmi szakközépiskolát. Aztán más munkalehetőség híján vegyesboltot nyitott az Apponnyal szomszédos szülőfalujában, Kovačicén. Szabad idejében pedig gyermekkori szenvedélyének hódolva, ősei után kutatott. A helyi plébánián őrzött dokumentumok között bukkant rá arra, hogy az egyik őse az itteni Apponyiak gazdatisztje volt. Azóta a fiatalember az omladozó helyi reneszánsz kastély egyre több, már-már örökké feledésbe merülő titkát kutatta fel.- Az itteni Apponyiak valamikor a 15. század végén költöztek a közeli Trebič-hegyen levő várukból a faluban épült reneszánsz kastélyba. Ma még a magyarországi közvélemény is keveset tud erről az ágról, holott Apponyi Henrik volt az, aki Korzikából telepítette be Közép-Európába a muflonokat. Úti- és vadásznaplóm címmel pedig csaknem feledésbe merült könyvet írt, amelyet most fordítunk szlovákra, s ha lesz pénzünk, akkor németre és angolra is. A magyarok érthetően elsősorban Apponyi Sándort ismerik, hiszen ő az Országos Széchenyi Könyvtár egyik legjelentősebb gyarapítója. Szabad idejében gyerekkori szenvedélyének hódolva, ősei után kutatott. Ám felmenői is páratlan szellemi kincseket gyűjtöttek össze - ontja a tudnivalókat szinte lélegzetvétel nélkül. Ugyanilyen felhevülten folytatja: - Hadd említsem meg Apponyi Antal György nevét, aki 1829-ben igen tetemes összegért, 70 ezer forintért váltotta ki testvéreitől az 1774-től Bécsben őrzött értékes könyveket. Hajóval hozatA romkastély, amely a múltjához méltó, szebb napokra vár ta Pozsonyba a becses gyűjteményt, hogy a koronázó városban elsőként nyilvános könyvtárat alapíthasson. Minden próbálkozása ellenére azonban a helyi magisztrátus mostohán bánt ezzel a kezdeményezéssel, ezért csaknem két évtized múltán fia a mintegy tizenötezer kötetet ökrös szekerekkel szállíttatta a Nyitra melletti birtokukra. Az első tragédia akkor következett be, amikor az elmúlt évszázad harmincas éveiben Apponyi Henrik váratlanul meghalt és a birtok jogutód nélkül maradt. Majd bizonyos birtokrészt a Pozsonyhoz közeli Stomfán élő Károlyi Lajos grog szerzett meg, aki korábban jelentős összegeket hitelezett hirtelen elhunyt barátjának. Emiatt bécsi, londoni és prágai könyvaukciókon tett pénzzé, vagy inkább kótyavetyélt el páratlan ritkaságokat. A további fosztogatás negyvenöt után zajlott, amikor sok kötetének, egyéb tárgynak nyoma veszett. Például fillérekért került egy losonci műgyűjtőhöz az 1766- ban, valószínűleg Angliában készült csillagászati glóbusz. Nemrég találták meg az illető gyermekét, akitől szeretnék visszavásárolni ezt a ma már páradan ritkaságot. A kastély annak idején a helyi földműves-szövetkezet birtokába került, így aztán a parketten a még megmaradt könyvek között éveken át gabonát szárítottak. Valaki letörte a szecessziós vaskorlátokat és a fémhulladékban értéke(Somogyi Tibor felvételei) Peter Králik az Apponyiak családfája előtt sítette. A helyi potentátok vadászkastélybeli dáridózásai pedig az ötvenes években rendszerint azzal értek véget, hogy poharaikat a csodálatos velencei tükörbe haji- gálták. Végül az egyik helyi tisztségviselő megsokallta a dolgot, és a becses tárgyat a művelődési otthonban záratta el. Králik elmondása szerint a Matica slovenská az ötvenes években itt iparkodott elrejteteni a hatalom szeme elől a politikai okok miatt gyanússá vált Jozef Gajdoš Ferenc- rendi szerzetest, aki összeírta és rendszerezte a gyűjteményt, a könyvek egy részét pedig Túróc- teplicen restauráltatta. Azóta állítólag ott őrzik ezt a szellemi értéket. Néhány éve Peter Králik a helyi és környékbeli fiatalokkal megalapította az Apponyiána Polgári Társulást, amely nagy elszántsággal, de pénz nélkül feszült neki a munkának. Appony és a kastély régi dicsőségét szeretnék visszavarázsolni.- Ne köntörfalazzunk, az Apponyi név ma is ellenségesen hangzik a legtöbb szlovák számára. Azért, mert Apponyi Albert gróf az elmúlt évszázad elején megalkotott iskolatörvényével szerintünk a szlovákság elnemzetlenítésére tett kísérletet, és ezért nincs olyan honfitársam, aki máig ne megvetéssel nyilatkozna róla. Mindeközben szinte mindannyian azt hiszik, hogy minden Apponyi ilyen volt. Hiába érvelünk nyilvánvaló tényekkel, észérvekkel. Persze, a hangadó és döntéshozó kerületi és országos vezetőket kell erről meggyőznünk, nem a falubelieket. Ok tiszteletük jeléül halottak napján ma is mécsesek százait gyújtják meg az ősi családi sírboltban. S egyfajta legendaként nemzedérkől nemzedére száll, hogy az Apponyiak már az elmúlt évszázad elején is húszhuszonöt beteg kezelésére alkalAppony és a kastély régi dicsőségét szeretnék visszavarázsolni. más kórházat működtettek a faluban - meséli Oto Kobida polgár- mester. Aztán arról tájékoztat, hogy az önkormányzat szűkös lehetőségei ellenére támogatja a polgári társulás kezdeményezését. Szerény bért is fizet Peter Králiknak, aki hivatalosan napi négy órát dolgozik itt. A valóságban ennek a háromszorosát. Nem eredménytelenül, mert némi állami támogatásból és adományokból rendbe hozták a vadász- kastélyt, ahol május végén állandó kiállítást nyitnak. Trófeák, A szélsőjobboldaliak az elnéző csehországi közvéleményben felismerték az esélyt önmaguk legalizálására. Most mégmeghunyászkodók, szalonképesek, de a céljaik nem azok Neonácik a prágai Károly Egyetemen? E. FEHÉR PÁL Ezúttal nem a közelgő vizsgák miatt nyugtalankodnak a prágai Károly Egyetem bölcsészeti karán, hanem Petr Kolár dékán rendelkezése miatt. A professzor az egyetem autonómiájával és az oktatás szabadságával való visszaélésnek minősítette, hogy a Politológiai Intézet egyik szemináriumán szélsőjobboldali nézetek is elhangozhattak, és ezért betiltotta a szemináriumot. Egy ismert politológus, Zdenék Zboril ugyanis a politikai extrémizmust - szemléltető módon - akként mutatta be hallgatóinak, hogy vitára hívta meg a cseh szélsőjobb két ismert alakját. Egyikük Filip Vávra, aki a Nemzeti Szocialista Blokk nevezetű, kétes hírű szervezet vezére, a másik Jan Ská- cel, aki a Hazafias Frontot vezényli, többnyire rasszista, a neonácik ideáit idézőjelszavakkal. A dékáni rendelkezésnek hatalmas visszhangja támadt. Az érintett Zboril reagálása egyszerű volt: „Az egyetemi oktatás elve a szabad tanítás és előadás. És ha valaki úgy gondolja, hogy a hallgatók automatikusan átveszik a neonáci nézeteket, az alábecsüli érett emberek ítélőképességét.” A politológiát hallgató kétszáz egyetemista közül nyolcán álltak ki nyilvánosan professzoruk mellett, és tiltakoztak a dékáni döntés ellen. Ám a vihar igazából nem is az egyetem falai között zajlik, hanem azokon kívül. Neves publicisták azt hangoztatták: ugyan nem értenek egyet a neonáci nézetekkel, és általában azok tiltását támogatják, de az egyetemi oktatás keretében hatásosabb, ha a hallgatók - úgymond - „eredetiben” hallhatják a neonáci vagy anarchista állásponMiloš Zeman a neonáci eszmék nyilvános előadását nem helyesli. tokát. Arra hivatkoztak, hogy az orvostanhallgatók számára is demonstrálják a súlyosabbnál súlyosabb betegségeket. Érveik azonban nem hatnak igazán. Miloš Zeman miniszterelnök reagálása kategorikus volt: a neonáci eszmék semmilyen nyilvános előadását sem a politikai életben, sem az egyetemen nem helyesli. Ez ellen a legerélyesebben fellép. Hasonlóképpen érvelt Rudolf Kučera történész és politológus, a szakmai körökben jól ismert folyóirat, a Strední Evropa (Közép- Éurópa) főszerkesztője is. Az inkább konzervatív álláspontot képviselő Kučera sokszor helyet biztosít folyóiratában a szudétané- metek képviselőinek, akik ott megszólalva követelik a Beneš-fé- le dekrétumoknak a németek kollektív bűnösségét, illetve kitelepítésüket elrendelő szakaszai megsemmisítését. Kučera azonban az egyetemen történtek esetében hajthatatlan, és kijelentette: „a neonácikat tiltani kell, és nem vitatkozni velük”. Peter Uhl, aki az emberi jogok kormánybiztosa volt egészen a legutóbbi időkig, megvilágította az egyetemi botrány társadalmi hátterét. Azt fejtegette a szocde- mekhez közel álló Právo hasábjain: észleli, hogy a szélsőjobboldallal szemben mintha elnézőbb lenne a társadalom, mint a szélsőballal szemben, s ezt akkor is kimondja, ha neki, aki 1968 után börtönben is ült, igazán kevés oka van elnézőnek lennie a kommunisták iránt. A szélsőjobboldaliak (és a neonácik) ebben az elnéző vagy inkább erejét lebecsülő közvéleményben felismerték az esélyt, hogy legalizálni tudják magukat, a valóságosnál kedvezőbb színben tüntetvén fel ténykedésüket, és ekként egy szép napon bevonulhatnak akár a parlamentbe is. Igaz, a bíróság nemrég példásan tiltó ítéletet hozott azzal a vidéki könyvkiadóval szemben, aki Hitler Mein Kampfjának cseh fordítását dobta piacra. Ám nem részesült kellő kritikában Milan Nakonečnýnek (ugyancsak a Károly Egyetem professzorának) könyve, amely a cseh fasiszta mozgalom, a náci megszállókkal kollaboráló Vlajka számára keres mentségeket. Uhl szerint az is intő jel, hogy a brnói tévé alkalmazta az antiszemitizmusa okán elhíresült hetilap, a Politika korábbi főszerkesztőjét, Jozef Tomášt. Az a ritka eset állt elő, hogy a konzervatív napilap, a Lidové Noviny szintén arra szólított fel: véget kell vetni a szélsőjobb, a neonáci nézetek iránti elnéző magatartásnak. Megszólalt az ügyben Milan Znoj is, aki az érintett egyetemi Politológiai Intézet igazgatója. Szerinte nem Sokan elhanyagolhatónak vélik a szélsőjobb politikai, társadalmi veszélyét. szükséges a gázkamrákat személyesen kipróbálni, hogy társadalmi veszélyességüket felismerjük. A nácizmus és a neonácizmus eszme- rendszere, gyakorlata felismerhető a rendelkezésre álló irodalomból. Felesleges az oktatás szabadságára hivatkozva - naivul vagy álnokul - legalizálni a szélsőjobb különben perifériákon vegetáló képviselőit, szalonképessé téve őket az egyetemi katedrával. Most még meghu- nyászkodók, most még szalonképesek, de a céljaik egyáltalán nem azok. Ahogyan a weimari köztársaságnak is vesztét okozták az előbb csak megtűrt, később hatalomra törő, majd a hatalmat magukhoz ragadó nácik. A neonácik sem különbek elődeiknél. A vita tehát nem az egyetemről, nem is a Károly Egyetem autonómiájáról, még kevésbé az oktatás szabadságáról folyik. Arról van szó, hogy sokan elhanyagolhatónak vélik a szélsőjobb vagy a neonácik politikai, társadalmi veszélyét, míg a többség nem ezen a véleményen van. És nemcsak az ellen tiltakoznak, ha ajieonáci vezérek az egyetemen „szemléltető anyagként” szerepelhetnek. Állítják, ez a fajta álliberalizmus vezet oda, hogy a már említett Jan Ská- cel, a Hazafias Front elnöke azt fejtegeti a Príma nevű magántévé műsorában: a globalizáció és a multikulturális társadalom akár háború kirobbanásához is vezethet, a csehek számára pedig az lehet az egyeden védekezés, ha Csehország kizárólag a cseheké lesz. Azaz: nincsen helyük „az egészséges cseh társadalomban” a romáknak és a szlovákoknak, a zsidókról nem is beszélve. Prága, 2001. május
