Új Szó, 2001. május (54. évfolyam, 100-124. szám)

2001-05-25 / 119. szám, péntek

VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2001. MÁJUS 25. KOMMENTÁR Visszaszáll a bumeráng MOLNÁR NORBERT Tizenkettedszer kovácsolta össze az ezer helyen repedező kor­mánykoalíciót az ellenzék. Persze, ha nem számítjuk az első alkal­mat, a legfontosabbat, amikor 1998-ban magától kovácsolódott egy türelmi zónába a jobboldal, a baloldal és a sértődött SOP-sok, hogy egyesüljenek a Mečiar-ellenes Frontban. Ivan Miklós minisz­terelnök-helyettes és a koalíció visszaverte a támadást, amely az utóbbi időszak legkomolyabbika volt és amelyet a legjobban időzí­tett a HZDS és az SNS, ám azt nem tudatosította, hogy a bume­ráng visszaszáll. A koalíciós ellentétek e hónapban úgy kiéleződ­tek, hogy az ellenzéknek csak ölbe tett kézzel kellett volna ülnie, és a megfelelő pillanatban bedobni a viszály almáját, hogy egy perc alatt kisöpörje a politikai tetemeket. Ehelyett addig froclizták a molyrágta koalíciót, mígnem tagjai hajlandóak voltak egy plat­formra helyezkedni. Csak hasadt elmék akarhatták meneszteni minden szlovákiai refor­mok atyját a kormányból. Nem mintha a lemondással fenye­getőzött Mikuláš Dzurindát sajnálnám - tündérmeséivel hiába rio­gatja a választópolgárt de ha már valaki valamit elkezdett, jobb, ha befejezi. Egyetlen másik minisztert sem szeretnék megsérteni, mégha szívesen is tenném némelyikkel, de talán Ivan Miklós a leg­nagyobb kaliberű újító ebben a kormányban. Neve garancia a kül­földnek. Maradt, és azóta erősödött a korona, nyugalom volt a pénzpiacon, Brüsszel is fellélegzett. Mert akad-e e kies hazában va­laki, aki hajlandó megBokrosodni? Arra sincs biztosíték, hogy egy­általán valaki más befejezze a reformokat, ez pedig egyenesen ka­tasztrófaelméletek felállítására késztetne bennünket. Kell több? Nem mond ez eleget? Az SDE-nek és az SOP-nek valószínűleg nem. De legalább nem emel­ték fel bal kezüket a reformstopra, nem estek pitiáner bosszúcskák csapdájába. Ami persze nem jelenti, hogy vége a kekeckedésüknek. A parlamenti matematika úgyis csalhatatlan. Hiába szavaztak volna a tartózkodó baloldaliak és SOP-sok a miniszterelnök-helyettes me­nesztésére, az is kevés lett volna. Mikloš maradt, és a remény is: megpróbálkozhat a kormány befejezni néhány reformot. JEGYZET Távközlési távközlések MOLNÁR IVÁN A Szlovák Távközlési Vállalat jú­lius elsejétől jelentősen csök­kenti a belföldi és külföldi tele­fonhívások árát. Ez áll az álta­luk kiadott sajtójelentésben, és erről számoltak be a vállalat ve­zetői az árak módosítását beha­rangozó sajtótájékoztatójukon is. A monopóliummal rendel­kező vállalat magabiztos, jólfé­sült és örökké mosolygó illeté­kesei elégedettek lehettek a marketing- és reklámosztály munkájával. Igazi szakik lehet­tek, akik összeállították a sajtó­anyagot és a sajtótájékoztató menetét, egy dologra azonban ők sem gondoltak. Az újságíró is gondolkodó lény, még ha a szemükben nem is tűnik annak. A „távközlési reklámguruk” ki­indulási alapja nem is volt olyan rossz. Beszéljünk csak arról, hogy az egy impulzusért fizetett összeg a jelenlegi 2,5 koronáról 1,5 koronára, a nyilvános tele­fonautomaták hívásainál pedig 3-ról 2 koronára csökken. Ha csak lehet, halgassuk el és imádkozzunk, ki ne tudódjon, hogy az impulzusok hosszát közben a felére csökkentjük. Igaz, hogy ezzel a telefonálás ahelyett, hogy olcsóbb lenne, je­lentősen drágul, de kit fog ez érdekelni az újságírók közül, amikor a hátuk mögött ott a bü­fé, és közeleg a dél?! Ha ezt si­kerülne elérnünk, akkor ezzel a havi átalánydíj emelését is sike­rülne megmagyaráznunk. Ezt ugyan harminc koronával 199- re emeljük, ám valahol be kell hoznunk az „árcsökkentéseket”. Új tulajdonos, új vezetők, új vállalati kultúra, új arculat, új­fajta kommunikációs kultúra. A vállalat ügyfeleinek hozzá kell szokniuk, hogy új időket élünk, a telefontársaság ugyan továbbra is félhavi rendszeres­séggel emeli majd az árakat, ezt azonban ezentúl árcsök­kentésnek nevezik. A vállalat azonban gondolt azokra az új­ságírókra is, akik nem képesek azonnal felismerni a számukra készített csapdát. A telefontár­saság reklámosztálya az újság­írók számára kiosztott sajtó­anyag mellé egy távcsövet is csomagolt. Ki tudja? Talán épp ezen buktak le. Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (59233401, fax: 59233338) Főszerkesztő: Szilvássy József (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Juhász László - politika (58238339), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Grendel Ágota - kultúra (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva-régió (58238310), Tomi Vince-sport (58238340) Szerkesztőbizottság: Szigeti László - elnök, Albert Sándor, Csáky József, Farkas Iván, Zachariáš István. Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 0949/6382806, Kassa: 095/6002225, Rimaszombat: 0866/5684214, Rozsnyó: 0942/7329857, Komárom: tel., fax: 0819/7704200, Nyitra: 087/6522543. Kiadja a Grand Press Rt. és a Petit Press Rt., Dostoievského rad 1,81109 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Žiačik - kereskedelmi osztály -, tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit-értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 59233401, fax: 59233338, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: 59233403 fax- 59233339 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051, 52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: B. Némcovej 32, 095/6709548, 6002210, fax: 095/6002229. Nyomja a GRAND PRESS, Bratislava. Terjeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Grand Press terjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: Versus Rt., ES-vývoz tlače, Košická 1,813 80 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 5/2 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok teijesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. JĽL A lapok eladott példányszámát ellenőrző ABC SR tagja, az ellenőrzés eredménye a www.sme.sk honlapon található, ót cir<ui«tons E-mail: redakcia@ujszo.com- Nos, kedves beteg, ha kés alá akar feküdni, a következő műszereket kell biztosítania... (Peter Gossányi karikatúrája) TALLÓZÓ NOWCAS A Migaš nevű vagon elszakadt az SDĽ nevű vonattól, fogalmaz a szlo­vák napilap jegyzetírója, hozzátéve, a baloldal elnöke két napig szoron­gatta a kormány torkát, hogy pártja támogatni készül az Ivan Mikloš le­váltására tett javaslatot. Ennek né­mileg ellentmond az, hogy Müan István bejelentette, az SDĽ-es hona­tyák túlnyomó része már rég eldön­tötte, megtartják Miklošt a kormány gazdasági alelnöki tisztségében. „Kinek a nevében beszélt akkor Mi­gaš?” - kérdezi a ciikíró. SME Több cég igazgatótanácsának is tag­ja az államfő tanácsadója. Ján Bílek vállalkozását teljesen törvényesnek véli, hiszen nem számít közjogi mél­tóságnak. Szerinte a tanácsadói cím és egy biztosítótársaság felügyelő tanácsában elfoglalt tisztség nem zárja ki egymást, a biztosító ugyanis teljesen külföldi tulajdonban áll. A szlovák köztársasági elnök azzal szolgálná legjobban az ország érdekeit, ha önfegyelmet, önuralmat tanúsítana Schuster Kováč árnyékában Országértékelő beszédet mond ma az államfő. Talán esemény lesz, talán nem. Az­zal mindenesetre számolnia kell, hogy a közvélemény po­litizáló része viszonyítani fog, Michal Kováč 1994-es emlé­kezetes beszédére gondol majd, amellyel megbuktatta a második Mečiar-kormányt. MALINÁK ISTVÁN Kováč akkor azért csinálhatott történelmet, mert képes volt át­lépni a saját (HZDS-es) árnyékán, a demokratikus eszmék, elvek és intézmények védelmében lépett fel. Az már más kérdés, hogy azt a lehetőséget, amelynek alapjait e beszéddel megteremtette, pár hó­nappal később majdnem ugyana­zok a politikai erők szalasztották el, amelyek most ‘98-as választási győzelmükből fabrikálnak mega­lázó kudarcot. Most az ellenzék arra biztatta Schustert, lépjen Kováč nyomdo­kaiba, és ha lehet, buktassa meg a kormányt. Eltekintve attól, hogy erre a jelen helyzetben az államfő aligha lenne képes, ha mégis megpróbálná, azzal nem történel­met csinálna, hanem kísérletet tenne a történelem kerekének visszaforgatására. De az alapvető kérdés most is az, át tudja-e Schuster lépni a saját (SOP-s) ár­nyékát. El tud-e tekinteni kielégí­tetlen ambícióiból fakadó sértő­döttségétől, a könnyes önsajná­lattól. Kritizálhatja a kormányt, amennyi csak belefér, hiszen nincs annyi bírálat, amennyit Dzurindáék meg ne érdemelné­nek. Közismerten megromlott vi­szonya a kormányfővel sejtetni engedi, hogy ezt meg is teszi. Per­sze elgondolkodhatna azon, mi­ért nem voltak vevők az Európai Parlament képviselői sem minapi strasbourgi beszédére, amelyben a kormány bírálatakor lényegé­Michal Kováč képes volt átlépni a saját (HZDS-es) árnyékán. ben egyenlőségjelet tett a Mečiar- éra és a jelenlegi kormánykoalíció közé. Enyhén fogalmazva is: kí­nos volt. Az országnak ártott. Te­hát Schuster akkor tanúsítana igazi államférfiúi bölcsességet, ha az eddig előszeretettel hangozta­tott nagy, össznemzeti összeboru­lás olcsó frázisai helyett megpró­bálna nem rontani az amúgy is katasztrofális helyzeten, és síkra- szállna azon koalíció egységének legalább részleges helyreállításá­ért, amely őt az elnöki székbe emelte. Igaz, aligha járna siker­rel, de ez már nem az ő hibája len­ne. Mert arról nem feledkezhet meg, hogy államfővé választásáig ő is részt vett annak a koalíciós ta­nácsnak az ülésein, amely mára marakodó gittegyletté süllyedt, s pártelnökként neki is szerepe volt a mostani kormány első hibás döntéseinek meghozatalában. Ál­lamfőként most azzal szolgálná legjobban az ország érdekeit, ha önfegyelmet, önmérsékletet tanú­sítana. Ha nem, akkor sem kell félnie, senki sem fogja bosszúból elrabolni a fiát. Már csak ezért is érdemes lenne megpróbálni. Az új jogszabály számos paragrafusa csak kinyilatkoztat bizonyos jogokat, de megvalósításukat nem biztosítja Kisebbségvédelmi törvény Csehországban KOKES JÁNOS Bár voltak aránylag éles viták bizo­nyos kérdésekben, de különösebb szenvedélyeket - sem a többségi, sem a kisebbségi oldalon - a kisebb­ségvédelmi törvény elfogadása nem váltott ki Csehországban. A cseh saj­tó nem sokat írt róla, s a téma inkább a politikai köröket és az állami tiszt­ségviselőket foglalkoztatta, akikre a jogszabály megalkotásának, majd későbbi életbe léptetésének, alkal­mazásának a feladata hárul. A volt Csehszlovákia nyugati fele ugyanis Prága nagyvonalúbb is lehetett volna a kisebb­ségekkel szemben. nemzetiségi szempontból nem prob­lematikus ország, hiszen ezek a ki­sebbségek az összlakosság alig öt százalékát teszik ki, s ráadásul csak egy nemzetiség - a lengyel - él összefüggő területen, a lengyel ha­tár mentén, tehát az esetleges „lát­ható” és .kollektív” jogok gyakorlati­lag jórészt csak rájuk vonatkoznak. Mértékadó politikai erők közül csak a Václav Klaus vezette Polgári De­mokratikus Párt (ODS) ellenezte a törvényt, mert szerinte a kisebbsé­gek helyzetét már megfelelő módon rendezi az alkotmány, a hozzá csa­tolt általános emberi jogok listája és néhány más jogszabály. A legna­gyobb támogatást a jogszabály a szociáldemokraták körében élvezte. Az új törvény által a leginkább érin­tettek, tehát maguk a kisebbségek, erőteljesen szorgalmazták a kisebb­ségvédelmi törvény elfogadását, és politikai vezetőik mindent megmoz­gattak a lehető legjobb jogszabály kidolgozása és elfogadása érdeké­ben. Elvárásaik azonban csak rész­ben teljesültek. Petr Uhl, a kormány volt emberi jogi biztosa, akinek oroszlánrésze van az új törvény ki­dolgozásában és elfogadásában, maga is beismerte, hogy az eredeti elképzeléseknek és követeléseknek csupán egy részét sikerült bevinni az új jogszabályba, amely így számos paragrafusában csak kinyilatkoztat bizonyos jogokat, de megvalósításu­kat már nem biztosítja. Érdekes felismerés, hogy az új jog­szabályt elsősorban az állami admi­nisztráció ellenezte, mégpedig nem is politikai, hanem gyakorlati, min­dennapi okokból: a tisztviselőknek ugyanis több dolguk lesz, ha ügyel­niük kell mondjuk a kétnyelvűségre, vagy a kisebbségi női nevek -óvá nélküli írására. Az új törvény ugyan­is minden hiányossága ellenére na­gyobb és szélesebb jogokat biztosít a nemzeti kisebbségeknek, s elfog­adásának komoly politikai je­lentősége, jelképszerűsége is van. Az sem mellékes, hogy a nemzeti ki­sebbségeket érintő törvényes előírá­sok döntő része ezentúl egy jogsza­bályban található meg, amelyre hi­vatkozni lehet. A törvény alkalma­zásával "a kisebbségeknek nagyobb befolyása lesz saját sorsukra. A kisebbségvédelmi törvény szüksé­gességéről Csehországban is éveken átbeszéltek, de gyakorlati lépésekre csak a szociáldemokraták 1998-as kormányzati pozícióba való kerülé­se után került sor. A törvényjavasla­tot a kormány a tavalyi év folyamán végül is jóváhagyta, majd ősszel a parlament elé került. A viták során a legnagyobb nézeteltéréseket és in­dulatokat a nemzeti kisebbségek meghatározása váltotta ki. A jogsza­bály szerint nemzeti kisebbségnek a Cseh Köztársaság polgárainak azon csoportját lehet tekinteni, amelynek tagjai etnikailag azonos származá­súak, anyanyelvűk, kultúrájuk és hagyományaik révén különböznek a többségi lakosságtól, és igénylik azt, hogy nemzeti kisebbségként ke­zeljék őket. A törvény egyebek kö­zött meghatározza a kisebségi ér­dekszervezetek létrehozásának fel­tételeit, lehetővé teszi az anya­nyelvű oktatást, a kisebbségi nyel­vek használatát a hivatalokkal való kommunikációban, a kétnyelvű feli­ratokat, a személynevek használa­tát a hivatalos iratokban az anya­nyelv törvényei szerint, az anya­nyelvű információkhoz való jogot. A gyakorlatban ezen jogokból azon­ban csak néhányat lehet megvalósí­tani, aminek az az egyszerű oka, hogy az említett lengyeleken kívül Csehországban szinte nincsenek olyan települések, ahol nagyobb számban élne másfajta kisebbség. A kétnyelvűségre ott lesz lehetőség, ahol a település lakoságának leg­alább tíz százaléka kisebbségi, s ezek 40 százaléka igényli a két­nyelvű megjelöléseket. Fontos pa­ragrafusa a törvénynek, amely le­A legnagyobb indulato­kat a nemzetiségek meg­határozása váltotta ki. hetővé teszi a kisebbségi bizottsá­gok megalakulását már azokban a kerületekben vagy településeken is, ahol a kisebbségek az összlakosság öt százalékát teszik ki. Az eredeti ja­vaslat tíz százalék volt. A kormány mellett működő kisebbségi tanács­nak ezentúl miniszter lesz az elnö­ke, s a jogszabályból eredően min­den elismert nemzetiség képviselve lesz a testületben. Ez a tanács fontos szerepet tölt be a kisebbségi kérdé­sekben, javaslatokat ad a kormány­nak, véleményez, s egyebek közt ő hagyja jóvá a kisebbségi célokra szánt állami támogatásokat is. A nemzeti kisebbségekről elfoga­dott törvény jó irányban tett lépés, bár a jogszabály az eredeti javaslat­hoz képest igen csonkított formá­ban lett megszavazva - jelentette ki a lengyel szervezeteket tömörítő Lengyelek Kongresszusának elnöke Vavrinec Fójcik. Hasonló vélemé­nyen vannak a többi csehországi ki­sebbségek is. Ami a Csehországban élő mintegy 20 000 magyart illeti, sehol sem élnek nagyobb csoport­ban, tehát kétnyelvűségre, hivatalos anyanyelvhasználatra, magyar isko­lákra nincs reális lehetőség. Ennek ellenére a magyarok képviselve vannak a kormány melletti kisebb­ségi tanácsban, s várható, hogy a ke­rületi szervek mellett megalakulan­dó kisebbségi tanácsokból sem fog­nak hiányozni Prágában, Ostraván, vagy Brünnben. Tekintettel az írás elején említettekre, miszerint Cseh­ország nemzetiségi szempontból nem tartozik a problematikus or­szágok közé, mert alacsony a ki­sebbségek száma, s csak egy hatva­nezres kisebbség él összefüggő te­rületen, a kisebbségek körében el­terjedt a vélemény, hogy éppen ezért Prága jóval nagyvonalúbb is lehetett volna. A csehországi ki­sebbségek helyzetét szabályozó, so­kat vitatott törvény várhatóan júli­us elsején lép életbe. Ehhez azon­ban még szükség van arra, hogy a felsőház, a szenátus is megszavaz­za, illetve Václav Havel államfő alá­írja. A szenátorok, illetve az államfő eddig nem jelezték, hogy bármiféle kifogásaik lennének a törvénnyel szemben, így a kisebbségvédelmi törvényt már gyakorlatilag elfoga­dottnak lehet tekinteni.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents