Új Szó, 2001. május (54. évfolyam, 100-124. szám)

2001-05-24 / 118. szám, csütörtök

14 ÚJ SZÓ 2001. MÁJUS 24. Kultúra - oktatás SZÍNHÁZ POZSONY SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Giselle 19 HVIEZDOSLAV SZÍN­HÁZ: A vihar 19 KIS SZÍNPAD: Inkognito 19 KASSA THÁLIA SZÍNHÁZ: A néma levente 19 ÁLLAMI SZÍNHÁZ: Jožko Púčik és karrierje 10 KOMÁROM JÓKAI SZÍNHÁZ: A kölyök 14 MOZI POZSONY HVIEZDA: A mexikói (am.) 15.30, 18, 20.30 OBZOR: A kis Nicky (am.) 16,18,20.30 MLADOSŤ: Ne áruld el otthon! (francia) 15.45, 17.30,20 CHARLIE CENTRUM: Rosszfiúk (am.) 18, Vasárnapi gye­rekek (lengyel) 17, Európa, Európa (fr.- német) 19.30, Ne áruld el otthon! (francia) 19, Magányosok (cseh) 17, Gyanú (am.) 19, Cso­koládé (am.) 20.30, A vámpír árnyékában (am.) 21, Oscar Wilde (am.) 20, Egy faun nagyon késő délutánja (cseh) 19 KASSA DRUŽBA: Csokoládé (amerikai) 15.30, 17.45, 20 TATRA: Mire vágynak a nők? (amerikai) 15.30, 17.45, Purpur folyók (amerikai­francia) 20, ÚSMEV: A mexikói (amerikai) 16, 18.15, 20.30 IM­PULZ: Kámaszútra (amerikai) 16.15, 18.15 CAPITOL: Halálos lö­vés (amerikai) 15.45,18, 20 DÉL-SZLOVÁKIA ROZSNYÓ - PANORÁMA: Édes semmirekellő (amerikai) 17, 19 LÉVA-JUNIOR: Ősz New Yorkban (amerikai) 16.30,19 Agnieszka Holland munkásságát bemutató filmnapok Átfogó képet kaphatunk ÚJ SZÓ-ÉRTESÜLÉS Pozsony. Agnieszka Holland ren­dezőnő munkásságát bemutató filmnapok kezdődnek ma a Charlie Centrumban. Agnieszka Holland a híres prágai FAMU-n végzett, a lengyel film ígé­retes alakjaként tartották számon, Wajda, Zanussi és Kieszlovski mun­katársaként dolgozott. 1981-ben Franciaországba költözött, jelenleg, az Egyesült Államokban él. A Charlie Centrumban rendezett filmnapok retrospektív képet ad­nak a rendezőnő munkásságáról, vagyis lengyel, francia és amerikai filmjeiből is láthatunk. Ma két film­jét tűzik műsorra, egy korai alkotá­sát, az 1977-ben készült Vasárnapi gyerekeket, amely (mint a hasonló című magyar fűm, a Vasárnapi szü­lők) az örökbefogadás problémájá­val foglalkozik. Ezt követi majd a francia-német koprodukcióban ké­szült 1990-es Európa, Európa, amelynek története a második vi­lágháborúban játszódik, s egy zsidó fiú sorsát követi nyomon. A filmet annak idején Oscar-díjra jelölték a nem angol nyelvű filmek kategóriá­jában. Egy ötéves kisfiú, Oliver eltűnésének körülményeiről szól az Oliver, Oliver című film, amely ’91-ben francia produkcióként született. Agnieszka Holland talán legprovokatívabb, de mindenképpen nagy figyelmet ér­demlő filmje, a Teljes napfogyatko­zás arról szól, miként fedezi fel Ver­laine ifjú költőtársa tehetségét, zse­nialitását és varázsát, ameűyel oly­annyira lenyűgözte, hogy végül a karjaiban kötött ki. Mindkét filmet holnap vetítik. Szombaton három al­kotást mutatnak be: a még Lengye­lországban készült Magányos nő cí­műt, amely egy lányanya minden­napjaiba pillant be, valamint a Lázt - mindkettőben Boguslaw Linda látható a főszerepben. A harmadik filmet Agnieszka Holland jelenlét­ében vetítik. Ez pedig a Svájcban élő magyar írónő, Ágota Kristóf re­génye alapján, ’99-ben készült opus, A harmadik csoda. Vasárnap az 1977-ben forgatott lengyel Vidé­ki színészek után az 1997-ben Hen­ry James regénye alapján készült Washington tér című amerikai pro­dukció zárja az Agnieszka Holland rendezőnő munkásságát bemutató filmnapokat. A vetítések időpontja 17 óra és 19.30. (tb) Új tanszak a párkányi Kereskedelmi Magánakadémián Adóügyi szolgáltatások ÚJ SZÓ-ÉRTESÜLÉS Párkány. Új tanulmányi szak, az adóügyi szolgáltatások bevezetésé­vel kezdi a 2001/2002-es tanévet a fennállásának tizedik évfordulóját ünneplő párkányi Kereskedelmi Magánakadémia. Mokos András, az iskola alapítója és igazgatója az Új Szónak elmondta, azért tartotta fontosnak az új szak bevezetését, mivel a jogi és adórendszer folya­matos változása magas szintű szak­mai képesítést és kreativitást igé­nyel. - Az új szak szakvizsgával végződő kétéves nappali tanfolyam azok számára, akik közgazdasági középiskolában érettségiztek. Azok, akik sikeresen leteszik a vizs­gát, képesítést igazoló oklevelet kapnak - nyilatkozta Mokos. Az igazgató elmondta, az iskola célja, hogy végzőseik képesek legyenek megoldani a gazdaság- és adópoli­tikában, valamint a jog területén felmerülő kérdéseket. A szak az adóügyi szolgáltatásokhoz szüksé­ges ismeretek megszerzését szol­gálja. Úgy választották ki a tantár­gyakat, hogy a végzősök rugalma­san tudjanak reagálni a gazdaság­ban, jogrendszerben és adópoliti­kában bekövetkező változásokra. Azok a fiatalok, akik sikeresen feje­zik be tanulmányaikat, képesek lesznek tájékozódni az adóügyek­ben és az ezzel összefüggő törvé­nyekben, felhívhatják a figyelmet azokra az esetekre, amelyek ellen­keznek a törvényekkel, és büntető­jogi következményekkel járhatnak, elő tudnak készíteni vállalatoknak, intézményeknek pénzügyi és gaz­dasági döntésekhez szükséges anyagokat, javaslatokat tudnak ad­ni adókérdések megoldására. A magánakadémia 2001. május 31- ig várja azoknak a diákoknak a je­lentkezését, akik kereskedelmi akadémián vagy közgazdasági szakközépiskolában érettségiztek. Augusztus 15-ig pedig azok kérhe­tik felvételüket, akik nem kerültek be egyetemre, főiskolára. Kétéves idegenforgalmi és közigazgatási szakra is beadhatják kérvényüket az érdeklődők - a határidő ugyan­csak május 31. és augusztus 15. v Oláh György: „Mindig azt hittem, hogy becsületesnek lenni nemcsak az egyetlen út, hanem az egyetlen logikus út is" Egy Nobel-díjas agnosztikus „Valószínűleg nagyon rendes ember volt, de nem emlékszem a kémiata­náromra." (Somogyi Tibor felvétele) A komáromi Selye János Kol­légium meghívására Oláh György, az USA-ban élő No­bel-díjas kémikus előadást tartott a kollégistáknak és tutoraiknak. A rendkívül köz­vetlen, derűt és optimizmust sugárzó tudós idő híján nem adott interjút, de készségesen válaszolgatott az újságírók kérdéseire. Ezekből készült az alábbi válogatás. VOJTEK KATALIN Tudományos krédójáról, ars poe­ticájáról faggatták, és ön az ag- noszticizmusáról beszélt. Külö­nös hallani ilyesmit egy Nobel-dí­jas tudóstól. Az agnosztícizmus csak bevallása annak, müyen keveset tudok. Chur- chillnek volt egy mondása, amely nekem nagyon tetszik. Amikor az angol parlamentben az egyik képvi­selő felszólalásában kijelentette, „Én nagyon szerény ember vagyok”, ChurchiU közbeszólt: „Minden ok­kal, uram, minden okkal”. így van, okkal lehetünk szerények, mert na­gyon keveset tudunk, még a saját szakmánkon belül is, de ezt kevesen vaűják be. A tudósok sem képeznek kivételt, ha már elismerést kaptak, nagyon kevesen mondják közülük azt, hogy „nem tudom”. Pedig olyan egyszerű őszintének lenni, és meg­mondani: „Nem tudom.” De ugyan­ez van a politikában is. Amerikában még nem hallottam, hogy a válasz­tási kampány során azt mondta vol­na egy politikus: „Nehéz kérdések ezek, hölgyeim és uraim, fogalmam sincs, hogyan lehetne őket megol­dani.” Ehelyett mindegyikük azt mondja, szavazzatok rám, és én majd mindent megoldok. Mindig azt hittem, hogy becsületesnek len­ni nemcsak az egyetlen út, hanem az egyetlen logikus út is. Az első magyar Nobel-díjas, a po­zsonyi születésű Lénárd Fülöp élete utolsó évtizedeiben a fasiz­mus bűvkörébe került. Mi a véle­ménye a tudomány és a politika kapcsolatáról? Szerintem el kell választani egy­mástól a tudóst és az embert. Valaki lehet jó tudós és ugyanakkor aljas ember, a kettő nem függ össze. A természet nem nyújt garanciát arra, hogy ha valaki jó tudós vagy kiváló zeneszerző, jó embernek is kell len­nie. Vegyük csak Wagnert: nagy ze­nét csinált, de nem volt a legszimpa­tikusabb ember. Ezért igyekszem el­különíteni valakinek a szakmai vagy művészi tevékenységét az emberi magatartásától. Isaac Newton, min­den idők egyik legnagyobb fizikusa abszolút mizerábűis ember volt. Ez azonban nem csökkenti fizikusi nagyságát. Melyek voltak azok a fő indíté­kok, amelyek 1956-ban Magyar- ország elhagyására késztették? Fiatalok voltunk, a helyzet remény­telennek tűnt, nem látszott valószí­nűnek, hogy ez a mi életünkben va­laha is megváltozna. Nem a külföldi munkalehetőség volt az alapvető ok. De nem lehet a tudományban el- zártan munkálkodni, olyan ez, mintha börtönben ülne az ember, s nem lenne kapcsolata a külvilággal. A tudomány alapvető feltétele a sza­bad kommunikáció, ez pedig nem volt meg Magyarországon. Sok fia­tal magyar, aki akkor elment, nem azért tette, mert nagy pénzeket akart keresni, hanem úgy érezte, hogy a szabadság - a szabadságot most általános értelemben mon­dom - létszükséglet. Mekkora a véletlenek szerepe a tudományos felfedezésekben? Mark Twain szerint a legnagyobb feltaláló a véletlen. így van, de ala­posan fel kell készülnünk, hogy észre tudjuk venni azt a bizonyos véletlent. Vannak, akik a természettudo­mányokban elért kimagasló ma­gyar eredményeket a magyar nyelv szigorú struktúrájával, logi­kus felépítésével magyarázzák. Igazuk lehet? Nem hiszem. Mi a feleségemmel csak magyarul beszélünk, nagyon sokszor magyarul gondolkodom, akkor is például, ha számolok. De ha kémiáról van szó, angolul gon­dolkodom. Negyvenöt éve élek kint, és nagyon sok új történt ezen a területen, olyan dolgokkal találkoz­tam, amelyeknek a megfelelő ma­gyar megnevezését nem is ismer­tem. Amikor 1984-ben először láto­gattam haza, és felkértek, tartsak előadást az egyetemen, gondoltam, egy magyar magyarul adjon elő. A kollégák egy kicsit mosolyogtak, mert nagyon igyekeztem minden­nek magyar nevet adni. Állítólag új magyar kifejezéseket kreáltam, nem tudtam ugyanis, hogy a ma­gyarok a nemzetközi kifejezéseket használják. Azt hiszem, a tudo­mány annyira nemzetközi, hogy ott a nyelv nem játszik szerepet. Sokan azt mondják, a tudomány nyelve a matematika. Álmodni müyen nyelven szokott? Magyarul. Milyen fontosságot tulajdonít az anyanyelvű oktatásnak? Erre nem tudok válaszolni, mert én magyarul tanultam, és angolul taní­tok. Az a fontos, hogy a tanuló meg­értse az anyagot. A természettudo­mányok nagyon intemacionálisak. Még a nyelvük is. Én is ezért kezd­hettem el Amerikában dolgozni már akkor, amikor még nagyon gyengén beszéltem angolul. Gimnáziumi tanárai közül a leg­gyakrabban a tévéből is sokak számára ismert Öveges Józsefet szokták említem. Hogyan emlék­szik rá vissza? Öveges József a fizikatanárom volt. Bocsánatot kell kérnem, de nem emlékszem a kémiatanáromra. Va­lószínűleg nagyon rendes tanár volt, de nem emlékszem rá. Öveges­re viszont emlékszem, mert nem­csak jó tanár volt, hanem jó showman is. Ez kellett is, mert ka­maszoknak fizikát tanítani nem olyan egyszerű, a 15-17 éves fiúk­nak sok minden jár a fejükben, csak nem a fizika. Övegessel kapcsolat­ban még arra is jól emlékszem, ho­gyan jött be az osztályba. Pap volt, keménykalapot viselt, s amikor be­jött az órára, és feűépett a katedrá­ra, ezt a derby kalapot nagy ívben a távol álló fogasra dobta. Száz eset­ből küencvenküencszer talált. Ez már olyan kezdet volt, ami megfog­ta a gyerekeket. Kísérleteket is vég­zett, nagyon egyszerű eszközökkel, nagyon jól. Azt hiszem, üyen az iga­zi tanár. Teremté múltból, a pusztulás ígéretéből... LAKATOS KRISZTINA Az Úr veve egy asztalt, s mondá né­ki: te lészen az új kis világ. És lón. Teremte tehát az Úr új vüágot, de belátván a nagy teremtés és a nagy vüág hibáit, azt mondá: máshogy kezdem el. Nem teremtem semmi­ből, hogy aztán a szabad akarat ere­jével élő világgá váljon, hanem te­remtem múltból, az eljövendő pusztulás ígéretéből, holt anyagból, holt lelkekből. Hogy ha valaki raj­tam kívül mégis nézi e vüágot, an­nak mementó legyen. Nem ada az Úr a világnak burjánzó növényzetet, csörgedező erecské- ket, nem ada vízi, szárazföldi és légbeli élőlényeket, nem ada pa­takra kívánkozó szarvast... Ada csak homokot, kiszáradt fát, elhul­lott állat koponyacsontját. És ada az Úr a világnak két Napot - két pi­ci gyertyát - hogy reflektorként vi­lágítsák be a szomorú új csodát. És mondá az Úr, hogy jó. De azt is mondá, hogy kevés a teremtéshez. És előkeríté az Úr akkor a homok­buckák közé temetett Ördögöcskét, és mert teremtményei iránt végte­len az Ő jósága, ada neki új esélyt, hogy vegye birtokba az icipici új vi­lágot, és kezdjen vele belátása sze­rint. Ezért ada neki lelket is, és ada neki hatalmat a keresésre, de nem ada hatalmat a teremtésre, mert az azúré. És bejárá az Ördögöcske az icipici új vüágot, és kérésé annak értel­mét, és kérésé önnön értelmét, de nem lele mást, mint homokot, ki­száradt fát, elhullott állat koponya­csontját... Látá az Úr teremtménye magányát, s megkönyörüle rajta: ada neki a homokból társakat, Férfit és Nőt. Ada neki hatalmat is rajtuk, tegyen velük belátása szerint. S az Ördö­göcske boldog vala, hogy ím, lelkes, játékos társakra talála, akiknek sor­sát a kezébe veheté. Az Úr pedig mosolyga magában s arra gondola: kezedbe adám a Nőt s a Férfit, de a Te drótod vége az én markomban vagyon... (Dömötör Ede felvétele) (A krónikák tanúsága szerint ekkor az Úr neve Lénáit András vala, akit nem elégíte ki a budapesti Állami Bábszínház, ezért megalapítván a Mikropódium Családi Bábszínhá­zát veve egy asztalt, és teremte egy icipici új vüágot, s azt mondá: Con Anima. Lélektől lélekig. Lélekből.) SZÓ/KÉP

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents