Új Szó, 2001. május (54. évfolyam, 100-124. szám)
2001-05-22 / 116. szám, kedd
ÚJ SZÓ 2001. MÁJUS 22. Kultúra - hirdetés Nanni Moretti olasz és Michael Haneke osztrák rendező kapta az 54. cannes-i filmfesztivál két legrangosabb díját, az Arany Pálmát, illetve a zsűri különdíját Hiányolták a csúcs sztárokat Haneke filmje, A zongoristanő három díjat kapott (TASR/EPA-felvétel) Cannes. Az olasz Nanni Mo- rettinek ítélte a zsűri az 54. Cannes-i Filmfesztivál rangos fődíját, az Arany Pálmát A fiú szobája című filmjéért, amely szívszaggató történet egy olyan családról, amely egykor boldog volt, de, a tizenéves fiúgyermek halála miatt szétzilálódott. MTI-TUDÓSÍTÁS A fesztivál második legmagasabb elismerését, a zsűri különdíját az osztrák Michael Haneke kapta A zongoristanő című filmért, amely egy zenetanárnőről szól, akit elcsábított a tanítványa. Ugyanez az alkotás vitte el a legjobb női és férfi szereplőnek járó díjat: Isabelle Huppert a frigid, elfojtott szexuali- tású zongoratanárnő nagy erejű megformálásával, a 27 éves francia Benoit Magimel pedig a csábító tanítvány alakításával. A legjobb rendezőnek járó díjjal megosztva tüntettek ki két amerikai filmest: Joel Coent A férfi, aki nem volt című lélektani krimiért és David Lynchet a Mulholland Drive című talányos hollywoodi történetért. A legjobb forgatókönyvért járó díjat a bosnyák Danis Tanovic nyerte el Senkiföldje című maró háborús szatírájával. A legjobb elsőfilmest illető Aranykamerát a kanadai inuit Zacharias Kunuk kapta az Atanarjuat - A gyors futó című alkotásért, amely a gonosz sámán hatalmával szembeszegülő eszkimó testvérpár történetét meséli el. A díjakat a Liv Ullman rendező és színésznő vezette tíztagú zsűri ítélte oda. A fesztivál Raoul Ruiz francia rendező Erős lelkek című kosztümös drámájával zárult. Az idei cannes-i seregszemle nem aratott különösebb sikert sem a kritikusok, sem a közönség körében. A hivatásos ítészek meglehetősen érdektelennek találták a kínálatot a tavalyihoz képest, a hírességekre vágyó közönség pedig azt kifogásolta, hogy gyér számban jelentek meg csúcssztárok. A zárófilm vetítésén az életműdíjjal kitüntetett Melanie Griffith fogadta a közönséget, valamint félje, Antonio Banderas, Milla Jovovich és az éppen Franciaországban forgató Nick Nolte. A fesztivál egyik csúcspontja Francis Ford Coppola visszatérése. A fesztivál egyik csúcspontja volt, amikor Nicole Kidman, a Moulin Rouge nyitófilm sztárja elvegyült a közönségben, hogy kezet fogjon rajongóival. Egy másik csúcspontjának tekinthető Francis Ford Coppola visszatérése az Apokalipszis most című, 1979-ben Cannes- ban fódíjat nyert háborús eposzának új verziójával, amelyet az eredeti változatból kivágott 53 perccel toldott meg. Danis Tanovic a legjobb forgatókönyvért járó díjjal (TASR/EPA-felvétel) Gyártották a Fülöp-szigeteken, csomagolták Hawaii-on, forgalmazták San Franciscóban, a címkét Japánban tették rá Elítélték a vágtató hollywoodizációt MTI-ÖSSZEÁLLÍTÁS Cannes. Az idei Cannes-i filmfesztivál a számos érdekes, kis országból érkezett alkotás mellett arról is nevezetes marad, hogy öt kontinens filmesei - beleértve amerikaiakat is - együtt ítélték el az amerikai film „rémuralmát”, a „vágtató hollywoodizációt’. A vüág egyik legtekintélyesebbnek tartott filmszaklapjának, a Cahiers du cinémá- nak az amerikai dömpinget szóba hozó kérdésére nagyhírű rendezők igencsak élesen reagáltak. A spanyol Femando Trueba például így fakadt ki: „A mammutcégek szerint nekünk egyetlen jogunk van: kiválasztani, melyik moziban nézzük meg a legújabb amerikai trágyát’. Ingmar Bergman, a 83 éves legendás svéd rendező, aki ma már csak íróként dolgozik, arra hívja fel a figyelmet, hogy az amerikaiak még arra sem veszik a fáradságot, hogy külföldi forgalmazáshoz lefordítsák a filmek címét. A francia filmrendezők szövetsége Cannes-ban bemutatót rendezett nyolc kisfilmből, amelyeknek ihletóje a filmes alkotás sokszínűségét fenyegető glo- balizáció-amerikanizáció volt. A német Helma Sanders Brahms Halfilmje egy akváriumban játszódik, ahol élvezhetjük a medúzák kecsességét, a csikóhalak eleganciáját, a polipok érzékiségét. De egyszercsak kihúnynak a fények, és innentől kezdve az akváriumban nem látunk mást, csak cápákat. „Akció, borzongás, cápa életmód mindenütt” - mondja a rendezőnő, akinek hazájában az amerikai filmek a piac 85,5 százalékát uralják. A kínai film, Csia Csang-kö munkája (hazájában 70 százalékos az amerikai filmuralom), jutazsákokba megfojtott kiskutyákat mutat be. Izraelből - ahol 90 százalékos az amerikai filmarány - Amos Gitad hozta el monológját. Ő egy ananászkonzerven keresztül mutatja be a vüáguniformizálást: „gyártották a Fülöp-szigeteken, csomagolták Hawaii-on, forgalmazták San Franciscóban, a címkét pedig Japánban ragasztották rá”. Az egyiptomi Juszri Naszralláh nem kevés öngúnnyal közli, hogy őt nem lehet „globalizálni”, mert a film vüágában a fehér bőrűeket szeretik. Hollywoodot persze nemcsak az Amerikán kívüli világban utálják hanem belül is. A fesztiválon jelentette be az amerikai Sean Penn, hogy ezentúl nem hajlandó egyetlen álomgyárbeli filmben sem szerepelni, inkább megmarad független rendezőnek. David Lynch pedig, aki mindig is különcnek számított, a multiplex-mozihálózato- kat tette felelőssé, mert úgy véli: ezek a mozik annyira egy kaptafára készülnek, hogy már önmaguk - vásznuk, vetítőgépük - sem viselnék el a „másságot”. Olasz rendező, Nanni Moretti kapta az Arany Pálmát (TASR/EPA-felvétel) TOLLVONÁS Pénz vagy szellemiség? TALLÓSI BÉLA Wim Wenders német rendező pár éve vészharangot kongatott a Berlinalén, mondván, ha az európai film legnagyobb ünnepére, a Berlini Filmfesztiválra továbbra is meggondolatlanul nagy számban engedjük be az amerikai filmet, kontinensünk filmművészete teljesen elsorvad. S ha belegondolunk, hogy a hollywoodi álomgyár egyre terjeszkedő művészeti gyarmatosításának következtében a híres Cinecitta - a művészfilmek antik Görögországának vagy Rómájának is nevezhető filmes műhely - fénye is ki tudott húnyni, aligha reménykedhetünk abban, hogy valami vagy valaki is megállíthatja Hollywood egyeduralmának továbbterjedését. Próbálkozások vannak nálunk is: a Pozsonyban székelő kulturális intézetek időnként azért rendeznek nemzeti - francia, spanyol - filmnapokat, hogy az európai országok film- termésénekjava eljusson hozzánk is. Más útja ennek aligha van: hiszen azzal minden forgalmazó tisztában van, hogy nem hollywoodi film hálózati forgalmazása eleve veszteséges. Olyan illúziókba pedig ne ringassuk magunkat, hogy vannak még önzetlen forgalmazók, akik az európai film jövőjéért képesek elszenvedni valamiféle krisztusi kálváriát, elindítanak az európai filmnek egy nagy reklámkampányt, mert anélkül ma nem megy, és egyfajta kultúrmissziót, s az esetleges (majdnem biztos) csőd veszélyét vállalva, megpróbálnak fórumot adni kontinesnünk mozgóképművészetének. Könnyebb lenne kimondani azt a konszenzust, hogy az európai film jövője anyagiak kérdése. Ám hinni szeretnék abban, hogy ez mégsem olyan egyértelmű. Hogy európai szellemiségünk függvénye is. Hogy a mozit illetően is meg akarunk maradni magyarnak és európainak. S mi magunk - kényszer nélkül - elkezdjük kiszűrni a hollywoodi szemetet. Erős és korszerű bank külföldi tőkével a minőségi és megbízható szolgáltatások garanciája DEVIN BANKA VK-405
