Új Szó, 2001. május (54. évfolyam, 100-124. szám)
2001-05-22 / 116. szám, kedd
ÚJ SZÓ 2001. MÁJUS 22. TÉMA:A NÉPSZÁMLÁLÁS 1970 és 1991 között a szlovák nemzetiségűek számának növekedése hatszorosan meghaladta a magyar lakosság számbeli növekedését Népszámlálás - nemzetiségi vonatkozások Az elmúlt napokban tudósításokban, rövid tájékoztatásokban foglalkoztunk a 2001-es népszámlálás előkészületeivel, szervezésével és a valamennyiünket érintő tudnivalókkal. Az alábbiakban kissé eltérő szempontból közelítünk az évezred első szlovákiai cenzusához. HÁTTÉR Röviden áttekintjük a szlovákiai magyarság számának alakulását az 1918-tól napjainkig tartó időszakban, részletesebben foglakozunk az utolsó népszámlálás óta eltelt időszakot érintő demográfiai folyamattal, különös tekintettel a szlovákiai magyarságra. Szlovákiában az 1921-es népszámlálás 1,95 millió szlovák mellett több mint 650 ezer magyart, csaknem 90 ezer oroszt, rutént és ukránt, továbbá több mint 140 ezer németet és 73 ezer zsidót regisztrált. A cseh és szlovák népesség részaránya már a két háború közti időszakban is jelentős mértékben emelkedett, 1921 és 1930 között 67,65%-ról 69,42%-ra. A második világháború utáni Csehszlovákia nem „csehszlovák” nemzetiségű lakosságának részaránya az 1930-as állapothoz viszonyítva az 1945 utáni szláv nemzetállam megteremtését célzó intézkedések következtében mintegy 1/5-ére csökkent. A nemzetiségi összetétel eltérő módon változott meg Csehországban és Szlovákiában. Nem könnyű az 1918 után létrejött új államalakulat részét képező Szlovákia nemzetiségi megoszlását számszerűleg is meghatározni. (Az 1910-es magyarországi és az 1921- es csehszlovákiai népszámlálás nemzetiségi adatai jelentős mértékben eltérnek egymástól.) A mai Szlovákia területén 1910-ben 2,9 millió lakos élt, ebből 884 ezer magyar (30,3%), 1 millió 688 ezer szlovák (57,8%), 198 ezer német Tisztább képet akarunk (6,8%), 97 ezer ruszin (3,3%) 10 ezer lengyel (0,3%), 7 ezer cseh (0,3%), 34 ezer egyéb és ismereden (1,2%) anyanyelvű élt. 1921-ben a magyar nemzetiségűek száma 651 ezerre (21,7%) apadt, a szlovák nemzetiségű lakosságé 1 millió 952 ezerre (65.1%) nőtt. A többi szlovákiai nemzetiség szintén megfogyatkozott. A csehek számát a Szlovákiába történt jelentős számú hivatalnokréteg és katonatiszt beköltözése közel 73 ezerre növelte (2,4%). Az 1910-es népszámlálás az anyanyelvi hovatartozás alapján rögzítette a nemzetiséget, így az 1910-es nép- számlálás adatainak összevetése a későbbiekkel ebből a szempontból mindenképen problematikus. 1921 és 1991 között Szlovákia lakosainak a száma 3 millióról 5,27 millióra (75,6 %-kal) növekedett. A magyar nemzetiségűek lélekszáma 651 ezerről 567 ezerre apadt, Szlovákia népességén belüli részaránya a felére csökkent, 21,7 %-ról 10,8 %-ra. Az 1950-es mélypontot 1961- ben jelentős gyarapadás, 1970-ben mérsékelt növekedés, majd 1980- ban és 1991-ben minimális emelkedés követi, mindez a magyarság részarányának állandó csökkenése mellett. A szlovák nemzetiségűek száma 1 millió 953 ezerről 4 millió 519 ezerre, 131,4%-kal gyarapodott, az országrész népességén belüli részaránya 65,1 %-ról 85,7 %-ra növekedett. A húszas években a magyarok lélekszáma - az 1930-as népszámlálás adatai szerint - (651 ezerről 585 ezerre) 10%-kal csökkent. A magyarság számának fogyásához hozzájárult a hivatalnok-, tisztviselő-, egyéb értelmiségi rétegek jelentős hányadának Magyarországra történő kivándorlása, valamint a nemzeti identitásában bizonytalan - korábban magát magyarnak valló - népesség többségi nemzethez való csatlakozása. Az 1941-es magyarországi nép- számlálás eredményei a magyar nyelvterület viszonylagos épségéről, regenerálódásáról tanúskodnak. Ugyanebben az évben került sor a szlovák állam területén is nép- számlálásra, de az adatokat nem tették közzé. Az 1951-ben kimutatott nemzetiségi összetétel a szlovákiai magyarság történelmének eddigi legtragikusabb - objektív és szubjektív - változásait tükrözi. A 354 532 „statisztikai magyar”, - Szlovákia lakosságának 10,3%-a (Illusztrációs felvétel) nem a szlovákiai magyarság valós számát adja meg. Elsősorban azt fejezi ki, hogy akkor hányán vállalták magyarságukat. Az 1961-es népszámlálás a magyarság számának 150 ezer fős növekedését mutatta ki. A szlovákiai magyarok száma 518 782 fő volt, Szlovákia lakosságának 12,4%-a. Egy évtized alatt a magyarság száma 46,3 %-kal emelkedett. (Ez annak tudható be, hogy az 1950-ben magát magyarnak nem valló népesség jelentős része 1961-ben újból magyarnak vallotta magát.) Ez pedig a szlovákiai magyarság biztonságérzetét és meggyengült öntudatát is megerősítette. Az 1970-es népszámlálás eredményei szerint a magyar lakosság száma 552 006 fő volt (Szlovákia lakosságának 12,2%-a). 1970-ben a nemzetiségi összetétel mellett a lakosság anyanyelvi megoszlásáról is viszonylag objektívabb kép rajzolódott ki. Újból megerősítést nyert a korábban is ismert jelenség: többen vállalták egy kisebbséghez való kötődésüket anyanyelvi hovatartozás alapján, mint a nemzeti, nemzetiségi azonosulás szintjén. A szlovákiai magyarság száma anyanyelvi hovatartozás alapján közel 10 %-kal volt magasabb, mint a nemzetiségi hovatartozás szintjén. 1980-ban a szlovákiai magyarság száma 559 490-re, hét és fél ezerrel növekedett. Szlovákia összlakosságán belül a magyarság részaránya tíz év alatt 12,2%-ról 11,2%-ra csőként. Az 1980-as népszámlálás eredményei meglepetést okoztak nemcsak a magyar lakosságnak, de a demográfusoknak is. Nyüvánvaló- vá vált, hogy e minimális növekedés, gyakorlatilag stagnálás a magyar lakosság növekvő rétegeinek nemzetváltása, illetve asszimiláló- dásának következménye. Ebben több tényező játszott meghatározó szerepet. A ritkuló magyar iskolahálózat, s részben ennek következtében a nem anyanyelvi oktatásban részesülő magyar tanulók számának emelkedése, a vegyes házasságok részarányának fokozatos növekedése. Nem elhanyagolhatók az urbanizációs folyamatok, elsősorban a - városokba költözés - közvetett kihatásai sem. Az 1989 novemberi változások utáni időszak ellentmondásos légkörében került sor az 1991-es népszámlálásra. Az 1991. március 3-i nép- számlálás lebonyolítása több szempontból is eltért a korábbi népszámlálásoktól. Az adatlapon 1950 óta először szerepelt a vaÜási, felekezeti hovatartozást pontosító kérdés, s 1970 után újra rákérdeztek az anyanyelvre is. (1980-ban ez hiányzott). A nemzetiségi összetétel alakulását nem kis mértékben befolyásolta a nemzetiségi összetételt pontosító kérdésskála jelentős mértékű megváltoztatása is. Az 1961-es,1970-es és 1980-as népszámlálás a nemzetiségi megoszlás vizsgálatát megközelítőleg azonos módon megfogalmazott kérdésskálával végezte. Lényegesen eltérő módon került a kérdés az 1991. évi kérdőívre. Egyrészt a cseh nemzetiség a morva és a sziléziai nemzetiségi kategóriákkal „bővült’, helyet kapott az ukrán mellett a rutén nemzetiség is, valamint néhány szórványnemzetiség. Külön említést érdemel a roma etnikum nemzetiségként való felvétele az adatlapra, mert ez a magyar nemzetiség hivatalosan kimutatott számbeli alakulását is bizonyos mértékben befolyásolta. 1991. március 3-án Szlovákia összlakossága 5 274 335 fő volt, ebből 4 511 679 szlovák nemzetiségű, 567 296 magyar nemzetiségű volt. 1970 és 1991 között a szlovák nemzetiségűek számának növekedése hatszorosan meghaladta a magyar lakosság számbeli növekedését. A magyar lakosság lélekszáma 2,8%-kal, a szlovák lakosság száma 16,7%-kal növekedett az említett időszakban. Az oldalt írta: Gyurgyík László szociológus, a Mercurius csoport titkára Mire számíthatunk? Hogyan alakul a szlovákiai magyar nemzetiség lélekszáma a 2001-es népszámlálás során, illetve azt ezt követő években? Milyen változásokra számíthatunk? Az alábbi trendek valószínűsíthetők: ♦ A magyar (és az országos) születések számának csökkenése nagy valószínűséggel tovább folytatódik, csupán a fogyatkozás mértéke kérdéses. ♦ A vándorlási mozgalom jelentősebb mértékben nem módosul. Az utóbbi években megnőtt a Magyarországon tanulók, munkát vállalók száma. Áttelepülésük Szlovákia társadalmi-gazdasági - s ebben nem elhanyagolható módon kisebbségi - viszonyainak alakulásától is függ majd. ♦ A generációk közötti asszimilációs folyamatok irányában és nagyságrendjében - az évtized folyamán jelentős mértékű kisebbségpolitikai ingadozások ellenére - lényegesebb változásokra nem került sor. ♦ Bár az utóbbi években néhány kedvező változás történt (melyek közül talán a legjelentősebb, hogy növekedett a magyar tanítási alapiskolákban tanuló magyar gyerekek aránya), valószínű, hogy az 1991-es népszámlálás idején a magyar népesség számát növelő jelentősebb mértékű reasszimilációval, - azaz a korábban magukat nem magyarnak vallók „visszatérésével” - nem igen számolhatunk. ♦ Az elkövetkező időszak etnikai változásainak egyik talánya a roma lakosság tényleges számának alakulása. Feltehetőleg a magukat romának vallók száma tovább emelkedik, de hogy ez milyen mértékben következik be és mennyivel csökkenti a magyarság lélek- számát - erre nézve még támpontok sincsenek. ♦ Feltételezhetjük, hogy a különböző népmozgalmi és a nemzeti identitást befolyásoló tényezők eredményeként a magyarság lélekszáma az ezredfordulón ugyan nem éri el az 1991-es értékét, de a magyar népesség Szlovákia lakónépességén belüli arányának csökkenése nem haladja meg a korábbi évtizedekben kimutatott csökkenést, mivel a korábbi évtizedekben oly dinamikus szlovák szaporulat is töredékére esett vissza, s néhány éven belül Szlovákia természetes szaporulata is negatív értékeket mutat majd. Csökkent a házasságkötések és növekedett a válások száma, egyre kevesebb gyerek születik A szlovákiai magyarság számának alakulása a 90-es években ÖSSZEÁLLÍTÁS Két népszámlálás között becslések szerint tesznek közzé adatokat a lakosság számának alakulásáról. Ez úgy történik, hogy az eltelt években bekövetkezett természetes szaporulat (fogyás) - születések és az elhalálozások - és a vándorlási különbözet összegét hozzáadják az utolsó népszámlálási adatokhoz. Ez a megközelítés elsősorban egy ország népessége számának országos, regionális, vagy helyi szinten történő vizsgálatára alkalmas, de a nemzetiségek számának becslésére is alkalmazható. Ez utóbbi esetben azonban a becslés adatai jelentős mértékben eltérhetnek a valós adatoktól, ha a vizsgált kisebbség jelentős mértékben asszimilálódik. Ezért használatos a nemzeti kisebbségek asszimilációjának méréséhez a népszámlálási és a népmozgalmi adatok mérlegének a különbsége. Az alábbiakban e megjegyzések figyelembevételével értékeljük az 1990-es évek népmozgalmi adatait. Az 1989 novemberét követő időszakban lezajlott társadalmi, gazdasági, szociálpolitikai változások nagymértékben befolyásolták Szlovákia lakosságának népesedési folyamatait. Már a 80-as években a születések számában megmutatkozó fokozatos csökkenés, és az elhalálozások számának lassú emelkedése a korábbi időszakban a nép- szaporulat jelentős csökkenését eredményezte. A szlovákiai magyarság számában bekövetkezett változások követték az országos trendet. Ugyan a szlovákiai magyarság demográfiai mutatói az országostól kedvezőtlenebb népesedési tendenciákról tájékoztatnak, ám a népesedési adatokat illetően a szlovákiai magyarság a Kárpátmedencében élő magyarság körében így is vezető helyet foglal el. Az 1989-es időszakot követően a szaporulat csökkenése felgyorsult, s a 90-es évek közepére a korábbiakban elképzelhetetlennek tűnő alacsony értékeket mutatott mind az össznépesség, mind a szlovákiai magyar lakosság vonatkozásában. Ezzel párhuzamosan csökkent a házasságkötések és növekedett a válások száma. Az ezer lakosra jutó (szlovákiai) házasságkötési arányszám az 1990 és 2000 közötti időszakban igen nagy mértékben (7,6 ezrelékről 4,8 ezrelékre) csökkent, a válások száma és aránya pedig 1991-től napjainkig mutat emelkedést (1,5 ezrelékről 1,72 ezrelékre). A házassági statisztika nemzetiségi bontású adatait a Szlovák Statisztikai Hivatal 1992-től nem teszi közzé, ám az országos adatokból a magyar házasságkötések tendenciái is jó megközelítéssel becsülhetők. Kevesebben kötnek házasságot, s tovább csökken a születések száma. A természetes szaporulat országos adatai látványos apadásról tanúskodnak. Az 1990-es 25 370 főről (4,8 ezrelékről) 2000-re 2427 főre (0,45 ezrelékre) esett vissza. A magyar lakosság termékenységi mutatói az országostól alacsonyabb értéket mutatnak. A magyar természetes szaporulat első alkalommal 1990-ben nem érte el az ezer főt (846 fő, 1,5 ezrelék), 1994-ben 4, 1995-ben 450, 1999ben 823 fővel volt alacsonyabb a születések számánál az elhalálozások száma. A termékenység csökkenése közvetlenül is megmutatkozik a lakosság számának a népmozgalmi adatok alapján történő előrejelzésében. Szlovákia lakosságának száma az 1990-es években egyre kisebb mértékben emelkedett, az 1991-es népszámlálás során kimutatott 5 274 335 főről 2000 végére 5 402 547 főre emelkedett. A magyar népesség száma 1999 végére 567 296 főről 567 359 főre gyarapodott. Ez az igen alacsony növekedés valójában már fogyatkozást jelent, mivel a népmozgalmi értékek nem tartalmazhatják a nemzetváltásból származó asszimilációs veszteségeket.
