Új Szó, 2001. május (54. évfolyam, 100-124. szám)

2001-05-21 / 115. szám, hétfő

Sportvilág ÚJ SZÓ 2001. MÁJUS 21. Tornyi Barnabást edzői páyafutásának zalaegerszegi állomáshelyén az ambiciózus vezetők öt forduló után kirúgták mint a macskát kilenckor Ha valamelyik csapatnak szüksége lenne edzőre ________ Ak kor követtem el kapitális baklövést, amikor aláírtam a szerződést a Kispesttel (Archív) A 48 éves Tornyi Barnabást nem kell bemutatni a foci­kedvelők körében. A ma­gyar edzőtársadalom egyik legellentmondásosabb egyéniségeként tartják szá­mon, aki nem rejti véka alá véleményét, és ez miatt jó­formán az összes csapattól, ahol dolgozott idő előtt tá­vozni kényszerült. HORVÁTH PÉTER Utoljára, két évvel ezelőtt a po­zsonyi Szlovákia-Magyarország (4:1) utánpótlás Európa-bajnoki selejtező után beszélgettünk. Az­óta jónéhány érdekes színfolttal, helyszínnel gazdagodott edzői pályafutása... A Magyar Labdarúgó Szövetség élén végbement változások után az új elnök, Bozóky Imre kifejtet­Amikor minden szép és jó volt te, hogy a továbbiakban nem szá­mít a régi elnökség által kineve­zett emberekre, így nekem is mennem kellett. Végeredmény­ben nem küldtek el, egyszerűen a megbízatásom járt le az olimpiai válogatott élén, és nem újítottak szerződést velem Ezen nem is lehet nagyon cso­dálkozni, ugyanis az Ón által irányított együttes nem teljesí­tette a célkitűzést: nem jutott ki a 2000-es sydneyi olimpiára és az Eb-részvételt sem harcol­ta ki. Nem szabad elfeledkezni arról, hogy a csapatépítés kezdeti fáz­isában tartottunk, a gárda teljes mértékben kicserélődött. Én úgy érzem, hogy volt egy folyamat, amibe beszállva javítottunk a sze­replésen, az általános megítélé­sen. Na és abban a sorozatban csak mi tudtuk legyőzni a szlová­kokat (Magyarország-Szlovákia 3:0 - szerk. megjegyzése), pedig olyan együttesekkel játszottunk egy csoportban, mint a rendívül jó utánpótlási bázissal rendel­kező Portugália és Románia. Egy­szerűen jól éreztem magam eb­ben a munkakörben. Ezután következett az ambició­zus Zalaegerszeg, amelynek ve­zetői Tornyi Barnabásban látták a zálogát annak, hogy a csapat végre európai szereplést bizto­sító helyezéséért fog küzdeni. Igaz, ami igaz, nem tartott sokáig a Zala megyei munkavállalásom. A célok annak rendje és módja szerint gyönyörűen fel lettek előttem vázolva, de amikor én el­mondtam kritikus megjegyzései­met, hiányolva a profi körülmé­nyeket, ezt a vezetők nem bírták elviselni és öt forduló után kirúg­tak, mint a macskát kilenckor. Sokáig nem is vállalt munkát, majd nyáron menet közben át­vette a bennmaradásért harco­ló Kispest irányítását. Öt éve mindig kiesőjelölt volt a kispesti csapat, ősszel is óriási gondban voltunk, hiszen az alap­szakasz utolsó fordulójáig har­coltunk az NB I-es tagság megőrzéséért. Nyáron elkezd­tünk egy munkát, aminek végül meg is lett az eredménye. A ráját­szásban pedig meccsről meccsre jobban ment a gárdának, talán túl jól is. Nem bírtam elviselni, hogy minden pénteken jött a tu­lajdonos, és ott akart nekem okoskodni, beleszólni a munkám­ba. Van ami belefér az edő mun­kakörébe, de az, hogy hetente többször is megkérdőjelezzék a vezetők a szakmai munkát, az már számomra elfogadhatatlan. Abszolút nem bántam meg, hogy a Kispesttel megszakadt a kap­csolatom. Egyfajta kapcsolat mégiscsak van, ugyanis bírósági eljárás lesz a dologból. Nem engedem, hogy valaki erköl­csi úton akarjon megsemmisíteni. A szakmai munkámba nem tud­tak belekötni, hiszen az eredmé­nyek magukért beszélnek. A tulaj­donos ennek ellenére is megmu­tatta, hogy mire képes és lapátra tett. Majd meglátjuk, hogy kinek volt igaza. Ön mennyire érzi hibásnak ma­gát a kialakult helyzetben? Akkor követtem el kapitális bak­lövést, amikor aláírtam a szerző­dést a Kispesttel. És nem gondolja, hogy az ön hevessége, vehemenciája az, ami miatt állandóan össze­tűzésbe kerül a mindenkori ve­zetőkkel? Dehogynem! De szóljon, ha egy edzőnek szégyellnie kell az egye­nességét. Az eredményhez szám­talan út vezet, én azt választom, hogy az embernek maradjon meg a gerincessége. Aki máshogy gon­dolja, az vessen magára. Összesen hány per van folya­matban Tornyi Barnabás és az NB I-es klubok között? Diósgyőrben tizenhétszer hirdet­tek ítéletet, mindannyiszor az én javamra, azonban ez idáig egy fil­lérem nem lett belőle. Ezek után hogy, illetve hol kép­zeli el edzői pályafutását? Nem tudom. Az edző soha nem választ, őt választják. Én nem ko­pogtatok senkinél. Úgyhogy majd szóljon, ha valamelyik leszálló ágban lévő szlovák csapatnak szüksége van egy edzőre. Tornyi Barnabás állomáshelyei időrendi sorrendben. A másod- osztályú Oroszlány edzőjeként vált országos hírű szakemberré, a Komárom megyei együttessel az NB I küszöbéig jutott, ahol az osztályozón a Szombathelyi Hal­adás ellen alulmaradtak, így nem sikerült feljutni az élvonalba. A legfelső osztályban az 1990/91- es idényben a Tatabánya meste­reként mutatkozott be, ahonnan másfél év után, szezon közben tá­volították el a kispadról. Még ugyanabban az idényben vette át a Diósgyőr gárdáját NB I-ben, majd a BKV Előre elleni osztályo­zón kettős győzelemmel marad bent csapata az első vonalban. A következő idényt Győrben a Rába ETO-nál kezdte, de a tavaszi rajt előtt felbontották a szerződését, mert az öltözőfolyosón megütött egy helyi újságírót. Ezután egy ideig az USA-ban dolgozott. Ha­zatérése után visszatért az időközben másodosztályba kie­sett Diósgyőrhöz. Az 1996/97-es NB Il-es idényben csapatával osz- tályozós helyen végzett, és a III Ker. TVE elleni összecsapásokból a miskolciak kerültek ki győzte­sen és feljutottak az élvonalba, melyben mint újonc a 11. helyen végeztek. A következő évben az őszi szezon végén a harmadik he­lyen állt a gárda, igazi fociőrület uralkodott az észak-magyaror­szági városban, átlagosan 15 ez­ren látogatták a DFC hazai mérkőzéseit, ám a klubvezetők mégis szerződést bontottak Tor- nyival. Fél éves szünet után a Za­laegerszeg vezetőedzője lett, de csak ideiglenesen, ugyanis az együttes gyengélkedése miatt már az ötödik forduló után felál­lították a kispadról. Ezt köveőten hosszú ideig nem vállalt munkát egészen tavaly nyárig, amikor Kispestre szerződött. NÉVJEGYKÁRTYA TORNYI BARNABÁS Született: 1953. ápilis 14., Gyula Edzői állomásai: Szekszárdi Dózsa, Debreceni Kinizsi (1987-88), Oroszlány (1988-90), Tatabánya (1990-91), Diósgyőr (1992 tavasz), Rába ETÓ (1992 ősz), USA (1994-96), Diósgyőr (1996-99 tavasz), ZTE (1999 ősz), Kispest (2000-2001 tavasz). Eredményei: 143 élvonalbeli mérkőzésen ült a kispadon. 1997-ben a Diósgyőrrel feljutott az NB I-be, az 1998-99-es bajnokság félidejé­ben a Diósgyőrrel a harmadik helyen állt. A komáromi Odor Éva női egyesben minden várakozást felülmúlt, egészen a legjobb harminckettő közé jutott az Oszakában rendezett asztalitenisz-világbajnokságon „Nagyon sajnálom, hogy a válogatott kiesett az élvonalból!” háromnegyed hétkor keltünk, dél­előtt fél tízkor pedig már a jugo- szlávok ellen a bennmaradás szempontjából sorsdöntő meccset játszottunk. Az hétórás időeltoló­dás miatt valamennyien végtelen fáradtak és bágyadtak voltunk, ennek ellenére nyerhettünk volna. Csak 3:2-re kaptunk ki. A vereség után tisztában voltunk azzal, hogy elúszott a hajó, búcsúznunk kell az I. kategóriától. Még két forduló hátra volt a cso­portküzdelmekből... Ez így igaz, de a legutóbbi vb- ezüstérmes tajvaniak, valamint az amerikaiak ellen nem sok esé­lyünk volt. Meglepően jól tartot­tuk magunkat az ázsiaiak ellen, nekem sikerült egy-egy szettet el­csípnem a favoritok ellen. Milyen volt a hangulat a csapat háza táján a kiesést követően? Csalódottak és dühösek voltunk, hiszen, ha pár nappal korábban ér­kezünk a vb színhelyére, akkor szinte biztos, hogy sikerül kihar­colnunk a bennmaradást. A 28. helynél azért többre képes ez az együttes. És mit szólt Vladimír Mihoéko edző? Ő is azon a véleményen volt, sok­kal korábban kellett volna útra kel­nünk. Kíváncsi vagyok, mit mon­danak majd az illetékesek, akik az utazásunkat szervezték. A csapatversenyben elszenve­dett vereségek ellenére remekel­tél az egyesben... Amint véget ért az amerikaiak el­leni meccsünk, én máris az egyes­re összpontosítottam. Kicsit tar­tottam a német Mayerhöffertől, mert nem szeretek védekező stílu­sú játékosok ellen pingpongozni. Meglepően magabiztosan jutot­tál a 2. fordulóba, hiszen még játszmát sem veszítettél. Mindjárt az elején letámadtam német ellenfelemet, szerencsére bejöttek a tenyereseim és a fo­nákjaim is, s ez megnyugtatott. Nagyon ment a játék a második szettben, amelyet 5-re nyertem meg. A harmadik játszma elején is elhúztam, s a vártnál jóval könnyebben nyertem. Következett a világranglista 38. helyén tanyázó tajvani Cseng Do Fej-ming. Nem tartot­tál tőle? Mivel én is a francia bajnokság­ban játszom, így számomra nem volt ismeretlen a Montpellier-ben asztaliteniszező ázsiai versenyző. Sorsdöntő volt, hogy a negyedik szettben 14:16-ról sikerült fordí­tanom. Az ötödikben már én irá­nyítottam, s váratlanul összerop­pant a favorit. Nem akárkivel kerültél szembe a nyolcaddöntőbe jutásért ví­vott mérkőzésen, mégpedig a világ legjobbjával, a kínai Vang Nannal. Végtelenül örülök, hogyjátszhat­ZSIGÁRDI LÁSZLÓ Odor Éva egyik szeme sír, a másik pedig nevet. Mégpedig azért, mert a szlovák női válogatott kiesett az él­vonalból az oszakai asztalitenisz-vi­lágbajnokságon, ő viszont - minden várakozást felülmúlva - női egyes­ben bejutott a legjobb 32 közé. Minek köszönhető, hogy a kö­vetkező vb-n a szlovák női válo­gatott „csak” a második vonal­ban szerepelhet? Nagyon egyszerű a válasz: az utol­só pillanatban érkeztünk Oszaká­ba, sokat kivett belőlünk a 22 órás repülőút. Délután ötkor landol­tunk Japánban, s másnap reggel A komáromi asztaliteniszezönő jól érzi magát a Lille melletti kisvárosban. (M. Nagy László felvételei) Odor Éva kétszer nyert az oszakai asztalitenisz-világbajnokság női egye­sében. tam a későbbi világbajnokkal, akitől sokat tanultam. Ugyan 3:0-ra kikaptam, de nem söpört le az asztalról: az első szettet 13- ra, a másodikat 15-re a harmadi­kat pedig 10-re veszítettem el. Elégedett vagy oszakai szereplé­seddel? Teljes mértékben, hiszen szá­momra ez volt minden idők legsi­keresebb világversenye. Nagyon sajnálom viszont, hogy a váloga­tott kiesett az élvonalból. Jövőre is Franciaországban foly­tatod? Igen! Csapatom, a Le Lannois a bajnokság középmezőnyében ta­nyázik, s nekem is megy a játék, mindössze kétszer szenvedtem vereséget az idei pontvadászat során. Jól érzem magam a Lille melletti kisvárosban, csak az a baj, hogy messze van Komárom­tól. Különben Franciaországban minden klub 2-3 idegenlégióst szerepeltet. Milyen gyakran jársz haza? Sajnos, csakkéthavonként... Mit szeretnél elérni a jövő évi, zágrábi Európa-bajnokságon? Legalább a nyolc közé kerülni, az­tán majd meglátjuk...

Next

/
Thumbnails
Contents