Új Szó, 2001. május (54. évfolyam, 100-124. szám)

2001-05-21 / 115. szám, hétfő

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2001. MÁJUS 21. KOMMENTÁR Játékszabálytalanságok JUHÁSZ LÁSZLÓ Bugár Béla sommázta a legfrappánsabban a pénteki trencsénteplici koalíciós tanácskozás eredménytelenségét: azt mondta, a kertjében értelmesebben is el tudta volna tölteni az időt. Érdemi döntés nél­kül végződött a hatórás tárgyalás, a koalíciós partnerek csak abban egyeztek meg, hogy majd megegyeznek a kormányátalakítás szük­ségességéről és módjáról. A kabinet kozmetikázásával már egy ki­csit elkéstek Dzurindáék, észre kellene már venni, hogy jövőre vá­lasztások lesznek Szlovákiában. Inkább a meglevő minisztereknek kellene tartaniuk magukat a kormányprogramhoz. Ha mégis lesznek minisztercserék, minél előbb tisztázni kellene, milyen szabályok alapján dől el, kinek kell mennie, és ki maradhat. Az egyik lehetőség, hogy valamennyi párt saját kormánytagja eddi­gi teljesítményét értékeli. Ebben az esetben a baloldal a legköny- nyebben Schmögnerovát áldozhatja fel, ami nem szülne jó vért. Az MKP változatlanul kiáll Csáky mellett, sőt Bugárék szerint nincs is szükség személycserékre. Dzurindának voltak elképzelései a kor­mány átalakításáról, amikor megkérdezték, valóban Csákyt és Magvasit akarja-e meneszteni, azzal hessegette el a kíváncsiskodó újságírók kérdéseit, hogy pénteken minden kiderül. Persze nem derült ki semmi, a kormányfő Trencsénteplicen nem jött elő a farbával. Tudja miért, hiszen az ő miniszterei is veszélyben lenné­nek, ha a másik változat szerint, mindenki mindenkit értékelne. Még Migaš volt a legőszintébb, amikor felvetette: a kabinetet kar­csúsítandó szüntessék meg a miniszterelnök-helyetteseket. Nem hi­szem, hogy szerencsés lenne most megnyitni a koalíciós szerző­dést, ahogy leginkább Pavol Hrušovský szeretné, ez a kormány vég­leges széteséséhez vezetne. A legokosabb az lenne, ha megvizsgál­nák, ki tartja magát a két és fél évvel ezelőtt vállalt kormányprog­ramhoz, ki dolgozik a suba alatt vagy nyíltan a koalíció ellen, és ki tartja be a játékszabályokat. Amelyeket előtte nem ártana tisztázni. Neopuritánok a mázsán TÓTH MIHÁLY Normális, hogy az ellenzék választástól választásig egyfolytában „fogást keres” a koalíción. Ott is visszaélést sejtet, ahol dühöng a törvénytisztelet. Másrészt hazai sajátosság, hogy itt és most olyan helyeken is felfedezhető saját zsebre gazdálkodás, ahol annak hagymázas álmainkban se lenne szabad előfordulnia. Kissé abnor­mális, de választások közeledtével megesik, hogy koalíciós pártok is botrányt robbantanak ki egymás rovására. Az viszont abnormá­lis, ha kormánypártban, saját pártbeliek lejáratására, korábbi számlák kiegyenlítésére robbantanak időzített bombát. Ez történt most - és nem először - a Demokratikus Baloldal Pártjában is. Ab­ban a pártban, amelynek a jelenlegi sanyarú viszonyok között el­méletileg tarolnia kellene. A gyakorlatban a parlamenti küszöböt ostromolja. Legyünk realisták, szögezzük le, e kudarcnak nem az az oka, hogy Szlovákiában a baloldali érdekű választók zöme is fel­ismerte azt, amit pl. a II. világháború utáni években Nyugat-Néme- tországban a kétkeziek zöme felismert: előbb meg kell teremteni a szociális szempontú elosztás anyagi hátterét. A mi lakosságunk semmit se ismert fel. A baloldali párt ráadásul kormánypozícióban is, ellenzékben is mindig mindent megtett azért, hogy politikai sú­lya úgy alakuljon, ahogy alakult. Ehhez jött még a múlt héten ki­robbant botrány. A gyújtózsinórt nem a hatalomba visszakészülő Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom, nem a párttól elbitangolt Fico, de még csak nem is az ideológiaüag ellenkező póluson tartóz­kodó Kereszténydemokrata Mozgalom valamelyik politikusa lob- bantotta lángra. A Peter Weiss körül tömörült baloldali vezetőkre a Migas-közeli fiatal titánok (elsősorban Braňo Ondruš) próbálják ráilleszteni a korrumpáltság disznófejét. Ne is kíséreljük meg ele­mezni, van-e igazságtartalma a vádnak. Rendes országban e kér­dést amúgy is rendőrség válaszolja meg. De mégis, miért jutott a baloldali párt történelmi mélypontra? Úgy tűnik, ebben az is köz­rejátszott, hogy nem nyúlt vissza a'baloldaliság gyökereihez, amelynek éltető ereje volt a puritánság. A párt potenciális választó­ja ezt ma is úgy igényli, mint a proli, mondjuk, 1929-ben. Értjük mi, hogy más korban élünk, így oda-oda suvasztjuk a „neo” átmi­nősítést a baloldal elé. Az e politikai irányzat értékeire építők azon­ban nehezen értik, a párt politikusai magatartásukban miért maj­molják a szlovák neojobboldali módit. Amelynek viselése senkinek se válik díszére, de a baloldalnak a legkevésbé. psi ' ■tiovAim »»•»»• >*m»P Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (59233401, fax: 59233338) Főszerkesztő: Szilvássy József (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Juhász László - politika (58238339), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Grendel Ágota - kultúra (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310), Tomi Vince - sport (58238340) Szerkesztőbizottság: Szigeti László - elnök -, Albert Sándor, Csáky József, Farkas Iván, Zachariáš István. Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26. Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 0949/6382806, Kassa: 095/6002225, Rimaszombat: 0866/5684214, Rozsnyó: 0942/7329857, Komárom: tel., fax: 0819/7704200, Nyitra: 087/6522543. Kiadja a Grand Press Rt. és a Petit Press Rt., Dostoievského rad 1,81109 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Žiačik - kereskedelmi osztály tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 59233401, fax: 59233338, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: 59233403 fax: 59233339 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051, 52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: B. Némcovej 32, 095/6709548, 6002210, fax: 095/6002229. Nyomja a GRAND PRESS, Bratislava. Terjeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Grand Press terjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: Versus Rt., ES-vývoz dače, Košická 1, 813 80 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 5/2 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. , A lapok eladott példányszámát ellenőrző ABC SR tagja, A az ellenőrzés eredménye a www.sme.sk honlapon található. o^aííuiítT»™ E-mail: redakcia@ujszo.com- Apa, én az érettségin buktam meg, te a kormányban. (Peter Gossányi rajza) TALLÓZÓ ELPAÍS A múlt vasárnapi olaszországi vá­lasztások győztese, Silvio Berlus­coni és az alvilág kapcsolatára vilá­gított rá a spanyol lap. Megírja, hogy Berlusconi és a maffia kapcso­latát több, megbánást tanúsító maf­fiózó egybehangzóan megerősítet­te, és ez kétségessé teszi Berlusconi védekezését, hogy pusztán kohol­mányról van szó. Mindenesetre a vallomások szerint a maffiacsalá­dok belső háborúja után Berlusconi a győztes és egyeduralomra jutó Corleone család tagjaival, név sze­rint Toto Rimával volt szoros barát­ságban (őt a Giovanni Falcone bíró elleni merénylet és más gyilkossá­gok miatt 1993-ban életfogytiglanra ítélték). Berlusconi szoros kapcso­latban volt egy Vittorio Mangano nevű maffiózóval is, és ezt egy 1997-ben tett vallomásában be is is­merte, bár hangsúlyozta, hogy kap­csolatuk egy lótenyésztő farm létre­hozásának tervére szorítkozott, amelyet azonban később elvetettek. Máig nem csitultak az érzelmi hullámok Agócs Béla tragédiája körül, sokan morális felelősökről beszélnek Halálával is perel, figyelmeztet Három hete vetett véget ön­kezével az életének. A har­minchét éves nádszegi peda­gógus tragédiájáról, lehetsé­ges motívumairól, elsősorban pedig e szörnyű tett vélt vagy tényleges morális felelőseiről máig sokan vitatkoznak indu­latosan. Ezt igazolják a szer­kesztőségünkbe küldött és a lapunkban megjelent olvasói levelek is. SZILVÁSSY JÓZSEF Agócs Bélának meg kellett halnia ahhoz, hogy pert nyerhessen. Hogy bebizonyítsa az igazát. Ne köntörfa- lazzunk, mondjuk ki végre őszintén, bármennyire kínos is, hogy a nád­szegi férfi őrült volt, s Uyen embe­rekből nem lehet mártírt, nemzeti hőst kreálni. Bátor, becsületes em­ber volt, ám azt azért ne hallgassuk el, hogy valamilyen vallási szektá­ban ügyködhetett. Talán ez lett a veszte, hiszen hány fanatikus vallási vezető küldött már értelmetlen ha­lálba ezreket szerte a világon? Az sincs kizárva, hogy végül az ott hal­lott téveszmék borították el az agyát. Néhány héttel ezelőtt még a pozsonyepeijesi kórust vezette. Tisztelték és szerették ott is, ám ő a legutóbbi batyubálon váratlanul fel­állt és lemondott a tisztségéről. - Megtaláltam végre a lelki nyugal­mam, és a továbbiakban semmiféle evilági dolgokkal nem kívánok fog­lalkozni - rebegte, általános döbbe­netét keltve. Tartsuk magunkat az ősi erkölcs­höz, vagyis halottakról vagy jót vagy semmit. Ne csámcsogjunk egy furcsa ember végzetén. Néhány nap alatt ilyen és ehhez hasonló vélemé­nyeket hallottam. S újra meg újra visszatértek az alapvető dilemmák: vajon kinek van joga morálisan ítél­kezni mások felett? És ki mondhatja el magáról, hogy minden lényeges tény és mozzanat ismeretében, mi több: elfoguladanul teszt ezt? Sok éjszakát végigbeszélgettünk, főleg a nádszegi lakása előtti pádon és a szerkesztőségekben. Bármilyen til­takozó rendezvényt szervezett, előt­te rendszerint felhívott és meghí­vott. Megkért arra is, hogy vezes­sem a nyilvános vitát, amelyet Bugár Bélával tervezett. Hónapok óta nem jelentkezett. Aztán... Több százan voltak, akik Agócs Bé­lához hasonlóan bátrak voltak és mertek nemet mondani Éva Slavkovskáék nacionalista paran­csainak. Nyilvánosan is, hiszen min­denfajta megfélemlítés, nyomás- gyakorlás, sőt olykor közvetíen fe­letteseik tiltása ellenére kiadták a kétnyelvű bizonyítványokat. Nem maradt el a megtorlás: egyeseket a személyi pótlék megvonásával, vi­szonylag enyhén büntettek, többek közöt Agócs Bélát is. Másokat vi­szont elmozdítottak a tisztségükből. Több százan voltak, akik Agócs Bélához ha­sonlóan bátrak voltak. Kisvártatva a Dzurinda-kabinet lé­pett a politikai porondra. És mind­annyian a meggyőződésüket tettek­ben is vállaló pedagógusok azonnali rehabilitációjára számítottunk. Ahol egységes - gerinces - volt a tantestület minden tagja, például Búcson, Bátorkeszin, a somorjai gimnáziumban és máshol, ott ez a szakmai és morális elégtétel arány­lag hamar és zökkenőmentesen zaj­lott le. Sajnos, nem mindenhol, és­pedig különböző személyeskedé­sek, olykor azonban legalábbis el­gondolkoztató észérvek miatt. Agócs Béla közben pert nyert, tudo­másom szerint anyagi kártérítést is megítéltek neki. Am ő nem elége­dett meg ennyivel. A nádszegi ma­gyar alapiskola igazgatónőjének a leváltását követelte, aki egynyelvű bizonyítványok kiosztására utasítot­ta kollégáit. S akinek a gyermeke szlovák tannyelvű iskolába járt. A tantestület többsége viszont jó szak­embernek tartotta az illetőt és kiállt mellette. A polgármester is hasonló­an vélekedett, főleg azért, mert fél­tette az iskola puszta létét. Ugyanis Agócs visszatértével a tantestület­ben szerinte is olyan elviselhetetlen légkör alakulhatott volna ki, amely már a szakmai munkát veszélyeztet­né. Mire Agócs ülősztrájkot szerve­zett Pozsonyban az oktatási minisz­tériumban, sajtótájékoztatókat tar­tott, az igazát követelve. Miközben nem tanított, tehát elmulasztotta munkahelyi kötelességeit. Ezért vé­gül elbocsátották. Milan Ftáčnik mi­niszter személyesen utasította az il­letékeseket a szövevényes ügy ki­vizsgálására, de jogellenes döntésre utaló tényt senld sem talált. Agócs ekkor már polgármester kívánt len­ni, azonban nagyon kevés nádszegi szavazott rá. - így van ez a magyar ugaron. Még Petőfit is fondorlato­sán kibuktatták az 1848-as júniusi szabadszállási képviselő-választá­son - kommentálta keserűen a tör­ténteket. Aztán feljelentette a pol­gármestert, majd Bugár Bélát. Az utóbbit azért, mert állítólag felbuj­totta őt az egynyelvű bizonyítvány elleni tiltakozásra. Valójában azért, mert nem értette, a magyar párt mi­ért nem intézi el, hogy igazgató le­hessen Nádszegen. Ekkor éjszaká­kon át vitatkoztunk. Vajon ki hiszi el, hogy Agócs Béla és sok ezren a párt felhívására és nem a saját szent meggyőződésük alapján léptek fel Slavkovskáék ellen? S -vajon jogál­lamban tehet-e többet bármilyen párt annál, hogy minden lehetséges alkotmányos eszközzel szorgalmaz­za az ügy megoldását? - ismételget­tem. Mindhiába. A nádszegi peda­gógus csak a fejét rázta. És vélt iga­zát hajtogatta. Nem volt hajlandó máshol tanítani, pedig több állást is felkínáltak neki. Es egyre irracioná- lisabb követelésekkel igyekezett fel­hívni önmagára a figyelemét. Mégis, bűnbakkeresés helyett inkább okulhat­nánk a történtekből. Menekültjogot kért Magyarorszá­gon, majd a strasbourgi emberjogi bírósághoz fordult panaszával. Az­tán bekövetkezett a tragédia. Értel­metlennek vélt halállal különösen nehéz megbékélni. Mégis, bűnbak- keresés helyett azonban inkább okulhatnánk a történtekből. És mostantól nem tartjuk csodabogár­nak, őrültnek azt, aki más, érzéke­nyebb, esetleg elvhűbb vagy kono­kabb, mint mi, kompromisszumok­ra és megalkuvásokra is hajlamos milliók. Agócs Béla talán a halálával eléri, hogy végre segítő kezet nyúj­tunk nekik és gesztusokkal, s ha le­het, tettekkel ismerjük el azt, hogy sok igazság van abban, amit hirdet­nek, s ahogy viselkednek. Nemzeti közösségünk szellemi és erkölcsi ereje lesz erősebb, ha így cselek­szünk. mmmm mssb OLVASÓI LEVÉL Egy elmaradt sztrájkról Az oktatási dolgozók szakszerveze­te sztrájkot hirdetett május 16-ára, mégpedig azért, hogy a kormány által aláírt Általános Egyezményt végre teljesítsék. A szakszervezet így szerette volna elérni a pedagó­gusok és iskolai alkalmazottak fize­tésének emelését és a közalkalma­zottakról szóló törvény elfogadá­sát. Szakszervezeti vezetőink nem győzték hangsúlyozni, most aztán megmutatjuk, nem hagyjuk ma­gunkat, keményen és erősen kiál­lunk érdekeink mellett. A sztrájkot mindenki támogatta. A pedagógu­sokhoz hasonlóan az egészségügy­ben dolgozók is hasonló követelé­sekkel léptek fel. Kormányunk megígérte, mindent megtesz, s má­jus elején dönt. A kabinet határoza­ta értelmében az új bértáblázatot a közalkalmazottakról szóló törvény tartalmazza majd. Még áprilisban úgy tudtuk, 2002. január elsején lép érvénybe, ám a kormány úgy döntött, a pedagógusok csát 2002. április 1-jén lépnek az új bérezési rendbe, igaz, némi kárpótlásként ez év szeptemberében kissé emelik a fizetésünket. Az orvosok jobban jártak, már júniustól vastagabb bo­rítékot vehetnek át, úgy látszik, a kormány tagjai, mivel már iskolá­ba nem járnak, a pedagógusokra már nem számítanak, de az orvo­sokra még igen, hisz betegek még lehetnek. A május 9-i kormány- döntés után izgatottan vártuk szakszervezetünk reagálását, hi­szen egyáltalán nem ezt követel­tük. Szomorú, hogy a szakszerve­zet elfogadta a kormánydöntést, és lefújta a sztrájkot, mert, úgymond, a szakszervezet legfőbb követelé­sére, a béremelésre a kormány igent mondott. El lehetne tűnődni, ez esetben a szakszervezet meny­nyire védte tagjai érdekét? Kiért is van a szakszervezet? Az 1989-es esztendő óta a Forradalmi Szak­szervezeti Mozgalomból professzi­onális szakszervezetek alakultak, minden tanácskozáson azt halljuk, a szakszervezet most már az lesz, aminek lennie kell, nem az lesz a fő célja, hogy évente két alkalom­mal autóbuszutakat szervezzen magyarországi és lengyelországi piacokra, hanem igenis előáll, hogy a tagság, esetünkben a peda­gógustársadalom érdekeit képvi­selje és védje. Nagyon úgy néz ki, a szakszervezet nem áll feladata ma­gaslatán. Részeredmények elérése után is a vezetőság győztesként mutatja be magát, és hangoztatja, ha mi nem lennénk, még ennyi sem lenne. Havi keresetünk 1%-át fizetjük be a szakszervezet kasszá­jába, ezért elvárnánk, hogy ne ve­gyenek minket palira. Joggal érez­hetjük, most a szakszervezet nem állt ki mellettünk, inkább a kor­mányt védte. A pedagógusok akár 18 300 koronát is kereshetnek az új tarifa szerint. Ez így igaz, de csak azok, akik 32 évet letanítottak és a legmagasabb fizetési osztály­ba tartoznak, ode pedig nagyon kevés alapiskola tanító kerül. A tényleges emelés a tervek szerint 19 és 33% közt mozog. De ez még csak tervezet, hisz a közalkalma­zottakról szóló törvényt még nem fogadták el, csak júniusban kerül második olvasatba a képviselők elé, bár ők biztosították a szakszer­vezetet, támogatni fogják e tör­vény mielőbbi elfogadását. A tör­vényt már régóta ígérik nekünk, az oktatási miniszter olyasmit is ígért, hogy a kormányzási ciklus végére a pedagógusok bére akár 100%- kal is emelkedhet. Kivártuk a má­just, most várhatjuk a júniust is, aztán jön a nyári vakáció, minden­ki megnyugszik, otthon leszünk, elfeledjük egy időre a sztrájkot, kormányígéreteket, az új tanév majd új problémákat hoz, honnan lesz kréta, honnan lesz segédesz­köz, a kormány tovább ígérget, a szakszervezet bólogat, a tanító meg tanít, hisz élni kell. Petiik Zoltán Nagyszelmenc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents