Új Szó, 2001. május (54. évfolyam, 100-124. szám)
2001-05-19 / 114. szám, szombat
ÚJ SZÓ 2001. MÁJUS 19. Szombati vendég Gergely Attila: „Támad egyféle üresség bennünk, de legalább lesz hely az új befogadására. Arra, hogy ismét a nulláról indulhassunk. Mert bármit lehet elölről kezdeni..." Nem akar túl sokat vállalni, szétforgácsolódni vagyok. Érzem, hogy mire gondolnak a nézők. Van, akit azonnal megfog a látvány, van, aki csodálkozik, van, aki döbbenten bámul. Hipnotikus helyzet. Bizsereg tőle az egész testem. A hátamon érzem a közönséget. Nincs szeparálódás. Nem válik ketté a színpad és a nézőtér. Valamilyen formában összeolvad a kettő. Együtt kezdünk utazni, és végig, az utolsó percig vezetjük a közönséget. Annyira erősek a képek, hogy nincs más választásunk. Utazzunk együtt, ha már úgy döntöttünk, hogy utazni akarunk. A Lakoma is a meztelen igazságot mutatja meg. De amíg a Tricks & Tracksben a darab elején fröccsen szét a sár a hófehér falon, itt az előadás végén, az asztalra loccsan, mintegy záróakkordként. Híres lakomákat idézünk meg a darabban. Hogy csak kettőt említsek: a platoni mellett Jézus és tanítványainak utolsó vacsorája is megelevenedik a színpadon. Felkapott téma ez manapság. Sok minden elmondható vele. A lakoma során csócsáljuk, cincáljuk, felfaljuk egymást. Lelkileg, érzelmileg turkálunk a másikban. Csattanóként a közönséget zabáljuk fel. Támad egyféle üresség bennünk, de legalább lesz hely az új befogadására. Arra, hogy ismét a nulláról indulhassunk. Ez a darab fő motivációja. Megmutatja, hogy bármit lehet elölről kezdeni. A zene, Francois Donato muzsikája mennyi impulzust ad a táncosnak? Rengeteget. Donato napjaink egyik legjelesebb francia zenev v Van, akit azonnal ** megfog a látvány, van, aki csodálkozik, van, aki döbbenten bámul. Hipnotikus . helyzet. \\ szerzője. A megbízást hónapokkal a darab megszületése előtt kapta Palitól. Úgy dolgozott, hogy közben egyszer sem látta a darabot. Még a próbákról sem látott videofelvételt. Pali telefonon tartotta vele a kapcsolatot. Elmondta neki, melyik jelenet miről szól, és milyen hosszú. Négy órával a bemutató előtt hallottuk először a zenét. Vannak persze más zenei betétek is a darabban. Elvis Presley, Vangelis, O sole mio. Donato zenéje elsőre egyikünket sem fogta meg. Mindenkinek furcsa volt. Később aztán egyre jobban átéreztük, mennyire passzol a darabhoz, ma pedig már azt kell, hogy mondjam: kifejező, gyönyörű zene. Huszonnégy évesen fel tudja mérni, ez idáig mennyit kapott Frenák Páltól? Ez az első társulat, ahol a testtudattal szembesültem. Azzal, hogy mire képes a testem, mi mindenre lehet használni, milyen csodálatos kifejezőeszköz. Ebben nagyon nehéz meghatározni egy pontot, hogy na, én most itt és itt tartok. Folyamatos fejlődést észlelek magamban. Vendégként táncol a Pesti Színház nagy sikerű produkciójában, A dzsungel könyvében is. Pali, persze, nem örül ennek. Gyakran figyelmeztet, hogy vigyázzak, el ne kopjak. Tudja, miről beszél. Ö is járt hasonló utakon. Itt az ember valóban szétfor- gácsolódhat, elemeire eshet. A dzsungel könyve azért jó, mert kihívást látok benne. Imre Zoltán koreografálta, remek munka. Megvárom, míg a darab kifutja magát, aztán végeztem. Lehet, hogy már az évad végén. Utána irány Franciaország. Kemény turné előtt állunk. Párizs és környéke több héten át. azzal telik, hogy megnézünk pár mozdulatsort. Pali fejében ilyenkor már összeállt a koncepció. Öt mondatban vázolja, miről szól a darab, aztán feíhívja a figyelmünket, hogy mi miért fontos számunkra. Jó szeme van. Mindent átlát. Mély tapasztalatokat szerzett sok-sok területen. Pontosan tudja, hol hibás a „rendszer”. Hogy a legtöbb ember öncélúan cselekszik, csak a maga hasznát keresve. Nagy segítség számára, számunkra, hogy hét éven keresztül jelbeszéddel kommunikált süketnéma szüleivel. Ott kezdődött nála a tánc. Minden előadásának több rétű jelentés- tartalma van. Mennyi ideig készül egy-egy Frenák-opus? Kemény egy hónap munkája. Minden nap tíztől kettőig próbálnak? Nem. Déltől este tízig. De ha kitalál valamit az ember, ami tiszta, amit szívesen átadna, akkor nincs gond, búja erővel. Összehasonlítható a Zöld és savanyú a Tricks & Tracksszel vagy a Lakomával? Igen is, nem is. Mind a három más, de mind a három ugyanarról szól más szemszögből. A keresés sziszifuszi küzdelméről. A nyugalmunk, a belső békénk, a társunk, önmagunk kereséséről. A Zöld és savanyúban három kórházi ágyon történik meg az egymásra találás, majd az elszakadás. De ott a magány, az elkeseredettség, a düh és a remény is. A Tricks & Tracks látványban és érzésekben egyformán erős. A világbeli pörgést próbálja meg feldolgozni, de sokkal merészebben, mint a Zöld és savanyú. A meztelenséggel? Nem csak. A nézők számára mindenesetre meghökkentő, amikor ruhátlanul jelenik meg a színpadon, és hosszú percekig táncol. Miképpen született meg a döntés, hogy jelmez helyett csupán festettjeleket visel a testén? Ez nálunk nem így zajlik. Páli elképzel valamit, lelki szemével világosan látja, a próbán vázolja, de instrukciókat csak akkor ad, ha elakadunk. Nagy mestere a táncnak. Mindig arra figyelmeztet bennünket, hogy önállóak legyünk. Amikor elkezdtük a Tricks & Tracks próbáit, még nem tudtuk, hogy a darab egy bizonyos pontján csupasz testtel fogunk táncolni. Aztán egy nap Pali azt mondta: „Tudod, milyen kemény lenne, ha itt meztelenül jelennél meg?!” Később úgy éreztem, könnyelműen mondtam ki az igent, majd azzal nyugtattam magam, hogy nem baj, legalább kipróbáltam, belekóstoltam, tudom, hogy milyen ez. És milyen? Elképesztően jó. Egyszerűen nem foglalkozom vele, hogy mezítelen Komáromi vendégszereplésre készül Frenák Pál magyar-francia táncegyüttese. Magyar, mert a társulat fele budapesti, francia, mert Frenák Pál hosszú évekig Franciaországban alkotott, s kinti táncosai azóta is követik őt. Gergely Attila a néptáncnak fordított hátat, amikor ezt a társulatot választotta. SZABÓ G. LÁSZLÓ Az elmúlt két és fél év alatt három darab született Frenák műhelyében. A Zöld és savanyú, a Tricks & Tracks, pár hónappal ezelőtt pedig a Lakoma. Gergely Attila mindegyikben maradandó élményt nyújt a nézőnek. A testbeszéd, a taglejtés, a süketnéma jelbeszéd sajátos keverékét mutatja be felső fokon, izmai, ízületei a legmagasabb technikai követelményeknek is képesek eleget tenni, gesztusait, még a legkisebbeket is, értelemmel, jelentéssel ruházza fel. A balettintézeti négy év alatt mivel volt a legtöbb gondja? A balettel és az intézettel. Néptáncszínházi tagozaton végeztem 1995-ben. A szüleimnek köszönhetem, hogy ezen a pályán kötöttem ki. Eleven, energiatöbblettel mozgó, rakoncátlan kölyök voltam. Szakácsnak készültem, de a szüleim látták a balettintézet felhívását, és biztattak, hogy „Próbáld meg te is, fiam!”. Az első év már-már elviselhetetlen volt számomra. Ki is akartak tenni. Dekoncentrált voltam. Bizonyos véleményét így is elmondta a „szökésemmel” kapcsolatosan. Hány évet töltött nála? Hármat. Ez is sok tanulsággal járt. Szakmailag és emberileg egyaránt. Megtanultam vagy kétszázféle népdalt, népszokást és természetesen rengeteg táncot. A legtöbb nehézséget furcsa mód a táncok jelentették. Másfélék az adottságaim. A szükségesnél vagy többet, vagy kevesebbet csináltam. A több az volt, hogy mindig többet mozdultam, hozzátettem, amit nem kellett volna. Ha aztán láttam az ellenállást, egyszerűen ellustultam, vagy elhitettem, hogy beteg vagyok. Amúgy színvonalas előadásokban vettem részt. A Ludas Matyiban, a Nagy- apáék táncában... Rengeteget táncoltam. De mindig csak „hazait”, népit. Egészen addig, míg nem találkoztam Bozsik Yvette-tel. Eljött ugyanis a Honvédba táncosokat keresni. Akkor készítette a Tavaszi áldozatot. Beült egy balettóránkra, és azt mondta: „Attila, én szívesen dolgoznék veled.” Én meg felsóhajtottam, hogy hála istennek, legalább történik velem valami. Elmentem megnézni az Egy faun délutánját, amelyet Yvette koreografált, és nagyon tetszett. Vonzott is a modern tánc, csak nem mertem konkrét lépéseket tenni. Többféle célt tűztem ki magam elé, de mindegyiket félelemmel. Akkor is, és ma is úgy gondolom, ha a vágy szívből jön, az valóra is válik. Először a Tavaszi áldozatban kaptam szerepet Yvette-nél, most pedig a János vitézben táncolok. Nem tudta, mibe ugrik? Úgy ment ki Amszterdamba, hogy lesz, ami lesz? Nem állítom, hogy nem képviselt egy művészi értékrendet az együttes, de aki e fölé akart kerekedni, akinek ez kevés volt, az magára vethetett. Engem nem kötött le sem ez a „vegyes puding”, sem az ottani élet. A táncosok nagy része azért szerződött az együtteshez, hogy öt év után megkapja a kettős állampolgárságot. Én erre sem vágytam. Ráadásul itthon hagytam a kedvesemet. De ahogy ez általában lenni szokott, mire hazajöttem, kihűlt a szerelmünk. „Hát én immár kit válasszak?” A Honvédba mentem, Novák Tatához. Nagyon örült nekem, bár a vv Két lehetőségem volt a balettintézet elvégzése után. Amszterdam vagy Budapest. Én az előbbit vá- . . lasztottam. V> dolgok egyszerűen nem érdekeltek. A balett sem. Azt tanultam a legnehezebben. A Honvéd Együttes munkája érdekelt. Számomra az volt a csúcs. Oda szerettem volna eljutni. Imádtam a repertoárjukat. Két lehetőségem volt a balettintézet elvégzése után. Amszterdam vagy Budapest. Én az előbbit választottam, mert az ottani néptáncegyüttesnek is Novák Ferenc volt a megalapítója. Rosz- szul döntöttem. Annak ellenére, hogy a kinti skála meglehetősen színes volt. Sok országból jöttek táncosok, még ausztrálok és oroszok is voltak az együttesben. De hát a neve is Holland Nemzetközi Néptáncegyüttes. Táncoltunk mi sok mindent. Még örmény és egyiptomi folklórt is. Én valahogy nem voltam fogékony ezekre a feladatokra. Akarat sem volt bennem. Szakmailag tehát nem is feleltem meg az ottani elvárásoknak. Négy hónap alatt jóformán mást se tanultam, csak önállóságot. Ha el kellett intéznem valamit, senkire sem számíthattam. Innen már nem lehetett hosszú az út Frenák Pálig. Amikor Pali úgy döntött, hogy visszatér Magyarországra, Yvette- et kereste meg, hogy ajánljon neki táncosokat. Yvette pedig engem és egy másik srácot ajánlott. Mi a híd a két stílus, Frenák és Bozsik világa között? Nehéz erre pontos választ adni. Amit Yvette képvisel, azt több, mint jó. Mintha az operettet próbálná új köntösbe öltöztetni. Pali túllép ezen. Az ő koreográfiája jobban igénybe veszi a testet. Yvette elért egy határt, amely mögé nem szívesen kukkant. Gyönyörűen kialakította a maga mozgásrendszerét, lerakta az alapokat, de ezen túl igazából nem vágyik. A keretein belül viszont nagyszerű. Pali merészebb. Mélyebbre megy. Olyan helyeken kutakodik, ahol sokan nem mernek. Gyávaságból, szeméremből, most teljesen mindegy. Válaszokat keres olyan kérdésekre, amelyeket mindannyian felteszünk, de csak magunkban. Hogyan születik meg nála egy konkrét mozdulatsor? Olyan keretet rajzol meg, amelyben szabadon táncolhatunk. Később rájövünk, a keret csupán illúzió volt. Az első próba mindig
