Új Szó, 2001. május (54. évfolyam, 100-124. szám)
2001-05-03 / 101. szám, csütörtök
Régióink ÚJ SZÓ 2001. MÁJUS 3. A zarándokok már szombaton este megérkeznek Kistapolcsányba, hogy az éjszakát a templom falai között imával, énekekkel, zsolozsmákkal töltsék Búcsújárás tájainkon tegnap és ma MOTESIKY ÁRPÁD minap egy eperjesi utazási iroda szórólapját találtam postaládámban, amely a májusi mariankai, mariatali, máriavölgyi búcsújárásra invitál. A Pozsonyhoz közeli, máriavölgyi búcsújáró helynek a legendája szerint egy erdőben fohászkodó vak koldus még 1330- ban hangot hallott, amely arra hívta fel figyelmét, hogy a közeli pataknál van egy csodatevő kép, és ha majd a patak vizében a koldus megmossa szemét visszatér a látása. A koldus talált egy Mária-szobrot is, amelyet megtisztított és egy oszlopra állított. A történetnek híre ment, aztán odajártak az emberek, a Szűzanya szobrához imádkozni, ahol sok-sok csoda és gyógyulás történt. A tények viszont arról beszélnek, hogy Nagy Lajos királyunk 1377-ben Máriavölgyben megengedte a Pálosok letelepedését, ahol aztán a szerzetesek hamar templomot építettek, amelyet 1380-ban szenteltek a Szűzanya tiszteletére. A szobrot, mármint Szűz Mária szobrát maga a király helyezte el a templom oltárán e szavak kíséretében: O clemens, o pia, o dulcis Virgo Maria. Onnantól kezdve aztán Máriatál keresett búcsúhely lett.,.. Szlovákiában 33 búcsújáró helyet tartottak számon az ötvenes évek legelején, ezekből kettő kivételével mind-mind Szűz Mária ünnepével kapcsolatos. A legrégibb búcsújáró helyek közé tartozik Garamszent- benedek, Lőcse, Máriavölgy, Ga- boltó, Szepescsütörtök és Óhegy. A később, a 17.-18. században kialakult búcsújáró helyek közt Szenta- ntalt, Eperjest, Máriatölgyest, Nyi- trát, Sasvárt (Štastínt), Nagytapol- csányt és Kistapolcsányt tartjuk számon. A 19. század végén, illetve a 20. században népszerű búcsúhelyeink Kékkőn, Bertóton, Csércsen, Homonnán, Pozbán és Tilden alakultak... Ámde ki ne emlékezne gyermekkorunk, szülőfalunk régi búcsúira, amikor a nagy esemény - nekünk világra szóló -, előtt egy-két héttel a „búcsú”, „hódi” lázában égett a falu népe. Jöttek a mutatványosok, bábjátékosok, ringlispiresek, hajóhintások, lövöldések, a manapság „szórakoztató iparnak” nevezett intézmények. Nagyanyáink, anyáink pedig szorgosan készültek, tömték a kacsát-libát, az ólban - a népesebb családoknál -, hízó röfögött és néhány kapirgáló csirke sorsa is megpecsételődött a búcsújárás idején. Apáink, nagyapánk pedig a legjobb boraikat kezelték, készítették a vendégek számára, hogy ne legyen panasz a szomszédos falvakból érkező rozarándokok is látogatják, a legtöbb alkalommal György Ferenc, nagycétényi esperesatya celebrálta a magyar szentmisét... A felvidéki magyarok számára újkori zarándokhely lett Bécs, a híres császári város, most már úgy kell mondanunk, hogy a huszadik század végén, a kilencvenes évek elején, a kommunizmus bukása után, amikor a határok átjárhatóbbá váltak, egy bécsi magyar pap, Hegyi György atya gondolt egy nagyot, és megszervezte a bécsi Szent István ünnepet. Lényegében a Szent István ünnepnapnak régi bécsi hagyományai vannak, csupán a felújítása váratott magára. A bécsi magyarok mindig számontartot- ták és megünnepelték ezt a napot, s csak a második világégés után szakadt meg eme emberi szíveket melengető hagyomány. Az ünnepség, a bécsi zarándoknap úgy kezdődött, hogy a Német Lovagtemplom, illetve rendház udvarán gyülekeznek a népviseletbe öltözött zarándokok, ahonnan aztán a bécsi Szent István dóm harangjainak hívó szavára megindul a zarándokok menete, precessziója. Minden csoport viszi falujának, vidékének szimbólumait, és népviseletbe öltözve hirdetik, hogy él egy nép Szlovákia déli részein, Pozsonytól Ágcsernyőig, amely nem vesztette el hitét., vallását, őseink szokásait, nyelvét és magyarságát, méltó a teljesjogú elismerésre, s megbecsülésre. Az ünnepi szentmise után a Dóm téren kezdődik a délutáni gálaműsor, a népművészeti csoportok fellépése, bemutatója, amelyet a bécsi közönség már vár. Node, a turisták, a bécsi kirándulók, messziföldről érkezők sem kímélik a filmanyagot, kattognak a fényképezőgépek és peregnek a kamerák. A bécsi zarándoknapról elmondhatjuk, hogy szép hagyományként vonul be remélhetőleg tartós marad a búcsújáró helyek történetébe... Még valamit, amit sokan nem is tudatosítunk, de mégis zarándoknap; akár búcsújárásnak is nevezhetjük a komáromi imanapot. Hiszen tizedik alkalommal gyülekeznek a katolikus hívők és zarándokolnak Komáromba, hogy felemeljék szavukat, imával és tiszta lélekkel fohászkodjanak magyar egyházi vezetőért, magyar püspökért. Azt nehéz lenne megjósolni, hogy miként dől el a magyar püspök, magyar püspöki hivatal sorsa? Egyelőre semmi kedvező jelet sem tapasztalhatunk, hogy a magyar hívők óhaja valóra váljon. Ámde, ha mégis rendeződnének a dolgok és a magyar püspök kérdése megoldódik, a komáromi imanap maradjon hagyomány, a lelkileg megtisztulni óhajtó zarándokok gyülekező helye. konok és barátok részéről. Komák, sógorok, keresztfiak és keresztlányok, jövendő menyasszonyok s vőlegények érkeztek, hogy a szentmise és a kiadós ebéd után szétnézzenek az árusok sátrai között, megálljának a körhinták és lövöldék mellett, ahol a hangszórókból Csík János hangja áradt, búgó hangon énekelte a János vitéz dalait, meg a pitypalattyoló fürjecskéről szóló nótát. Mondom a nagyon távolban megtelepedett családtagnak is, legalább búcsú napján illett meglátogatnia szüleit és testvéreit... Nyilvánvaló, hogy a nagyobb környéket, sőt egész országot megmozgató búcsújáróhelyek is lázban tartották az embereket. Nekünk a Zoboralján a nyitrai „Nagyboldogasszony” napja és az érsekújvári „Porcinkula” jelentette a nagy eseményt. Gyermekfővel sosem gondoltam arra, hogy mihez kötődik a búcsú napja, illetve mi az „alapító csodája” a kegyhelynek, ahová fohászkodni jának az emberek, hogy lélekben megtisztuljanak, esetleg testi hibáiktól, betegségüktől megszabaduljanak. Pedig minden búcsújáró helynek megvan a maga története... A kistapolcsánnyi búcsút Skapul- lárés Boldogasszony tiszteletére tartják, általában június első fertályában. Érdekes, hogy az 1784- ben épült kistapolcsányi templom védőszentjének csak az egyik mellékoltáron jutott hely. Köztudott, hogy másutt a búcsú napjával ösz- szefiiggő védőszent képe a főoltáron van. A kistapolcsányi búcsújárás gyökereit nagyon mélyen kell keresnünk, a török időkbe nyúlik vissza: a bécsi csata (1683. szeptember 12.), a törökkel szembeni helytállás tisztelerére rendezték meg először 1686-ban. Az idén tehát a búcsú háromszáztizenötödik évfordulóját ünnepük, ami lényegében nemcsak a ldstapolcsányiak ünnepe. A búcsújáró helyet elsősorban a Zsitva völgye lakói tartják magukénak, de érkeznek Kistapolcsányba búcsújárók Érsekújvártól egészen Zólyomig és Nagytapolcsány, valamint Privi- gye vidékét is vonzza szép helyen fekvő Kistapolcsány. A kistapolcsányi ünnepnap évszázadok óta búcsújáró hely Zoboral- ja magyarságának is. A zarándokok már szombaton este megérkeznek Kistapolcsányba, hogy az éjszakát a templom falai között imával, énekekkel, zsolozsmákkal töltsék. Másnap, azaz vasárnap a magyar zarándokok részére a szlovák miliőben is anyanyelvükön, magyarul celebrálnak szentmisét, megtudtuk, hogy régente az egykoron gímesi plébános, Danczi Lajos tisztelendő atya volt a magyar misézőpap. Az utóbbi években A leggyakoribb látomások Szűz Máriához, a Boldogasszonyhoz kapcsolódnak. Általában a látomással kapcsolatos híreket, történeteket alaposan meg szokták vizsgálni, mert a hittel vissza is lehet élni. Nem egy hívő, vagy hiszékeny ember esett már áldozatul egy-egy ügyeskedőnek, szellemidézőnek és látnoknak. A magyar irodalomban Mikszáth Kálmán állított örök emléket az emberi gyarlóságnak, a hiszékenységnek a Szent Péter esernyője című, romantikus gyönyörű, szívhez szóló művében... Említettem a tildi búcsújáró helyet, amely természetesen nem vált annyira híressé, mint más, nagyobb települések búcsújáró helyei. Tild Verebélyhez közel, a Léva felé vezető út mentén fekszik. Nos, ott történt, hogy a huszas évek elején Mónika nevű, pásztorkodó kislány egy öreg vadkörtefánál látta meg Szűz Mária alakját. Zsitvaújfalun is történt látomás, ami szintén kezdett feledőbe menni, különösen a háború utáni években. Node, az újfalusiak nem hagyták annyiba a dolgot, a forrásnál, a kutacskánál modern búcsújáróhelyet építettek ki. Nem hiányoznak a kálvária stációi és a szentmiséhez szolgáló tábori oltár sem. A búcsújáró helyet magyar A kistapolcsányi búcsúban Vladimír Filo püspökatya szolgáltatja a magyar szentmisét és szól a zarándokokhoz... A fentiekben említettük, hogy a máriavölgyi búcsújáró hely alapító csodája a „hang” volt, majd a vak koldus gyógyulása, látásának visz- szatérése. Máshol úgy keletkeztek búcsújáró helyek, hogy látomás történt: forrásnál, pataknál, domboldalon, magányos öreg fánál, ahová aztán kápolnát, vagy templomot épített a szorgos nép. Szerényebb helyeken csak szakrális kép, vagy szobor került a látomás helyére. A látomás pásztoremberekkel, magányos, szent életű leányzókkal és asszonyokkal esett meg. Felvidékiek Bécsben István királyunk ereklyéje (A szerző felvételei) RllG JÓI NTK Í 3 a A mellékletet szerkesztette: Fábián Éva Levélcím: Régióink, Grand Press Rt., Prievozská 14/A, P.O. BOX 49, 824 88 Bratislava, tel.: 07/58238310
