Új Szó, 2001. május (54. évfolyam, 100-124. szám)

2001-05-19 / 114. szám, szombat

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2001. MÁJUS 19. KOMMENTÁR Kontár aknászok BARAK LÁSZLÓ Már Mečiarék 1998-as választási fiaskóját követően világos volt, hogy a féktelen vircsaftot felváltó jelenlegi kormánykoalíció szá­mára egyáltalán nem lesz habostorta az országiás maga. Egy po­litikai és gazdasági aknamező felszámolásához ugyanis nem elég a szándék, az elhivatottság, hanem szakértelem, a legmagasabb szintekig összeszokott csapat és nem utolsósorban higgadt koc­kázatvállalás szükséges. Fölösleges e helyütt ragozni, mi nem si­került Dzurinda kicsinyesen széthúzó kormányának az elmúlt három év során, hiszen a törvényszerűen amúgy is mindig elége­detlen nép lépten-nyomon erről beszél. Persze a nép, ha nem fe­nyegeti a diktatúra béklyója, általában nyíltan nem kormánypár­ti. Már miért lenne az? Részéről tehát a legkevésbé számíthat vé­delemre a mindenkori hatalom. Az államnak, a kormánynak mindig önmagát kell megvédenie. Elsősorban kellő koncepció­val, másrészt tudatos cselekvéssel. Az időszerű példa kedvéért mondjuk azzal, hogy rendet teremt az egészségügyi biztosítók és a gyógyszertárak gazdasági káoszában. Mert hogy egyik napról a másikra nem lehet megduplázni a melós fizetését, az egyér­telmű. Viszont hogy három év ne legyen elegendő a rendterem­tésre, részben az egészségbiztosítók miatt ötmilliárdos tartozást felhalmozott patikák háza táján, az enyhén szólva is politikai ön- gyilkosság egy egyéb objektív okok miatt is nehéz helyzetben lévő kormányzat számára. Aztán törvényszerű, hogy bekeményí­tenek az érintettek. Egyelőre hétfőtől a gyógyszertárosok, azzal, hogy bezárják patikáikat, vagyis sztrájkolni fognak, aztán meg jön maga a nép, hiszen közvetlenül a bőrén érzi, hogy azok, akiktől annak idején a megváltást várta, nem úgy dolgoznak, amint kell. Végül hiábavaló lesz mindenféle „kormánysakk”, akár kalapból is húzhatják majd az új minisztereket a koalíció­ban. Egy év múlva könnyen megtörténhet, hogy mečiarok, ficók, ruskók és egyéb politikai pityipalkók sétálnak vissza a nyakunk­ra. Hiszen az annak idején általuk lerakott „taposóaknák” már addigra mind felrobbannak a kontár aknaszedők talpa alatt... A szerző a Csallóköz - Žitný ostrov megyei hetilap felelős ki­adója JEGYZET Nagybetűs semmi MOLNÁR IVÁN Félelem. Bizonytalanság. Vég­telennek tűnő, álmatlan éjsza­kák. Magolás, tanulás és újabb tanulás. Könnyeken átszűrődő betűtenger. Rohanó hónapok, hetek, napok, órák. Futkosás a tanárok után. Kérvények és igazolások. Diplomamunka megvédése. Csend. Szívünk hangos dobogása az egyetemi záróvizsga előtt. Szigorú taná­ri tekintetek. Öt évnyi szenve­dés, szorgalmas tanulás, sike­rek és kudarcok egyetlen pilla­natba sűrítve. Zsákbamacska. Több száz oldalnyi tananyag felmérése négy kérdésben. A Kérdések. Sóhaj. A tudás biz­tonsága. Mosolygó tanárok. Gratuláció. Jeles felelet. Fel- szabadultság. Öröm. Tervek. Álmok. Világmegváltás... Munkakeresés. Pályázatok. Meghallgatás egy utazási iro­dában. A tulajdonos szigorú tekintete. Aranylánca. Fakó pólója. Tornacipője. Nyelvtu­dás? Három világnyelv. Vég­zettség? Egyetemi. Házas? Le­szek! Gyereke van? Nincs. Gyakorlata van? Nincs. Sajná­lom. Kérem a következőt! Új­sághirdetések. Fiatal lányokat keresünk Spanyolországba. Csak előtáncolás. Havi 20 ezer. Nyelvtudás szükségtelen. Fia­tal, törekvő munkatársakat ke­resünk most induló cégünkbe. Gyakorlat szükségtelen. Havi 30 ezer. Száz próbálkozás. Száz kudarc. Hosszan kígyózó sor a munka­ügyi hivatalban. Káromkodás. Tolakodás. Izzadtságszag. Ko­mor hivatalnok. Tőmondatok. Kihallgatás. Életkora? Neme? Nemzetisége? Végzettsége? Dolgozott már? Munkanélküli segély!? Elutasítás. Nem jogo­sult! Hosszan kígyózó sor a já­rási hivatál szociális osztályán. Káromkodás. Tolakodás... Ki­hallgatás. Megalázkodás. A hi­vatalnok kaján vigyora. Havi ezerhét. Öt évnyi tanulás gyü­mölcse. A nagybetűs élet első pofonja. Az első igazi sírás. A kirekesztettség érzése. Hiába­valóság. Végtelennek tűnő, ál­matlan éjszakák. Bizonytalan­ság. Félelem... Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (59233401, fax: 59233338) Főszerkesztő: Szilvássy József (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Juhász László - politika (58238339), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Grendel Ágota - kultúra (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310), Tomi Vince - sport (58238340) Szerkesztőbizottság: Szigeti László - elnök -, Albert Sándor, Csáky József, Farkas Iván, Zachariáš István. Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 0949/6382806, Kassa: 095/6002225, Rimaszombat: 0866/5684214, Rozsnyó: 0942/7329857, Komárom: tel., fax: 0819/7704200, Nyitra: 087/6522543. Kiadja a Grand Press Rt. és a Petit Press Rt., Dostoievského rad 1,811 09 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Žiačik - kereskedelmi osztály tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 59233401, fax: 59233338, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: 59233403 fax: 59233339 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051, 52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: B. Némcovej 32, 095/6709548, 6002210, fax: 095/6002229. Nyomja a GRAND PRESS, Bratislava. Terjeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Grand Press terjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: Versus Rt., ES-vývoz dače, Košická 1,813 80 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 5/2 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem órzünk meg és nem küldünk vissza. JpL A lapok eladott példányszámát ellenőrző ABC SR tagja, . az ellenőrzés eredménye a www.sme.sk honlapon található, of cir< unt am E-mail: redakcia@ujszo.com TALLÓZÓ PRAVDA A kormányhivatal vezetőjével közöl beszélgetést a lap. Tibor Tóth hang­súlyozta, a nyilvánosság nem tud arról, hogy az uniós támogatások útjának ellenőrzését a pénzügymi­nisztérium mellett működő alap végzi. A kormányhivatal ezeket a pénzeket sosem kezelte. NOVÝČAS A bécsi „száműzetésben” élő Karol Martinkát kereste fel a napilap. A volt pöstyéni fürdőtulajdonos ab­ban bízik, hogy ügye a jelenlegi kor­mány megbízatási ideje végéig lezá­rul. Mivel a részvények átadására annak idején kényszerítették, a vá­lasztások után visszakaphatja a pös­tyéni fürdőt. Martinka fia már jól ér­zi magát, feleségét viszont elmegyó­gyászati klinikán kezelik. Ismeretes, Vladimír Mečiar volt kormányfő ta­nácsadója, Blažena Martinková összeszurkálta saját gyermekét. HÉTVÉG(R)E . Heti mese csak felnőtteknek Kezdetben minden rendben volt. Miután Pavol Hamžíkot sikeresen térdre kényszerítet­ték, Pittner pedig maga nyom­ta víz alá magát a szenzációs kijelentései és a nyomozások eredményei közti jelentős kü­lönbséggel, Dzurinda kor­mányfő nyugodtan jelenthet­te be a kormányalakítást. JARÁBIK BALÁZS Könnyen, egyszerűen, mint a mesé­ben, meg a munka hatékonyságá­nak növelése érdekében, hangzott a hivatalos. A kormánykoalíció párt- muftijai pedig bólogattak, mintha Hamžík lett volna a szokásosnál is savanyúbb. Érthető. Nem maradt sokáig magára. Dzurinda kormány­fő ugyanis megszívlelte az „evés közben jön meg az étvágy” mondás bölcsességét, és cselekedett. Nem tetszett neki a KDH választása. Gon­dolta, itt van Ivan Šimko, maga is régi motoros a KDH-ban. Igaz, most már az SDKÚ-t erősíti, de sebaj. A gond akkor kezdődött, amikor a KDH nem így gondolta. Dzurinda a köztársasági elnökhöz fordult, aki már régen várta, hogy keresztbe te­gyen a kormányfőnek. Az egyre in­kább sekélyes politikai közhelyek rabjává váló kormányfő helyzete ez­zel még inkább bonyolultabbá vált. Kibogozásához azonban aligha egy parlamenti bizalmi szavazás lenne a megfelelő módszer. A héten az SDL is elindult a stabüi- záció felé. Mivel maguktól nem vol­tak hajlandók távozni, valahonnan előkerült egy korrupciógyanús szerződés, amely egy füst alatt kor­mozza be Schmögnerovát és Peter Weisst, méghozzá alaposan. Min­dehhez Braňo Ondruš erősen gond­terhelt, a korrupció gyanúját az SDL fennállása óta először elismerő (sic!) nyilatkozata. Ha nem két hét­tel lennénk túl a Tóth-ügyön, akkor is túl szép lenne Mr. jóképű ilyen megnyüatkozása. Az SDL-hez közel álló források a Migaš emberének számító Braňo Ondruš pártelnöksé­gét magabiztosan jósolják, ezért sokkal valószínűbb, hogy a baloldal egyszer és mindenkorra tisztázni szeretné saját sorait. Módszerük önmagukért beszél. Közben azért sikerült újabb négy fejezetet befejezni Brüsszelben a szlovák tárgyalódelegációnak. A valóban komoly siker az eddigi szkeptikus szakértői körökben is elismerést váltott ki. Ám hiába az összesen 16 lezárt EU-integrációs fejezet, vagy a múlt heti NATO- konferencia dicsőséges és dicsére­tes vendégserege. Hiába a sok di­cséret és biztatás, a régi üzenet nem változott. Szlovákia politikai stabilitását a következő választá­sok eredményének kell bizonyíta­nia. Egy esetleges előrehozott vá­lasztást alighanem senki sem érté­kelne pozitívan. Ebben az esetben európai integráció, NATO stb. mind marad egy szépen hangzó, de meg nem valósuló mese része. Szlovákia pedig nem egy mesével lesz gazdagabb, hanem egy álom­mal szegényebb. Nem először szembesülünk azzal, hogy hol az orvosok, hol a gyógyszerészek szúrnak ki a rászorulóval Már megint túszok vagyunk PÉTERFI SZONYA Ha igaz, hétfőn országszerte zárva maradnak a patikák. Illetve, nehogy valami visszafordíthatatlan történ­hessen, régiónként egy-egy gyógy­szertár ügyeletet tart majd. Alig akad valaki, aki ne sejtené, mi van a döntés mögött, hiszen az okok nem újkeletűek, és közismertek is: az egészségbiztosítók egyre nagyobb időeltolódással térítik számláikat, a múltban felhalmozódott adósságok rendezése szintén késüt. (Például a megszüntetett Perspektíva egész­ségbiztosítóé.) És mert a patikusok nem jutnak időben pénzükhöz, ho­lott a gyógyszereket kiadják, eladó- sódnak a gyógyszergyártók felé. Akik türelme szintén véges. Csoda, hogy a gyógyszerláncolatban érin­tettek nem képesek és már nem is hajlandóak hitelezni az államnak? A patikusok nem először választják a tiltakozás eme módját, holott tud­niuk kell(ene), hogy ezzel a kétség- beesett lépéssel feltehetőleg nem sokra mennek. De mert szándéku­kat nem tartották titokban, várha­tó, hogy hétfőig jelentősen megnő a forgalom mind az orvosoknál, mind a gyógyszertárakban. Az or­vosságra szorulók ugyanis bespáj­zolnak. Úgy mint eddig műiden esetben, amikor várható volt, hogy vagy a patikusok, vagy a forgalma­zók, vagy a gyártók bekeményíte­nek. A baj csupán az, hogy ezzel csak a kiadások növeléséhez járul­nak hozzá. Nem titok ugyanis, hogy tavaly a kategorizáció hírére a gyógyszerkassza 1 müliárd koroná­val lett szegényebb! Mert a betegek érthetően tartalékokat halmoztak fel, ám (érthetetlenül) a következő hónapokban nem csökkent a gyógyszerek iránti kereslet. Kár tagadni, a gyógyszer kiváló árucikk, mondhatnánk, biznisz, ugyanis évi 15-16 milliárd koronán osztoznak az érdekeltek. Nemcsak a gyógyszergyártók, a forgalma­zók, de a patikusok is. Már hallom a tiltakozást, hogy a gyógyszerész a láncolat legszegényebbike, s micso­da óriási küzdelem kell a patika fenntartásáért. Részigazság ez csu­pán, mert ha ez valóban így lenne, nem nyílnának sorra újabb gyógy­szertárak. (Bár időnként felröppen­nek olyan hírek is, hogy Szlovákiá­ban már csődbe ment vagy 50-60 patika, a gyógyszerészek kamarája sem tartja valószínűnek!) Számom­ra az sem egyértelmű: ha annyira pénztelenek, miként lehetséges, hogy az ellehetetlenített patikatu­lajdonosokat eddig a szükség nem kényszerítette arra, hogy anyagiak hiányában felmondjanak alkalma­zottaiknak, s egyedül szolgálják ki a betérőket, esetleg módosítsák a nyitvatartás idejét?! Ettől függetle­nül az államnak rendeznie kellene a gyógyszerészek jogos követelése­it, hiszen nem ők okozták ezt a helyzetet. Úgy, mint (nem is olyan régen) a bankok esetében. Azért, hogy ne lehessünk túszok a fehér­köpenyesek kezében. Szlovákia polgárainak vásárlóereje kétszer-háromszor alacsonyabb, mint a nyugat-európai országokban A magas adók megcsapolják a fizetésünket SIDÓ H: ZOLTÁN Az egészségügyben és az oktatás­ban beharangozott - ám nem ele­gendő mértékű - béremelés ismét felvetette a kérdést, vajon mekkora a ,jó”, avagy „méltányos” fizetés. Tavaly Szlovákiában 11 430 korona volt az átlagfizetés, ami messze el­marad a cseh, a lengyel és a magyar átlagbértől. Ráadásul még az ala­csonynak számító 11 430 korona is csak annak köszönhető, hogy Po­zsonyban és közvetlen vonzáskörze­tében magasan az országos átlag feletti szinten honorálják a munka­erőt. 2000 harmadüt negyedévében például a Pozsonyi kerületben 15 326 korona volt az átlagfizetés, ettől nem kevesebb mint 4000 koro­nával marad el a második helyen ál­ló Kassai kerület (11 438 korona), a Nagyszombati kerületben 11 205, a Nyitrai kerületben 10 280, a Besz­tercebányai kerületben pedig 10 460 korona volt e mutató. Az imént ismertetett bérszint ered­ményeként Szlovákia az ún. köz­epes fizetésű országok kategóriá­jába tartozik. A nemzetközi szer­vezetek ilyen finoman nevezték el azokat az államokat, amelyek mé­lyen elmaradnak ugyan a fejlett Nyugattól, azonban jobban teljesí­tenek a legszegényebb régióknál. Velünk együtt ide tartoznak a leg­fejlettebb volt szocialista orszá­gok, Latin-Amerika legsikeresebb államai és Délkelet-Ázsia. Rendkí­vül fontos mutató, hogy az adott fizetésért mit engedhetünk meg magunknak, szaknyelven szólva, milyen a vásárlóerő-paritás. Közis­mert tény, hogy például 100 dol­lárból sokkal többre futja egy sze­gény országban, mint egy gazdag­ban. Az árkülönbség a lakásfenn­tartással kapcsolatos kiadások, az élelmiszer és az alapvető szükség­leti cikkek terén a legszembe­ötlőbb. Ezért nem igazán szeren­csés, ha a szlovák átlagbéreket az ötször-nyolcszor magasabb nyuga­ti fizetésekkel vetjük egybe. Tár- gyilagosabb képet nyújt a vásárló­erő összehasonlítása, e téren „csu­pán” kétszeres-háromszoros az el­maradásunk. Szlovákiában nem a bérezés terén mutatkozó egyre nagyobb különb­ségek jelentik az igazi problémát, hanem az adók és elvonások ag­gasztóan magas szintje. Napjaink­ban a munkavállaló a munkaadó ál­tal kifizetett teljes bértömeg valami­vel több mint felét kapja meg. A ma­gas adósávok miatt az adószabad­ság napja, vagyis amikortól már nem az államra, hanem magunkra dolgozunk, egyre inkább kitolódik - jelenleg az adószabadság napja már átcsúszott júniusba. Ebből logiku­san következik, hogy ha gyökeresen könnyítenének a közterheken, ak­kor Ids híján megkettőződnének a szlovákiai átlagbérek. A pénzügy­minisztérium viszont úgy vélekedik, hogy ha mérsékelnék az elvonáso­kat, akkor összeomlana a szociális ellátórendszer, akadozna a nyugdíj- folyósítás. Ebbe akkor sem egyezné­nek bele a polgárok, hogy tudják: a szociális ellátás, az oktatásügy és az egészségügy működése a magas adók ellenére akadozva működik. Úgy látszik, az elégedetlenkedők és egyben a belenyugvók országa va­gyunk; egyrészt berzenkedünk az alacsony átiagbérek miatt, másrészt görcsösen ragaszkodunk a meglévő, ám csökkenő szociális biztonsá­gunkhoz.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents