Új Szó, 2001. május (54. évfolyam, 100-124. szám)

2001-05-14 / 109. szám, hétfő

Sportvilág

ÚJ SZÓ 2001. MÁJUS 14.

Nagymagyaron az ötvenes évektől tekéznek versenyszerűen, az utóbbi időben azonban csak a nők szereznek babérokat a felső-csallóközi nagyközségnek

Bronzérmes családanyák bábutaroló szórakozása

A bajnoki győzelem mosolyt csal az arcokra. Balról Varga Csaba, Vlahy Éva, Csicsay Mária, Varga Mária, Bar- talos Éva, Vlahy Katalin, Maries Zsuzsa és Varga Éva. (Somogyi Tibor felvételei)

Nagymagyaron több évtizedes múltja és szlovák csúcsokkal ékesített bronzérmes jelene van a tekének. Női vonalon az ország egyik legjobb csapata található a faluban. Idegen nincs köztük, csak helybeli.

J. MÉSZÁROS KÁROLY

Színtiszta amatőrök, családanyák, akik az otthoni és a munkahelyi terhek cipelése mellett hetente jó néhányszor háromkilós golyó emelge- tése közben célozgatják a tőlük húsz méterre felállított bábukat. Tekéznek, mert szeretik, örömüket lelik benne, miközben eredményességükkel országos hírnevet szereznek maguknak és községüknek. Egy kis sportágban, amelynek népszerűsége messze nem vetekszik a labdarúgáséval. Ám létezik, és nem hagyja magát megfojtani a nagy testvér árnyékában. Sőt abból kilépve, példát mutat a sikerszerzésben.

Szombat délelőtt tíz óra. Támogatói nevekkel díszített égszínkék mezben készülődnek a nagymagyari hölgyek az utolsó hazai bajnokira. A kassai vasutascsapat ellen. Kisvártatva kezdődik a mérkőzés. Egyszerre négy pályán két pár verseng a pontokért. Kétszer huszonöt menetben, kétszer gurítanak. így jön össze a fejenkénti száz dobás.

Lassan megtelik a teketerem szűk nézőtere. Kíváncsi falubeliek, vérmes rajongók érkeznek. Szóba elegyedek Csicsay Pállal, akiről kiderül, hogy a sportág nagymagyari alapjainak lerakására is emlékszik: „Édesapám kocsmáros volt. Készített egy kétpályás kuglizót a vendégek szórakoztatására. Nagyon sok fiatalnak megtetszett, gyakran eljöttek gurítani. Az ötvenes évek közepén jártunk. Csapatot szerveztünk, tanácsot kértünk a pozsonyiaktól. Sikeres gyakorlás után beneveztünk a legalacsonyabb osztályú bajnokságba. Én tagja voltam ennek a társaságnak. Apám sportbarát lévén harminc évre ingyenesen bérbe adta a tekepályát a klubnak, amely végül nem is élt ezzel a lehetőséggel, mert időközbem felépült a mostani fedett létesítmény. Fokozatosan kapaszkodtunk felfelé, mígnem elértük a legmagasabb osztályt. Ma már csak a nők szerepelnek az élvonalban. Tekéző család vagyunk. Menyem a női, unokám, Róbert a férfi csapatban szerepel. Ők viszik tovább a váltóbotot.”

Varga Csaba a csallóköziek edzője, menedzsere, látszólag nyugodt gondviselője, ha kell, az idegességtől robbanni képes főnöke. Állítja, hogy különösebb feszültség nélkül túlélte a találkozót, egy-egy félresikerült dobás mégis leírhatatlan szavakat repített ki a száján. Sohasem hittem volna, hogy az a tehetetlenül guruló bábudöntögető golyó annyi indulatot tud kipréselni a tekevilág szereplőiből. Varga Csaba boldog, örül a bajnoki bronzéremnek. Sorrendben a harmadiknak. Pedig egy ideig úgy tűnt, akár ezüst is lehet belőle.

Nyolcán alkotják a csapatot. Grelló Erika egészségügyi nővér, ügyelete munkahelyére szólította. Társainak nélküle kellett fölfalniuk a kassai falatot. Megtették, aztán olyan következett, amire versenyzői pályafutásuk alatt talán most vállalkoztak először. Nyilatkoztak, önmagukról meséltek.

Maries Zsuzsa a legbátrabb, szóvi- vőnekjavasolják a többiek. Óvónő. „Nagyon régen, több mint húsz éve tekézek. Voltam már ezüstérmes is az egyéni bajnokságon. Hajói emlékszem, egyéni csúcsom 443 fa. Hetente két edzés és a mérkőzés belefér a napjaimba, jót tesz ennyi kikapcsolódás, mozgás. Sokszor az oviban is elővesszük a játékbábukat, s tanítom a gyerekeket tarolni. Lányom is tekézik, ő a követőm. Csak az egészségemen múlik, hogy meddig folytatom. Nincs kertünk, így legalább van hol vigyáznom a vonalaimra.”

Bartalos Éva (egyéni csúcsa 433 fa) a csapat kulisszatitkaiból is elárul néhányat: „Csaba csak a mérkőzés

előtt szokta közölni, hogy ki lép pályára. Sokszor egyszerű a feladata, mert pontosan hatan vagyunk. Lánykoromban szerettem bele a tekébe. Megszólítottak a vezetők, s azóta maradtam. Mozgásigényem kielégítésére szolgál ez a sport, meg kikapcsolódás is számomra. Délelőtt takarítok, délután edzésre járok. Nekem is két gyerekem van. Ősztől is szívesen folytatom.”

Varga Mária egyéni csúcsa 454 fa. Aránylag friss, április 21-én érte el a podbrezovái pályán. „Felszabadultam taroltam a bábukat, s ez a köny- nyedség mindegyikünk teljesítményén érződött. Elszállt rólunk az idegesség. Általában elsőként dobok. Én vagyok az egyik pályafelmérő. Van-e előnye? Hamarabb esek túl a dobásokon, utána már csak a többiekért izgulhatok. Ellenfelemet nem szoktam figyelni. Ha lemaradok tőle, idegesítően hat rám. Ezért inkább sietek. Nekem ilyen a stílusom. Gyorsan dobálok. Nem szeretem, ha megállítanak, könnyen kiesek a megszokott ritmusból, s romlik a teljesítményem. Tizenhat éve

tekézek, egyedül vagyok gondnok egy kisiskolában. Dehogy akarom abbahagyni. Hol szórakoznánk?” Csicsay Mária (egyéni csúcsa 445) pergő nyelvű. Mióta munkahelyet változtatott, ki-kimarad a csapatból, edzésre is csak hetente egyszer járhat. Szakács és pincér, s ebben a szakmában nehezebb időt szakítani a tekére: „Előny, hogy helyben dolgozom. Tizenöt éve nővérem sógornője, Vlahy Kati csalogatott ide minket, és ittragadtunk. Nagyon is gyakran álmodom a tekéről, főleg a mérkőzés előtti éjszakám nyugtalan. Mi mindenhol nyerni akarunk, de nem mindig sikerül. Tavasszal viszont elég gyakran összejött. Két fiam tekézik, a harmadik focizott.” Vlahy Éva varrónő, egyéniben 499 fával szlovák csúcstartó. Április 21- e óta. „Minden héten lehetetlen az ötszáz közelébe férkőzni. Remek pályán remek eredményt lehet elérni. Egyszerűen ment a tarolás. Pedig ugyanúgy dobáltam, mint máskor. Ha hiszi, ha nem, utolsóként mást nem érzek, csak azt, hogy muszáj. Ilyenkor beleadjuk a szívünket, lelkünket, és egy kis szerencsével képesek vagyunk vert helyzetből is fordítani. Ha meghívnának a válogatottba, oda elmennék, de a csapatot nem tudnám itthagyni. Az én fiam is tekézik.”

Varga Éva csak névrokona Máriának és Csabának, tizennyolc évesen Csallóközcsütörtökben kezdett. „Tíz éve vagyok aktív játékos. Nincs olyan meccs, amelyik előtt ne idegeskednék, mert mindig komoly a tét az utolsó párok számára. Teke nélkül nem tudnék létezni. Sokszor előnyben részesítem mással szemben. Én is takarítónő vagyok. Ha abbahagyom a tekézést, lányom és fiam folytatja majd.” Vlahy Katalin, a játékoscsalogató sógornő, az örökös pótjátékos, aki beugrásra készen figyeli a mérkőzést: „Ha valaki gyengén szerepel, vagy megsérül, olyankor folytatom a sorozatát. Legtöbbször a pálya közelében töltöm a mérkőzést, és onnan buzdítom a versenyzőket.”

És amint észrevettem, nem hasztalanul, mert tanácsait rendre elfogadják.

A csúcstartó merengése. Vlahy Éva újabb dobásához készülődik.

Borbély Balázs, a ligeti Artmedia futballcsapatának huszonegy esztendős hátvédjét az isztambuli fejesgólja után több külföldi egyesület is megkereste

Zöldjelzést kap a donyeclci Sahtyor kecsegtető ajánlatára?

SZABÓ ZOLTÁN

Egyre jobb teljesítménnyel hívja fel magára a figyelmet Borbély Balázs, a ligeti együttes fiatal védője. Tavaly nyáron igazolt Dunaszerda- helyről az Artmediához, azóta csupán egy alkalommal, sárga lapos eltiltás miatt hiányzott a kezdőcsapatból. A jól fejelő, nagy munkabírású játékos biztos pontnak számít az utánpótlás válogatottban. A napokban a donyecki klub meghívására Ukrajnában járt.

Számítottál arra, hogy gyorsan gyökeret versz a ligeti csapatban?

Nehéz volt a kezdet, lényegesen erősebb a keret, mint a Csallóközben volt, s a pozsonyiaknak egészen más a mentalitásuk. Őszintén szólva azt hittem, kezdetben a cserepadot koptatom. Kellemesen meglepett, hogy Vladimír Weiss rögtön bizalmat szavazott.

Kieső helyen tanyáztatok, amikor Dušan Galis személyében új tréner érkezett. Mit éreztél, amikor az eperjesiekkel vívott meccs

8. percében lecserélt?

Azt hittem, ezzel végleg kikerültem a csapatból. Néhány napig aludni sem tudtam, aztán a srácok megnyugtattak, hogy nála ez nem számít ritkaságnak. Később szólt az edző, hogy ne bánkódjak, legközelebb jobban megy majd a játék. Galis mester alaposan felrázta a csapatot, főleg lelkileg tudn hatni a játékosokra. Azóta lényegesen agresszívabban futballozunk, nem ismerünk elveszett labdát. Irányítása alatt feltámadtunk, a 11. helyről a negyedikre rukkoltunk elő.

Korábban a középpályán szerepeltél, a ligetieknél emberfogóként lépsz pályára. Nehéz volt megszokni az új posztot?

A 8. fordulóban a Slovan ellen debütáltam a hátvédsorban. Mészárost kellett őriznem, sikerült őt semlegesítenem Védőként lényegesen nagyobb a felelősség, nem lehet hibázni, mert a bakikért gólokkal fizetünk. Amióta Kinder lett a söprögető, kevés gólt kapunk.

Melyik csatár ellen boldogultál a legnehezebben?

Egyértelműen Németh Szili okozta legtöbb fejtörést, rendkívül gyors és technikás, sosem lehet tudni, milyen megoldást választ. Rajta kívül a rózsahegyi Oravec is kellemetlen tud lenni, de őt jól ismerem az utánpótlás válogatottból.

Az Artmedia a tehetős hazai klubok közé tartozik. Elégedett vagy a feltételekkel?

Nincs okom panaszra. Egyébként a meccsprémium összege találkozónként változik. Természetesen amikor sikeresek vagyunk, az a pénztárcánkon is megmutatkozik.

Melyik csapat ellen volt kitűzve a legmagasabb jutalom?

A bajnok Interrel vívott rangadóra, utána a Slovan következett a listán.

Az isztambuli utánpótlás Eb-selejtezőn fejesgóloddal nyertetek.

Nagy élmény volt Bursában 16 ezer fanatikus néző előtt játszani. Szerencsére nem ijedtünk meg a hazaiaktól, Hodúr szöglete után sikerült a hálóba bólintanom. Örülök, hogy ez a találat győzelmünket jelentette, remélem csoport- győztesként jutunk tovább.

Úgy hírlik, hogy nyártól külföldön folytatod.

A Sahtyor Donyeck szívesen leNÉVJEGYKÁRTYA

Név: Borbély Balázs. Születetett: 1979. október 2- án Dunaszerdahelyen. Családi állapota: nőtlen. Magasság/testsúly: 182 cm/77kg.

Klubjai: Egyházkarcsa, DAC, Petržalka.

Élvonalbeli mérkőzései száma: 46 (18 évesen mutatkozott be).

Szuperligás gólok száma: 1

(ősszel a Züina ellen). Hobbija: mozi és a modern zene.

igazolna, a múlt héten Vladimír Weiss menedzserrel Ukrajnában jártunk. Orvosi vizsgálaton estem át és kétszer gyakoroltam a csapattal. Prokopenko tréner szeretné, ha létrejönne a mezcsere. Meglepett, amikor elmondta, hogy már fél éve figyelnek. Egyébként Törökországból is kaptam ajánlatokat. Nem is hittem volna, hogy egy gól után így felfigyelnek az emberre.

Milyen tapasztalatokat szereztél Donyeckban?

A Sahtyor - jelenleg a második a pontvadászatban - fantasztikus sportkomplexummal rendelkezik, amelyben hét füves pálya, minden igényt kielégítő szálloda és tó is található. Kiváló körülményeket biztosítanak a labdarúgóknak, a menőknek van mit a tejbe aprítaniuk, hiszen havonta 40 ezer dollárt keresnek. A szurkolók is nagyra becsülik őket, ezért könnyű szívvel mondják le a vonzó nyugati ajánlatokat.

Átigazolásod ügyében tárgyaltak veled a vezetők?

Mivel még kétéves szerződés köt a ligetiekhez, az Artmedia menedzserével ültek asztalhoz. Hamarosan Pozsonyba látogatnak a Sahtyor illetékesei, s akkor eldől, hogy létre jön-e a mezcsere. Vladimír Weiss közölte, lukrativ ajánlat esetén zöld utat kapok.

Szívesen szerződnél Donyeckbe?

Anyagilag mindenképpen megérné, hiszen legalább mostani bérem tízszeresét keresném. Az afrikai, román és grúz légiósokkal teletűzdelt együttesnek nagy tervei vannak, a Bajnokok Ligájában nem akarnak statisztaszerepet betölteni. Azonban akkor sem fogok bánkódni, ha továbbra is az Artmediá- nál maradok. Jól érzem magam a Ligetben, van még időm külföldre igazolnom.

„A donyecki edző szeretné, ha nyártól náluk folytatnám”

Először a Slovan ellen játszott a hátvédsorban, sikerült semlegesítenie Mészárost (balról), az égszínkékek gólgyárosát (Eugen Vojtišek felvételei)