Új Szó, 2001. május (54. évfolyam, 100-124. szám)

2001-05-09 / 105. szám, szerda

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2001. MÁJUS 9. KOMMENTÁR Kin csattan az ostor? PÁKOZDI GERTRÚD A szociális helyzete romlásának legfőbb oka a csökkenni nem akaró munkanélküliség. Mind többen vannak a szegénységi küszöb közelé­ben, vagy alatta. Tavaly a lakosság 11,3 százaléka tartozott ebbe a ka­tegóriába. Tény, hogy miközben a munkanélküliségi mutató szinte beragadt a 20 százalék körüli szinten, a társadalmi béke különöseb­ben nem inog. Némely politikusok, közgazdászok ezt az ellentmon­dást a feketemunka fokozódó elterjedésével magyarázzák. Arról - ért­hetően - nincs pontos adat, hogy a nyilvántartott munkanélküliek kö­zül hányán is vállalnak „segélykiegészítő” munkát. A munkaügyi mi­nisztérium becslése szerint számuk 80 ezer körülire tehető, a munka­hivatal 140 ezret mond. Az adóhivatalok szerint mintegy 200 ezer személyt foglalkoztatnak úgy, hogy munkáltatójuk „zsebből” fizeti a bérüket. Ijesztő adatok, még akkor is, ha a legkisebb becslésről bizo­nyosodna be, hogy a legközelebb jár a valósághoz. Nemcsak azért el­gondolkoztató, mert ennyi rászoruló kapaszkodik bele a jövedelem­kiegészítésnek ebbe a lehetőségébe. Nem is csak azért, mert szegé­nyebb lesz az államkassza azokkal az adó- és egyéb járulékokkal, amelyet az állam legális foglalkoztatásuk esetén munkavállalón és munkáltatón egyaránt óhatatlanul bevasalna. Főképp azért ijesztő a feketemunka ilyen nagy arányú jelenléte, mert arról tanúskodik, hogy könnyen kijátszható törvényeink és hivatalnokaink vannak. Az anyagi szükségben szenvedők kiszolgáltatottsága is közrejátszik ebben. Beje­lentés nélkül csak ott foglalkoztathatnak embereket, ahol a munkaü­gyisek, az adóhivatalok „nem veszik észre”, hogy egyik-másik vállal­kozó lényegesen több munkát végeztet el, mint amennyit bejelentett számú alkalmazottjával elvégeztethetne. Sajnos, a kormány csak most jutott el arra a pontra, hogy vizsgálja és üldözze ezt a jelenséget. A munkanélküliség elleni harc kapcsán vetette fel a munkarendőrség létrehozásának gondolatát. Azzal az indoklással, hogy az erre szako­sodott szakemberek a rendőrséggel szorosan együttműködve ellen­őriznék a munkahelyeket. A félő csak az, hogy míg a feketén dolgozó „munkanélküli” aligha úszná meg a leleplezést, az őt foglalkoztató vállalkozó továbbra is eredményesen élhetne a megvesztegetés Szlo­vákiában jól bevált eszközével. Igazságtalanul járna el az állam, ha most is csak a kiszolgáltatottakon csattanna az ostor. GLOSSZA molyán, annál is inkább, mert a zsigereiben érzi, hogy klikkje jö­vőre már nem léphet be a nyilvá­nosházba, és ezen még az ellen­zékbe vonulás sem segít. A ma­dam remegő ajakkal, ám méltó­ságteljes képpel rendeli el a kóce- ráj alapos, minden részletre ki- teijedő ellenőrzését. „Majd utána döntök” - mondja, végighordoz­va tekintetét civakodó harcostár­sain, akik egy emberként állítják, hogy szobáikban rend van, azok­ból nem tűnt el semmi, egyéb­ként is rendszeresen tisztálkod­nak, korrupció előtt és után a kuncsaftok mindig kezet mosnak a hipermangános lavórban. Az emeleten a koalíciós tanács ülé­sezik, felettük a felirat: A jövő mindenekelőtt! De hosszas vajú­dás után is csak abban állapod­nak meg, hogy a jövővel majd holnapután, Idskedden foglal­koznak. A Nemzet Anyja ugyan­ekkor beordít a madaméknak: „A magyarok az én túszaim, a többi­eknek szabad elvonulást biztosí­tok”. Ám a Nemzet Apja csak ci­nikusan legyint: „Gyerünk, jövő­re úgy is enyém az egész kupi.” Virrad, az örömanya előtt már villognak a brüsszeli mentőau­tók, a hangszórók pedig novem­ber 17-e államüneppé való nyü- vánítását bömbölik. Boldogan, csuromvizesen ébredünk. ...................... La pigazgató: Slezákné Kovács Edit (59233401, fax: 59233338) Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Juhász László - politika (58238339), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla - kultúra (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310), Tomi Vince - sport (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 0949/6382806, Kassa: 095/6002225, Rimaszombat: 0866/5684214, Rozsnyó: 0942/7329857, Komárom: tel., fax: 0819/7704200, Nyitra: 087/6522543. Kiadja a Grand Press Rt. és a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1,81109 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Žiačik - kereskedelmi osztály -, tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit -értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 59233401, fax: 59233338, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: 59233403 fax" 59233339 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051,52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: B. Nemcovej 32,095/6709548,6002210, fax: 095/6002229. Nyomja a GRAND PRESS, Bratislava. Teijeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Grand Press terjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: Versus Rt., ES-vývoz dače, Košická 1, 813 80 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 5/2 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. JĽL A lapok eladott példányszámát ellenőrző ABC SR tagja, A7 az ellenőrzés eredménye a www.sme.sk honlapon található. mattSSXt E-mail: redakcia@ujszo.com Májusi rémálom BUCHLOVICS PÉTER Szürrealista látomás: a Nemzet Anyja és a Nemzet Apja önjelölt inkvizítorként razziáznak a kupi­ban, ahol a görlök egymás haját tépik, mert egy nyugati kuncsaft meglopása kapcsán kitört a tö­megverekedés. A két inkvizítor pórázon vezet egy izgága, vérme­sen csaholó kiskutyát, az Eb tud­ja az irányt, már a madam ajtaját kaparássza dühében, jelezve, a főnökasszony és kompániája azonnal távozzék. A Nemzet Apukája egy sötét sarokban hir­telen megpillantja Ivan Miklóst, aki már évek óta álnokul gub­baszt a nép elől elzárt tonnányi készpénzhalom felett, mint egy pókháló közepén acsargó ezerfe­jű hidra leggonoszabb feje (bo­csánat, de ezt a képzavart ő ma­ga mondta a tévében). A két igazságtevő nyomában ott baktat a Leváltott Ember is, több zseb­ből vérezve kiáltja oda a madam- nak: „Ha velem így elbántál, ak­kor a balos, a keresztény és a sa­ját minisztereidet miért nem rú­god ki?” De az ábrázatán is lát­szik, ezt maga sem gondolja to­lván Hudec idejében mellszobrokat gyűjtögettek a kulturális minisztériumban. Most a külügyben is hasonló dologra szánták el magukat, de megelégedtek az eddigi tárcavezetőket bemutató képkiállítással. (ČTK-felvétel) A püspöki karban a 368 ezres magyar katolikus közösségnek egyetlen főpásztora sincs Meghallgatást keresnek Mindennek megvan a maga formája. Bizonyára ezt gon­dolta Ján Sokol pozsony- nagyszombati érsek is, ami­kor nem vette át a vasárnapi imanapon a Szlovák Püspöki Karnak címzett memorandu­mot. A nyüatkozatot a szer­zők most már postán küldik el a főpásztoroknak. KAMONCZA MÁRTA „Kérjetek és adatik nektek, zörges­setek és megnyittatik nektek” - vallják kitartóan a szlovákiai ma­gyar katolikusok, akik Jópásztor vasárnapján 12. alkalommal za­rándokoltak el Komáromba, hogy a magyar püspökért fohászkodja­nak. „Nem lehet egyetérteni azok­kal a nézetekkel, amelyek ezt a kérdést megpróbálnák a nyelv- használat ügyére leszűkíteni. Nem arról van szó, hogy egy főpap ké­pes-e jó vagy kevésbé jó magyar­sággal elolvasni egy liturgikus szö­veget, hanem arról, átérzi-e a szlo­vákiai magyar katolikusok gondja­it és rendelkezik-e a megoldásuk­hoz szükséges jogkörrel”- szögezi le a Jópásztor Társulás, valamint a szlovákiai magyar papok és hívők nevében megfogalmazott memo­randum, mely részletesen ecseteli a szlovákiai magyar katolikus kö­zösség helyzetét. A magyar főpász­tor hiánya azt is okozza, hogy csaknem 50 szlovákiai magyar kis- pap tanul Magyarországon, s több­ségük nem tér vissza szülőföldjére. Szlovákiában jelenleg nincs ma­gyar nyelvű papképzés. A pozsonyi Comenius Egyetem Hittudományi Karán 18 magyar anyanyelvű kis- pap tanul szlovákul, a kassai sze­mináriumban 7, a nyitraiban pe­dig két magyar kispap van. „Az okok vizsgálatakor, sajnos, nem hunyhatunk szemet a szlovákiai papnevelő intézményben és a szlo­vák papok egy része között fellel­hető magyarellenesség felett sem - állapítja meg a nyilatkozat, majd így folytatja: - A szlovák püspökök felelőssége sem kerülhető meg a kérdés kapcsán: igazi atyaként kellene keblükre ölelniük magyar papjaikat is, vonzóvá kellene ten­niük a működést számukra. Ismét megkerülhetetlen, a magyar püs­pök hiánya, mert bár igaz, hogy a Pozsony-nagyszombati Főegyház­megyében működik két magyarul is tudó segédpüspök, Dominik Tóth és Vladimír Filo, aki hűséggel és odaadással jár bérmálni, de ez ma már kevés. Sajnos, a többi egy­házmegyében a helyzet még rosz- szabb, a püspökök nem tudnak magyarul, jobb esetben lelkipász­tori látogatásuk során törve felol­vassák a szentbeszédet. Ez a hely­zet nem felel meg a 3. évezred kö­vetelményeinek. A 64 ezer fős szlovákiai magyar reformátusság- nak van püspöke, a jóval kisebb létszámú görög katolikus közösség gondjaival két püspök is hivatott foglalkozni. Érthetetlen a szlováki­ai magyar katolikusság mostoha helyzete, nézetünk szerint tartha- tadan állapot, hogy a Szlovák Püs­pöki Karban egyetlen főpásztor se képviselje a 368 ezres szlovákiai magyar katolikus közösséget, s nyájként a nyájban, valódi atya­ként összefogná.” A memorandum a továbbiakban megállapítja: a szlovákiai magyar katolikus intézmények száma, színvonala és helyzete messze el­marad a kor kívánalmaitól. A nyi­latkozat szerzői kérik a címzette­ket, hogy megoldásként a követke­zőket vegyék figyelembe: „A Szlo­vák Püspöki Karnak legyen ma­gyar anyanyelvű tagja, aki bírja a szlovákiai magyar katolikus hívek és papok bizalmát, s akinek olyan jogkörei lesznek, hogy képes a szlovákiai magyar katolikus közös­ség gondjait megoldani és a Szlo­vák Püspöki Kar irányításával ko­ordinálni tudja a szlovákiai ma­gyar lelkipásztorokat. A Kassai Fő­egyházmegyében és a Rozsnyói Egyházmegyében élő katolikus magyar hívők lelki gondozásának legyen felelőse magyar püspöki helynök személyében. A Szentszék az új egyházmegyék létrehozatala­kor ne aprózza fel a Szlovákiában egy tömbben élő katolikus ma­gyarságot. A püspöki kar a hatéko­nyabb lelkipásztorkodás érdeké­ben az egyes szakbizottságokban hozzon létre magyar szekciókat is. A teológiai képzés során a magyar anyanyelvű kispapok megfelelő szervezeti formák segítségével anyanyelvükön is kaphassanak képzést. Kérjük lehetővé tenni a Magyarországon tanuló kispapok, illetve az ott tevékenykedő papok visszatértét szülőföldjükre. Meg kell oldani a szlovákiai magyar ka­tolikus hitoktatók képzését és a hitoktatók státusának elismerését. Szlovák testvéreinkkel szerető megértésben akarunk élni közös országunkban, Szlovákiában, s meggyőződésünk, hogy gondjaink orvoslása, kéréseink teljesítése csakis az evangéliumi szeretet ki- teljesedéseként lesz értékelhető. A szlovákiai magyar hívők elutasít­ják azt a gyanúsítást, amelyet egy­két szlovák pásztor hangoztatott, hogy kérésünk esetében politikai kérdésről van szó. Kérjük a Szlová­kiai Püspöki Kar tagjait, ne a politi­ka optikáján keresztül vizsgálják a kérdést. A memorandum valós problémákra mutat rá, amelyek reális megoldásokat igényelnek: ez pedig nem politikai kérdés, ha­nem a hívek és az egyház legszen­tebb érdeke.” TALLÓZÓ BJHARINAPLÓ Igyekszünk Magyarországnak a tér­ségben megnövekedett súlyát, gaz­daságának fellendülését hasznosí­tani a szomszédos országokban élő magyarok javára is úgy, hogy ezzel párhuzamosan fejlesztjük kétolda­lú kapcsolatainkat a szomszédos országokkal és segítjük az ő euro- atlanti felzárkózásukat is - hangsú­lyozta Németh Zsolt magyar kül- ügyminisztériumi államtitkár a nagyváradi napilapban megjelent interjúban. A dokumentummal kapcsolatban a környező országok­ban felmerült, de konkrétan még meg nem fogalmazott fenntartá­sokkal és kételyekkel kapcsolatban Németh Zsolt rámutatott: a tör­vényt úgy készítették elő, hogy az a nemzetközi jog szabályaival és a környező államok jogaival ne üt­közzön. De mivel végrehajtásának egyes mozzanatai a szomszédos or­szágok területén fognak lezajlani, érthető a törvénytervezet iránti ér­deklődés román részről. Hiszen például a magyar igazolványért va­ló folyamodásra a Magyarország­gal szomszédos államokban felállí­tandó ajánló szervezeteknél kerül sor. Ezek a szervezetek nyilván az adott ország törvényeinek a tiszte­letben tartásával fognak létrejönni. Németh Zsolt kifejtette, minden ke­let- és közép-európai kisebbség helyzete olyan sajátságokat hordoz magában, amelyek szükségessé te­szik a problémáik egyedi kezelését. A kedvezmények, támogatások nem olyan jellegűek, hogy ellensé­ges’ érzelmeket válthatnának ki a román társadalomban. Sőt mivel a tervezet jelenlegi szövege szerint a magát magyarnak valló személy ro­mán nemzetiségű házastársa és a vegyes házasságokból származó gyermekek is kaphatnak a kedvez­mények és a támogatások igénybe­vételére jogosító igazolványt, a ro­mán közvélemény részéről inkább rokonszenvre lehet számítani a tör­vény kapcsán. ------­DE R STANDARD Az osztrák lap a Fidesz kongresz- szusáról ír Orbán szolidáris Berlusconival címmel, s azt emelte ki, hogy Orbán Viktor kormányfő „kinyilvánította rokonszenvét Silvio Berlusconi, a legesélyesebb olasz miniszterelnök-jelölt, valamint le­endő partnerei, a posztfasiszta Gianfranco Fini és az Északi Liga élén álló Umberto Bossi iránt”. DIE PRESSE A Magyarország - kezdődik a vá­lasztási harc című cikkben a bécsi lap úgy vélekedik, hogy miután a koalíció második legnagyobb párt­ja, az FKGP két ellenséges táborra esett szét, minden párt megnyitotta a választási harcot, noha még egy év van hátra a választásokig. Ismer­teti az FKGP-ben történt fejlemé­nyeket, majd röviden szól arról, hogy Pokorni Zoltánt választották meg a Fidesz elnökévé, s kiemelte, hogy Pokorni határozottan kizárta az együttműködést a mai ellenzéki erőkkel, azaz a szocialistákkal, a baloldali liberálisokkal és az ultra­nacionalista MIÉP-pel. Bár a jelenlegi pozsonyi kormány demokratikus és Nyugat-barát, működése megmutatta az együttélés korlátáit is Ľuboš Palata: Dél-Szloválcia sohasem lesz szlovák MTI-HÁTTÉR Dél-Szlovákia sohasem lesz szlovák. Mint ahogy Szlovákia sem lesz soha a mai határai között tipikus nemzet­állam, hanem olyan ország, amely­ben három uralkodó etnikum hatá­sa ötvöződik: a szlováké, a romáé és a magyaré - állítja Ľuboš Palata publicista a Szlovákiai magyarok és a magyar Szlovákia című írásában, amelyet a csehországi szlovák ki­sebbség folyóirata, a liberális Listy 2001 közöl májusi számában. Mečiar választási veresége után úgy tűnt, hogy új fejezet kezdődik a szlovák-magyar viszonyban. Dzu- rinda kormánya az integráció érde­kében gyorsan eltávolított mindent, amit a magyar kisebbség diszkrimi­nációjának lehetne minősíteni. Bár a jelenlegi kormányzat a jelek sze­rint demokratikus és Nyugat-barát is, működése megmutatta a szlová­kok és a kisebbségi magyarok együttélésének korlátáit is. Ilyen korlátnak mutatkozik a magyar fel­sőoktatás, a beneši dekrétumok ha­tályon kívül helyezése vagy egy olyan közigazgatási megye létreho­zása, amelyben a magyarok lenné­nek többségben. Paiata szerint azért, hogy a szlovák-magyar vi­szony messze van még az ideálistól, a magyarokat is felelősség terheli. Az a tény, hogy Dél-Szlovákia szá­mos helyén ma csak magyarul lehet szót érteni az emberekkel, a szlová­kok számára figyelmeztetés, viszont a nacionalisták számára hatalmas érv. A magyar népcsoport az elmúlt tíz év alatt nem volt képes nyitottá válni a többségi társadalom iránt - véli a szerző. Leszögezi, hogy bizo­nyos vélemények szerint a Magyar Koalíció Pártja elszalasztottá az al­kalmat, hogy meghaladja kisebbsé­gének határait, s komoly liberális, valódi „szlovákiai” párttá váljon. Ál­lításait Palata azonban érvekkel nem támasztja alá. A magyar közös­ség egy részének ugyanis az a prob­lémája, hogy inkább Budapestet, mint Pozsonyt tekinti fővárosának - szögezi le a szerző, s idézi Martonyi János kijelentését, aki szerinte elis­merte, hogy a magyar nemzet kul­turális egysége már ma valóság. Szükséges elmondani, hogy ehhez Orbán Viktor kormánya is nagyban hozzájárul. Azok a kedvezmények, beleértve a pénzügyeket is, amelye­ket a határon túli magyarokról szóló törvénytervezetben a budapesti kormány nyújtani akar a szomszé­dos országokban élő kisebbségei­nek, messze meghaladják a szoká­sos európai átlagot - úja a folyóirat. Szerinte Budapest azzal számol, hogy a közép-európai régió csatla­kozásával megtörténik a magyarsá­got szétdaraboló trianoni szerződés revíziója. „Igen, számolunk azzal, hogy az uniós csatlakozás után Bu­dapest és a szomszédos országok­ban élő magyarok kapcsolata meg­erősödik” - idézi a szerző Márto­nját. Mindezt a szlovákok érthetően tudatosítják, s a szlovákiai magya­rok viselkedésükkel ezt naponta a tudóikra is adják. A megoldás csak a türelem lehet. Nemcsak az, hogy a szlovákok megbékéljenek azzal, hogy Dél-Szlovákia soha nem lesz szlovák, hanem az is, hogy a szlová­kiai magyarok végre Pozsonyt te­kintsék fővárosuknak - zárja eszme- futtatását Palata.

Next

/
Thumbnails
Contents