Új Szó, 2001. április (54. évfolyam, 77-99. szám)

2001-04-02 / 77. szám, hétfő

Sportvilág

ÚJ SZÓ 2001. ÁPRILIS 2.

Marián Hossa a trencséni Duklában kezdte pályafutását, majd miután bajnoki címet nyert, elutazott a tengerentúlra, ahol egy kellemetlen sérüléssel zárta az első idényt

Térdműtéte után a családjára támaszkodott

Hiába mondják, hogy minden kezdet nehéz. Marián Hossa bajnoki címmel zárta bemutatkozását a nagyok között, Extrái iga-elsőséget szerzett a trencséni együttessel (Archív)

A szlovákiai jégkorongsport rajongói között nem ismeretlen a Hossa család neve. František a nyolcvanas években a trencséni Dukla rettegett védője volt, s pályafutása befejeztével edzőként keresi a kenyerét. Július Šup- lerrel közösen dirigálták a Duklát, amikor bajnoki címet szerzett.

MAREK SVÁTEK

Első számú szakvezetőként a pozsonyi Slovanból kovácsolt bajnokcsapatot, majd egy időre a válogatottnál vállalt állást. Egyszer az észak-amerikai profi jégkorongligában szereplő Ottawa Senators (Szenátorok) is megszólította, hogy legyen a klub európai játékosfigyelője.

Nem sokkal később a fiát keresték meg a Szenátorok illetékesei, s Marián azóta a klub egyik leg- gólveszélyesebb támadója. Öcs- cse, Marcel előtt legalább olyan fényes jövő áll, mint amilyenhez az idősebbik Hossa-fiúnak volt (és még van is) szerencséje - állítják a szakemberek. Marcel egyelőre a WHL-ben szereplő Portland Winter Hawks színeiben játszik, de sokak szerint csak idő kérdése, hogy meghívják a világ legszínvonalasabb bajnokságába, az NHL-be.

A Hossa-dinasztia tagjai közül manapság Marián nevét ragozzák a leggyakrabban a tengerentúli újságok. A 22 éves játékos 1979. január 12-én, Stará Ľubovňában jött a világra. Édesapja kiskorától ügyelt arra, hogy a tőle örökölt adottságokat valamilyen módon kamatoztatni tudja. Mariánnak a tehetség mellett kedve is volt, ezért nem kellett „erőszakot alkalmazni”, amikor az edzésekre hordták. Az 1995/1996-os idényben a serdülőbajnokság legproduktívabb játékosa volt, a Dukla Trenčín mezében ötvenhárom mérkőzésen negyvenkét találatot ért el és 49 gólpasszt adott. Teljesítményével a felnőtt csapat trénereinek érdeklődését is felkeltette - egyébként akkor éppen a

Šupler-Hossa kettős irányította a szeniorokat. A fiatal reménység tudásának hamar híre ment, nemcsak az edzők voltak rá kíváncsiak, hanem a szurkolók is. Nem hiába, akkoriban az a hír járta, a kilencvenes évek legnagyobb tehetségéről van szó. Persze sosem könnyű átállni a fiatalok mezőnyéből a nagymenőkhöz, azonban Mariánnak ez már az első mérkőzésen sem okozott gondot. Az A csapatban mindjárt az első idényben negyvenhat találkozón kapott lehetőséget, amit a kanadai pontversenyben negyvennégy ponttal hálált meg. Hiába mondják, hogy minden kezdet nehéz, Marián Hossa bajnoki címmel zárta bemutatkozását a nagyok között, miután az Extraliga döntőjében a trencséniek legyőzték a kassai Tigriseket.

A még nem teljesen fényesre csiszolt gyémántra 1997-ben az Ottawa Senators tette rá a kezét. Hossa az 1996/1997-es szezonban a válogatott légkörét is megízlelte: 1996-ban a 18 évesek Eu- rópa-bajnokságán, egy évre rá a 20 évesek világbajnokságán vett részt. Utóbbin hat mérkőzést játszott, ezeken 7 pontot (5+2) gyűjtött be, és a torna egyik legfényesebb csillaga volt. Néhány héttel később meghívták a felnőtA Winter Hawksban Podkonický, a cseh Veselý és Šupler várta.

tek nemzeti csapatába. Szlovákia az 1997-es világbajnokságon a kilencedik helyen végzett, Hossa két gólpasszal járult hozzá a végeredményhez.

Két évvel később Norvégia látta vendégül az A-csoportos világbajnokság, tagjait. A szlovákoknál két NHL-beli szupercsatár ékesítette a támadósort: Žigmund Pálffy és Marián Hossa. Az első összecsapáson Kanadától 2:3 arányú vereséget szenvedtek - ezen a találkozón egyikük sem volt eredményes. A következőn Olaszországot 7:4-re rakták meg

a fiúk, a hét találatból egyet- egyet a tengerentúli erősítések szereztek, továbbá Pálffy is, Hossa is két-két gólpasszt adottá A harmadik meccsen a házigazda Norvégia volt az ellenfél, a végeredmény 8:2 Szlovákia javára - Hossa és Pálffy mesterhármast ért el, utóbbi két gól előkészítője volt. A negyeddöntős csoportban a csapat Svédországtól és Csehországtól is kikapott, az oroszok elleni egy pont (2:2, a második találatot Hossa érte el) kevés volt a továbbjutáshoz. Öt góljával Marián Hossa a világbajnokság kiváló mesterlövészei közé tartozott.

Elvesztette önbizalmát, óvatosan, gyengén játszott.

A sikeres esztendő után Mariánnak a Szenátoroknál is bizonyítania kellett. Első idényében erre hét mérkőzésen volt lehetősége, a többi időt az Ottawa fiókcsapatában, a Portland Winter Hawksban töltötte.

Portlandnek elsősorban kosárlabdacsapata ismert, de a város amúgy is elég intenzív sportéletet él. A már említett klubok mellett itt található az ismert sportszer- gyártó cég, a Nike egyik bástyája, valamint itt székel a számítógépes programokat forgalmazó Microsoft cég is. A kétmillió lakost számláló Portland Oregon államban fekszik, a várostól nem messze még mindig léteznek indián rezervációk. Marián Hossa nem érkezett teljesen idegen környezetbe. A Winter Hawksban Andrej Podkonický és a cseh Ondrej Veselý, a kispadon pedig Július Šupler várta. A Portland vezetői a cseh-szlovák négyestől remélték a megváltást, mivel utoljára tizenöt évvel korábban nyerték meg a Memorial Kupát és már igencsak fűlt a foguk a győzelemre. A 12 ezer nézőt befogadó Memorial Coliseum egy idő után szűknek bizonyult, a nagy érdeklődés miatt a csapatnak több mérkőzését a Rose Gardenben kellett lejátszania, ahová 19 ezren jártak ki. Marián volt az együttes legfényesebb csillaga, ötvenött mérkőzésen nyolcvanöt pontot (45+40) ért el, a Memorial Kupa döntőjében is meghatározó alakja volt a Guelphom Storm elleni összecsapásoknak. A legeslegutolsón egy góllal és egy gólpasszal segítette a Portlandet a Memorial Kupa megszerzéséhez, de a gratulációkat vegyes érzelmekkel fogadta.

Az egyik akció során ugyanis a Guelphom védője csúnyán leterítette, amit Marián térde bánt. A sérülés rendbetétele érdekében elkerülhetetlen volt a műtét, amelyet hat hónap kényszerpihenő követett. A meccs után azonban Pierre Gautier, az Ottawa vezérigazgatója hívta fel telefonon. A beszélgetés üzenete mindenki előtt világos volt: amint rendbejön, a Szenátorok várják szeretettel. A féléves kúra nem volt a leg- szórakoztatóbb, azonban Mariánnak volt kire támaszkodnia: a családja eljött utána Kanadába, hogy ne érezze magát egyedül. A tervek szerint hat hónap alatt rendbe is jött. Már nem kellett visszamennie Portlandbe, az Ottawa harmadik formációjában foglaltak neki helyet Radek Bonka és Magnus Arvedson mellett. Első gólját a Florida ellen ütötte, sőt, első mesterhármasát is ellenük érte el: 2000. november 19- én a 7., a 14. és a 34. percben küldte Kidd, majd Luong hálójába a korongot.

Az 1998/1999-es idényben hatvan mérkőzésen harminc pontot (15+15) gyűjtött be, ami feljogosította, hogy nevezzék az év újoncának járó Calder Trophyra. A díjat ugyan Chris Drury fújta meg, de Hossa számára már a jelölés is megtisztelő volt.

Egy évvel később csapata harmadik legeredményesebb játékosa volt (29+27) - annak az évadnak egyetlen szomorú színfoltja akadt: Marián szemen találta a hokibotjával Bryan Berardot, a Toronto védőjét, aki félszemére majdnem megvakult, s azóta is alig lát vele, abba kellett hagynia a játékot. A fiatal szlovák támadót sokáig nem hagyta nyugodni az eset. Elveszített önbizalmát, óvatosan, gyengén játszott. Egészen addig, amíg Berard fel nem hívta, hogy megmondja neki, igazán nem tehet a sérülésről. Idén egy ideig Pálffy mögött a kanadai pontverseny második legjobbja

volt, azóta ugyan átadta a helyét másoknak, ám továbbra is futószalagon gyártja a gólokat. Ted Montgomery, a USA Today szakkommentátora szerint Hossa egy nap az NHL legnagyobb egyénisége lesz. Reméljük, ez az idő már nincs messze.

Vancouverben igazi csemege várta a műkorcsolya és a jégtánc szerelmeseit: három számban új világbajnokot avattak, a nőknél Kwan már negyedszer nyert

Orosz szakemberek segítik az élre amerikai versenyzőket

ÖSSZEÁLLÍTÁS

Több szempontból is tanulságos volt az idei műkorcsolya- és jégtánc-világbajnokság. Bár Oroszország öt éremmel zárta a vanco- uveri viadalt, világosan látszott, hogy a sportág nagyhatalmának kezd gyebngülni a pozíciója: a dobogó legmagasabb fokát egyedül egy versenyzőjük, Jevgenyij Pljusenko érte el. A 12 medálon hat ország osztozott.

Összesen 228 ezer néző látogatott el a vébé helyszínére - a jegyeladásból nyolcmillió dollárt zsebeltek be a rendezők. Nemcsak az esti finálékat fogadta telt ház, a délutáni rövid- és a kötelező programokra is minden hely elkelt.

Bizonyára sokan emlékeznek még a pozsonyi kontinensviadal hangulatára, amely felejthetetlen volt. Nos, Vancouverben még nagyobb sikert arattak a műkorcsolyázók: a televíziós közvetítéseket többen kísérték figyelemmel, mint az észak-amerikai profi jégkorongliga mérkőzéseit. Nem hiába, színvonalra nem lehetett panasz.

Párosban Jamie Salo és David Polletier mutatványa közben tombolt a közönség, s a bírák nem okoztak csalódást: pontozásuk révén a kanadai kettős megszerezte első világbajnoki címét. Pljusenko minden idők legnehezebb szabadprogramjával végzett az élen, az első hat női versenyző pedig összesen negyven hibátlan tripla ugrást hajtott végre - ilyet

Pljusenko, aki letaszította a trónról Jagugyint

(Archív)

még nem látott a világ. A férfiak küzdelmét leszámítva minden kategóriában az utolsó percig ádáz küzdelem folyt a győzelemért. Három számban új világbajnokot avattak, egyedül a nőknél nem, ahol Michelle Kwan harmadszor védte meg első helyét, azaz begyűjtötte negyedik aranyérmét is. De ő sem kapott hat pontot az értékelés során, mint ahogy senki más sem. A gálán nyújtott teljesítményéért a Sarah Hughes igazán megérdemelte volna. A mindössze 16 esztendős amerikai versenyző szenzációsan korcsolyázott, a hölgyek mezőnyében a harmadik helyen végzett. Valószínűleg sokat hallunk még róla az elkövetkező viadalokon, hiszen a szakemberek Kwan utódját látják benne. S ha már Kwannál tartunk, érdemes megjegyezni, hogy négy világbajnoki címével felzárkózott a sportág történetének legsikeresebb női versenyzője,

Katarina Witt mellé. Húszévesen. Kwan már a selejtezőben megvillogtatta tudását, amikor hét tripla ugrást mutatott be a közönségnek. A döntőben tripla toe-loop- kombinációval kápráztatta el a nagyérdeműt (17 ezren férnek be a GM Place-stadionba), s nem volt vitás, kié lesz az első hely. „Csodálatos érzés ez, nem is tudom mit mondjak” - örvendezett az eredményhirdetés után.

Volt miért ünnepelnie, idén két Grand Prix-versenyen is Irina Szluckaja mögé szorult. Az orosz lány nem volt könnyű helyzetben, hiszen Kwan után következett a sorban. Feladatát sikeresen vitte véghez, azonban bravúros kombinációi nem nyűgözték le a pontozókat, be kellett érnie az ezüstéremmel. Szluckaja először nem tudta, lógassa-e vagy felhúzza az orrát. Végül megnyugodott és a sajtótájékoztatón kedélyesen válaszolt a kérdésekre. Honfitársnője, Marina Butirszkaja örült volna, ha dobogós helyezést ér el, de nem járt sikerrel, az amerikai Hughes keresztülhúzta a számításait.

A férfiaknál az Európa-bajnok

Az orosz származású versenyző megbukott saját közönsége előtt.

Jevgenyij Pljusenko letaszította a trónról Alekszej Jagugyint. A korábbi vébékről egy ezüst- és egy bronzérme volt, Vancouverben a legértékesebb fémet is begyűjtötte. Pljusenko az első helyrő várta a döntőt, s olyan káprázatos könnyedséggel teljesítette a szabadprogramot, hogy élmény volt nézni. Nem úgy Alekszej Jagugyint. A tavalyi világbajnok sokak szerint jó hírnevének köszönheti a második helyet, mert Todd Eld- redge sokkal tisztábban pörgött a levegőben, s bár a kötelező program után még ő követte Pljusen- kót, a döntő után a harmadik helyre szorult. Ebben a kategóriában vonult fel a hazaiak kedvence, Elvis Stojko is. Az orosz származású versenyző azonban „megbukott”, méghozzá saját közönsége előtt: csak tizedik lett.

A jégtáncosok mezőnyében továbbra is az európaiak uralják a terepet. A Fusar-Poli-Margaglio duó szintén először végzett az élen világbajnokságon.

Az Európa-bajnokság után tehát másodszor is túltettek a franciákon. Anissina és Peizerat mutatványa nem volt gyenge, azonban, ahogy a szakemberek tartják, vérszegényebbnak tűnt az olaszokénál. „Magunkat tartom győztesnek, a döntőben nyújtott teljesítményünk aranyat érdemelt vona” - méltatlankodott Anissina.

A vancouveri viadalon 212 résztvevő (46 férfi, 48 nő, 24 páros, 35 jégtánckettős) mutatkozott be - példátlan mennyiség. A szlovákok közül egyedül Zuzana Babia- ková ért el elfogadható eredményt: a nők között a 24. helyen végzett, s ezzel kiharcolt egy „belépőt” a Salt Lake City-i olimpiára.

A többiekre pótselejtező vár, s ha ott sem járnak sikerrel, az a szlovákiai műkorcsolyázókra nézve nem lesz túl jó jel. A jégtáncosok miatt nem kell, hogy fájjon a közönség feje, velük senki sem számolt igazán.

A kanadai vébének ez lehet az egyik tanulsága. A másik az, hogy Oroszországnak meggyengült a pozíciója, elsősorban Amerika nyomul előre. S közben többségüket orosz szakemberek edzik...