Új Szó, 2001. április (54. évfolyam, 77-99. szám)

2001-04-04 / 79. szám, szerda

ÚJ SZÓ 2001. ÁPRILIS 4. Kultúra Április 9-én a pozsonyi Hviezdoslav Színházban vendégszerepei a Divadlo na zábradlí Petr Lébl rendezte Macskajátéka. Az előadás minden este telt ház előtt megy. Örkény darabját harmadszor játsszák Prágában Prága szereti Örkényt. Prá­ga rajong a Macskajátékért. Először a Tyl Színház (a mai Rendi Színház) mu­tatta be 1974-ben Székely Gábor rendezésében Dana Medrická legendás alakítá­sával. Nyolc év alatt négy- százháromszor ment fel a függöny Orbánnéra. SZABÓ G. LÁSZLÓ 1995 tavaszán a Vinohrady Szín­házban született újjá a darab, ahol négy évig volt műsoron Jirina Boh- dalovával a főszerepben. De még le sem került a repertoárról, ami­kor 1998 májusában már a Divad­lo na zábradlí (Színház a korláton) is bemutatta. Az előadás ren­dezője, Petr Lébl három remek szí­nésznőre osztotta Erzsi, Giza és Egérke szerepét: Iva Janžurovára (ő játszotta a Kórház a város szé­lén című „világjárť tévésorozat főnővérét), Éva Holubovára és Zu­zana Bydžovskára. A Divadlo na zábradlí Prága egyik legjelesebb színháza. Petr Lébl, a társulat művészeti igazgatója, a darab kivételes tehetségű ren­dezője 1999 decemberében har­mincnégy évesen vetett véget éle­tének. Halálának okát mind a mai napig homály fedi. Labilis ideg­zetű, zaklatott lelkű, halk szavú ember volt. Fenomenális tehet­ség. Játszott színpadon és kamera előtt, tervezett díszletet és jel­Színház előadását nem láttam. Az, állítólag, nem sikerült annyira jól, mint a Tyl Színház-i. A mi vál­tozatunkban Giza fiatalabb, mint Erzsi. Ezért lepett meg Lébl dönté­se. Giza szerepét eddig mindig idősebb színésznő kapta, hiszen ő a bölcsebb. Nálunk Erzsi lett az idősebb, de bölcsesség dolgában Holubová sem maradt adósunk. A szövegen sokat dolgoztunk. A no­vellában ugyanis sok olyan apró­ságot találtam, amelyet Örkény a színműből már kihagyott, nekünk viszont fontosnak tűnt. Kezdet­ben úgy gondoltuk, rövidíteni fogjuk a darabot, aztán a vége mégis az lett, hogy inkább dúsí­tottuk. Iva Janžurová nem akart lemondani azokról a szövegbeli lehetőségekről, amelyek gazda­gabbá tették Erzsi figuráját. Meg­győzött bennünket arról, hogy minden mondatra szüksége van. Én ma is azt állítom, helyenként jót tett volna az előadásnak, ha rövidítjük, és nagy örömömre Radnóti Zsuzsa, az író özvegye is osztotta a véleményemet a bemu­tató után, Iva Janžurová azonban boldog, hogy egyetlen szót sem vettünk ki a szájából.” A Tyl Színház híres Macskajátékát Petr Lébl is látta. Kamaszként. Ezért volt boldog, amikor le­hetősége nyílt a darab színrevitelé- re. A ragyogó tehetségű, érett szí­nésznőket pedig mindig is szeret­te. Valósággal itta a szavaikat, gyermeki rácsodálkozással figyel­te minden mozdulatukat. Orbánná szerepében Iva Janžurová remekel Petr Lébl nak. A Vinohrady Színház Erzsije, Jirina Bohdalová. Tudniillik Jan­žurová nagyobb teljesítményt akart nyújtani, mint ő, jobb akart lenni nála. Versenyre kelt nép­szerű kolléganőjével. Ha szabad véleményt mondanom, le is köröz­te őt. Holubová pedig, akárcsak Bydžovská, tanulni akart Janžuro­vá tói. Ők hárman együtt és külön- külön is nagyszerű teljesítményt nyújtottak. Páratlan trió az övék. Ötletek lavináját zúdították a ren­dezőre. Azt már csak érdekesség­ként említem meg, hogy akárcsak Örkénynél Erzsi és a lánya, Ilona között, a valóságban Iva Janžuro­vá és a lánya, Theodora Remundo- vá esetében, aki Ilonát játssza a darabban, a próbaidőszak hetei­ben elég feszült volt a hangulat. De Lébl ezeket a momentumokat is kamatoztatni tudta. A sírást, a hisztériát a rá jellemző finomság­gal oldotta. A bemutató hatalmas sikert hozott a társulatnak. Azóta is minden este telt ház előtt játsz­szuk a darabot. Három és fél óráig tart az előadás, de a végén mindig bravóznak a nézők. Erre ritkán van példa nálunk. A cseh közönség hű­vös és visszafogott, akár a német. De a Macskajáték végén húszper­ces taps szól. Gazdag a repertoá­runk, havonta kétszer-háromszor A cseh közönség ' hűvös és visszafo­gott, akár a német. De a Macskajáték végén húszperces . taps szól. V játsszuk a darabot, de ha ötször lenne műsoron, akkor is elkapkod­nák a jegyeket.” Lébl utolsó rendezése a Ványa bá­csi volt. A budapesti közönség pár nap múlva az Ivanovot is lát­hatja, amely ugyancsak telt ház előtt megy Prágában. „Kétszer vendégszerepeltünk a Ványa bá­csival Oroszországban. Először a MCHAT színpadán Moszkvában, ezt követően pedig Szibériában, Omszkban. Mindkét helyen meg­leptük a közönséget. Az oroszok ugyanis halálos komolysággal játsszák a darabot, mi viszont ko­molyan vesszük Csehov megjelö­lését, mely szerint a Ványa bácsi komédia. Moszkvában időbe telt a közönségnek, míg ráérzett az előadás ízére, Omszkban, ahol vi­lágszínházi produkciók vendég­szerepeinek, első perctől fogva vették a lapot. Omszkból kurió­zummal is szolgálhatok: az első előadásra azok kaptak ingyenje­gyet, akik jól dolgoztak a szom­bati brigádon. Ott ugyanis még ma is él a szubotnyik hagyomá­nya. A hét hatodik napján utcát söpör a város. Az élenjáró dolgo­zók pedig színházjegyet kapnak munkájuk elismeréseként. Lelkes közönség, mondhatom.” mezt is, rendezései eredeti felfo­gásra utalnak. Elmenetelét is zse­niálisan megrendezte. Színházi irodájának ajtajára kitett egy cé­dulát: „A színpadon vagyok.” És valóban ott volt. Ott lógott a zsi­nórpadláson. Délután akasztotta fel magát, de csak este vették ész­re, miután lement az előadás. Nem voltak illúziói sem a világot, sem önmagát illetően. „Önimádó szörnyeteg vagyok” - nyilatkozta a róla szóló könyvben. Örkény darabjával szeretett szí­nésznőjét, Iva Janžurovát akarta megajándékozni, méghozzá úgy, hogy összehozta Éva Holubová- val, a cseh film és színház másik nagy kiválóságával. „Janžurovának ez volt az első sze­repe nálunk - mondja Ivana Slá- mová, a Színház a korláton, s egy­ben a Macskajáték dramaturgja. - Lébl szinte rajongva imádta, de ugyanígy érzett Holubová iránt is. Én azt hittem, Erzsi szerepét adja majd Évának, Giza pedig Janžuro­vá lesz, ő viszont fordítva döntött. Be kell, hogy valljam, eleinte na­gyon sokat izgultam. Féltem, hogy akármilyen jól sikerül is Lébl ren­dezése, a szakma és a közönség a darab minden jelenetét hasonlít- gatni fogja a Székely Gábor ren­dezte felejthetetlen előadással. Azt ugyanis mind a mai napig úgy emlegetik, mint valami isteni szín­játékot. Sokan ötször-hatszor is megnézték a kollégáim közül, annyira szerették. Számomra is óriási élmény volt. A Vinohrady „Iva Janžurová precíz, felkészült színésznő. Ő még a próbákon sem állítja magát takaréklángra. Ren­geteg lehetőséget kínál a ren­dezőnek. Kreatív, fantáziadús egyéniség, aki nem fél az ismeret­lentől. Lébl pedig mindent megen­gedett neki, csak hogy új ajtókat nyisson előtte a színészi munká­ban. Ötleteivel, finom humorával sokat segített a többieknek is. So­kan azt hiszik, provokálni akart az előadásaival. Én ezt cáfolom. Lébl nem volt provokátor. Ha olykor­olykor mégis provokált, akkor azt nem céltudatosan tette. Szerette más szemszögből megmutatni azt, amit másoktól már megszoktunk. Ezért tudott olyan izgalmas Ivano­vot, Ványa bácsit, Sirályt, Kabarét és Madárezredest rendezni.” Két hónapnál tovább csak az Iva­novot próbálta, de azt is csak azért, mert átosztotta a szerepe­ket, és úgy döntött, hogy ő maga lesz Ivanov. Ezzel aztán le is lassí­totta a munkát, de egy idő után meggondolta magát, és Bohumil Klepl kapta meg Ivanov szerepét. zz„A Macskajáték próbái zökkenő- mentesek voltak. Kevés szereplős a darab, és nem voltak benne súrló­dási pontok. Kisebb gondot legfel­jebb az előadás közlekedési eszkö­zei jelentettek. Az autó, amely ta­xiként jelenik meg a színen, és Egérke hatalmas motorkerékpárja mindig útban voltak próba köz­ben; nem volt elég hely, hogy félre­állítsuk őket. De volt egy másik, láthatatlan motorja is az előadás­(Martin Špelda felvételei) Éva Holubová és Bohumil Klepl az Ivanovban

Next

/
Thumbnails
Contents