Új Szó, 2001. április (54. évfolyam, 77-99. szám)
2001-04-30 / 99. szám, hétfő
Sportvilág ÚJ SZÓ 2001. ÁPRILIS 30. Észak-amerikai profi jégkorongliga a számok tükrében: az alapszakaszban Žigmund Pálffy a kilencedik legeredményesebb játékos lett, Peter Bondra csatát vesztett Harminc szlovák idegenlégiós az ígéret földjén napig nem avatkozhatott játékba. Nyolcvankilenc ponttal (38 gól + 51 gólpassz) így is ő lett az alapszakasz kilencedik legeredményesebb tagja, pedig tíz mérkőzéssel kevesebbet játszott a többieknél. Marián Hossa sem panaszkodhat. Bár az Ottawa nem jutott a rájátszásba, Hossa így is sikeres esztendőt zárt a tengerentúlon, hiszen összesen 75 (32 + 43) pontot gyűjtött, ami nem kis teljesítmény. Peter Bondrának szintén nincs miért lógatni az orrát. Egyedül, ami miatt bánkódhat, hogy a gólkirályi posztért vívott csatát elveszítette, erről igazán nem ő tehet. Pavel Bure, az orosz rakéta olyan bámulatos hajrát produkált (összesen 59 gólt ütött), amit nehéz lett volna utána csinálni. Bondra 45 találatot hozott össze, ami a negyedik helyre volt elég a sorban. Az ukrán származású, de Szlovákiát képviselő támadó emberelőnyös helyzetben 22 alkalommal volt eredményes, aminél senki nem tudott többet összehozni az NHL alapszakaszában. Bondra az idény alatt többször is kijelentette, nem lenne ellenére a mezcsere, végül sikerült megegyeznie a Washington Capitals vezetőségével, s az új szerződést mesterhármassal ünnepelte, aminek a Toronto Maple Leafs itta meg a levét. A szlovák csatár eddig 17 mérkőzésen adott három gólt, ami a Capitalsnél klubcsúcsnak számít. Az itteniek közül Pálffy és Bondra szerezte a legtöbb találatot emberhátrányos helyzetből, fejenként négyet. Ráadásul egyforma mennyiségű győztes gólt ütöttek, nyolcat-nyolcat. Hogy a szlovákok tényleg nem vesznek el az észak-amerikai liga mezőnyében arról tanúskodik Michal Handzuš esete is, aki az Anaheim elleni két pontjával elérte a százpontos határt. Valamenynyi játékos közül ő a második legeredményesebb a helyzetkihasználás terén (28,5 százalék). Ennek ellenére a St. Louis Blues megvált tőle, Ladislav Naggyal Michal Handzuštói megvált a St. Louis Blues, Ľuboš Bartečkót viszont megtartotta együtt a Phoenixhez küldte. így a Bluenál már csak Pavol Demitra és Ľuboš Bartečko képviseli a szlovák színeket. A 2000/2001-es idénnyben mindketten sérüléssel bajlódtak, Demitra például csak 44-szer lépett jégre. A St. Louis döntése után Los Angeles lett a szlovák hokisok főhadiszállása. Žigmund Pálffy és Jozef Stümpel mellett Ľubomír Višňovský egészítette ki a keretet. Bár az utóbbi nem a támadósorban szerepel, az offenzíva során is remekül helytállt. A szlovákiai játékosok közül a kilencedik legeredményesebb volt - az újoncok közt pedig az első. „A bajnokság egyik legjobban támadó védőjével van dolgunk” - hangzott a dicséret a Kings edzője, Andy Murray szájából. Zdeno Chára (NY Islanders), a National Hockey League történetének legmagasabb játékosa (205 centiméter) is öregbítette a szlovák jégkorongiskola hírét: 373 bodicsekkel messze túlszárnyalta védőtársait. Ebből emberelőnyös helyzetben mindössze egyszer. Viszont 157 percet töltött a bün- tetőpadon, aminél többre egyetlen honfitársa sem volt képes. Bár az összes többi jégkorongo- zót véve csak a 21. helyre szorult, a kétperces kiállítások tekintetében Worrell (59) és Marchment (57) mögött 56 alkalommal ^bronzérmet” szerzett. Róbert Švehla is nélkülözhetetlennek bizonyult csapata számára. A Florida Panthers védőjét 2555-ször küldték jégre, ennél többször csak Joe Sakicot (2601 alkalom) és Ray Bourque-t (2591) foglal(Archív felvétel) koztatták. Negatív csúcsot döntöget Radoslav Suchý, aki tavaly került az NHL-be. A Phoenix légiósa eddig egyszer sem volt eredményes, pedig 134 mérkőzésen adódott lehetősége a gólütésre. Jó pozíciót harcolt ki magának a Minneota Wildsnál Marián Gábo- rík és Ľubomír Sekeráš. A klub eredményességi listáján az első két helyet szerezték meg. A tengerentúlon szereplő szlovákiai játékosok száma évről-évre nő. Az egykori támadók (Šťastný testvérek Ihnačák, Bondra) után kemény hátvédek ( Chára, Suchý, Višňovský) érkeztek az NHL-be. Az egyedüli poszt, amelyet a tátrai hokisok nem szálltak meg, a kapusoké. Az eddigi egyedüli jelölt Ján Lašák a Nashville-nél, de a lehetőségre még neki is várnia kell. Az NHL alapszakasza ma már csak emlék. A rájátszás előtt azonban annyi érdekes pillanatnak voltunk a tanúi, hogy nem lehet megkerülni az idény első felvonásának értékelését. MAREK SVÁTEK A playoff előtti küzdelmeket több mint 20 millióan szurkolták végig (a pontos létszám 20 373 379), ami másfél millióval több, mint egy évvel ezelőtt. Ha jól belegondolunk, ez nem olyan meglepő, hiszen az NHL-ben rajtoló új klubok (Minnesota Wild, Columbus Blue Jackets) új érdeklődőket hoztak magukkal. A Wild valamennyi hazai mérkőzését telt ház előtt rendezték és hasonlóképpen minden jegy elkelt Dallasban, New Yorkban (a Rangers találkozóira), Torontóban és Colo- radóban (az Avalanche új csúcsot állított fel azzal, hogy egymás után 281-szer maradt üres hely nélkül a nézőtér). Rekordot javítottak az európai játékosok is. A tengerentúli bajnokság csaknem ezertagú mezőnyéből a 2000/2001-es szezonben 271-en voltak az öreg kontinensről. A legtöbben Oroszországból (73) érkeztek, őket követik a csehek (66), majd a svédek (45), a finnek (31), a szlovákok (30), az ukránok (7), a németek (6), a svájciak (4) és a lettek (3) következnek. Itt álljunk meg egy pillanatra. A számok elárulják hogy a legnagyobb előrelépést Szlovákia tette. Míg tavaly 18 játékosa szerepelt a világ legnívósabb ligájában, idén majdnem megduplázódott a társaság. Nagy részük meghatározó egyénisége csapatának. Žigmund Pálffy (Los Angeles Kings) és Marián Hossa (Ottawa Senators) a kanadai pontversenyben előkelő helyen végzett. Pálffy sokáig vezette is a mezőnyt. Az első helyről akkor kellett letennie, amikor sérülés miatt több mint egy hóEgyedül a kapusposzton nincs még szlovák az NHL-ben (TASR/AP) A férfi kézilabdaliga szlovákiai szakaszának győztese anyagi gondokkal küszködik; Martin Lipták szakvezető nem tudja, marad-e vagy elhagyja a Sečovce kispadját Mesterhármasra készül a gálszécsielc duplázó bajnokcsapata JÁN PLESNÍK Sikerült megvédenie hazai bajnoki címét a Sečovce (Gálszécs, Tőketerebesi járás) férfi kézilabdacsapatának. Bár a döntő első találkozóján vereséget szenvedett a kassai együttestől, a visszavágón Martin Lipták tanítványai derekasan helyt álltak. De ezzel még csak a felén vannak túl a cseh-szlovák közös liga kicsú- csosodásának. Hogy az eddig nyújtottak mit jelentenek a folytatásra nézve, arról a kétszeres szlovák bajnok szakvezetőjével beszélgettünk. A kassaiak elleni összecsapás előtt nem volt túl optimista. Akkor azt mondta, védencei nem biztos, hogy bírják szusszal. Ehhez képest egész jól megbirkóztak a feladattal. Tényleg aggódtam- miattuk. Az első mérkőzés előtt nagyon keveset gyakoroltak. Kaptak két nap pihenőt, közvetlenül utána a regeneráció volt programon, majd meg kellett nézniük a kassaiak korábbi mérkőzéseinek videofelvételeit. Végül is a sok kikapcsolódás nem bosszulta meg magát. Az idegenbeli találkozóra sikerült “gatyába rázni” a társaságot. Bár már ötgólos hátrányba is kerültünk, a végére kettőre faragtunk a lemaradásból, ami elég kecsegtető eredményinek számított a visszavágó előtt. A két összecsapás közti hét is csak arra volt elég, hogy megpihenjünk. Még így is nagy erőfeszítésbe került legyőzni az ellenfelet. Elsősorban azért, mert a kassai játékosok remekül küzdöttek. Megizzadtunk a bajnoki címért, az igaz, de kiderült, hogy feleslegesen aggódtam: védenceim bírták az iramot. Mindkét mérkőzés igazolta, hogy két egyforma képességű csapat jutott el az utolsó felvonásig. Mely pillanatok döntöttek a győztes sorsáról? A legfontosabb momentumnak az első párharc hajrája bizonyult, ahol, mint már mondtam, sikerült két gólra feljönnünk. Persze, a visszavágón is nehéz dolgunk volt. Amikor a keletiek 17:17-re egyenlítettek, egy pillanatig azt hittem, végünk van. Nagy megkönnyebbülést jelentett, hogy utána két ziccert is elpuskáztak. Ez leginkább a kapusunknak köszönhető, akinek oroszlánrésze van a sikerben. Bravúrjai után a többiek is fellélegeztek. Attól kezdve világos volt, hogy miénk a pálya. Idén nagy veszteség érte a csapatot. Miután az év játékosa cím háromszoros birtokosa, Richard Štochl a prágai Spartá- hoz igazolt, sokan úgy gondolták, az együttes nem tér magához. Dušan Bakša azonban tökéletesen helytállt a kapuban. Elismeri, hogy itt már csak a szerencsére hagyatkozhatott? Azért ne felejtsük el, hogy Bakšát csak a bajnokság vége felé kellett bevetnünk. Amikor azonban szükségünk volt rá, tényleg remekül védett. Štochl távozása után lényegében egyetlen lehetőségünk maradt: Pavol Fechmant állítani a kapuba. Az alapszakaszban többször is kiváló teljesítményt nyújtott, mivel azonban sérülés esetén nem lett volna kivel pótolnunk, erősítés után kellett néznünk. Szerencsére sikerült leigazolnunk a 38 esztendős Bakšát, s ez jelentősen növelte az önbizalmunkat. Röviddel a szlovákiai döntő előtt úgy nyilatkozott, győzelem esetén nem fogja tudni motiválni védenceit a cseh-szlo- vák fináléra. Most, hogy tényleg megnyerték a hazai összecsapást, ugyenaz a véleménye? A szlovákiai bajnoki cím megünneplése után két napig a stadion felé sem néztünk, csak a hét közepén kezdtünk újra edzeni. Ha a cseh csapat ellen csak a formaság kedvéért lépnénk pályára, azzal magunkat járatnánk le. Ezt senki sem akarja. Tehát becsületesen készülünk a folytatásra. Nagy megtiszteltetés lenne, ha mi vehetnénk át a HIL győztesének járó trófeát. De tisztában vagyunk vele, hogy a csehek nagyobb játékerőt képviselnek. A HIL negyeddöntőiben a nagy- tapolcsányiak Karvinával, az újváriak Frýdek-Mýstekkel, a kassaiak Zubríval, önök pedig a prágai Duklával mérik össze erejüket. Milyennek látja a csapat esélyeit? Bátran kijelenthetem, tovább tudunk lépni. A Dukla a bajnokság elején magasra tette a mércét: ahogy a kapusuktól, Richard Štochltól megtudtam, a vezetőség a cseh pontvadászat első helyére várta a csapatot. Tény és való, mindössze egy gól választotta el a prágaiakat a döntőbe jutástól, a negyedik helyet valameny- nyien kudarcként könyvelték el. Számunkra kedvező jel, hogy még mindig emiatt bánkódnak. Ha élni tudunk ezzel a lélektani előnnyel, nyert ügyünk van. Úgy számolom, otthon 4-5 góllal kellene diadalmaskodnunk. Annak idején többen fenntartásokkal fogadták, hogy összevonják a cseh és a szlovák férfi kézilabda-bajnokságot. A szakmabeliek azt mondták, nyugati szomszédaink semmit sem nyernek a fúzióval, ha valakinek jól jön a HIL, az kizárólag a szlovák fél, akinek lesz kitől tanulnia. Tapasztalt előrelépést védencei teljesítményén, amióta a közös ligában szerepelnek? Egyértelműen. De nem hiszem, hogy csak az itteni klubok profitálnának a HIL-ből. Szerintem a cseh együttesek is több nehéz mérkőzést játszanak, amióta a szlovákok ellen küzdenek. Ez presztízskérdés is. A másik oldalon el kell ismerni, hogy a hazai kézilabdázók krémje hamar külföldre, gyakran a szomszédos Csehországba igazol. Ezért a szlovák csapatoknak elsősorban arra kellene törekedniük, hogy ne hanyagolják el az utánpótlásnevelést. Nehezíti s dolgunkat, hogy a bajnokságnak elég sűrű a programja. Mivel kevés jó játékos áll a rendelkezésünkre, nem túl szerencsés, ha hetente kétszer kell bizonyítaniuk. Elég, ha 2-3 kulcsember megsérül, máris veszélyben vannak a bajnoki pontok. Ezen mindenképpen változtatni kellene, különben a klubok isszák meg a levét. A férfi kézilabda-bajnokság történetében - mindegy, hogy a szövetségire vagy a szlovákiaira gondolunk - eddig egy szlovák csapatnak sem sikerült zsinórban háromszor az élen végeznie. Mit szólna egy ilyen kihíváshoz? Még azt sem tudom, hogyan alakul a sorsom, maradok-e vagy megválnak tőlem. A Sečovce anyagi helyzete nem túl rózsás. Meg kell gondolnom, milyen feltételek mellett maradhatok. Játékosként és edzőként is a maximumot akarom elérni, tehát örömmel venném azt a bizonyos mesterhármast. Mindez attól is függ, a jelenlegi keretből kik készülnek elhagyni az ŠKP-t, illetve kikkel erősíthetnénk a állományt. Štochl kapus elment, de a csapat jól játszott (Archív felvétel)
