Új Szó, 2001. április (54. évfolyam, 77-99. szám)

2001-04-28 / 98. szám, szombat

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2001. ÁPRILIS 28. VENDÉGKOMMENTÁR Hazatérni sem könnyű KOKES JÁNOS Hazatérni sem mindig könnyű. Főleg nem, ha nagyobb számú ember- csoportról, nemzettöredékről van szó, amelynek visszatéréséhez az óhazába átfogóbb feltételeket kell teremteni, mint egy-egy ember, család esetében. Ilyenkor bizony megmutatkozik, hogy az óhaza felső vezetése valóban szívén viseli-e az érintettek sorsát, vagy csak többé- kevésbé populista gesztusokról van szó. Bár a volinyi csehek marad­ványait, akik ősei a múlt században cár bátyuska meghívására vándo­roltak ki a mai Ukrajna területére, hogy segítsenek megművelni a vé­geláthatatlan sztyeppékét, s akikből mintegy 50 ezer a 2. világháború után már visszatért Csehországba, Prága még a bársonyos forradalom utáni eufórikus hangulatban szólította fel a visszatérésre, állampolgá- . ri helyzetüket mind a mai napig nem volt képes rendezni. A nagy ígé­retek- gyors állampolgárság, komoly anyagi segítség - csak ímmel- ámmal valósultak meg. Az állampolgárságra például végül is annyit kellett várakozniuk a visszatérőknek, mint minden más külföldinek. A volinyi falvak egybe tartazó családjait eredetileg, a szovjet hadsereg által elhagyott lakóházakban készültek egymáshoz közel elhelyezni, de később mégis szétszórták őket, mert állítólag KGB ügynökök vol­tak közöttük, akik úgymond veszélyeztethették volna a fiatal demok­ráciánkat. A visszatérőket ezzel nem segítették, ráadásul a közvéle­mény egy részét is ellenük hangolták. Miután úgy tűnt, hogy minden rendeződött, kiderült, nem jogosultak a nyugdíjra, mert Prága és Ki- jev között már nincs érvényben egy korábbi megállapodás. Bár azok, akik közé az elmúlt években visszatért több száz volinyi család került, többnyire dolgos, rendes emberekként jellemzik őket, a volinyiek - el­ismervén, hogy itt jobban megy a soruk - még ma is sokszor csak má­sodrendű állampolgárnak érzik magukat. Prága nem mindenben tar­totta be ígéreteit. A visszatelepülés 10. évfordulója alkalmával a cseh sajtóban megjelent cikkeket olvasva, óhatatlanul is eszembe jutott: mennyire, de mennyire másként bánt Berlin például a Kazahsztánból hazatért németekkel, vagy Tel Aviv az Izraelbe érkező zsidókkal... A szerző prágai munkatársunk KOMMENTÁR Kapkodás és káosz BUCHLOVICS PÉTER A közigazgatási reform ügye jelenleg egy csapat svihák számháború­jához hasonlít, és egyre nyilvánvalóbb, hogy a fogcsikorgatva megho­zott 12+12-es kormányhatározatot a kutya se tartja be (a Koalíciós Tanács legutóbbi döntése erre a legfényesebb bizonyíték). Az sem kétséges, hogy a KT minden további gyűlése egyre cifrább kombináci­ókat szül. De kérdéses, mit kezdenének az önkormányzatok a fentről kapott jogkörökkel, nem élnének-e vissza vele helyi szinten éppúgy, mint egyesek az államigazgatási szamárlétra felsőbb fokain. A ZMOS részéről ugyanis érdekes igyekezetnek lehetünk tanúi: míg az alkot­mány szintjén sikerült elérniük, hogy a számvevőszék ne ellenőriz­hesse gazdálkodásukat, pénzügyi és vagyonjogi helyzetüket, most a szabad információáramlásról hozott törvény korlátozását követelik. Főleg azon cikkelyekét, amelyek az említett tárgykörök bárki általi számonkérhetőségét taglalják. Magyarán: minél szabadabban gaz­dálkodhassunk, de azt már kikérjük magunknak, hogy erre bárki is (főleg a lakosság) rákérdezzen. így kell gondolkodni a demokráciá­ról. Más: a kormány kassai kihelyezett ülésén foglalkozott a kerület­ben egyre nagyobb méreteket öltő munkanélküliséggel. Ezzel kapcso­latban Dzurinda kormányfő úgynevezett munkarendőrség felállítását sürgette, amely a fekete munkát ellenőrizné, a feketén dolgoztatókat és a feketén dolgozókat szankcionálná. Amellett, hogy ennek létreho­zása újabb summákat vonna el az államkasszából, a rendőrség kom­petenciája is megkérdőjelezhető, valamint a munkatörvénykönyv módosítását is még csak tervezik, felmerül a gyanú, nem újabb tűzol­tást látunk-e. Mert a munkanélküliség ettől nem lesz kisebb. Az adó­terhek és elvonások miatt egyetlen munkaadónak sem áll érdekében minél több embert legálisan alkalmazni, főként a kis- és középvállal­kozóknak nem. De a kormány baloldali része hallani sem akar ezen terhek csökkentéséről, és már előre igyekeznek zsugorítani azt az ösz- szeget is, amely a minimálbér és a munkanélküli-segély különbségét fejezi ki - úgymond ösztönzésként. A káoszban már csak hab a tortán az SOP-s cirkusz, Hamžíkék dühödten acsarognak Ruskóékra, bizony­gatván, ők szociálisabbak és liberálisabbak, mint a médiamogul zseb­társulata, én viszont csak cinikus karrieristák marakodását látom. Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (59233401, fax: 59233338) Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Juhász László - politika (58238339), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla - kultúra (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310), Tomi Vince - sport (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 0949/6382806, Kassa: 095/6002225, Rimaszombat: 0866/5684214, Rozsnyó: 0942/7329857, Komárom: tel., fax: 0819/7704200, Nyitra: 087/6522543. Kiadja a Grand Press Rt. és a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1, 811 09 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Žiačik - kereskedelmi osztály -, tel.: 59233201. fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 59233401, fax: 59233338, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: 59233403 fax: 59233339 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051, 52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: B. Némcovej 32, 095/6709548, 6002210, fax: 095/6002229. Nyomja a GRAND PRESS, Bratislava. Terjeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Grand Press terjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: Versus Rt., ES-vývoz dače, Košická 1,813 80 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 5/2 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. JĽL A lapok eladott példányszámát ellenőrző ABC SR tagja, e^enőrzés eredménye a www.sme.sk honlapon talamató. o*ar<uiat,«i! . E-mail: redakcia@ujszo.com Csip, csip csóka űrhajós módra (ČTK/AP-felvétel) TALLÓZÓ BLIKK Gyanúsítottként hallgatták ki a nyo­mozók Zámbó Jimmy első házassá­gából született fiát, Krisztiánt (21). Egyelőre kábítószer-fogyasztással gyanúsítják. A napokban elkapott dílerek közül többen is azt vallották: Krisztián heroint vett tőlük. A fiú be­ismerte, kábítószert fogyasztott. Több düer vallotta, Zámbó Jimmy fiának, Krisztiánnak is adott el dro­got. A fiú elismerte: fogyasztott dro­got. A napilap úgy tudja: heroint, és nem zárható ki, hogy Krisztiánt ká­bítószer-kereskedelemmel is meg­gyanúsítják. A fiú a kihallgatás után szabadon távozhatott a rendőrség­ről. Krisztián a január 2-án elhunyt Jimmy első házasságából szárma­zik. Az énekes környezetéhez tarto­zók tudtak arról, hogy Krisztián va­lamikor drogozott, de állítólag az utóbbi időben már nem nyúlt kábí­tószerhez. Az apja házában élt Cse­pelen, de Jimmy halála után Edit asszony kitiltotta őt a házból. HÉTVÉG(R)E Vigyázó szemetek vessétek Hétfőn Budapestre vetet­tük, ahol a szomszédok re­gionálisan együttműködve és határokon átnyúlva csúcstalálkoztak, szerdán meg Kassán Čarnogurský vigyázta a szemetet. JUHÁSZ LÁSZLÓ Pesten átvevődön: néhány fejezet azokból a dolgokból, mit mind a ketten ismerünk. Dzurinda aggódik a státustörvény miatt, Orbán nyu­galomra int, a státusquo regénye pedig folytatódik. Annak azért örültem, hogy helyettem Pavol Hrušovský hasonlította végtelen ar­gentin teleregényhez a közigazga­tási reformról szóló tárgyalásokat. A keresztények demokratikus elnö­ke persze bízik, nem hagyta el még a hite. Megszólalt a baloldal is. Migaš házelnök úrtól megtudtuk, hogy nem más, mint Ivan Mikloš, az SDKÚ legújabb tagja felelős azért, hogy még mindig nem refor­málták meg a közigazgatásunkat. Maga Dzurinda kormányfő is isme­ri a tettes küétét, ő azonban nem nevesít. „Tudom, de nem mon­dom.” Ugye kicsit ismerős. Ismerős volt a vasárnap bemutat­kozó párt vezére is. Nemrég még a Markízában - amelyről a héten az is kiderült, hogy a világ legnézet­tebb televíziója, mármint, ha az or­szágos nézettséget vesszük alapul - válaszolt ártatlan kiskutyaarccal a nézők leveleire, elmagyarázva, mi­ért nem tudnak naponta még ennél is több argentin szappanoperát nyomatni. Rusko úr pártot alapít, ezt már régen tudtuk, bevallom, én örültem is, hogy Mečiaréktól leg­alább elszippant pár százalékot. Vasárnap tehát bemutatkozott a párt apraja (nagyja még nincs, de lesz - ígéri Rusko), igazán fess fér­fiak, és szemre való hölgyek vonul­tak fiatalosan, napbarnítottan a pulpitushoz, a külcsín adott tehát, mi pedig legyünk türelemmel, hát­ha képes lesz valamilyen könnyen emészthető és népszerű tartalom­mal megtölteni szavait az arany­csapat. Gyanítom, attól nem kell tartam, hogy mondjuk, a legnézet­tebb televízió ne szentelne elég fi­gyelmet az új pártnak és tagjainak, az Új Polgároknak. A kabinet a héten a keleti végeknek szentelte figyelmét, vigyázó minisz­teri szemeit a Kassai kerületre ve­tette. Arra azonban ők sem igen számítottak, hogy a kassai kerületi elöljáró fogja magát és elkezdi érté­kelni, mi valósult meg a novemberi kormánykiruccanáskor elfogadott határozatokból. A helyzet akár kí­nossá is válhatott volna, mert kide­rült, ami Vranovský szerint „egy helyben toporog”, az Dzurinda sze­rint „folyamatban van”. Látványo­san rádöbbentek arra is, hogy min­den ötödik munkanélküli feketén dolgozik, a Luník IX-en viszont to­vábbra is eléggé fekete-fehér a hely­zet, melyet Canogurský miniszter az alkalmazkodásra képtelen fehér kisebbség elköltöztetésével igyek­szik megoldani. A miniszter ismét élt az alkalommal, hogy jól szétnéz­zen kedvenc lakótelepén, ahol szin­te mindent rendben talált. Nem úgy Csáky Pál kormányalel­nök, aki roma kormánybiztosára küldött ellenőrzést. Danihel viszont az ellenőröket ellenőrizné, mivel gyanúsnak találja őket. Remélhető­leg országunk nem találtatik gya­núsnak, és a nyári turistaidény kez­detén nem záródnak be előttünk Európa kapui. A kormányhivatal külföldi támogatásokért felelős osztályának leváltott igazgatóját ugyanis azzal gyanúsítják, hogy jó­kora csúszópénzért manipulálta az EU-s pályázatok eredményét. Az Európai Bizottság vizsgálja a dol­got, addig mindenesetre elzárták az uniós csatlakozási pénzcsapo­kat. Etnoturistáink útjai továbbra is kiszámíthatatlanok, a belgák pedig nem tudják, hova álljanak ebben a kényes kérdésben. Danihel kormánybiztos, biztos, ami biztos alapon azért felszólította a távozni készülő szlovákiai romákat, maradjanak itthon, és elhatározta, Csáky Pálról akkor is megmondja sommás véleményét, ha cigánygye­rekek potyognak is az égből. Támadás - ellentámadás. Szemet szemért. MAGYAR TÜKÖR A szegény, jobb sorsra érdemes Széchenyi FORRÓ EVELYN Hideg, téli reggeleken gyerekko­romban megfordult a fejemben, mi­ért nem találták fel a repülő ágyat? Nem az iskolával volt a bajom, szí­vesen mentem, a leckékkel sem volt baj, csak egyszerűen utáltam a hide­get. Először az orromat dugtam ki a dunyha alól, aztán egyenként az uj­jaimat, és volt egy pillanat, amikor nem lehetett tovább halogatni a dol­got, fel kellett kelni. Ez alatt a két- három perc alatt arra gondoltam, hogy igazán az lenne jó, ha akkora termeket terveznének az iskolánk­ban, hogy elférjenek szépen, egy­más mellett az ágyak, egy kis szek­rényke is mellettük, de az sem baj, ha ágyra szerelhető asztalkán írok a kockás füzetembe. Elképzeltem, hogy suhannak az ágyak az utcán, a nagy hidegre való tekintettel még egy takarót is viszek magammal, az­tán megérkezünk az iskolába, ren­desen jelentünk, hogy az osztály lét­száma ennyi, hiányzik annyi stb. Mi­után nem sikerült feltalálni a szer­kezetet, amely az ágyat elrepítette volna az iskolába, így utolsó esélye­met is elveszítettem arra, hogy Kos- suth-díjas legyek, ezért aztán va­cogva, és gyalog elmentem az isko­lába. Most veszem észre, megint a gyerekkori élményeimmel traktá- lom az olvasót, ahelyett, hogy leg­frissebb olvasmányaimról számol­nék be. Azt már követni sem tudom, ki kit zár ki, na, hol, hát a kisgazdák­nál. Úgy vagyok vele, mint a klasszi­kus viccben a poénnal, az utolsó majd kapcsolja le a villanyt. Az sem izgat igazán, hogy a kormányfő, aki négy igennel szavazna a szocialisták népszavazási kezdeményezésére, elsőként írhatja-e oda nevét az alá­írásgyűjtő ívre, de azon sem döb­bentem meg, hogy az egyik kereske­delmi csatornán idétlenkedő szí­nészre bízzák Lucifer szerepét az új Nemzeti nyitóelőadásán. Az viszont kifejezetten zavar, hogy az állami pénzből készülő, művészinek ígért kampányfilm, a Széchenyi életéről szóló Hídember, mennyibe fog ke­rülni, de akármennyit mondanak is, többe, és ez most már egészen biz­tos. Ebbéli véleményemet arra ala­pozom, hogy az egyik bulvárlap sze­rint fenékdublőrt keresnek a főhős­nek, a kedvenc ugyanis nem hajlan­dó saját ülepét mutogatni a film nyi­tójelenetében, amely nem más, mint egy fergeteges szeretkezés. De nemcsak erre kell majd plusz költsé­get felszámítani, hanem feltehetően a forgatókönyv átírására is. A legna­gyobb magyart megformáló Epeijes (becenevén Szamóca) Károly mél­tatlannak találja a film befejezését, nevezetesen, hogy Széchenyi ön­gyilkos lesz a mű végén. A kifogás, azt kell mondanom, helytálló. Az eredeti forgatókönyv valószínűleg nem illik bele a boldog, szebb jövőt építünk koncepcióba, a negyven- ezres minimálbérről már nem is be­szélve, de végül is a részletek nem számítanak. A megrendelők remé­lem eleget tesznek óhajainak, lesz fenékdublőr és boldog vég is. Elvég­re ezentúl, minden másképp volt. A szerző budapesti tudósítónk VISSZHANG Ki teremt rendet? A Bíróság teremt rendet címmel megjelent olvasói vélemény (Po­gány Erzsébet) sok pontatlanságot tartalmaz és ezért alkalmas az olva­sóközönség félretájékoztatására. A Magyar Köztársaság Legfőbb Ügyészsége valóban pert indítottt a vüág legnagyobb magyar civüszer- vezete, a közel félszáz országban működő Magyarok Világszövetsége ellen, és nem kevesebbet kér, mint annak lefejezését, felfüggesztését és a tavaly májusi Tisztújító Küldött- gyűlés valamennyi határozatának megsemmisítését!!? Ebben a hely­zetben tudni kell a következőket: 1. A 2000. májusi küldöttgyűlés óta, tehát amióta Patrubány Mik­lós az MVSZ elnöke semmilyen törvénytelenség ténye nem csak bizonyítást nem nyert, hanem fel sem merült. 2. A Legfőbb Ügyészség (LFÜ) kere­sete sem ezt az időszakot kifogásol­ja, hanem a Csoóri Sándor elnöksé­ge idején történteket. A LFÜ legfris­sebb keresete azért kívánja a 2000. májusi, Patrubány Miklóst megvá­lasztó küldöttgyűlés eredményét megsemmisíteni, mert vélelme sze­rint 1996 tavaszán, a Csoóri Sándor vezette MVSZ választmánya egy el­járási szabálytalanságot követett volna el, aminek eremdényeképpen - négy évet átugorva megsemmisí­tenék a 2000. májusi küldöttgyű­lést, megfeledkezve arról, hogy idő­közben - 1996-1998-1999-ben - még négy küldöttgyűlés zajlott, amelyeknek megsemmisítését ugyanúgy kellett volna kérnie. 3. Az az eljárássorozat, amelyet az LFÜ az MVSZ új, demokratikusan megválasztott, legitim vezetése el­len foytat, lassan felháborodássá dagadó tiltakozást váltott ki. Az LFU-t a per visszavonására felszólí­tó civil szervezetek száma közel fél­száz, és napról napra növekszik. 4. Szlovákiában egyetlen MVSZ Or­szágos Tanács van, amely március 24-én Párkányban tartotta közgyű­lését, amelyre az MVSZ minden szlovákiai tagja meghívót kapott. A Dobos László, Duray Miklós, Szabó Rezső és Rósza Ernő nevével fém­jelzett baráti csoport úgy döntött, hogy nem megy el Párkányba, ha­nem Pozsonyban ellengyűlést pró­bál szervezni. Pozsonyban 26-an, Párkányban 163-an voltak. Minden további következetetés levonását az olvasóra bízom. Borbély Imre Az MVSZ Kárpát-medencei Régió elnöke

Next

/
Thumbnails
Contents