Új Szó, 2001. április (54. évfolyam, 77-99. szám)
2001-04-27 / 97. szám, péntek
2001. április 27., péntek I. évfolyam, 1. szám A szlovák jégkorong-válogatott vezetőedzője a világbajnoki felkészülés zárószakaszában - meglepetésre - több egykori kulcsembert is kihagyott a keretből „Minden mérkőzésen győzni akarunk!" Már két éve ők hárman - Ján Filc (középen), Ernest Bokros (jobbra) és Vladimír Šťastný - irányítják a szlovák hokiválogatottat (Archív felvétel) INTERJÚ J án Filc - Július Šupler, Jozef Golonka és Ján Šterbák után - a szlovák jégkorong-válogatott ne- mmmm gyedik vezetőedzője. És vitathatatlanul a legsikeresebb! Mint ismeretes, védencei egy évvel ezelőtt, a szentpétervári vb-n ezüstérmet szereztek. Ezt megelőzően a juniorokkal bronzérmes lett a kanadai korosztályos világbajnokságon. Felejthetetlen élményben volt része nemcsak neki, hanem a csapat, valamint a vb-küldöttség minden egyes tagjának, amikor az oroszországi vb-t követően, a szlovák fővárosban - a kora esti megérkezés után egészen másnap reggelig - több tízezer lelkes, diadalittas sportrajongó ünnepelte védenceit. A váratlan szentpétervári második helyezést követően a tehetős külföldi profi klubok egyik napról a másikra leigazolták a vb-hősöket. Mivel jó néhányan a tengerentúli NHL-be kerültek, így az idei, németországi világbajnokság előtt nem kis gondban volt a tréner, ugyanis azokra a hokisokra, akiknek együttese, túljutott a playoff-sorozat első felvonásán, nem számíthatott. Éppen ezért a vb-keretet nem sikerült elképzelései szerint kialakítani. Ám ezzel valamennyi világbajnoki résztvevő így volt. A szurkolók a szentpétervári vb- ezüstérem megvédéséről beszélnek, sőt, akadnak olyanok is, akik az elsőséget sem tartják elképzelhetetlennek és egyre gyakrabban hangoztatják: Németországban akár világbajnok is lehet a szlovák válogatott! Ön ennél jóval óvatosabb. Vagy mégsem? Érthető, hogy evés közben jön meg az étvágy, s a drukkerek ezúttal is a dobogóra várják az együttest, s bíznak abban, hogy megismételjük szentpétervári telejsítményünket. Ez így van rendjén, nincs ebben semmi különös. Viszont egy dolgot nem szabad elfelejteni, Németországban egy teljesen új viadalon indulunk, amelyen merőben más összetételű csapatok vesznek részt. És ez azt jelenti, természetesen megváltoztak az erőviszonyok is. A szlovák válogatott kerete is alaposan megváltozott. Vajon mire lesz képes ez a teljesen átalakított együttes? A jelenleg rendelkezésünkre álló hokisok közül a lehető legjobbak kerültek a vb-csapatba. A külföldön profiskodókat is többször megetekintettem, s mielőtt döntöttem volna, hosszasan elbeszélgettem velük. Csak olyanoknak szavaztam bizalmat, akik megígérték, hogy teljes erőbedobással küzdenek majd és mindent megtesznek a sikerért. És még valamit: csupán azokat válogattam be a vb- keretbe, akik teljesen egészségesek voltak. Nem szoktam konkrét célokról beszélni, aki ismer, az tudja, én mindig úgy küldöm jégre a fiúkat, hogy nyerjenek. Először a csoportunkban kell az élen végezni, tehát legyőzni a japánokat, a finneket és az osztrákokat; aztán a középdöntőt, mjajd pedig a playoff-sorozatot kell megnyerni! És ha ez netán nem sikerülne, ha a jó teljesítmény ellenére is vereséget szenvednénk, nem lennék csalódott, hiszen a sportban veszíteni is tudni kell, ez is benne van a pakliban! Ha viszont többször nem jön ki a lépés, akkor már balsikerről beszélhetünk. Erre álmomban sem gondolok, bízom a fiúkban és a jó szereplésben! Tavaly az osztrákok ellen kezdett a szlovák csapat, most pedig Japán lesz az első ellenfél. Sokan előre lefutott meccsről beszélnek. Mivel ez lesz az ázsiaiak első mérkőzése, így hatalmas ellenállásra számíthatunk. Évről évre techni- kásabbak, már tavaly is jól korcsolyáztak, s amíg bírták erővel, alaposan megnehezítették a favoritok dolgát. A hajrában azonban rendszerint összeroppantak. Amennyiben javul az erőnlétük, jobb helyézesére számíthatnak, mint Szentpétervárott, ahol, ugye, utolsók voltak. Intő jel, hogy a későbbi aranyérmes csehek sokáig nem bírtak a japánokkal, csak az utolsó harmadban kerekedtek felül. Tehát: semmi esetre sem szabad lebecsülni az ázsiaiakat, Ha a védelmünk hibátlan teljesítményt nyújt, a csatárok pedig kihasználják a ziccereket, akkor nem jelenthet problémát a nyitómérkőzés megnyerése. Egy magabiztos rajt megnyugtatná a fiúkat, akik nagyon becsületesen és elszántan készültek a németországi seregszemlére. A japánok után, mindjárt másnap következnek az osztrákok, akik a közelmúltban igencsak sok borsot törtek a favoritok orra alá. A szlovák gárdát is már egyszer-kétszer meglepték. Két évet edzősködött Ausztriában, ez azt jelenti, jól ismeri a második ellenfél játékstílusát. Igen, így igaz! Teljesen átépítették csapatukat az osztrákok, egy-két légióst azonban ezúttal is beválogattak, közülük kiemelném Divist, a svéd Leksand kapusát. Félelemre nincs ok, hiszen a szlovák együttes minden tekintetben jobb, éppen ezért a második összecsapáson is biztos győzelmet várok. Vitathatatlan, hogy a csoport zárótalálkozója, a finnek elleni meccs lesz a legnehezebb! Akárhogy is vesszük, ez a mérkőzés már háromesélyes. Sok múlik majd azon, milyen eredményeket érünk el az első két összecsapáson, s milyen formában lesznek kapusaink. Azzal számolunk, hogy a kölni középdöntő csoportba az első, esetleg a második helyről kerülünk majd be, s ekkor nyugodtan készülhetünk a további találkozókra. Jó lenne minél jobb helyzést elérni a világbajnokság második felvonásában, hogy viszonylag könnyű ellenfelet kapjunk a playoff-negyeddön- tőben. Mint ismeretes, annak ellenére, hogy tavaly csak a negyedik helyről jutottunk a nyolc közé, szerencsénk volt, mivel a negyeddöntőben a hajrára nagyon elfáradó amerikai válogatottal találkoztunk. Talán azért leptük meg a tengerentúliakat, mert korábbi meccseiken még nem szenvedtek vereséget. Azt hitték, ellenünk is könnyű dolguk lesz, s besétálnak az elődöntőbe... Végtelenül csalódottak voltak, amikor kiestek, mi viszont határtalanul boldogok! Ján Filc szerint is a harmadik szakaszban, a playoff-sorozat- ban kezdődnek az igazi tétmecs- csek? Inkább úgy mondanám: sorsdöntő mérkőzések, ugyanis a rájátszásban már egy megingás is végzetes lehet; mivel a nyolcas mezőny egy összecsapás után négyesre szűkül. De azért a korábbi találkozókra is oda kell figyelni, hogy - mint már említettem - a playoffban minél könnyebb dolgunk legyen! Sokan meglepődtek, amikor a világbajnoki felkészülés zárószakaszában négy vb-ezüstér- mes korongozó is távozni kényszerült a keretből. Miért kellett változtatni? Nem vitás, mindhárman tapasztalt hokisok, viszont jelen pillanatban nem kielégítő a formájuk. Csapatukban sem nyújtottuk kimagasló teljesítményt, éppen ezért úgy döntöttem, másokat nevezek a világbajnokságra. Ez viszont nem jelenti azt, hogy a közeljövőben nem térhetnek vissza a válogatottba. Nálam a teljesítmény számít, nem pedig a név. A válogatott edzője rendszerint szigorúbb az Extraliga értékelésénél, mint a bajnokságban szereplő együttesek trénerei. Milyen is volt az idei pontvadászat színvonala? Nehéz véleményt mondani egy átalakulófélben lévő küzdelemsorozatról. Mindenki tisztában van azzal, milyen problémákkal küszködnek a klubok. Több tucat játékos külföldre igazolt. Azok, akik Csehországba mentek, színvonalas bajnokságban hokiznak, viszont a német és a francia alacsonyabb osztályban nem lehet fejlődni, ők eleve nem jöhetnek számításba a válogatott keret összeállításánál. Nagyon örülnék, hajóval több extraligás korongozó játszhatna címeres mezben. Az eredményesség érdekében azonban az idegenlégiósokra kellett építeni a csapatot. Hiába, legjobbjaink külföldön hokiznak! Az olimpiai torna előtt selejtező vár majd a szlovák válogatottra, s ezen a kvalifikációs meccseken nem szerepelhetnek az NHL-ben játszók. Akkor viszont nagy szükség lesz az extraligás hokisokra... Vajon gondolt-e erre a csapatépítésnél? Természetesen. Éppen ezért a vb- felkészülés első szakszában, a bővebb keretben már kipróbáltunk egy-két tehetséges fiatalt, akik - remélhetőleg - jövőre is hozzák formájukat. Nekünk tulajdonképpen két válogatottat kell „összehoznunk” az ötkarikás játékokra: a selejtezőkre egy csapatot, amely kivívja az olimpiai szereplést, aztán egy másik együttest, amely az NHL- ben szereplőkre épül. Az úgynevezett B-együttes tagjainak nagy része, sajnos, nem léphet jégre a Salt Lake City-i olimpián... Ezzel már most tisztában vannak a fiatalok. A múltban köztudottan kapusproblémákkal küszködött a szlovák válogatott. Az egyik svéd szaklap találóan megjegyezte: a szlovák csatárok az A- csoportba, a hátvédek a B-be, a kapusok pedig csak a C-be tartoznak. Ez még mindig érvényes? Hát, be kell vallanom, hogy részben igen! Viszont három fiatal, Lašák, Stana és Filc ígértesen fejlődik - a tengerentúli alacsonyabb osztályú együttesekben. Például az NHL-ben, az idei szezonban öt cseh és hat orosz kapus is védett, szlovák viszont egy sem. Ez pedig sok mindent elárul. Rybár megbízható teljesítményt nyújtott a Slovan csapatában, bízom benne, hogy a világbajnokságon is kitesz megáért. Németországban is a szentpétervári formában játszik majd a válogatott? Aligha, hiszen ez egy merőben más csapat, több egykori kulcsembert nélkülözünk majd - az ismert okok miatt. A sikeres rajt valódi doppingként hatna. Mindenesetre az előkészületi meccseken elért eredmények derűlátásra adnak okot. Egy éve például ki gondolta volna a középdöntő után, hogy a későbbiek folyamán döntőt fogunk játszani... Ján Filc vezetőedző ezúttal is derűlátó (Dömötör Ede felvétele) Pavol Rybár kapus - noha a címvédő Slovan leszerepelt az Extraligában - jó teljesítményt nyújtott, nem rajta múlott a pozsonyiak elődöntőbeli fiaskója (Eugen Vojtišek felvétele) NÉVJEGY Ján Filc Született: 1953. február 19. Játékos-pályafutása: az 1972-es epeijesi junior vb-n bronzérmes csehszlovák válogatott kapusa, ugyancsak 3. hely a svédországi (1973) korosztályos világbajnokságon. Ézenkívül védett még a Slovan B- csapatában, a pozsonyi BEZ-ben és a Plastika Nitra együttesében. Edzői pályafutása: Nitra (ificsapat), Slovan (1989-90), Stadlau Wien (két szezon), szlovák junior válogatott, amely két évvel ezelőtt bronzérmes lett a kanadai korosztályos vb-n, 1999júniusától irányítja a szlovák felnőtt válogatottat. Családi állapota: nős. Fia, Róbert (22 éves) a vancouveri egyetemi csapat kapusa; leánya, Éva (21 éves) a sportgimasztika-válogatott tagja. Hobbija: síelés, tenisz, természetjárás.
