Új Szó, 2001. április (54. évfolyam, 77-99. szám)

2001-04-26 / 96. szám, csütörtök

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2001. ÁPRILIS 26. KOMMENTÁR Elgurult koronák TUBA LAJOS A kilencvenes évek elején mindenki azt próbálta magyarázni a nép­nek, hogy pénzük elhelyezésekor nem kell bedőlni a hangzatos ígé­reteknek. Mindhiába: a vagyonjegyes privatizáció során százezrek hallgattak azokra, akik egymásra licitáltak a teljesítheteden ígéretek­ben. De volt ennek egy tisztán szlovákiai magyar megfelelője is, a ne­héz oroszországi fogságért kapott kárpótlást az érintettek olyan vari- ácókban voltak képesek elpazarolni, amilyeneket egy krimiíró sem tudott volna kitalálni. Azóta az is bebizonyosodott, hogy a kis egyéni vagyonok elpazarlása valószínűleg végtelen történet. Egy nemzetileg elkötelezett újságíró nemrég kiszámolta, hogy a vagyonalapi kötvé­nyek határidő előtti eladásából a polgárok hat és fél milliárd koroná­ról mondtak le Meüar „ajándékából”. De még ennél is nagyobb kali­berű az ún. nem banki szubjektumok ügye, hiszen az oda elhelyezett 13 milliárd koronáról nyugodtan elmondhatjuk: egy százalék iatt van azok aránya, akik tudatában vannak, mit is kockáztatnak. Na­gyon helytelen lenne azonban a helyzetet úgy értékelni, hogy a hazai átlagpolgár éreüen a pénzügyi önállóságra. Ebből ugyanis könnyen az következhet, hogy akkor teremtsünk meg valamiféle központi atyai felügyeletet, amely megvédi őket minden rossztól. Ehelyett in­kább nézzük meg, hogy az állam, mint központi atyai kéz, mennyit tett a játékszabályok kialakításáért. Az előző kormány idején ezt nem is nagyon vártuk el, hiszen egyértelmű volt a legfelsőbb sze­replők részvétele a nagyjátékokban. Három év után viszont elmond­hatjuk, ez a kormány is sokszor csak ígért, de nem cselekedett. En­nek jó példája a nem banki szubjektumok esete, ahol - ha hinni lehet az új ígéreteknek - a jövő év elejétől vezetnek be egy teljesen logikus szabályozást. Ezt nyugodtan megtehették volna három évvel ezelőtt is. Egyébként pedig nincs más megoldás, mint a türelmes felvilágosí­tás, ami bizony nem megy állami segítség nélkül. Márpedig aki figye­lemmel kíséri mondjuk a magyarországi eseményeket, világosan lát­ja, ezt nálunk az élet minden területén tragikusan elhanyagolják. Márpedig az adófizetők pénzéből ilyenekre is kellene juttatni, hiszen így hamarabb eljuthatunk ahhoz az állapothoz, amikor már minden­ki felelősen képes kezelni saját pénzügyeit. JEGYZET nak a magáét. Ezért a hatóságok már előre könyörögnek, nehogy elmenjenek a felvonulásokra, mert valakik „ki akarják sajátíta­ni azokat, hogy káoszba döntsék a brit fővárost”. Hogy mennyien mennek el, azt nem lehet tudni, de nem lenne meglepő, ha az idei akciók jelentős támogatást élveznének. A sajtóban egyre többet beszélnek a közeledő gaz­dasági válságról, Angliában is nő a munkanélküliség (Szlovákiá­hoz képest még így is amatőrök) s az is alaposan felborzolta a ke­délyeket, hogy az egyik neves áruházhálózat igazgatója csilla­gászatijutalomban részesült, mi­után a tönk szélére kormányozta a céget s ezreket kellett elbocsá­tani. Az sem sokat javított a köz­hangulaton, amikor a Tesco beje­lentette, az elmúlt évben rekord- bevételre tett szert. Mindenkinek a megállíthatatlanul növekvő árak jutottak eszébe. Az ilyen hí­rek hallatára csak kinyílik az em­ber zsebében az anarchista bics­ka. A McDonald’s éttermek, na­gyobb áruházak - a kapitalizmu­sellenes akciók hagyományos célpontjai - már most megpró­bálnak felkészülni a legrosszabb­ra. A rendőrség sem tétlen, mint­egy ötezer bobby lesz szolgálat­ban május elsején. Londonban most sokan dúdolgathatnák: ne várd a májust... Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (59233401, fax: 59233338) Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Juhász László - politika (58238339), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla - kultúra (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310), Tomi Vince - sport (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/Ä, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 0949/6382806, Kassa: 095/6002225, Rimaszombat: 0866/5684214, Rozsnyó: 0942/7329857, Komárom: tel., fax: 0819/7704200, Nyitra: 087/6522543. Kiadja a Grand Press Rt. és a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1, 811 09 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Áz igazgatótanács tagjai: Stanislav Žiačik - kereskedelmi osztály -, tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 59233401, fax: 59233338, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: 59233403 fax' 59233339 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051, 52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: B. Nemcovej 32, 095/6709548,6002210, fax: 095/6002229. Nyomja a GRAND PRESS, Bratislava. Terjeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Grand Press terjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: Versus Rt., ES-vývoz tlače, Košická 1,813 80 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 5/2 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. JL\ A lapok eladott példányszámát ellenőrző ABC SR tagja, A "V../ az ellenőrzés eredménye a www.sme.sk honlapon található. of Circulations E-mail: redakcia@ujszo.com Ne várd a májust! SÓKI TIBOR A brit főváros már rég a május el­sejére készül. Igaz, nem olyan felvonulásosra, ingyenkolbászos- ra, mint amilyenekre a vöröscsil­lagos időkből emlékezünk. Ide csak az megy el, aki akar, s aki el­megy, nemcsak felvonulni ké­szül. A metróállomásokon, busz­megállókban kiragasztott meghí­vók alapján az „ünneplés” aktív, és nem feltétlenül békés lesz. „Szélesítsd ki vevői jogkörödet, vigyél el mindent!” „Mutassuk meg a City-beli gazdag gazembe­reknek!” .Játssz gazdálkodj oko­sam a saját szabályaid szerint!” Ilyen és ehhez hasonló feliratok hívogatják azokat, akiknek nem feltétlenül tetszik a kapitalizmus. A „City-beli (London gazdasági központja) gazdag gazemberek” nem veszik félvállról a dolgot. Félnek. De ez érthető is. Elég csak visszaemlékezni arra, mi­lyen felfordulást csináltak a glo­balizáció ellenzői és az anarchis­ták Seattleben a WTO tanácsko­zása idején. Most is ők készülnek akcióra. Állítólag külföldről is ér­keznek jópáran, hogy London­ban adják meg a kapitalizmus­Visszavágnak '54-ért. Magyar-német politikai csata. (Reuters-felvétel) TALLÓZÓ GAZETA WYBORCZA A legnagyobb példányszámú, libe­rális lengyel napilap szerint a szom­szédos országokban élő magyarok­nak különleges jogokat biztosító törvénytervezet aggodalommal tölti el Szlovákiát és Romániát. A lap be­számolt arról, hogy Mikuláš Dzurin- da fenntartásainak adott hangot a tervezet miatt. A lap szerint a ma­gyar nyelvű iskoláztatáshoz beígért, gyermekenként 80 dollárnyi pénz­ügyi támogatás váltotta ki a legna­gyobb aggodalmakat a Magyaror­szággal szomszédos országokban, ahol attól tartanak, hogy a kedvez­mények reményében állampolgára­ik tömegesen fogják „magyar gyö­kerűnek” vallani magukat. „A szlo­vák nacionalisták máris hisztérikus kampányba kezdtek - fogalmazott a cikk -, azt hangoztatva, hogy anyagi megfontolásokból a vegyes lakossá­gú Dél-Szlovákiában élő szlovákok is magyar igazolványért fognak fo­lyamodni, ami végeredményben el- nemzetlenítésükhöz vezet majd. Tizenöt éve, 1986. április 26-án robbant fel a csernobili Vlagyimir lljics Lenin atomerőmű négyes reaktora Gyászszalagos ukrán lobogó Csak meghibásodás, nem nagy ügy - így nyilatkoztak a hivatalos szervek. Tizenöt évvel ezelőtt, 1986. április 29-én a Kossuth rádióban halhattunk egy atomerőmű­balesetről, amely a Kijevtől 120 kilométerre északra fekvő, harmincezres Cserno­bil város mellett történt. MOLNÁR SZABOLCS Az igazság, természetesen, ennél rémisztőbb volt. Rémisztőnek szá­mít az is, hogy az ukrán szervek a mai napig úgy tartják, a csernobili atomerőmű meghibásodásának 32 halottja volt. Mintha elfelejtették volna megemlíteni azt a több ezer embert, aki a mai napig leukémiá­ban és pajzsmirigyrákban hal meg. Ukrajnában 1986 és 2000 között a tízszeresére nőtt a pajzsmirigyrák­ban szenvedők száma, 1800 gyerek­nek kellett eltávolítani a pajzsmiri­gyét, harmincezer terhességmeg­szakítást végeztek el. A baleset után radioaktív felhő borította el az észa­ki féltekét, amely ötször erősebb volt, mint a Hirosimára ledobott atombomba utáni. De hogy mi is történt 1986. április 26-án? A bal­eset éjszakáján szolgálatot teljesítő reaktormémök naplójának részletei Vujity TVrtko: 12 pokoli történet című könyvéből valók. Az adatok nagy része a Csernobil bennünk és ma című 1991-es, nem hivatalos ki­adványból származik. 1986. április 25., Csernobil, Vlagyi­mir lljics Lenin atomerőmű. Egy operátor naplójából: „Reggel fél hét van. Ivanov (a név fiktív, nincs in­formációnk a valódi névről) üze­meltetési helyettes ragaszkodik ter­véhez, nem tudjuk meggyőzni az el­lenkezőjéről. Nincs hivatalos en­gedélyünk. Képes stratégia nélkül belevágni egy ilyen életveszélyes já­tékba. Tegyük föl, hogy engedel­meskedünk és kikapcsoljuk a teljes védelmi vonalat csak azért, hogy megvizsgáljuk: a kiiktatás után is hűt-e a rendszer. ...s ha nem hűt?” Technológiai szempontból a cserno­bili 4-es reaktor grafittal moderált, könnyűvízzel hűtött, 960 MW tiszta teljesítményű reaktor. A reaktormag betonköpönyegben helyezkedik el (biológiai védelem), az urán fűtő­elemek hűtőcsatomákban vannak, amelyek körbefonják a grafit mode­rátort. A grafitblokk nyomás alatt áll, körülötte hélium és gázhidrogén köröz, ugyanis a grafittal nem érint­kezhet a levegő. Nyomáskamrák­ban szivattyúzzák a hűtővizet felfe­lé, a keletkező pára hajija a turbiná­kat. Egy ilyen reaktor előnyei: ah­hoz, hogy a fűtőelemeket cseréljék, nem kell leállítani a reaktort, vala­mint képes növelni és csökkenteni a teljesítményét, más reaktortípusok nem ilyen flexibilisek. Viszont van két ellenpélda is. A reaktor magja nagyon nagy nyomás alatt lévő hűtőcsövet tartalmaz. Ha elromlik, a hűtővíz kifolyhat, a grafittal ele­gyedve felrobbanhat. A vészhű­tőrendszer elégtelen volt egy ilyen méretű reaktor hűtéséhez vész ese­tén. Működtetése így is nagyon költ­séges volt. Talán ezért nem építettek nyomásálló betonfalat, amely a nyugati típusoknál alapbiztonsági feltételvolt. Egy operátor naplójából: „Ivanov szerint történelmi dolgot műve­lünk, szerintünk egyszerű barom­ságot. Nem lehet a reaktor üzemel­tetése közben kikapcsolni a turbó­generátort, hiszen az működteti a hőszivattyúkat. Ha zavar áll be a kí­sérlet során, nem lesz hűtés és ak­kor tényleg le kell állítanunk a reak­tort. Rosszabbra már gondolni sem merek. (...) 13.30: parancsra meg­kezdjük a teljesítménycsökkentést. Persze Ivanovnak könnyű. Ha sike­rül, kitüntetik, ha nem, úgyis ránk keni és megússza. (...) 13.54: ki­kapcsoltuk a másik turbógenerá­tort is. Ez már nem vicces. Ivanov meg van győződve, hogy semmi Csernobilban a határér­ték négyszázszorosa még ma is a sugárzás. nem történhet. (...) 14.00: az álta­lános hűtőrendszert is kikapcsol­tuk. Ez a pasas beteg! Baj lesz, ér­zem. Most már minden energiát a hűtéstől veszünk el. Vajon tisztában van azzal, mit művel? (...) 23.10: Ivanov újabb és újabb energiákat vesz el a reaktor más területeiről. Ez már nem babra megy. Összevissza kapcsolgatja a vezérlőgombokat és közben azt hajtogatja: A Lenin re­aktorai a legfejlettebb világtechni- kát képviselik. (...) 01.15: Elérke­zett a pillanat. Le kell állítani a re­aktort! Minden józan gondolkodá­sú ember így döntene, de minket egy elmebeteg vezet. (...) 1.22: ész­leltük, hogy nincs meg az üzeme­léshez szükséges reaktivitásérték, vagyis nem hűt eléggé a rendszer. Hiába nyomtuk be a vészjelző gom­bot, Ivanov mosolygott: Csak foly­tassák, elvtársak! Egy perc múlva az operátorok izolálják a turbóge­nerátort, kikapcsolják a szivattyú­kat, leállítják a védelmi rendszert, minden a terv szerint működik, Iva­nov kezet fog mindenkivel. Ebben a pillanatban a vezérlőből szólnak, hogy növekszik a reaktivitás. A vészhűtést szolgáló rudakat kiold­ják, azonban egy részük nem oldó­dik ki. Az operátorok sorra iktatják ki az elemeket, fékeznének, de már késő. A teljesítmény pillanatok alatt a százszorosára növekszik. „01.24: a reaktort szétveri a nagy mennyiségű gőz. A fűtőelemek fel­izzanak, szétesnek. A reaktorban kétezer fok a hőmérséklet. A hű­tőközeg kiforr, a sérült üzemanyag forró részei a technológiai csator­nákba kerülnek, ahol hatalmasra nő a nyomás. A csatornák felnyílnak. A víz a magas hőmérséklet hatására reakcióba lép a fűtőelemek burkola­tával, a cirkóniummal és a forró gra­fittal. Hidrogén és szénmonoxid ke­letkezik, és a levegő oxigénjével ke­veredve felrobban. Lángol a grafit. A reaktor felett sötétszürke jódfelhő képződik.” Reggel megkezdték a la­kosság kitelepítését a környező vá­rosokból. A legnagyobb, Pripjatyból két óra alatt ötvenezer embert vit­tek Kijevbe, közben a buszok és au­tók kerekeire rakódott radioaktív port hordtak szét. Több száz teher­autó, katonai jármű és helikopterek oltották a lángoló reaktort, ahol na­pokkal a robbanás után még mindig kétezer fokos hőmérséklet volt. A kemény télben hatezer nő és férfi öntötte a betont a reaktorra. Ebből alakult ki a mai szarkofág, mely a radioaktív hulladékon kívül egy munkás örök nyughelye is lett. Om­ladozó tetején ma is ott a fekete sza­laggal átkötött ukrán zászló. Omla­dozó, ugyanis a tető állandóan mo­zog, és megközelítőleg kétszáz négyzetméternyi rést figyeltek meg rajta. Egyébként ez a „tető” hatvan tonnányi üzemanyagot és harminc tonna port takar, melyek az első na­gyobb hiba esetén kiszabadulhat­nak. A kísérletet vezető üzemelteté­si helyettes a baleset után eltűnt. Három napon belül érte el Finnor- szágotm, Svédországot, Lengyelor­szágot, Csehszlovákiát, Magyaror­szágot, Ausztriát és Észak-Olaszor- szágot a radioaktív felhő. A szél megfordult, és Ukrajna keleti részét is elborította a felhő, majd Románi­át, Bulgáriát, Jugoszláviát, Olaszor­szágot és Görögországot. Az ato­merőmű harminc kilométeres kör­zetében alakították ki a tiltott zónát. Százharmincezren éltek ott, mind­nyájukat kitelepítették. 1995-ben viszont hoztak egy törvényt, hogy a hatvanöt év felettiek visszatérhet­nek régi lakhelyükre. Mintegy hat­van idős ember tért vissza. Örültek, hogy újból láthalják falujukat, az egyik bácsi imád horgászni, mert a megszokottnál háromszor nagyobb pontyokat fog a folyóból. Dimitar Szergejevics, aki már a rob­banás idején is ott dolgozott, így emlékezik: „Csillagos volt az ég. Á második robbanás iszonyatos volt. Kinéztem, láttam, ég a négyes, kö­rülötte emberek rohangálnak. Re­aktormémök vagyok, tudtam, mit jelent egy ilyen baleset. Indultunk volna haza, de a főmérnök, aki egy­ben az erőmű párttitkára is volt, üvölteni kezdett: - Hát milyen elv­társak maguk? - Öt perc múlva min­dannyiunkat kirendeltek az oltás­hoz. Kezünkbe nyomtak egy slagot, hogy irányítsuk az égő grafitra. Őrültek voltak, nem tudták, hogy az csak szítja a tüzet. Berohantam a kettesbe, egyenesen a WC-be, be­zárkóztam, és zokogtam, mint egy gyerek.” A nemzetközi közösség 758 millió dollárból akarja befoltozni a szarko­fágot, a belső területekre terelve az üzemanyagot, és egy olyan szellő­zőrendszert alkalmazva, amely megakadályozza, hogy a por tovább terjedjen. Ez azonban csak rövid tá­vú megoldás. Az igazi - több millió dollárral drágább - az lenne, ha ki­vonnák és újrahasznosítanák az üzemanyagot, mert ha az ott ma­rad, a veszély soha nem múlik el. Legalább 400 millió, legtöbb 4 milli­árd év kellene ahhoz, hogy magától megszűnjön a sugárzás. Az erőmű bezárása körüli vita inkább gazda­sági jellegű volt. Leállításáig az erőmű évi 100 millió dollárt ter­melt. Ebből egyébként csak 20 mü- lió került az állami kincstárba, a töb­binek nyoma veszett a kormányzás labirintusában. Leonyid Kucsma lobbija olyan sikeres volt, hogy más­fél milliárd dollárt zsarolt ki a nem­zetközi közösségtől. Ebből 2004-re új atomerőmű épül. Ezzel összesen tizenháromra nőne az ukrán ato­merőművek száma. Ami pedig egy újabb fejezet a történelemben: 2000. december 15-én Kucsma el­nök személyesen nyomta meg azt a gombot, amely az utolsó csernobili reaktort is leállította. így járt le a csernobili Vlagyimir lljics Lenin ato­merőmű ideje, amely a vüág legfej­lettebb technikáját képviselte s amelynek négyes blokkja oldalán a gyászszalagos ukrán lobogó alatti sugárzásmérő, mind a mai napig és még nagyon sokáig, az egészség- ügyi határérték négyszázszorosát fogja mutatni. Mementó (Archívum)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents