Új Szó, 2001. április (54. évfolyam, 77-99. szám)

2001-04-25 / 95. szám, szerda

14 Kultúra - oktatás ÚJ SZÓ 2001. ÁPRILIS 25. A Böngésző nyertesei A Vasárnap 16. számában feltett kérdésre összesen 495 helyes megfejtés érkezett. E héten az 500-500 koronát Mikulics Ingrid csallóközkürti, Hollósy Rozália rétéi és Németh Mónika galántai olvasónk nyerte. Gratulálunk! A helyes megfejtés: huszonhárom. Az archaikus népi imádságokról Szene. A Magyar Köztársaság Kulturális Intézete és a Szenei Városi Könyvtár közös rendezvényén holnap 17 órától Erdélyi Zsuzsanna Kossuth-díjas néprajzkutató tart előadást Archaikus né­pi imádságok címmel a Szenei Városi Könyvtárban. Az eseményhez kapcsolódva nyitják meg a könyvtárban Görföl Jenő INRI című fo­tókiállítását. (tb) Kiállítás Kocsis Ernő műveiből Érsekújvár. Április 27-én 16 órakor az Érsekújvári Honismereti Múzeumban Változások címmel Kocsis Ernő pasztellképeiből nyílik kiállítás, amely június 15-ig tekinthető meg. (ú) SZÍNHÁZ ___________________POZSONY___________________ SZ LOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Hattyúk tava 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: A windsori víg nők 19 KIS SZÍNPAD: Az oroszlán télen 19 KASSA THÁLIA SZÍNHÁZ: Én és a kisöcsém (vendégjáték Losoncon) 11.30, 19 STÚDIÓ: A fekete Lady avagy játsszunk Shakespeare-t 19.30 KOMÁROM HVIEZDA: Pokémon: az első film (amerikai) 16 Beépített szépség (amerikai) 18, 20.30 OBZOR: A jövő kezdete (amerikai) 15.30,18, 20.30 MLADOSŤ: Árvák hercege (amerikai) 15, 17.30 Iskola (olasz) 20 CHARLIE CENTRUM: Szélhámosok (amerikai) 19, 20.45 Magányosok (cseh) 18.45 Macskajaj (német-francia- jugoszláv) 20.30 A világ második legjobb gitárosa (amerikai) 17,21 Betty nővér - Szappanopera (amerikai) 17 Otesánek (cseh-angol) 16.45 Aranypolgár (amerikai) 18 Valami Alenkából (svájci) 20 KASSA CAPITOL: Pokoli szerencse (cseh) 16 Mi kell a nőnek? (amerikai) 18, 20.15 ÚSMEV: The Watcher (amerikai) 16, 18j 20 IMPULZ: Kilenc és 1/2 hét II (amerikai) 16.15, 19.15 DRUŽBA: Sikoly 3 (amerikai) 15.30, 17.45 Mindent anyámról (spanyol) 20 TATRA: Szélhámosok (amerikai) 16, 20 Árvák hercege (amerikai) 17.45 DÉL-SZLOVÁKIA ROZSNYÓ - PANORÁMA: Segítség, apa lettem! (amerikai) 17, 19 LÉVA - JUNIOR: Bájkeverő (amerikai) 16.30, 19 GALÁNTA - VMK: Dr. Strangelove (angol) 19 GALÁNTA - VMK: Fedezd fel Forrestert! (amerikai) 17.30, 20 Lengyelországban kiosztották a 2000. évi filmdíjakat Hét Sas Zanussinak MTI-HÍR Varsó. Krzysztof Zanussi Az élet mint nemi úton terjedő halálos be­tegség című filmje nyerte a 2000. év legjobb lengyel filmjei számára adományozott Sas-díjak felét. A varsói Nagy Színházban rende­zett díjkiosztó ünnepségen a „lengyel Oscar-díjnak” is nevezett tizennégy Sas-szobrocska közül hetet Zanussi műve kapott. Köz­tük a legjobb rendezésért, forga­tókönyvért (Krzysztof Zanussi), zenéért (Wojciech Kilar), vágá­sért (Marek Denys) járó díjat. A legjobb férfi főszerepért adomá­nyozott Sast is ebben a filmben nyújtott alakításáért kapta Zbig­niew Zapasiewicz. Három Sast kapott Jerzy Wójcik filmje, az Európa kapui. Az egyik fő esélyesnek számító alkotás, a Stefan Wyszynski néhai bíboros, lengyel prímás internálásáról szó­ló A prímás - három év az ezerből című, Teresa Kotlarczyk rendezte film végül csak egy díjat kapott. Életműdíjat nyert Roman Polanski és Stanislaw Rózewicz. Ez volt a harmadik hasonló díjki­osztás Lengyelországban, a szava­záson mintegy 600 hivatásos fil­mes vett részt. Krzysztof Zanussi Az élet mint nemi úton terjedő halálos betegség című filmjét a Pozsonyi Filmfesztivál közönsége is láthatta. (Archív felvétel) Oktatási intézményeink számára nem lehet fontosabb, mint alkalmassá válni jó minőségű „szolgáltatások" nyújtására Iskola és minőségmenedzsment A népességcsökkenés következtében valóságos harc indul a tanulók „megszerzéséért". (Somogyi Tibor illusztrációs felvétele) „Minőség”, „auditálás”, „az emberi erőforrás menedzs­mentje”... Ezek a szavak csak pár éve próbálnak befu­rakodni a keletközép-euró- pai ember szókincsébe. Nem csoda. Az utóbbi években ré­giónkban is kiéleződött piaci verseny következtében válla­latainknak egyre inkább fog­lalkozniuk kell a minőség­gel, a minőségbiztosítás sza­bályozásával, irányításával. IFJ. HLAVÁCS PÁL Úgy, ahogy az ipar és a gyártás meg­követeli ezt a fajta reformfolyama­tot, törvényszerű, hogy szükséges az erőforrások reformja is. így ke­rült a minőség fogalma kapcsolatba az oktatással, mint emberi erőfor­rást biztosító fontos tényezővel. Akiket elsősorban érint a téma, azok az iskolák vezetői. A 21. század isko­lavezetésére teljesen más terhek ne­hezednek, mint akár tíz évvel ez­előtt. Míg azelőtt mindent a köz­pontból irányítottak, és teljesen más jelentése volt a „piaci igénynek”, ma már minden vezetőnek nagyon oda kell figyelnie a társadalom változó igényeire. Nem beszélve a gazdasá­gi helyzet miatt romló demográfiai mutatókról; a népességcsökkenés következtében valóságos harc indul a tanulók „megszerzéséért”. Az ok­tatási program készítése és a peda­gógiai tevékenység irányítása mel­lett tehát az iskolavezetésnek akar- va-akaradan szabályos marketing- tevékenységet is kell végeznie. A cél a diák, a tanuló megnyerése, tehát az átvitt értelemben vett „ügyfél” megnyerése az oktatási intézmény számára, megfelelő pedagógiai programmal - „szolgáltatással”. A magyar tanítási nyelvű iskolát két­szeresen is érinti ez a probléma. Egyrészt - a magyar iskolának ma­gyar nyelven kell minőséget adnia egy számára idegen nyelvű környe­zetben. Meg kell tehát győznie a magyar szülőt az iskola versenyké­pességéről és jó minőségéről. Más­részt pedig - csakúgy, mint a többi iskolának - figyelnie kell a piaci és társadalmi igényeket. A lehetőségek, amelyek kihasználá­sával mindez elérhető, már részben biztosítottak - az anyagiakat most félretéve -, például a jogalanyiság adta lehetőséggel. Az egyre inkább szorgalmazott ún. európai oktatási modell sokkal nagyobb szabadságot enged az iskoláknak az egyéni pe­dagógiai program kialakításában, mint „elődje”, az erősen centralizált porosz modell. A nagyobb szabad­ságnak köszönhetően azonban na­gyobb a felelősség is, és kulcsfontos­ságúvá válik az iskolaigazgató és a vezetés szerepe. Jó néhány tendencia és érv sorolha­tó még fel, amelyek azt igazolják, hogy iskoláink számára nem lehet fontosabb cél, mint alkalmassá vál­ni jó minőségű „szolgáltatás” nyúj­tására, a diákok - „ügyfelek” minél tökéletesebb kielégítésére. A cél elérésének eszköze pedig a minőségrendszer kiépítése és működtetése az iskolákban. Mindez egy átfogó irányítási elv alkalmazá­sát teszi szükségessé. Az 1980-as években fokozatosan elterjedő, és ma már az oktatás területén is egyre tudatosabban alkalmazott mene­dzselési elv a TQM (Total Quality Management - Teljes Körű Minőségbiztosítás). Megvalósításá­hoz számos módszer áll rendelke­zésre. Mára már kialakult néhány minőségmenedzselési módszer, mely keretet ad egy-egy szervezet minőségjavító tevékenységéhez. Minden módszer egyezik abban, hogy a szervezeten belül teljes körűleg - minden szervezeti egysé­get és minden alkalmazottat bekap­csolva - alkalmazandó. A két, talán legismertebb - TQM-fi- lozófián alapuló - minőségmene­dzselési módszer az ISO 9000/9004 szabványsorozat és az Európában használatos EFQM-minőségmodell (European Foundation Quality Ma­nagement). A két menedzsment- rendszert összehasonlítva, az EFQM-modell átdolgozott, speciali­zált változata jobban lefedi az okta­tás minőségi tényezőit. A módszer alkalmazása az oktatás­ban olyan szervezetfejlesztési eljá­rást jelent, amelynek alapja az isko­la működésében érdekelt felek kö­zös megegyezésen alapuló vizsgála­ta. Ezt követi az érdekeltek - peda­gógusok, iskolahasználók, fenntar­tók, tanügyi-igazgatási szakembe­rek - rugalmas, önszabályozó rend­szerének kialakítása. Mindez annak érdekében történik, hogy az iskola a pedagógiai programban kitűzött feladatokat a megfelelő minőség biztosításával, a megszabott költ­ségkereteken belül, a lehető legma­gasabb színvonalon hajtsa végre. Az említett minőségbiztosítási fo­lyamat tehát négy fontos, cikliku­san ismétlődő szakaszból áll - ezt nevezik PDCA-ciklusnak. Az első szakasz lényege törvényszerűen az elérendő minőségi cél kitűzése a problémás területeken. Ilyen minőségi cél lehet például az iskola értékelési-osztályozási rendszeré­nek reformja, a felvételi rendszer rugalmasabbá tétele, a tantárgy-te­matikák átrostálása és korszerűsí­tése. Ehhez a szakaszhoz hozzátar­tozik az alapvető stratégiák kidol­gozása is. Az iskola pillanatnyi álla­potának felmérésére a második sza­kaszban kerül sor. Ez az ún. SWOT- analízis, kérdőíves felmérés vagy intetjük alapján történhet - a tan­testület és az iskolai alkalmazottak véleményének felmérésével. A sike­res felmérés meghatározza a fejlő­dést gátló problémákat és azoknak prioritását, információkat ad az is­kola erős és gyenge pontjairól, le­hetőségeiről és az esetleges aggo­dalmakról. Mindez már a harma­dik szakaszhoz - az önértékelés szakaszához - tartozik. A prioritá­sok meghatározása kulcsfontossá­gú a minőségjavítás hatásfokának szempontjából. Eldönthető, hogy milyen irányban történjék a prob­léma megoldása (tantestület, diá­kok, szülők vagy alkalmazottak irányába), hogy a pozitív változás minél érezhetőbb legyen. Ebben a szakaszban születnek meg tehát a minőség változtatásával kapcsola­tos víziók és konkrét tervek. Az utolsó szakasz - a negyedik - a megvalósítás és az értékelés szaka­sza. Nyilvánvalóan ez a legigénye­sebb, hiszen itt kell konkrétan szembenézni mindazzal, ami gá­tolja a haladást. Nagyon sokat segít ebben a vezetés és a tantestület kö­zötti, a tantestületen belüli és per­sze a tantestület és a diákok közötti demokratikus viszony. Több prob­lémamegoldó technika áll rendel­kezésre, amelyek az alaposabb elemzés segítségével megfontol­tabbá és biztosabbá teszik a gon- dok-bajok elhárítását. Az értékelés az egész folyamat visszacsatolása. Informál arról, hogy jó irányban halad-e a fejlő­dés, az elért eredmény arányos-e a kitűzött törekvésekkel. Az értéke­lésnek sok fajtája lehetséges - a problémában érintettek körétől (tanár, diák, alkalmazott), az érté­kelés szemszögétől (auditálás, te­hát külső vagy belső önértékelés) és magától az értékelő eljárástól függően (beszélgetések, kérdő­ívek, a tanulmányi eredmények elemzése stb.). Ezzel a négy ponttal zárul egy „minőségi ciklus”, amely a minőségi javulás elérésének érdekében több­ször is megismételhető. Röviden így lehetne jellemezni a tel­jes körű minőségbiztosítás elvét. Körülnézve a környező országok irodalmában, biztató számunkra, hogy Magyarországon már hat TQM-központ létezik, és kialakuló­ban van az oktatásra specializált magyar minőségügyi fogalomrend­szer is. Erre nagy szükség van, mert megfelelő adaptáció nélkül az - iparból átvett-„eljárások”, „szabvá­nyok” nem nagyon hatékonyak. Pokomi Zoltán magyar oktatási mi­niszter tavaly augusztusban ismer­tette országa minőségfejlesztési programjának célját és felépítését. Hasonló törekvések indultak ha­zánkban is - főleg egyetemi körök­ben. Az „oktatás minősége” mint tantárgy fokozatosan részévé válik a tanárképző egyetemek oktatási ter­vezetének, és remélhető, hogy az európai oktatási modell keretein be­lül egyre több oktatási intézmény alkalmazza majd minőségirányítás céljából, felismerve John Ruskin mondásának igazát: „A minőség so­hasem véletlen, mindig szellemi erőfeszítés eredménye.” Érthetők a felmerülő kétségek és alapvető problémák, amelyek eltör­pülnek az elméletben, de nagyon hamar színre kerülnek a megvalósí­tásban. Ami mindenképpen szüksé­ges ezekben az időkben, az a vízió, még akkor is, ha nincs ösztönző ha­tás, mert nem értékelik megfelelően még a normális törekvéseket sem. Ettől függetlenül egy biztos: mára már nem csak mint lehetőséggel kell számolni a minőségbiztosítás és minőségirányítás alkalmazásával. Ma ez már kötelezettséget jelent, amely nélkül nem tudjuk felvenni a versenyt az EU országaival. A szerző a Kassai Műszaki Egye­tem hallgatója Z. Németh István jeles prózaíróink, költőink alkotásait öltözteti hol az abszurd, hol a groteszk köntösébe Orvosilag is javasolható kis érvágás ARDAMICA ZORÁN Ne csodálkozzunk, hogy ritkán jele­nik meg tájainkon irodalmi paródia­kötet, hiszen pro primo: kevés em­bernek van hozzá tehetsége, pro secundo: kevés tollforgató olvas annyit, hogy irodalmi tájékozottsá­ga megengedné az ilyesmit, pro tertio: csak az olvasott közönség ér­ti meg a paródiát, s ráadásul mind­ezen feltételeknek egyszerre kell ér­vényesülniük a siker érdekében. De ami a legkellemedenebb: a parodi­zált írók nagy részének nincs hu­morérzéke, a kritikát pedig elég rosszul viseli. Ez még akkor is igaz, ha óvakodom az általánosításoktól. Irodalmi, összefonódásoktól sem mentes mikrokozmoszunkban pe­dig halálos veszedelem a parodistá- ra nézve a sértődött kolléga... Hasonló veszedelemmel néz most farkasszemet az AB-ART kiadó és Z. Németh István költő. A Nincs me- neqés című kötet ugyanis a „Salátay Pityke Pál (A méltán elfeledett Liposzóma-díjas irodalmár...)” éle­tét és munkásságát, valamint a Tsúszó Sándor költeményeit közre­adó fejezetek mellett - nem kevésbé gyilkos humorúak, mint a többi! - jeles prózaíróink, költőink és csu­pán pénzköltőink alkotásait öltözte­ti hol az abszurd, hol a groteszk, hol pedig a karikatúra köntösébe. A válogatás meglehetősen szubjek­tív, de hát parodizálni csak azt lehet, akin van mit, s aki nemcsak a tan­könyvekben bujkál, hanem időn­ként publikál is. (Na, ezért meg majd én kapok a fejemre...) Fiatalt, időst, középkorút; konzervatívot és formabontót; játékosat és halál­komolyat; jót és gyengébbet egy­aránt utolért Z. Németh pennája. Áz elsősorban költőként és prózaíró­ként ismert szerző biztos kézzel te­szi a nyakunkra a tollat, akarom mondani, a kést, de célja nem a gyil­kolás, csupán amolyan gyógyító, jó szándékú, orvosüag is javasolható kis érvágás, amelytől a túl magas vérnyomás és az egyéb irodalmi „nyomások” visszaállnak a helyes szintre. Z. Németh ádát mindenkin. Érti, amit olvasott, megtalálta a gyenge vagy éppen a legerősebb, legjellegzetesebb pontokat. Penta­meter vagy hangsúlyos verselés, próza- vagy rímes szabadvers, klasszikus novella vagy modern prózai szöveg - nincs meneqés! A biztos formakezelés már-már poeta doctusi magasságokba repíti paro- distánkat, aki így tartalmilag és sti- lárisan is kivégezheti áldozatait. Po­kolban való pirítás után a verselőket egyenként, a prózaírókat egyveleg­gé főzve tálalja. Tálcán kínálja az ol­vasóknak a „fejeket”. így legalább mindenki beleláthat a más és a saját fejébe is (pl. alulról, a nyakon ke­resztül). Bár az élmény riasztó, lesz­nek, akik nem látnak majd semmit. Az önkritikus társaság pedig fej­vesztve vágtathat a könyvesboltok­ba felvásárolni a Nincs meneqés összes példányát, nehogy a nyájas olvasó is észrevegye, amin Z. Né­meth és én olyan jól szórakoztunk! (Z. Németh István: Nincs mene­qés, AB-ART, Pozsony 2001)

Next

/
Thumbnails
Contents