Új Szó, 2001. április (54. évfolyam, 77-99. szám)
2001-04-25 / 95. szám, szerda
Nagyszünet ÚJ SZÓ 2001. ÁPRILIS 25. Anamy: „Sikeresnek lenni annyi, mint azt tenni, amit mások nem tesznek. Vállalni kell a döntéseinket" Döntéseink hatalmáról „Ami igaz, az még nem az igazság, és az, ami nem igaz, még nem tévedés. Egy jótett még nem az erény, és egy hiba még nem a bűn!" (Hedvika Zgoni felvétele) KRISTÓF ZOLTÁN őst ülhetnénk egy prágai kis hangulatos kocsmában, vagy az irodában, esetleg nála a kollégiumban. Riportalanyom Pónya Annamária, vagy ahogy többen ismerik: Anamy. Ő Prágában, én Budapesten. A világháló az egyetlen kapocs, ami az interjú alatt összeköt minket. A most következő beszélgetés egy csevegőprogram segítségével készült. Ennek ellenére azt tanácsolom képzeljétek magatokat egy meghitt vendéglőbe, és lássatok, és érezzétek, és gondolkodjatok... Egy 19 éves lány szemével, szívével, fejével... Az alapiskolát gond nélkül befejezted, aztán jött az újabb kihívás, a középiskola. Szerettem a matematikát, de soha nem akartam vele ennyire komolyan foglalkozni. így van. Komáromban, a Selye János Gimnáziumban kezdtem az igazi diákéveket. Nagyon élveztem, persze voltak olyan pillanatok, amikor a pokolba kívántam mindenestül az egész várost. De azt hiszem, ez teljesen természetes. Vannak néha rossz napjai az embernek, és ilyenkor hajlamosak vagyunk magunkon kívül, mindenkit hibáztatni. Túléltem, és minden évet féltett kincsként őrzök az emlékeimben :-) Sokat hallottam ezekről a bizonyos évekről. Diákönkormányzat, Kaktusz, Iskolatanács, Európa Tanács-oklevél, ENSZ-kon- ferencia modell, Katedra, és még sorolhatnám. Hogy győzted egyszerre? Imádtam egyszerre csinálni a dolgaimat, lehetőleg úgy, hogy magamra egy csepp időm se jusson. Szerettem nyakig lenni a munkában, éltetett a nyüzsgés, energiát adott a rohanás. Unom az egyhangúságot. Sokat segítettek a barátaim, nélkülük nehezebb lett volna elviselni a kudarcokat, vagy az intrikákat. Ezek szerint nem vagy egy kimondottan „matematika nélkül nincs élet” típus. Mit keresel mégis a Károly Egyetem Matematika-fizika Karán? Szerettem a matematikát, de soha nem akartam vele ennyire komolyan foglalkozni. Felvételi nélkül bejutottam, teljesült az álmom. Prága, és a lehetőség szinte az ölembe pottyant 4 év munkájának gyümölcseként. De nem szereted. így van? Persze, hogy nem szeretem, ha egyszer tudom, hogy az én életem nem erről szól. Mégis ezt választottad! Miért? Mert túl sok embernek akartam megfelelni. És nem akartam csalódást okozni. Felelőtlenség volt beleugrani egy olyan dologba, amiről már az elején tudtam, hogy nem fogom végigcsinálni. Sokan bíztak bennem, tudták, hogy soha nem adnám fel. Feladtad? Nem érzem úgy, hogy feladtam volna. Egyáltalán. Ha akartam volna, akkor végigcsinálom, de az volt a probléma, hogy nem is akartam. Tudod, nekem volt a legnehezebb meghozni ezt a döntést. A biztosat odaadtam a bizonytalanért. Tudod, nekem volt a legnehezebb meghozni ezt a döntést. A biztosat odaadtam a bizonytalanért. Hogy élted meg a kimondás a lemondás pillanatát? A felismerés volt a legnehezebb. Hogy miért járok olyan unottan az órákra, hogy miért nem tudok annyira örülni, ha La Hospitallal megoldunk egy bonyolultnak látszó feladatot. Próbáltam elfojtani magamban azokat a gondolatokat, amelyek végül győztek, és azt mondtam: nem folytatom. Tisztában vagyok véle, hogy vannak olyan dolgok az életben, amiket egyszerűen végig kell csinálni, ha érdeklik az embert, ha nem. Az egyetem nem feltétlenül egy ilyen dolog. Te választod, és te döntőd el, hogy akarod-e csinálni. Márpedig én, nem áldozom az életemből 5 évet arra, hogy vakvágányon evickéljek. Nem én vagyok az egyetlen, aki így döntött, sokan vagyunk. Sokan vagytok, valóban. Ez nem csak a te problémád. De vajon mi az oka annak, hogy ilyen nagy az aránya azoknak, akik rosszul döntenek, esetleg meggondolják magukat? Emberek vagyunk, ez a tévedés hatalma. A leérettségizett diákokat 3 csoportra osztanám. Vannak a szorgalmasak, és precízek, akik inkább végigcsinálnak mindent, csak hogy ne legyen probléma. A második csoport a „szabad a gazdag”. Ennek a csapatnak teljesen mindegy, hogy mire esik a választás, gyakorlatilag már az elején diplomájuk van, mert meg tudják fizetni. A harmadik csoport a kallódók csoportja, akik esetleg rosszul döntenek, vagy befolyásolják őket, de néha az sem meglepő, ha egyszerűen az igazságosnak vélt rostán nem kerülnek be az egyetemekre. Nem kell mindig elhinni azt, amit a fejünkbe tömnek. Hogy ti vagytok a legjobbak, és bármit választotok végig fogjátok csinálni, mert milyen ügyes, okos kis emberek vagytok. Lehet, hogy ügyes, és okos kis emberek vagyunk, de valljuk be őszintén, egyetlen gimnázium sem készíti fel teljesen a diákot a főiskolára, egyetemre. Decembertől nem jársz. Mit csinálsz akkor most Prágában? Március van. A proletariátus dolgozik! :-) Nem csücsültem a fenekemen. Dolgoztam. Fizikai és szellemi munkát egyaránt. Gondolkodtam, és próbáltam megismerni önmagam. Ha magadat ismered, mindent ismersz. Mi változott az életedben? Minden. Minden apró mozzanat más lett. Másként élem meg azokat a dolgokat, amik történnek velem, másként értékelem a sorsom. Megtanultam elfogadni, és megoldani a problémákat. Sokat adott Prága. Elfogadom az életemet olyannak amilyen, és nem olyannak, amüyennek szeretném. Ha megunom, változtatok rajta. Sikeresnek lenni annyi, mint azt tenni, amit mások nem tesznek. Vállalni kell a döntéseinket, vállalni kell, ha valamit másként gondolunk. Ami néha nem is olyan könnyű... Van olyan dolog, amit nagyon szeretnél elfelejteni? Oh, hát igen. Ha pár héttel ezelőtt kérdezed, azt mondtam volna, hogy az egész tavalyi évemet felejtsem el, és a mostaniból azt, ami már eltelt. Ma viszont azt mondom, hogy mindenért érdemes volt. Imádok élni, tudod?! Bár retBár rettenetesen félek a kudarcoktól, imádom a kockázatot. tenetesen félek a kudarcoktól, imádom a kockázatot. Szeretném bebizonyítani, hogy érek valamit... És ez, már csak az én csatám. Ezt nekem kell megvívnom. Mit üzensz az olvasóknak? Talán csak annyit, hogy a szabadság lélegezni hagy. Hiszem, hogy képesek vagyunk az önálló életre. Mindig csak két ember van, aki tudja mi a különbség köztünk. TE és ÉN! A sajtos pizzával rohangáló Anamy, a „Csajok milyen a hajam?” kérdést százszor feltevő, a „pillanat”, „majd később” kifejezéseket előszeretettel használó emberke, döntött, és most hallgat. Ez pedig már, a döntés hatalma. Zárszó: A riport után nem sokkal, Anamy végleg megszakította tanulmányait a matematikafizika karon, most egy újabb felvételire készül. AGYAMENT ANKÉT Miért nincs az Istennek semmilyen tudományos fokozata? 1. Csak egy ismert műve van. 2. Az is csak héberül és görögülO. 3. Nincs benne egyetlen utalás sem más forrásmunkákra. 4. Nem publikálták semmilyen ismert tudományos folyóiratban. 5. Sokan kételkednek benne, hogy személyesen írta. 6. Igaz, hogy ismert az egész világon - de mit csinált utána. Na meg előtte? 7. Más tudósoknak nem sikerült megismételni az ő kísérleteit. 8. Nem kért engedélyt az etikai bizottságtól, hogy embereken kísérletezzen. 9. Mikor egy kísérlete nem sikerült, megpróbálta özönvízzel eltüntetni a nyomokat. 10. Az egyéneket melyek nem a várakozásnak megfelelően viselkedtek kiiktatta a kísérleti csoportból. 11. Nem járt előadásokra - csak kihirdette a tanulóknak, hogy mit tanulmányozzanak. 12. A fiát küldte tanítani maga helyett. 13. Az első két diákot kidobta, mert valamit megtanultak az általa előírt anyagon felül. 14. Habár csak tíz feltétele van, diákjai többsége a gyakorlati teszten megbukik. 15. Nagyon ritkán tart konzultációt, azt is a hegy csúcsán („zita”) ARANYKÖPÉSEK T: - Hogy hívják a dák fejedelmet? D: - Dákó! *** T: - Ha nem értitek, akkor hogyan magyarázzam el? D: -Úgy, hogy értsük... •kick T: - Ki volt az a Horka? D: - Én csak csokit ismerek üyet. T: - Kik látogatják legtöbbet a csendes-óceáni területeket? D: - A hajótöröttek. T: - Mondjatok egy olyan testet, amely mozog és közben folyamatosan veszt a tömegéből! D:-Fut a leprás. *** T: - Hogy én mennyi újdonságot tudok nektek mondani! Nini, gyün egy busz. •kick T: - Hogy hívják Mao Ce-tung feleségét? D: - Mao Ce-tungová. *** T: - A magyar az tökös nép? D: - így írjuk le? T: - Nem, rajzold oda. T: - Vigyázz gyerek, mert összekócolom a fogsorodat! T: - Erre a jegyre még alszom egyet a konferencián. *** T: - Főleg tonhalat bányásznak. *** T: - Látom, nagy a tetvészkedés. ■kick T: - Szilvi, annyit forgolódsz, mióta kivették a vakbeledet, mintha azt keresnéd. •kick T: - Ezt felejtsétek el, de azért tudjátok. ■kick T: - Mi nem akarunk tőletek mást, csak egy kis gondolkodást. D: - De hát az fáj, tanárnő! T: - De vannak dolgok, amelyek attól szépek, hogy fájnak, nem? *** T: - Zsuzsa, ne beszélj! D: - Nem beszélek! T: - Akkor csak szellőzteted a szádat? *** T: - Ne legyél ilyen durva, mert berezonálok a lelkedbe. ■kick D: - Jézus Isten, tanár úr! T - Ott még nem tartok. (Krétapor, Acéltoll) NAG Y3Z ÜNFI AZ UJ &ZÔ MQLfXLETI A mellékletet a LINKPRESS készíti. Felelős szerkesztő: Szabó Laci e-mail: nagyszunet@mailbox.hu vagy linkpress@ujszo.com ; levélcím: Nagyszünet, Prievozská 14/A, P.O. BOX 49, 824 88 Bratislava
