Új Szó, 2001. április (54. évfolyam, 77-99. szám)

2001-04-24 / 94. szám, kedd

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2001. ÁPRILIS 24. Rusko, a sztárcsináló JUHÁSZ LÁSZLÓ Vasárnap vidám varietéműsort varázsolt az egyik elegáns pozsonyi szálló nagytermébe a médiamogul Pavol Rusko és bemutatkozó párt­ja, az ANO. Halk zene, kötelező kézfogás, terülj-terülj asztalkám, tize­nöt talányosán elfordított névtábla az asztalon - a markízás mutatvá­nyos és marketingcsapata kitett magáért. Várakozás a tetőfokon, dísz­menet libasorban indul: volt kosárlabdázó, focista, atomszaki, zsebs- chumacher, tévésztár, hét tenger ördöge - vonul az aranycsapat, előbb­re, előre, az élre. Igen. ANO, íme, ők az Új Polgárok, szoláriumok, fod­rászszalonok és imázsvarázslók kuncsaftjai, ívszenlorenes-hugó- bosszos puccparádé statisztái, a nagybetűs közélet megannyi megasz- táija, tizenöt közül mindösszesen hat volt kommunista, jönnek, tele fiatalsággal, vitalitással, szakértelemmel, elszántsággal. És egyelőre üres szólamokkal. Munka, egészség, műveltség, biztonság (soha nem hallottunk még ilyet) - mindezt zászlajára tűzte a zseniálisnak aligha nevezhető, kék (naná, majd zöld!) stilizált fűben piros katicabogarat formázó lógóval hódítani akaró párt. Az sem zavaija a Független Ero­tikus Kezdeményezés pártközpontját is megjárt Ruskót, hogy egy köz­vélemény-kutatás szerint az ország lakosságának 70 százaléka előze­tesen már nemet mondott az ANO-ra. Nem léteznek még, ez igaz, be sem jegyezték őket egyelőre, támogató aláírásokat gyűjtenek csupán, ám készek keblükre ölelni bárkit, aki elégedetlen azzal, ami van. Me­hetünk tehát majd’ mindannyian. És mit is ígérnek cserébe? Ja, meg­van: munka, egészség, műveltség, biztonság... Vagy ezt már mond­tuk? Nem, ezt már mások is mondták, egy másik ifjú és elégedetlen ti­tán is ebbe az Irányba mutatott. Fico mögött azonban legalább nem áll teljes váll- és sávszélességgel a legbefolyásosabb szlovákiai médi­um. A politikai analfabéták sztárcsapatának viszont nem lesz könnyű elhessegetni magától a Markíza millióit. Bízzák csak ide - kacsint a társtulajdonos Rusko -, majd mi óvatosak leszünk. Rendben. Csak mi is vigyázzunk, fel ne üljünk a politikai tartalom híján ismét csak popu- lizmusra építő mosolymisik és vigyorvikik válogatottjának. JEGYZET Cipőt a cipőboltból GRENDEL ÁGOTA Talán egy hónapja lehetett, ami­kor úgy határoztam, itt az ideje, hogy megjöjjön a tavasz, én bi­zony levetem a téli cipőmet, tava­szira váltom. Valószínűleg az is befolyásolt, hogy a szemközti cipőbolt kirakatában olyan láb­belit láttam, amely ránézésre megfelelt elvárásaimnak. Bőr, la­pos sarkú, elég széles, bütykösö- désnek indult lábfejemet úgy öle­li majd körül, hogy nem kell attól tartanom, estére sajgó vízhólya­gok éktelenltik. Irány a cipőbolt, elvégre cipőt a cipőboltból. Láss csodát, van az én lábmére­temben, az eladó kedves, mo­solygós, hozza a párját, körülöt­tem forgolódik. Igaz, más nincs is az üzletben, csak a kollé­ganője, de most a vevő az úrnő, azaz én vagyok a cipővilág köze­pe. Sétálgatok fel és alá, mintha a lábamra öntötték volna. Hogy­ne, csomagolja, sőt, talán jobb lenne, ha a régit, a télit tennék a dobozba, végeredményben mindegy, azt a néhány lépést ha­záig még megteszem abban, az­tán miénk az aszfalt! Két hét bol­dogság. Nem érzek semmi külö­nöset, de egyszer, tisztítás köz­ben egy világos foltot vélek fölfe­dezni belül, a cipő sarkán, amit nem is oly régen még fekete bőr fedett - ettől volt olyan kelle­mes, puha a belseje. Sebaj, Tóbi­ás, visszavisszük. Elvégre az utóbbi időben szebbnél szebb le­gendákat hallottam munkatársa­imtól arról, hogy a repedt sarkú, kettétört talpú nyugati gyártmá­nyú cipőjüket vagy vadonatújra cserélték, vagy visszakapták az árát. Igaz, nekem nem pénzre, hanem tavaszi cipőre van szük­ségem, legföljebb nyakamba ve­szem a várost. Újra irány a szom­szédos bolt. Megint én vagyok az egyetlen vevő - azaz adó, vissza­adó - (nem is értem, hogy nem tűnt föl!?), kissé zavarban va­gyok, de a pénzemért, gondo­lom, szégyenkezzenek ők. Kive­szem a dobozból néhány hetes kedvencemet, mutatom, magya­rázkodom, a hölgy hűvös, mint a bűvös patak, elővesz egy töm­böt, töltögeti, elém nyomja: - Itt írja alá. (Mit? Miért?) Harminc nap múlva jelentkezzék, ezt - bök a cipőre - visszaküldjük a gyártónak. Akkor nézem, hogy a cipőn hazai cég névjegye ékte­lenkedik. A borjú meg az új kapu jut eszembe. - Addig járjak téli cipőben? Vagy marad a szoba­fogság? Igaz, nem kell annyit járkálni.- Én csak egy eladó vagyok - vo- nogatja a vállát a hölgy, és balra el a raktárba. Én meg csak egy vevő. Voltam, mert náluk többé nem leszek. Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (59233401, fax: 59233338) Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Juhász László - politika (58238339), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla-kultúra (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310), Tomi Vince - sport (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 0949/6382806, Kassa: 095/6002225, Rimaszombat: 0866/5684214, Rozsnyó: 0942/7329857, Komárom: tel., fax: 0819/7704200, Nyitra: 087/6522543. Kiadja a Grand Press Rt. és a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1, 811 09 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Žiačik - kereskedelmi osztály- tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 59233401, fax: 59233338, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: 59233403 fax1 59233339 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051, 52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: B. Némcovej 32, 095/6709548, 6002210, fax: 095/6002229. Nyomja a GRAND PRESS, Bratislava. Terjeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Grand Press teijesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: Versus Rt., ES-vývoz dače, Košická 1,813 80 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 5/2 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok tetjesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. A lapok eladott példányszámát ellenőrző ABC SR tagja, * az ellenőrzés eredménye a www.sme.sk honlapon található. Ot CWulttióllS E-mail: redakcia@ujszo.com « KIHAJOLNI VESZÉLYES! < KIHAfiLNI VES ELYES! Szöveg nélkül TALLÓZÓ IHT A lap szerint Vladimír Mečiar tá­vozása után után az országban új­ra megindult a gazdasági és politi­kai fellendülés. Szlovákiának Dzurindáék vezetésével minden esélye megvan arra, hogy hama­rosan a NATO és az EU tagjává válhasson. Kiemeli, hogy a jelen­legi koalíciónak sikerült helyre­tenni az ország rossz imázsát, amit Mečiarék alakítottak ki. A cikkben szó esik a 2002-es válasz­tásokról is, s már sejtetik, hogy a jelenlegi koalíció nem marad meg mostani formájában. Abban még­sem hisznek, hogy Mečiarból újra miniszterelnök lenne, bár pártja továbbra is a legerősebb. A lapban idézik Grigorij Mesežnikovot is, aki szerint a következő kormány legfontosabb személy Robert Fico lesz. A Smer elnökét ügyes politi­kusként jellemzi, de szomorúan állapítja meg, hogy ideológiailag teljesen üres. Szlovákiának jelen­leg egy populisztikus kormányra van szüksége legkevésbé. Montenegró kiugrása ösztönzőleg hatna a koszovói és a macedóniai albánokra SME Mindkét tábor ünnepel Jelentősége túlmutat a szok­ványos választásokén, nem­csak arról volt szó, hogy egy picike köztársaságban lesz-e kormányváltás vagy sem. Ezt igazolja a nagy nemzet­közi érdeklődés, a választá­sokon részt vevő megfi­gyelők- köztük közel három­száz külföldi - szokatlanul magas száma. MALINÁK ISTVÁN Egyébként nem lesz igazi hatalom- váltás, s bár a hivatalos végered­ményt csak ma estére ígérik, már a tegnapi előzetes eredmények alap­ján is bizonyossá vált, hogy a ve­zető kormányerő, a Milo Djukano­vics államfő nevével fémjelzett „Montenegróé a győzelem” jelszó­val indult tömörülés marad. Dju­kanovics már tegnap hajnalban bejelentette győzelmét, a monte­negrói államiság felújítása felé tett hétmérföldes lépésnek nevezve azt. Mint ismeretes, Djukanovics már az év elején közölte, ha az ő koalíciója győz, kiírja a független­ségi népszavazást. Nos, a Montenegró és Szerbia al­kotta harmadik (vagy kis) Jugo­szlávia fennmaradása az igazi tét. Djukanovicsék örömébe azonban üröm is vegyül jócskán, mert az el­lentábor, az „Égyütt Jugoszláviá­ért” tömörülés olyan szoros küz­delemben maradt alul, hogy az ő híveik is a győzelmet, azaz Jugo­szlávia fennmaradását ünnepel­ték Podgoricában, a néhai Titog- rádban. A Djukanovics vezette függetlenségpártiaknak ugyanis csak a náluk is radikálisabb füg­getlenségpárti Liberális Szövet­séggel sikerült 52-53 százalékos fölényt kiharcolniuk, s ez az arány jóval kisebb annál, mint amire számítani lehetett. Közben a nemzetközi közösség ag­gódik, újabb balkáni konfliktus ki­robbanásától tart, ezért Monteneg­ró kiválását nem támogatja sem az Montenegró kiválását nem támogatja sem az EU, sem az USA. Európai Unió, sem az Egyesült Ál­lamok. Meg is próbálták - és pró­bálják szinte folyamatosan - lebe­szélni róla Djukanovicsot, aki nem­igen vette figyelembe a jóindulatú tanácsokat, legalábbis eddig úgy tett, mintha rájuk sem rántana. És itt kezdődik a nagy játszma, de előbb érdemes feltenni a kérdést, hogy tényleg akkora-e a válság ve­szélye. Megnyugtató, hogy a jugo­szláv és a szerb vezetők azt mond­ták, tiszteletben fogják tartani a montenegróiak döntését, s kizár­ták a fegyveres konfliktus le­hetőségét a két tagköztársaság kö­zött. Ugyanakkor ők is azzal érvel­nek, amivel az EU és Washington: Montenegró kiugrása ösztönzőleg hatna a koszovói albánok és a ma­cedóniai albánok elszakadási tö­rekvéseire - ez utóbbiak pedig már fegyveres konfliktust is jelentené­nek. Ugyanakkor arról sem szabad megfeledkezni, hogy Belgrád min­den visszafogottsága ellenére is a Balkánon vagyunk, ahol azért so­sem alszik az ördög. De ha teljesen ki is zárjuk a két köztársaság kö­zötti konfliktus lehetőségét, a Montenegrón belüli ellentétek kié­leződésétől tartani lehet. Djukanovics győzött ugyan, de az sem elhanyagolható, hogy a lakos­ság negyven százaléka ellenzi a válást, ami egyben azt jelenti, hogy a függetlenségi népszavazás kiírása eléggé kockázatosnak ígér­kezik. Már ha egyáltalán kiírja Djukanovics ilyen körülmények között. Igaz, hogy ezzel megsérte­né legfontosabb választási ígére­tét, de benne van a pakliban, hogy esetleg hagyja magát lebeszélni a dologról. A kérdés csak az, mit kérne érte cserébe - Belgrádtól is, meg a Nyugattól is. Az sem mellé­kes, hogy a koszovói háború ide­jén tanúsított magatartásáért - például a menekültek befogadásá­ért - a nyugati országok „lekötele­zettjei” Djukanovicsnak. Egyrészt talán ennek is tudható be, hogy igazából nem fenyegették meg ko­molyabban a fekete hegyek orszá­gának elnökét az önállósági törek­vések miatt, másrészt pedig még jól emlékezhetnek arra, mekkora bakot lőttek a kilencvenes évek elején, amikor Szlovéniát vagy Horvátországot akarták Jugoszlá­viában maradásra bírni. Tanulsá­gos volt az is, hogy még a nemzet­közivé dagadt botrányok sem iga­zán csökkentették odahaza Djuka­novics népszerűségét. Pár hónap­pal ezelőtt az olasz pénzügymi­niszter vádolta meg egyik interjú­jában azzal a montenegrói kor­mányt és személyesen Djukanovi­csot, hogy támogatja az olasz maf­fiát. Nemzetközi cigarettacsempé­szetről volt szó, s az állítások kö­zött szerepelt az is, hogy Djukano­Djukanovicsot azzal vádolták, hogy az olasz maffiát támogatja. vies tudtával bújtattak Monteneg­róban maffiafőnököket. Egyelőre nagyon képlékenynek tűnik a helyzet. Tagadhatatlan, hogy a két tagköztársaságot szinte már alig köti össze valami, már más a fizetőeszköz, külön vám­rendszer van érvényben, külön jegybankjaik vannak és így to­vább. A lényeg az, hogy Djukano­vicsék igyekeztek a lehető legjob­ban eltávolodni a milosevicsi Ju­goszláviától, s a több mint egy év­tizedes rossz tapasztalatok alap­ján már Kostunicáékban sem bíz­nak meg. Rövidesen mindenkép­pen eldől, kapnak-e új feladatot a balkáni térképrajzolók. A lapnak nyilatkozott Jeremy Ros- ner, aki Bili Clinton elnöklése alatt az amerikai kormány NATO-bőví- téssel foglalkozó hivatalának ve­zetője volt. Az 1998 óta megtett gazdasági, bel- és külpolitikai lé­pések megmutatták, hogy Szlová­kia azonos értékeket tisztel, mind a NATO-tagok, így köztük a helye. A szakértő szerint csak a NATO- val és az EU-val kötendő szoros együttműködés biztosíthatja az ország lakosai számára a megfe­lelő biztonságot, mely mellett nyugodtan figyelhetnek szem­élyes érdekeikre. A NATO-csatla- kozáshoz szükséges a lakosság tá­mogatása is, s Rosner szerint Szlo­vákiának még itt van mit tennie. A csatlakozási szerződés aláírása lé­nyegtelen, a lakosság támogatása a fontos, hiszen krízishelyzetben katonákat kell küldeni más or­szágba, s ez a lakosság támogatá­sa nélkül elképzelhetetlen. PRAVDA Mind a külügyminisztérium, mind az elnöki hivatal munkatársai nem hivatalosan elismerték, a külügy­minisztérium már megkérte a me­xikói felet, fogadja el Milan Za­chart Szlovákia következő ottani nagykövetének. Az ügy pikantériá­ja, hogy a minisztérium a kérést Rudolf Schuster beleegyezése nél­kül juttatta el a mexikói félhez, ami diplomáciailag megengedhe­tetlen, s az alkotmány egyes passzusaival is ellentétes. Az elnök egyébként nem ért egyet Zachar kinevezésével, mivel szerinte a po­litikust a múltban mexikói védett növényekkel való kereskedéssel gyanúsították. Zachar egyébként jelenleg a kormányhivatal külügyi osztályának szekcióvezetője. A külügyminisztérium szóvivője sze­rint a nagykövetek kérdése az el­nök általi kinevezésig nem politi­kai, hanem csak szakmai jellegű ügy, így az egész nem nyilvános, s nincs mit nyilatkozni róla. NOVÝ ČAS Jozef Macejko miniszter nemrég arról tájékoztatott, hogy pár hó­nappal ezelőtt valaki 3 millió koro­nával akarta lefizetni, amit ő ak­kor visszautasított. Az illető akkor azt szerette volna elérni, hogy a miniszter közbenjárására az eper­jesi autóbiszközlekedési vállalat SAD ne a TESCO üzletláncnak adja el egyik parcelláját. Az ügy érde­kessége mégis az, hogy a közleke­dési miniszter először nem a rendőrséget, hanem a sajtót tájé­koztatta az ügyről, s azt is csak most. Érdekes az is, hogy Macejko szerint egy ismeretien személy akarta őt megvesztegetni. Hogyan lehetett a személy ismeretlen, ha találkozott a miniszterrel, teszi fel a kérdést a cikk írója. S ha szem­élyesen találkoztak, Macejko miért nem kérte rögtön a rendőrséget, tartóztassa le az illetőt? Úgy tűnik, a Mikuláš Dzurinda kormányfő ál­tal meghirdetett korrupcióellenes program mégsem megy olyan si­mán, ahogy azt tervezték. MAGYARORSZÁG 1992. április 27- én Jugoszláv Szö­vetségi Köztársa­ság néven jött lét­re a harmadik Ju­goszlávia, amely Szerbiából és Montenegróból (Crna Gora) áll.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents