Új Szó, 2001. április (54. évfolyam, 77-99. szám)
2001-04-23 / 93. szám, hétfő
Sportvilág ÚJ SZÓ 2001. ÁPRILIS 23. Izgalmakra Imolában sem lehetett panasz; a Forma-1-es világbajnokság első európai futamán mindenki a címvédő győzelmét várta, ám a német sztár a 25. körben kiszállt Két Schumacher a bajnokjelöltek listáján Először a dobogó tetején: Ralf Schumacher (Archív felvétel) A Forma-l-es világbajnokság idei első európai állomása Imola volt. A San Ma- rinói Nagydíj helyszíne az autóipar két legendás testvérpárosáról, Enzo és Dino Ferrariről kapta a nevét. Ezért a közvélemény ezt tartja az olasz istálló első számú bástyájának. JÁN HUDOK Nem csoda, hogy minden Ferrari- drukker Schumacher-győzelmet várt. És valóban az is született, az istálló szimpatizánsai mégis lógó orral távoztak a nézőtérről. Mert nem Michael, világbajnoki címvédő, hanem öccse, Ralf állhatott a dobogó legmagasabb fokára a múlt heti viadalon. Michael még idő előtt kiszállt, ahelyett, hogy zsinórban harmadszor is elsőként örült volna a kockás zászló látványának. Már az előző Grand Prix-n is meggyengült a mezőny élén álló pilóta pozíciója, amikor a Brazil Nagydíjon David Coulthard (McLa- ren-Mercedes) diadalmaskodott. Most pedig folytatódott a zuhanás. Bár az utóbbi kété évben Michael Schumacher bizonyult a leggyorsabbnak az imolai aszfaltcsíkon, az első rajtkockát tavaly és tavalyelőtt is McLaren-pilóta harcolta ki: mindkét esetben Mika Häkkinen, még korábban, 1998-ban pedig David Coulthard - ahogy idén is. A pénteki szabadedzésen a Willi- ams-BMW vert fel port azzal, hogy a két autó hátsó terelőszárnyára a következő feliratot ragasztották fel: „Tartsd be a távolságot”. Erre a lépésre azért szánták rá magukat a Williams-garázsban, mert már háromszor is előfordult, hogy hátulról belementek a csapat valamelyik pilótájába (egyszer Juan-Pablo Montoyába, kétszer Ralf Schuma- cherbe), s ezt Frank Williams csapatfőnök is megelégelte. Az angolnémet istálló egyúttal cáfolta azokat a híreket, hogy extragyors fékekkel szerelték volna fel a kocsikat. Sam Michael, a Williams fő- konstruktőre szerint a három balesetnek nem volt köze a BMW-k fékrendszeréhez: „Minden adatot áttanulmányoztunk, megvizsgáltuk a gumikat, lemértük a sebességet, egyszóval mindent összevetettünk a konkurenciával, hogy megállapítsuk, mi lehetett a hiba oka. Nem találtunk semmi gyanúsat, ezért be kellett érnünk azzal a magyarázattal, hogy pechünk volt.” A figyelmeztető felirat másnap eltűnt az autókról... A Williams versenyzői az időmérő edzésen megint megmutatták, hogy idén három teammel kell számolni az élmezőnyben. Ralf Schumacher a kvalifikáció során jobb időt autózott bátyjánál, sőt, a másik Ferrarit is maga mögött hagyta. Idén először fordult elő, hogy az első sorból a két McLaren indulhatott. Az első helyről Coulthard, akinek autóján egész éjjel dolgoztak a szerelők, mert a pénteki szabadedzésen kicsúszott a pályáról és megrongálódott. „Nem is hálálhattam volna meg jobban a fiúk munkáját, mint azzal, hogy az időmérő edzésen a leggyorsabb kört mentem. Brazíliában is gond volt az autóval, a fékek nem fogtak rendesen, ezért a kanyarokban elég sokat kínlódtam” - mondta Coulthard. Az imolai pálya egyebek mellett arról ismert, hogy elég nehéz előzni rajta, ezért ha valaki jól elkapja a rajtot, az már fél siker. Ralf Schumacher, aki a harmadik helyről indult, sokat tudna erről mesélni. Miután Coulthardnak beragadtak a hátsó kerekei, ő vágott az élre. A száguldó skót pedig nem akart kockáztatni, beérte a második hellyel, hiszen így is utolérte a világbajnoki pontversenyben Michael Schumachert. A címvédő nem is lehetett elégedett: „Elejétől fogva kínszenvedés volt, amit műveltem. Mindennek a teteje az volt, hogy a 25. körben fel kellett adnom a versenyt.” Az idősebbik Schumachert Montoya már másodszor hagyta le, de ezúttal Olivier Párás (BAR-Honda) és Rubens Barrichello is megelőzte. Schumi először a sebességváltóval bajlódott, aztán a fékek is cserbenhagyták, majd de- fektet kapott, ami végleg keresztülhúzta a számításait. Jean Todt, a Ferrari csapatfőnöke a viadal után azonnal megmagyarázta a történteket: „A bal kerék rosszul volt felfüggesztve, ezért megsérült a tengely, átszúrta a gumit, s az ereszteni kezdett.” így aztán Michael Schumacher a tévéképernyőről nézhette a folytatást. Az egyedüli, amit tehetett, hogy öccsének drukkoljon, nehogy David Coulthard végezzen az első helyen, mert akkor átvenné a vezetést az összesített pontversenyben. Ralf végig magabiztosan vezette a mezőnyt. Egyedül csapattársának, Montoyának volt peche - már sokadszor az idei vébésorozatban. A második boxkiállásánál a szerelők nem tudták kiakasztani az üzemanyagtartályából a töltőt, ami miatt több mint egy percet elveszített, ráadásul idő közben a fékei is felforrósodtak, ezért nem tudta folytami a versenyt. A kolumbiai páóta az egyedüli a mezőnyből, aki eddig egyetlen nagydíjon sem tudta behozni a célba az autóját. Másodszor végzett pontszerző helyen Mika Häkkinen. Számára az idény pocsékul kezdődött, három futam után mindössze egy pontja volt, ami utoljára 1992-ben fordult elő vele, amikor a Lotus színeiben versenyzett. Bár a rajtot nem kapta el - Trulli és Ralf Schumacher is elé vágott -, a negyedik helyet szerezte meg. Talán felesége jelenléte segített neki, hiszen Erja először látogatott ki GP-re azóta, hogy decemberben fiúgyermeknek adott életet. A repülő finn előtt Rubens Barrichello végzett. A brazil pilóta végre lehiggadhatott; az utóbbi napokban sorra érték a bírálatok, amiért annyi balesetet okozott. „Jól átgondolt stratégiát dolgoztunk ki. Bárki mögé felzárkózhattam volna, de nem tudtam, ki hányszor készül kiállni. Túl sokat vesztegeltem Häkkinen mögött, ezért mentem kereket cserélni három körrel később, mint ő. Kockáztatnom kellett, a harmadik hellyel elégedett lehetek. Kiegyenlített köröket autóztam, ilyen szempontból ez volt életem egyik legjobb futama” - értékelte szereplését Barrichello. A legnagyobb ünneplésre a Williams munkatársainak volt okuk. Gerhard Berger, a BMW sportigazgatója boldogan nyilatkozott Ralf Schumacher diadala után: „Olyan ez, mint egy álom. Minden terv szerint ment, mindannyian maximálisan elégedettek vagyunk. Huszonegy futam után a BMW utolérte a legnagyobb ászokat. Nemcsak a csapatnak jár köszönet, hanem a kerékszállítónak is. Azt hiszem, a Michelin számára ez ugyanúgy nagy nap, mint a Williams-istálló életében.” A dolog érdekessége, hogy BMW-motorral utoljára Gerhard Berger nyert futamot: 1987- ben az Ausztrál Nagydíjat nyerte meg. Michelin-gumikkal pedig utoljára 1984-ben tudtak győzni, míg a Williams 1997-ben aratta utolsó sikerét, Jacques Villeneuve- vel, a luxemburgi pályán. Egyedül Ralf Schumacher lóg ki a sorból, aki eddig egyszer sem ünnepelhetett igazán. Most aztán bepótolta az ötéves lemaradást: „Minden rendesen működött: az elektronika, a motor, a sebességváltó és a kerekek. Az első hely a teljes összhangnak köszönhető. De azért örültem volna, ha a bátyám is a dobogóra áll.” Ralf kívánsága akár a következő Grand Prix-n teljesülhet. Most már ugyanis mindkét Schumacher neve rajta van a bajnokjelöltek listáján. Egyelőre abban tűnnek ki a mezőnyből, hogy a sportág történetében az egyedüli olyan testvérek, akik közül mindketten futamot nyertek. Bajnokok Ligája: a 2Ó00/2001-es idényben szembetűnő az angol és a spanyol klubok hegemóniája; a négy között is már csak a Bayern München lóg ki a sorból Újabb csemegére van kilátás a kontinens legjobbjainak viadalán PETER ŠAJDÍK Túl vagyunk a labdarúgó Bajnokok Ligája negyeddöntőin, s az utolsó előtti két mérkőzésre izgalmas párosítások alakultak ki. Előfordulhat ugyanis, hogy megismétlődik a tavalyi finálé, amelyben a Real Madrid és a Valencia találkozott. Erre akkor kerülhet sor, ha a következő összecsapáson a Királyi Gárdának sikerül legyőznie a két évvel ezelőtti döntős Bayem Münchent, a Valencia pedig kiüti a torna meglepetéscsapatát, a Leedset. Persze, lehet, hogy egész másként alakul a végeredmény. Mindenesetre arról már most meggyőződhettünk, mi újság a futballnagyhatalmaknál. Angliában és Spanyolországban igazán elégedettek lehetnek a szurkolók, hiszen a BL legjobb nyolc csapata közt hazájuk 3-3 résztvevővel képviseltette magát (Manchester United, Leeds, Arsenal, ill. Real Madrid, Valencia, La Coruna). A folytatásra azonban a szigetországi klubok közül ketten elhullottak, míg az ibériaiak csak a La Corunát gyászolhatják. De nekik is el kell ismerniük, hogy a Leeds ellen kedvenceiknek nem volt sok esélyük, hiszen az első találkozón az angol együttes 3:0 arányban nyert odahaza, így a visszavágó már csak formaságnak bizonyult. Nem úgy az Arsenal-Valencia meccs, hiszen az Ágyúsak gólt kaptak Londonban, s igaz, hogy 2:1-re fordítani tudtak, a Valencia számára az idegenben szerzett találat aranyat érhetett. Ért is... A La Coruna trénere az ellenfél megrohamozásában látta az egyedüli megoldást: „Támadnunk kell, nincs más megoldás, még akkor sem, ha ez óriási kockázatot jelent.” David O’Leary pedig, higgadt szakvezető lévén, óva intette védenceit a túlzott optimizmustól: „Nem szabad megfeletdkeznünk arról, hogy a spanyolok odahaza nagyon veszélyesek. A párizsiaknak négyet rámoltak be a nyolcaddöntőben. Ha a mérkőzés első negyedóráját megússzuk gól nélkül, már lehet esélyünk a továbbjutásra.” Nem ok nélkül aggódott, az tény. A Deportivo egy büntető révén már a 9. percben vezetéshez jutott, a második félidőben pedig tovább növelte előnyét. Többre azonban nem telt erejéből. Irureta, a vendéglátók edzője kénytelen volt meghajolni az angolok előtt: „Remek csapattal kellett meg- küzdenünk. A bajnokságban 11 fordulón át nem kapott ki, s bár nekünk sikerült legyőznünk, ez sem volt elég az üdvösséghez. Lőttünk két gólt, egy kapufát... Az esély megvolt, védenceim teljesítménye ellen egy szavam se lehet.” A Leeds a Valenciával találkozik az elődöntőben. Azzal az együttessel, amely már idegenben elintézhette volna a továbbjutás sorsát, hiszen 1:0 arányban vezetett az első félidő után. De a 2:l-es vereség is ígéretes volt Mendietáéknak. A visszavágón be is igazolódott a szakemberek jóslata. „Akaratában, elszántságban nem volt hiány, az biztos” - nyugtázta a hazai kíspad direktora, Hector Cuper. John Carew 15 perccel a lefújás előtt lőtte be az elődöntőbe a Valenciát. „Életem legfontosabb gólja volt. Hittem abban, hogy előbb-utóbb valaki betalál. Hogy én voltam az a szerencsés, annál nagyobb örömöt jelent” - mondta a győztes találat szerzője. Hector Cuper nemcsak a játékosokat dicsérte, hanem a nézőket is: „Tíz pontot érdemelnek azért, amit műveltek. Ilyen légkörben öröm volt futballozni, az utolsó másodpercig zengett a stadion. Fantasztikusak voltak.” Azt a tapasztalt tréner is tudja, hogy a Leeds elleni összecsapás nem lesz sétagalopp: „Nem zavar, hogy a Leeds lesz az ellenfelünk, no nem mintha nem kívántam volna a De- portivónak a továbbjutást. Ezt az angol csapatot nagyon jól feltérképeztük.” A sportág történetében kétszer is megküzdött már az európai porondon a Leeds a Valenciával: 1966-ban és 1967-ben is az angolok jutottak tovább (összesítésben 2:1- re, majd 3:1-re nyertek). Cuper védencei most visszavághatnak a hatvanas években elszenvedett vereségekért. A másik ágon az utolsó erejéig küzdött a Bayem München, hogy lebirkózza a Manchester Unitedet, amely a két évvel ezelőtti Bajnokok Ligája-döntőben megfújta a bajorok elől a trófeát. A bosszú nem született könnyen, a Bayem számára rossz előjelnek tűnt, hogy a hét végi Bundesliga-meccsét elvesztette a Schalkeval szemben, míg az MU a Premier League-ben győzött a Coventry ellen, s ezzel megnyerte a bajnokságot. Viszont Ottmar Hitz- feld védencei mellett szólt,hogy idegenben 1:0 arányban diadalmaskodtak. A müncheni rangadón El- ber már a negyedik percben vezetést szerzett, majd Scholl talált be Barthez kapujába, s a továbbjutás ezzel dőlt el végleg. Giggs parádés emelése ugyan visszahozta az angol reményeket, de Alex Ferguson táborában senki sem akadt, aki még két gólt tudott volna rúgni Oliver Kaimnak. „Az első találat után visszafogottabban játszottunk, még szerencse, hogy Scholl növelte az előnyünket. Ma este Fortuna is velünk volt” - értékelte a találkozót a hazaiak trénere. Kollégája, Sir Alex Ferguson nem volt elragadtatva a végeredménytől: „Csalódott vagyok. A védelem elhibázta az első félidőt.” A Bayem következő ellenfele egy nem kevésbé rangos csapat, a Real Madrid lesz. Mindkét klubra nagy nyomás nehezedik, mert a Bayern végre bizonyítani akar, a Real viszont címvédésre készül. A madridiak ennek szellemében simán nyerték a hazai visszavágót a Gala- tasaray ellen, melynek színeiben az a George Hagi lépett a Santiago Bernabeu stadion gyepére, akil990 és 1993 között éppen a Királyi Gárdával ért el szép sikereket (63 mérkőzésen 15 gólt lőtt). Most nem jeleskedett az isztambuliakkal, mégis dicséretet érdemelnek, hiszen a „Gala” soha ilyen messzire nem jutott el az európai bajnokok mezőnyében. A Real, most már Hagi nélkül, hatodszor találkozik nemzetközi kupamérkőzésen a bajorokkal. Az elődöntőben tehát igazi csemegére van kilátás. Nem könnyű szerelni Raúlt (sötét mezben), a Real csodálatos csatárát; a Bajnokok Ligája idei kiírásában már hét gólt lőtt (Archív felvétel)
