Új Szó, 2001. április (54. évfolyam, 77-99. szám)
2001-04-23 / 93. szám, hétfő
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2001. ÁPRILIS 23. SZÍNHÁZ POZSONY SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Rigoletto 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Macbeth (a nyitrai Bagar Színház vendégjátéka) 19 A.HA SZÍNHÁZ: A puhatestű 19 KASSA THÁLIA SZÍNHÁZ: Én és a kisöcsém (vendégjáték Királyhelmecen) 12,19 MOZI POZSONY HVIEZDA: Pokémon: az első film (amerikai) 16 Beépített szépség (amerikai) 18, 20.30 OBZOR: A jövő kezdete (amerikai) 15.30, 18, 20.30 MLADOSŤ: Egy történet oldalai (spanyol) 16 Nagypapa (spanyol) 18 Az Északi-sarkkör szerelmesei (spanyol) 20.45 CHARLIE CENTRUM: Szélhámosok (amerikai) 19, 20.45 Magányosok (cseh) 18.45 Macskajaj (német-francia-jugoszláv) 20.30 A világ második legjobb gitárosa (amerikai) 17, 21 Betty nővér - Szappanopera (amerikai) 17 Otesánek (cseh-angol) 16.45 Aranypolgár (amerikai) 18 Valami Alenkából (svájci) 20 Volt egyszer egy király (cseh) 19 KASSA CAPITOL: Pokoli szerencse (cseh) 16 Mi kell a nőnek? (amerikai) 18, 20.15 ÚSMEV: The Watcher (amerikai) 16, 18, 20 IMPULZ: Kilenc és 1/2 hét II (amerikai) 16.15, 19.15 DRUŽBA: Bokszolok (amerikai) 15.30, 17.45, 20 TATRA: Szélhámosok (amerikai) 16, 20 Árvák hercege (amerikai) 17.45 DÉL-SZLOVÁKIA ROZSNYÓ - PANORÁMA: 2001: A Space Travesty (amerikai) 17,19 Hézagpótló mű - ismert latin idézetek gyűjteménye A város alapításától Ab űrbe condita - A város alapításától - ez a címe annak a hézagpótló munkának, amely nemrégiben jelent meg a pozsonyi Kniha-Spo- ločník Kiadó gondozásában. A könyv szerzője, illetve összeállítója Marta Hlušíková, a rimaszombati gimnázium szlovák-latin szakos tanárnője, aki nem ezzel a munkájával lép a nagyközönség elé, meséit, gyerekverseit több irodalomkönyvben megtalálhatjuk. Az Ab űrbe condita latin idézetek gyűjteménye. Alkuintól Cicerón és Ludliuson át Vergiliusig bezárólag. A könyv nemcsak a latin idézet pontos fordítását adja, hanem részletes magyarázatot is fűz minden egyes idézethez, és bemutatja az idézett írókat. Kérdésemre, hogy miért jött létre ez a könyv, Hlušíková azt válaszolta, hogy a mai kor emberének gondjai teljesen azonosak az ókori rómaiak gondjaival. Az ember semmit, de semmit nem változott. Más'részt még mindig gyakran találkozunk latin idézetekkel, de mivel mára a latin holt nyelvvé lett, értetlenül állunk előttük. Szlovák nyelven legutóbb 1984-ben jelent meg válogatás, de az csak jogi kifejezésekre szorítkozott. A könyv bemutatójával kezdte meg működését a rimaszombati irodalmi klub, amely helyiséget is kapott a Matej Hrebenda Könyvtár raktárból átalaldtott pincehelyiségében. Hlušíková kötetének külalakja is dicséretes. Az idézetek ábécé sorrendben következnek, így könnyen megtalálható a keresett latin idézet szlovák megfelelője. A szlovákiai magyar irodalomban Csehy Zoltán és Polgár Anikó révén felfedeztetett az ókori latin irodalom (az elmúlt évben két kötet is megjelent a Kalligram, ület- ve az AB-ART jóvoltából), s ezekhez jól illeszkedik Hlušíková könyve, melyet érdemes lenne magyarul is kiadni, -jdjPedagógusok szakmai továbbképzése Királyhelmecen Módszertani találkozó Királyhelmec. A bodrogközi és Ung-vidéki iskolák pedagógusai részére rendezett módszertani találkozót pénteken Királyhelmecen a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége Tőketerebesi Területi Választmánya és a járási módszertani tanács. Mint azt Szuperák Mária, az SZMPSZ területi elnöke elmondta, a jelenlegihez hasonló, a szakmai továbbképzést és az új módszerek elsajátítását célzó összejövetelre utoljára 1992-ben került sor, azóta csupán egy-egy témakörrel foglalkozó módszertani foglakozást tartottak a Bodrogközben. A pénteki találkozón hat különböző témakörrel foglalkozó csoportokban került sor szakmai tanácskozásra, ahol tapasztalt pedagógusok tartottak előadásokat. Az iskolatanácsok vezetői és az iskolaigazgatók részére Fodor Attila, a szövetség országos alelnöke tartott ismertetőt, Mihályi Molnár László Szepsiből pedig pedagógiai pszichológiával kapcsolatos kérdéseket elemzett. Á galántai Pék László a földrajz szakosoknak, a szenei Szabó Edit az óvónőknek, a zselízi Horváth Géza a matematika szakosoknak tartott előadást, az érsekújvári Kovács Szilvia pedig a differenciált oktatási programmal ismertette meg az alsótagozatos pedagógusokat, (kát) Pontos, szűkszavú és ami fontos, elfér egy zsebben Biztos tippek az útra Kitűnő ötlet a Magyar Könyvklub Marco Polo sorozata, amely tökéletesen megfelel az útikönyvekkel szemben támasztott alapvető követelményeknek: pontos, szűkszavú, sok nagyméretű térképet tartalmaz, és elfér a zsebben. Készítői arra alapoztak, hogy a kizárólag Mallorcára látogató turista nem kívánja magával cipelni a barcelonai műemlékeket és a madridi képtárakat is részletesen bemutató, 1200 oldalas Spanyolország útikönyvet. Ezzel szemben jó hasznát veszi a környékbeli kirándulási lehetőségeket, olcsó és elegáns éttermeket, nappalra strandot, estére szórakozóhelyeket kínáló könyvecskének, benne a legfontosabb telefonszámokkal és kis szótárral. A Costa del Sol, a Mallorca és Costa Brava leírását adó könyvecskékkel útra kelők bizonyára nem csalódnak apró útikalauzukban. (Könyvklub, Marco Polo sorozat, Biztos tippek az útra) -hg Manapság minden művészeti ágban elsődleges kérdésnek számít, hogy hogyan, miből tartja fenn magát Dalos gondok és remények A budapesti nagy sikerű fellépés (Horváth Géza felvétele) Manapság egy művészeti együttes szervező titkárának jó adag optimizmusra, sőt fanatizmusra van szüksége. Gé- mesi Irénben mindkettő megvan, s bár saját bevallása szerint időnként elfogja a kísértés, hogy megváljon tisztségétől, előbb-utóbb felülkerekedik optimizmusa, és szervezi tovább fáradhatatlanul a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Vass Lajos Kórusának ügyeit. VOJTEK KATALIN Nem is olyan régen illetlenségnek számított egy együttes kapcsán pénzről beszélni. Ma azonban minden művészeti ágban elsődleges kérdés, hogyan, miből tudja fenntartani magát. Kórusuknak nincs saját otthona, próbaterme, és tagjai az ország különböző pontjairól utaznak havonta a hétvégi háromnapos közös próbákra. Hogyan lehet ezt anyagilag bírni? Egyre nehezebben. A kórus összejövetele havonként 35-40 ezer koronába kerül. A magyarországi vendégkarnagy fizetését annak idején a Magyarok Világszövetsége vállalta, de ez a támogatás már megszűnt. Azt ajánlották, forduljunk az Illyés Alapítványhoz, ám az onnan kapott 50 ezer korona csak másfélhavi összejövetelre elegendő. A legtöbb pénzt a Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériumától kapjuk, ha ez nem volna, nem tudnánk létezni. Azonban ennek is van egy kis szépséghibája: az összeget csak április táján folyósítják, holott addig is élni kell. így hát kénytelenek vagyunk kölcsönt felvenni, s ha másként nem megy, a kórustagok adják össze a szükséges összeget, hogy ne szüneteljen a munka, mert az óhatatlanul meglátszik a teljesítményen. Most az húzott ki a bajból, hogy pályázatot nyújtottunk be a hazai Polgári Tevékenység Alapítványhoz, és sikerrel jártunk. Ebből élünk, amíg megjön a minisztérium támogatása. Honnan szereztek tudomást az alapítvány létezéséről? Mindig akad egy-egy jóakarónk, aki felhívja a figyelmünket a pályázati lehetőségekre. A pályázati beadványt háromszor is át kellett dolgoznom, a legfőbb kifogás az volt, hogy nem dicsérjük magunkat eléggé. Ezen ne múljon, mondtam, és hosszan soroltam a díjainkat, eredményeinket. Itt először pályáztunk, de lehet, hogy utoljára, mert úgy hírlik, a jövőben megszűnik ez a támogatási lehetőség. Kár, mert nagyon szeretnénk, ha a segédkarnagyaink, akik hosszú évek óta puszta lelkesedésből, ingyen végzik munkájukat, kapnának valami fizetséget. Most már nem csodálkozom, hogy fennállásuk 35 éves jubileumát is csak tavaly, egyéves késéssel tartották meg, pénz hiányában. A fő, hogy az ünnepség nagyon jól sikerült, remek formában volt a kórus. Az egész tavalyi év sikeresnek mondható. Örökös művészeti vezetőnknek, Janda Ivánnak a magyar kormány a Pro Cultura Hungarica díjat adományozta, a Márai Alapítvány a kórust a Nyitott Európáért díjjal tüntette ki, novemberben az a megtiszteltetés ért, hogy átvehettük a Szlovák Köztársaság Kormányának Ezüstplakettjét, decemberben pedig Budapesten, a második alkalommal megrendezett Kodály Zoltán Magyar Kórusversenyen a résztvevő tizenkét vegyeskar közül a második legjobbnak járó díjat kaptuk, ezenkívül elnyertük a kü- löndíjat Kodály művének, a Balassi Bálint elfelejtett énekének kiemelkedő tolmácsolásáért. Az idén is készülnek valamilyen versenyre? Meghívást kaptunk a veszprémi nemzetközi kórusfesztiválra, rá egy hónapra, novemberben pedig részt veszünk Bécsben a Franz Schubert Nemzetközi Kórusversenyen. Az utóbbin pár éve már díjat nyertünk, egy magyar mű tolmácsolásával arattunk sikert. Érdekes módon az idei kötelező számok között - egy Sehubert-dal és egy spirituálé mellett - szerepel egy magyar kompozíció is, Deák - Bárdos Eli, éli kezdetű kórusa. Reméljük, hogy a magyar mű ezúttal is szerencsét hoz nekünk. De ha nem is nyernénk díjat, biztos, hogy nem vallunk szégyent. Vezető karnagyunk, Sapszon Ferenc tanár úr vasmarokkal fogja össze az énekkart, nem jó szemmel nézi a hiányzásokat, a próbákon pisszenni sem lehet, szigorú fegyelmet tart, de ez meg is látszik a teljesítményen. Idehaza van elegendő alkalmuk a szereplésre? Úgy tervezzük, hogy minden második hónapban fellépünk valahol. Már most is ehhez tartjuk magunkat. Januárban próbáltunk, februárban Udvardon énekeltünk, ahol nagyon hálás közönségünk volt, márciusban a pedagógusszövetség rendezvényén, a rozsnyói Czabán Samu Napokon léptünk fel, májusban Mar- celházára várnak, a kultúrház ünnepélyes felavatására, júliusban ötnapos továbbképzésen veszünk részt. Olyan ez a kórus, mint egy nagy család, az idegen is nyomban érzi a meleg, szívélyes légkört. Az éneklés szeretete mellett biztosan az együttlétek varázsa is vonzza a kórustagokat. Egyre több a fiatal, már csak ezért is hosszú jövő jósolható az énekkarnak. így van, örülünk minden együtt- létnek, és örülünk nagyon a fiataloknak. Ami a hosszú jövőt illeti, néha elfog a kétség. Szervezés nélkül nem megy semmi, és félek, ha már én nem fogom bírni, vállalja-e valaki helyettem? Már kí- nálgattam a szervezői posztot, de senki sem kapott utána. A szervezőnek Pozsonyban kell laknia, mert itt vannak az alapítványok, a minisztérium, a bank, de csak öten-hatan vagyunk pozsonyiak. Szervezés nélkül pedig félő, hogy széthullik a kórus, kárba vész a munkánkba fektetett rengeteg energia. Egyszerre mintha elfogta volna a pesszimizmus. Néha megtörténik, de aztán mindig azzal biztatom magam, hogy ez a kórus nem szűnhet meg. Majd csak akad valaki, aki a gondját viseli. A legfontosabb a szoros kapcsolatteremtés diák és tanító között. A „mammutiskolában" erre nincs nagy lehetőség. Minden egyes iskola külön világ PRISKIN ZOLTÁN Olvasva Ádám Zitának, az SZMPSZ elnökének az Új Szó március 19-i számában megjelent cikkét, azon gondolkodtam, miért kell elméleti alapokon boncolgatni egy olyan témát, amely fölösleges konfliktusokhoz vezet. Vajon kinek használ, és miért akar ártani másoknak, olyan embereknek, akik ugyanúgy teszik a dolgukat, mint a többi iskola pedagógusai. A cikk a nyolcéves gimnáziumok lét- jogosultságát kérdőjelezi meg, általánosítva az összes szlovákiai nyolcéves gimnázium oktató-nevelő munkáját. Ez nagyon elszomorít, mivel véleményem szerint minden iskola, függetlenül attól, hogy müyen a besorolása (alapiskola, szakközépiskola, négyéves vagy nyolcéves gimnázium), másmás szakmai és érzelmi háttérrel rendelkező külön világ. Nem lehet hát általánosítva kijelenteni, hogy a nyolcéves gimnáziumokba gyomorgörccsel, félve járnak a diákok, mert irreálisan nagy követelményeknek kell megfelelniük. Növendékeink nincsenek a „földbe döngölve”, sőt nagy előny, hogy az a tanár, aki elkezdi a prímósok oktatását, nevelését, tudatosan készíti a diákokat a középiskolai tanulmányokra, és a prímótól egészen a quartáig átvett tananyag ismeretében építi tovább a quintá- tól az octaváig terjedő anyagot. Ez a folytonosság nagyon fontos (ez más iskolák esetében nem lehet így) még egy középiskolai diák szemével nézve is, mivel tudja, hogy milyen követelményekre számíthat egy-egy tanárnál, és a tanár is ennek tudatában állíthatja fel követelményrendszerét. A diákok között így olyan egészséges rivalizálás alakul ki, amely ösztönzi őket a magasabb követelmények teljesítésére. Azzal a kijelentéssel sem értek egyet, hogy egy nyolcéves gimnázium csak elitiskola lehet. Nem, mert nem az a küldetése, hogy „táltosiskola” legyen, hanem az, hogy nyolc éven át tartó formáló erejével embert neveljen, és biztosítsa a felvidéki magyarságunk számára oly fontos intelligenciát. Azt sem értem teljesen, hogy mi a baj a kisgimnáziumok- kal. Szerény véleményem szerint a pedagógia egyik legfontosabb alapelve a minél szorosabb kapcsolatteremtés diák és pedagógus között, amely építőleg hat a gyermek szellemi, fizikai fejlődésére. Ezt a feladatot a kisiskoláktól jobban egy intézmény sem tudja ellátni. Ezzel szemben a „mammut- iskolákban” a diák csak egy „beskatulyázott katalóguslap”, négy év anonimitás után eltűnik, jobb esetben marad mögötte néhány oklevél a sikeres versenyek bizonyítékaként. Hangsúlyozom, hogy mindez nem a nagy iskolák pedagógusainak hibája. Tény az, hogy a „nagyüzemek” gazdaságosabbak. Véleményem szerint nem az iskolarendszeren kéne spórolnunk, mert az előbbb-utóbb megbosszulja magát. Nagyon örülök, hogy az alapiskolákban a gyermek kötelezően gyermek, de tessék róla meggyőződni, hogy ez nálunk sincs másképp. A mi iskolánk nyolcéves gimnázium, amely nemcsak tudást, de emberséget is ad gyerekeinknek, ezért fájó, hogy egy kalapba téve más intézményekkel, alaptalan kritikának vetnek alá bennünket. Vajon nem korai-e mindez, amikor még csak az ún. „első garnitúra” futott ki? Ahhoz, hogy egy iskolatípus minőségét, milyenségét megállapítsuk, hosszabb időnek kell eltelnie, s talán nem mi leszünk azok, akik majd objektív véleményt formálhatunk minderről. Teljes mértékben egyetértek azzal, hogy az „alapiskolákra vigyázva” kell felépíteni a nyolcéves gimnáziumokat. Sajnos az ún. demográfiai hullám, amelyet inkább demográfiai gödörnek neveznék, már elérte az alapiskolákat, és ilyen alapon azok egymással is vetélkednek. Jól tudjuk, hogy évről- évre kevesebb az elsős diák, de ezt ne a nyolcéves gimnáziumok rovására írjuk, mert kiemelném, hogy az iskola megválasztását illetően a kedves szülőké a döntő szó. A szerző a gútai Nagyboldogasszony Nyolcéves Egyházi Gimnázium igazgatója
