Új Szó, 2001. április (54. évfolyam, 77-99. szám)
2001-04-21 / 92. szám, szombat
Kultúra ÚJ SZÓ 2001. ÁPRILIS 21. SZÍNHÁZ POZSONY SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: A rejtélyes kulcs szombat 19 A.HA SZÍNHÁZ: Teljesen összekevert mese vasárnap 14.30 KASSA ÁLLAMI SZÍNHÁZ: Rigoletto sz. 19 KOMÁROM JÓKAI SZÍNHÁZ: A kölyök sz. 19 Piai és Simone v. 15 NYITRA ANDREJ BAGAR SZÍNHÁZ: Hegedűs a háztetőn sz. 18.30 Az Ars Studio táncszínház előadása v. 18 MOZI POZSONY HVIEZDA: Pokémon: az első film (am.) sz., v. 11, 14, 16 Beépített szépség (am.) sz., v. 18, 20.30 OBZOR: A jövő kezdete (am.) sz., v. 15.45, 18, 20.30 MLADOSŤ: Árvák hercege (am.) sz., v. 15.15, 17.30, 20 CHARLIE CENTRUM: Szélhámosok (am.) sz., v. 19, 20.45 Magányosok (cseh) sz., v. 18.45 Macskajaj (német-francia- jugoszláv) sz., v. 20.30 A világ második legjobb gitárosa (am.) sz., v. 17, 21 Betty nővér - Szappanopera (am.) sz., v. 17 Otesánek (cseh-angol) sz., v. 16.45 Aranypolgár (am.) sz., v. 18 KASSA ÚSMEV: The Watcher (am.) sz., v. 16,18, 20 DRUŽBA: Bokszolok (am.) sz., v. 15.30, 17.45, 20 TATRA: Szélhámosok (am.) sz. 16, 18, 20 v. 16, 20 Árvák hercege (am.) v. 17.45 DÉL-SZLOVÁKIA DUNASZERDAHEY - LUX: A harc mestere (am.) sz., v. 19.30 NFG- 1-FILMKLUB: Florida, a paradicsom (am.) sz. 17.30 ROZSNYÓ - PANORÁMA: 2001: A Space Travesty (am.) sz., v. 17,19 LÉVA - JUNIOR: Hé, haver, hol a kocsim? (am.) sz., v. 16.30 Tigris és sárkány (am.) sz., v. 19 GALÁNTA-VMK: A jövő kezdete (am.) sz. 17.30,20 v. 20 NAGYMEGYER - SLOVAN: Bölcsek kövére 2 - A Klump család (am.) sz., v. 19 NAGYKAPOS - ŽEMPLÉN: Bájkeverő (am.) v. 19 Riportok, interjúk, érdekességek az Ifi új számában Áprilisi hangulatban LAPAJÁNLÓ Április lévén több mókás oldallal jelentkezik az Ifi. Az irodalmi rovatba, az Art-falra ezúttal azok a „műalkotások” kerültek fel, amelyeknek egyébként reményük sem lenne nyomdafestéket látni. Dr. Láz is dupla teljedelemben lázítja az olvasókat. Több, közép-szlovákiában készült riport olvasható a lap hasábjain. Találkozhatunk Danyi Irén színművésszel, aki masszázsstúdiót nyitott Füleken, az iskolabarangoló pedig Losoncra vezet el bennünket. Diákéveire Tóth Lajos, a Galántai Magángimnázium alapítója tekint vissza, a színházi élet rejtelmeiről Mokos Attila számol be, a sportbarátok pedig a Csallóközben futballozó egykori világklasszissal, Détári Lajossal találkozhatnak. A Sztársziget, az Ifi melléklete exkluzív interjút közöl a harmincéves zenei múltra visszatekintő Lerch Istvánnal és a Heri hetes népszerű humoristájával, Bajor Imrével. A világsztárokat ezúttal Mariah Carey, Nicole Kidmann és Jim Carrey képviselik. Beszámolót olvashatunk a Tigris és Sárkány című Oscar-díjas filmről, továbbá útiélményeket Skóciából, és bepillantást nyerhetünk Andy Warholnak a közelmúltban Pozsonyban is bemutatott káprázatos életművébe. (O. N.) Három országban, hat helyszínen zajlik idén a rendezvény Fényírók fesztiválja MTI-JELENTÉS Győr, Kapuvár, Vének, Dunaszer- dahely, valamint az ausztriai Kittsee és Nickelsdorf is helyszíne lesz a Mediawave elnevezésű összmű- vészeti fesztiválnak, amely április 27-én veszi kezdetét. A Fényírók Fesztiválját - amelyet immár 11. alkalommal rendeznek meg - Kelet- Közép-Európa egyik legjelentősebb összművészeti eseményeként jegyzik. A május 5-ig tartó programsorozat megnyitóját Dunaszerdahe- lyen tartják, másnap pedig Győrött adják át A párhuzamos kultúráért- díjakat. A programok gerincét válto- zadanul a nemzetközi filmverseny adja. Ebben az évben 58 országból 1048 alkotást neveztek. A hivatalos mustrán kívül több száz, a műfajok széles skáláját felvonultató filmet tekinthetnek meg az érdeklődők. Bemutatók lesznek például „... és a magyarok”, valamint A német újhullám címmel. A fesztiváli programok másik fajsúlyos vonulatát a koncertek jelentik. A fellépők között lesz például a világhírű amerikai David Murray dzsessz szaxofonos és a szintén egyesült államokbeli Mark White- cage trió, illetve a Blues Experience. Muzsikál majd a romániai Savala Fanfare is. A kínálatban színházi és táncszínházi előadások is szerepelnek. A játék lesz a témája a seregszemléhez kapcsolódó tudományos konferenciáknak. A Homoludens című tanácskozást például közösen szervezi a Győr Városi Levéltár, a Győri Xantus János Múzeum és a Mediawave Alapítvány. A képzőművészet kedvelői például megtekinthetik Somogyi Győző grafikáit. Nagy Péter Egyiptom, a fáraók korában címmel mutatja be fotóit, Obermayer József pedig fotómontázsait állítja ki. Aki nem olvas, az alapvetően írott információn alapuló modern kommunikációs társadalom peremére szorul A világ értelmezésének módjai Ha szövegértő embereket akar egy állam „kitermelni", mindenkire ki kell vetnie a hálóját, nem csak a fiatalokra. (Somogyi Tibor illusztrációs felvétele) 2001. április 26. és 29. között rendezik meg a VIII. Budapesti Nemzetközi Könyv- fesztivált. Az esemény szorosan kapcsolódik az Olvasás éve elnevezésű rendezvény- sorozathoz, amely idén júniusban kezdődik és kerek egy évig tart majd. VAJDA BARNABÁS A három társrendező intézmény, az oktatási minisztérium, a nemzeti kulturális örökség minisztériuma és a Magyar Könyvkiadók és Könyv- terjesztők Egyesülése ugyanazért a nemes célért fáradozik ez alatt az idő alatt: népszerűsíteni a könyv- olvasást. A magyar állam által is támogatott nagyszabású akció főleg a fiatalokra, az iskolás korú gyerekekre irányul. Kétségtelen, hogy a mai gyerekek nagyon keveset olvasnak, úgyhogy a fő cél (műveltebb, többet olvasó generációk kinevelése) eléréséhez vezető eszköz (az olvasás népszerűsítése a fiatalok között) tulajdonképpen nagyszerű ötlet. Csak ne lenne az embernek rögtön az a kellemeden érzése, hogy manapság minden valamirevaló reklám és propaganda a gyerekeket célozza meg. Rendkívül összetett dolog az olvasási szokások megváltozásának okait vizsgálni. Egyetlen tényezőre azonban mégiscsak fölhívnám a figyelmet. Nem szabadna elfeledkezni arról, hogy a felnőttek is egyre kevesebbet olvasnak, sőt megkockáztatom, az ő esetükben az olvasásra fordított idő csökkenése még drámaibb, mint a gyerekek esetében. Európa országaiban az oktatás és a kultúra évszázadok óta a könyvekre alapozódott, még a különféle diktatúrák ideje alatt is. Mára az európai országokban 3-4 százalék alá csökkent az írni-olvasni nem tudó felnőttek aránya (óriási tévedés azt hinni, hogy napjainkra teljesen megszűnt az analfabetizmus!), ezáltal az emberi történelem legműveltebb időszakát éljük. Azonban az a furcsa helyzet állt elő, hogy e rendkívül jó eredménynyel párhuzamosan fokozatosan nő az ún. praktikus analfabéták száma. Ez azt jelenti, hogy egyre több olyan ember van, aki egyáltalán nem olvas, sem tanulási, sem szórakozási célból. Fokozatosan nő a diszlexiások aránya: sok nyugat-európai ország oktatási intézményeiben diszlexiás szakemberek is tagjai a tanári karnak, akik azoknak a gyerekeknek segítenek, akik betűfelcserélési, szótévesztési, alapvető helyesírási stb. problémákkal küszködnek, noha nem értelmi fogyatékosok. Fokozatosan nő azon felnőttek száma is, akik ha elolvasnak is valamit, nem értik pontosan, mit olvastak, illetve hogy az olvasottak alapján milyen feladatokat, lépéseket, cselekedeteket kell/lehet megtenniük. Amikor tehát szövegértő embereket akar egy állam „kitermelni”, mindenkire ki kell vetnie a hálóját, nem csak a fiatalokra. Amíg iskolába jár valaki, addig amúgy is - lehet, hogy kénytelen-kelletlen - olvasnia kell. A mi iskoláinkban éppen az olvasás (tehát egy meglehetősen absztrakt tevékenység) az információbefogadás legfőbb módszere. Csak a példa kedvéért, Nagy-Britannia ebben a vonatkozásban sokkal rosszabbul áll, mint mi. Ott vannak olyan iskolatípusok, amelyekben már meg sem próbálják könyvekből tanítani a tananyagot, hanem vagy gyakorlatban csináltatnak mindent, vagy a tanító meseszerűen adja elő a tudnivalókat. Angliát már csak azért is helyénvaló említeni, mert a mostani magyar Olvasás éve az 1998 szeptemberétől ott rendezett és szintén egy évig tartó hasonló kezdeményezést másolja. A Nemzetközi Könyvfesztivált és az Olvasás évét tehát úgy is felfoghatjuk, hogy - más kárán tanul az okos alapon - Magyarországon már akkor megpróbálják visszahódítani (?), megtartani(?), a fiatalabb és idősebb olvasókat, amikor a helyzet még viszonylag elfogadható. Hogy nálunk is hoz-e drámai olvasáscsökkenést a sokak által áhított életszínvonal-emelkedés, és még több gyereket hódít-e el majd a könyvtől a play station, a számítógép stb., azt persze nagyon nehéz megmondani. A magam részéről a szépirodalom olvasását olyan ínyenc tevékenységnek tartom, amely az egyetlen lehetséges cselekvés annak érdekében, hogy az írott világ rendkívül szerteágazó vezényszavait érteni, értelmezni megtanuljuk. Európában az oktatás és a kultúra évszázadok óta a könyvekre alapozódott. Amikor olvasunk, nemcsak egy konkrét író konkrét művét élvezzük, hanem megtanuljuk a szavak, a mondatok hol konkrét, hol képletes értelmét, végső soron a világ értelmezésének különböző módozatait is. Aki tehát nem olvas, nem tanulja meg a világ értelmezésének különböző stratégiáit, s mint ilyen, a mai, alapvetően írott információn alapuló modern kommunikációs világ peremére szorul. Vagy ha esetleg el is jut az információkhoz, nem tud velük élni, csak elkeseredik a hatalmas információtömeg láttán, nem tudja értelmezni, mit olvas. Tapasztalható egyfajta kísérletet arra, hogy a könyvolvasást az emberek újságolvasással próbálják helyettesíteni. Az újságok azonban természetesen nem tölthetik be ugyanazt a funkciót, hiszen a napilapok vagy a magazinok éppenséggel kerülik a bonyolultabb nyelvi megfogalmazásokat, és a közérthető, világos, gyorsan felfogható nyelvi modelleket kedvelik. Vannak, akik az internet elektronikus könyvtáraiba, a világhálóra feltöltött ún. e- könyvtárakba (elektronikus formában tárolt irodalomba) vetik a bizalmukat. Néhány hónapja például megkezdte szolgáltatását az első magyar nyelvű elektronikus könyvkiadó, a www.vikk.net . Azonban számok bizonyítják, hogy ezeket az oldalakat nem vadonatúj olvasók, addig nem olvasó rétegek látogatják, hanem ugyanazok, akik a könyveket is vásárolták. Az olvasóközönség tehát nem bővül, hanem csak az addig amúgy is olvasók találják meg az olvasás új lehetőségeit, formáit. Arról nem is beszélve, hogy a hosz- szabb művek olvasására az internet már csak azért sem alkalmas, mert egyelőre nem olcsó, s a hálón töltött idővel a legtöbben spórolni igyekeznek. Ámikor tehát 2001. április 26. és 29. között Budapesten felvonul a teljes magyar könyvipar, az összes kiadó és résztvévő, a díszvendég, Robert Merle, az egész Kárpátmedencét képviselő magyar írók; a könyvekről szóló konferenciák, az író-olvasó találkozások, a dedikálások stb. mind-mind ugyanazt a célt fogják szem előtt tartani: terjeszteni a könyvolvasás gyönyörűségét. Woody Allen szenvedélyes dzsesszrajongó, új filmje teljes egészében egy fiktív zenészlegendáról szól A világ második legjobb gitárosa ERDÉLYI EDIT Csaknem két teljes évet kellett várnunk, míg végre a mi mozijainkba is eljutott Woody Allen A világ második legjobb gitárosa (Sweet and Lowdown) című filmje. Woody Allen szenvedélyes dzsesszrajongó, maga is klarinétozik, így természetesen nem csoda, ha több alkotásába becsempészte a dzsesszt. Most azonban nem csupán egy- egy dzsesszzenei motívummal vagy aláfestéssel találkozunk: A világ második legjobb gitárosa teljes egészében egy dzsesszlegendáról szól. Annak ellenére, hogy Emmet Ray fiktív alak, a rendező és a forgatókönyvíró fantáziájának szüleménye, bármelyik New Orleans-i zenészt „fölfedezhetjük” benne. Emmet Ray furcsa alak: egoista, szeszélyes, gyakran a nőkkel tartatja el magát, hogy legyen pénze italra, ám meg kell hagyni, hogy a gitárját tökéletesen kezeli. Persze a nőket is imádja, de a gitárját sokkal, de sokkal jobban. Egyszerűen ő a legjobb gitárművész. Igaz, a cigány Django Reinhardt még nála is jobb, de hát ő valahol Európában él... A harmincas évek dzsesszvilágát felelevenítő képekben Woody Allen a hőse segítségével New Jerseybe, Chicagóba, Detroitba és Hollywoodba visz el bennünket. A dzsesszklubok színes világában érdekes figurákkal találkozunk, miközben a rendező dokumentumszerű kommentárokkal „teszi hitelessé” a gitárlegenda életéről szóló történetet. Emmet Ray szerepére Sean Pennt választotta, aki már többször bizonyította, hogy a legkülönfélébb karakterek megformálására is képes. Penn alakítása tökéletes, annyira hitelesen játszik, hogy elhisszük neki: igen, most ő gitározik a dzsesszklubban. Penn a tökéletesség érdekében arra is képes volt, hogy - noha soha az életben nem gitározott - vagy harminc dalszóló ujjgyakorlatát megtanulja. A történet középpontjában tulajdonképpen Ray kapcsolata áll a néma Hattie-vel. Az ő szerepét a fiatal Samantha Mortonra bízta a rendező. Az angol színésznőnek bizony nem volt könnyű dolga, hiszen érzelmeit csupán mimikával és gesztusokkal fejezhette ki. Mellesleg mindkét főszereplő játékát Arany Glóbusz- és Oscar-díjra jelölték tavaly. Biztosra veszem, hogy Woody Allen kellemes ritmusú filmje senkinek nem okoz csalódást. A jó dzsesszzene kedvelői pedig sokáig dúdolgatják majd a felcsendülő dalokat: I’m Forever Blowing Bubbles... Sean Penn és Uma Thurman (Fotó: Intersonic)
