Új Szó, 2001. április (54. évfolyam, 77-99. szám)
2001-04-20 / 91. szám, péntek
ÚJ SZÓ 2001. ÁPRILIS 20. TÉMA: A BALKÁN A horvátok kantonrendszerré alakítanák át Bosznia-Hercegovinát - még sokáig szükség lesz az SFOR-ra A titkos üzleti tárgyalások egy része Budapesten zajlott Életképes-e még Dayton? (TASR/EPA) A balkáni rendezés időszerű kérdései - a Milosevics kiadatása körüli huzavona vagy a macedón válság - elterelték a figyelmet arról, hogy nem egészen hat évvel a daytoni szerződés után ismét válsággóc van kialakulóban Boszniában. MALINAK ISTVÁN Mostarban megint lövések dördültek, kövek és benzinespalackok repültek, békekatonák sérültek meg. Sokan úgy látják, ha az SFOR-t kivonnák Boszniából, Dayton széthullana. Daytonban 1995-ben tényleg úgy hozták tető alá a békét, hogy közben elhelyeztek néhány taposóaknát is. Ennek ellenére vitathatatlan, hogy a daytoni béke jobb megoldás volt a borzasztó boszniai háborúnál, s ez a béke is nehezen, hosszadalmas és idegtépő alkudozások árán jött létre. A sors iróniája, hogy még a Nyugat által - igaz, kényszerűen - partnernek tekintett Milosevics is bábáskodott körülötte, ami önmagában is rossz előjel volt. Mi volt Dayton legnagyobb hibája, minden elégedetlenség forrása? Emlékezhetünk a szerbek taktikájára. Katonailag elfoglaltak egy területet, etnikailag „megtisztították”, vagyis a nem szerb lakosságot elüldözték vagy kiirtották, s aztán ebből a pozícióból voltak hajlandók tárgyalni az immár úgymond szerb területekről. A béke érdekében Dayton ebből sokat szentesített is. Az április első hetében Mostarban kirobbant utcai zavargások közveden kiváltó oka az volt, hogy Wolfgang Petrisch fómegbízott leváltotta a Hercegovacka Banka vezetőségét, a pénzintézetet nemzetközi ellenőrzés alá vonta, mert gyanúja szerint a bank titkos pénzügyi tranzakciókat hajtott végre. De ez csak a jéghegy csúcsa, a bajok mélyebben gyökereznek. A tavalyi választások eredményeként a boszniai horvátok nacionalista szárnya kimaradt a kormányból, de mint megfigyelők megjegyzik: a boszniai horvátok többsége hosszú távon a Horvátországgal való egyesülésben látja a jövőt, nem a daytoni felosztásban. Ezt egyébként az uniós csadakozásra törekvő Zágráb határozottan visz- szautasítja. A boszniai Horvát Nemzetgyűlés már március elején egyoldalúan kikiáltotta a horvát többségű területek ideiglenes ön- kormányzatát, azzal, hogy ha nem teljesülnek feltételeik, megtagadják hozzájárulásukat a föderációs költségvetéshez. Hangsúlyozni kell, ezt a határozatot a tavaly megválasztott félezernyi horvát képviselő egyhangúlag hozta. Következő lépésként a szövetségi kaSpanyol SFOR-katonák Mostarban szárnyákból több ezer horvát katona vonult ki - a cél egy önálló boszniai horvát haderő megteremtése. Hasonló törekvések tapasztalhatók a rendőrségen belül is. A horvát követelések - ha már a Horvátországgal való egyesülés a nemzetközi közösség számára teljesen elfogadhatadan - lényege, hogy kantonrendszerré alakítanák át Bosznia-Hercegovinát, ami a Daytonban született megállapodások revízióját jelentené. Egyébként a hivatalos Zágráb elutasítása vagy óvatos nyilatkozatai ellenére A szövetségi kaszárnyákból több ezer horvát katona vonult ki. az tény, hogy Horvátország már megszondázta, volna-e nemzetközi fogadókészség Dayton felülvizsgálata iránt; a horvátországi sajtóban pedig térképek jelentek meg az új területi felosztásról. És azt még Zágrábban is kénytelenek elismerni, hogy a kantonrendszer kialakításának ödete az egyik ottani kormánypárttól, a Szociálliberális Párttól származik, de - mint a horvát külügyminiszter értésre adta - nem tekinthető a horvát kormány hivatalos álláspontjának. Nos, a nemzetközi közösség válasza az volt, hogy Ante Jelavicot, a HDZ (ez a néhai Tudjman elnök által létrehozott horvátországi HDZ- nek a boszniai változata) elnökét Petrisch eltávolította a bosznia- hercegovinai kollektív államelnökségből. Jelavic horvátellenesség- gel vádolja a nemzetközi közösséget, Petrischék viszont úgy vélik, ő áll a mostari zavargások hátterében is, hiszen Jelavic hangoztatta a leghangosabban, hogy a fómeg- bízottnak nem volt joga a Hercegovacka Banka élére új vezetést állítani, mert magántulajdonú pénzintézetről van szó. Ami a kantonrendszert illett, az ötlet nem újkeletű, már a daytoni megállapodás aláírása előtt is felmerült. Végül is olyan megoldás született, hogy Bosznia-Hercegovina egyik felén létrehozták a Boszniai Szerb Köztársaságot, amely a nemzetállam attribútumaival rendelkezik, a másik felén pedig a Bosnyák-Horvát Föderációt. A boszniai horvátok egy része már ezt is igazságtalannak tartotta, ami pedig ez utóbbiban a lélekszá- mot illeti, a horvátok kisebbségben vannak, ezért is érzik úgy, hogy nem szavatolt az egyenjogúságuk a másik két államalkotó nemzettel. A horvátok tehát a daytoni rendezőelv - egy állam, két entitás, három nép - alapját változtatnák meg, az ország egész területét 12-14 kantonra osztanák, s ezek irányítását a nemzetiségek lélekszámának arányában határoznák meg. Nem mellékes, már csak a lélektani hatása miatt sem, hogy a Kostunica vezette Jugoszlávia és a Boszniai Szerb Köztársaság nemrégiben különleges kapcsolatok ápolásáról írt alá megállapodást. Ezt nemcsak a horvátok nem vették jónéven, hanem a bosnyákok- nak sem tetszett, hiszen még nem telt el olyan sok idő a háború óta, hogy ne merüljön fel bennük a hátsó szándékok gyanúja. Különösen a mostari zavargások idején szaporodtak meg a nemzetközi sajtóban a Dayton kimúlásáról szóló írások. A nemzetközi közösség viszont ragaszkodik az ott született rendezéshez, de mint a gyakorlat mutatja, csak az SFOR- alakulatok segítségével tud neki érvényt szerezni. Nehéz megjósolni, hogy mit hoz a jövő. Egyelőre az a forgatókönyv érvényesül, hogy a boszniai horvátok radikális szárnya nem kíván meghunyászkodni, a boszniai főmegbízott pedig egyre keményebb szankciókat helyez kilátásba - pl. kitiltásuk az EU-országokból, és egyes értesülések szerint a horvát kormánytól pedig azt is követelheti, hogy a HDZ-képviselőktől vonják be horvát útlevelüket. Mindez a feszültségnövekedés ördögi köréhez vezethet. Arról nem beszélve, hogy a tudjmani rezsimet felvátó demokratikus horvát kormány is egyre kínosabb helyzetbe kerül - odahaza és külföldön egyaránt. Már a Bush-kormányzat is azt vallja, az európai szövetségesekkel közösen elkezdett munkát együtt kell elvégezni Az amerikaiak szerint a gond neve: Balkán MTI-HÁTTÉR A Washingtonban szolgálatot teljesítő európai diplomaták egyike a minap epésen jegyezte meg az új amerikai kormányzat külügyi és nemzetbiztonsági illetékeseiről: bár az adatok kezdettől fogva ott feküdtek íróasztalukon, néhány hete még aligha tudatosodott bennük az a tény, hogy Macedóniában is élnek albánok. A tudatosulás meglehetős drámai- sággal, fegyveres harcok kirobbanásával következett be. Colin Powell külügyminiszter néhány napon belül már figyelemre méltó jártasságot mutatott a részletek tekintetében is: nyilvánosan úgy vélekedett, hogy esetleg segíthet a gondokon, ha a helyi albán kisebbség alkotmányos jogot kap az anyanyelven történő egyetemi képzésre. Washington mielőbb érdemi belső reformlépésekre igyekszik ösztönözni Szkopjét, és a nemzetközi közösség reméli, hogy még nem késő. Az amerikai külpolitika vezetői számára immár világos, hogy a Balkán egyelőre és belátható ideig nem az a térség, ahonnan látványosan ki lehet vonni számottevő erőket, növelve az amerikai haderő előtt álló fontosabb feladatokra történő összpontosítás mértékét. Az amerikai békefenntartó erők nagysága ugyanis Boszniában és Koszovóban meglehetősen szerény, tehát csaknem az egész kontingensüket ki kellene vonni, ha azt akarnák mondani, hogy a kivonás számottevő mértékben csökkentette a külföldi amerikai katonai kötelezettségvállalásokat. Márpedig a Balkán egyelőre igényli a nemzetközi békefenntartókat, és az európaiak katonailag nem készültek fel arra, hogy a feladatokat szóröstül- bóröstül átvegyék az amerikaiaktól. Pedig George Bush kormányzata számos megnyilatkozás szerint nagyon szívesen vette volna, ha alaposan belenyúlhat az eddigi prioritásokba, és a Balkán helyett inkább olyan térségeket vehet célba, mint például Irak és környezete vagy Kelet-Ázsia. Az utóbbi térséget illetően kétségkívül erős figyelemvonzó hatása van a légi ütközés után Kínában kényszerleszállást végrehajtott amerikai kémrepülőgép ügyének, de ez a hatás persze, így, ahogy a dolgok történtek, teljességgel szán- dékolatlannak mondható amerikai szemszögből. Ami pedig Irakot illeti, egyelőre nem látszik kristálytisztán, miként tudná az Egyesült Államok - Powell szavaival - „új energiákkal feltölteni” a Bagdad elleni szankciók rendszerét. Az amerikaiak tehát ott maradnak a Balkánon, bár a washingtoni kormányzatnak nem könnyű figyelemmel követnie az olyan egymás he- gyén-hátán torlódó politikai törekvéseket, amelyek végeredményben akkorka államok megteremtésére vagy továbbdarabolására irányulnak, amelyek mindegyike többszörösen elférne az ötven amerikai szövetségi állam valamelyikének (nem is a legnagyobbaknak) a területén. Csaknem követhetetlen a nagyhatalmi gondolkodásmód számára, hogy amerikai megyényi nagyságú területeken eltérő nyelveket beszél a lakosság, és eltérő nemzeti indulatok feszülnek. Bili Clinton elnök demokrata kormányzata az amerikai értékekre hivatkozva elkerülhetetlennek nevezte, hogy be kell avatkozni a népirtás és más, tömeges emberi katasztrófák megakadályozása érdekében. George Bush republikánus elnökjelölt az amerikai érdekekre hivatkozva az elkötelezettség csökkentését helyezte küátásba. Ma viszont már Bush kormányzata azt vallja, hogy az európai szövetségesekkel közösen elkezdett munkát együtt is kell elvégezni. Fegyverekért drogot! MTI-PANORÁMA A Boszniai Szerb Köztársaságban ténykedő fegyverkereskedők a világ legkülönbözőbb tájaira készek illegális csoportok számára szállítani termékeiket, s az árat részben drogban kérik. Az El Mundo című madridi lap szerint a titkos üzleti tárgyalások egy része Budapesten zajlott. A lap két riportere egy kolumbiai fegyveres csoport képviselőjének adta ki magát, és így lépett kapcsolatba egy boszniai fegyverkereskedő bandával. Ennek tagjai helikopterek eladását is vállalták - írták a szerzők. A szerb fegyverkereskedőket állítólag Veljko Borovina, a háborús bűnökért nemzetközileg körözött Radovan Karadzsics volt segítőtársa képviselte a tárgyaláson. Az első találkozóra egy budapesti étteremben került sor. Az El Mundo riporterei szerint az a tény, hogy Borovina Gazella típusú harci helikoptereket ajánlott fel, arra utal, hogy „Borovina kapcsolatban áll a belgrádi kormánnyal és a Boszniai Szerb Köztársaság katonatisztjeivel”. A budapesti találkozón Borovinán kívül ott volt két másik fegyverkereskedő, akik Kroka és Marinko néven mutatkoztak be, valamint két testőr és egy Lario nevű horvát bűnöző, aki a kapcsolatot létesítette a fegyverkereskedőkkel, és aki azt közölte, hogy minden további találkozónak Boszniában kell történnie. A budapesti találkozó alatt Veljko Borovina elmondta: már adott el fegyvereket az IRA-nak, és hajlandó lenne a baszk szakadár terrorszervezet, az ETA felfegyverzésére is. így nyilatkozott: „Azt akarom, hogy őszinték legyetek velem. Semmi kifogásom az ellen, hogy az ETA számára adjak el fegyvereket, de tudnom kell, mert ebben az esetben a szállításnak másképpen kell lezajlania, mint ha Kolumbiába küldjük a szállítmányt. Jugoszlávia a háború alatt jó kapcsolatban volt Spanyolországgal, és a kapcsolat most sem rossz, úgyhogy nem akarom, hogy elbaltázzuk a kapcsolatot az ETA-nak való fegyverszállítással. Ebben az esetben a fegyverek csakis a (boszniai) Szerb Köztársaságból indulhatnak el”. A kereskedők a legmodernebb automata fegyvereket ajánlották fel az állítólagos vásárlóknak, valamint 12 harci helikoptert. Azt is felajánlották, hogy elszállítják az árut Kolumbiába. Meghívták üzletfeleiket Szarajevóba, és ott megmutatták nekik a kérdéses helikopterek egy példányát, amelyet a szerb hadsereg egy tisztje vezetett. Borovina kijelentette: „Errefelé nem kell tartanunk a rendőrségtől. Azt teszik, amit mi mondunk nekik, és egyetlen lépést sem tesznek anélkül, hogy mi ne tudnánk. Itt mi vagyunk a legerősebbek. Ratko Mladics és Radovan Karadzsics támogat bennünket, úgyhogy ne aggódjatok: ha valami nem a tervek szerint történik, ők ott lesznek”. A Kolumbiába irányuló fegyverszál- lítmány kifizetésével kapcsolatban Borovina így fogalmazott: „Az ár ötven százalékát kokain formájában kéijük. Az a célunk, hogy mi legyünk a kelet-európai országok első számú kábítószer-ellátói” A boszniai háború elfelejtett gyermekei Félelem, rémálom MTI-ÖSSZEFOGLALÓ A 9 éves Kemal Karies elülső fogai kidüllednek. „Csikorgatja a fogait, mert fáj a lába” - magyarázza a nagymamája. 1992 májusában, a- mikor a boszniai szerbek a hegyvidékről lőtték Szarajevót, a kisfiú 4 hónapos volt; egy becsapódó lövedék megölte anyját, aki a karjában tartotta. Kemal lába megsérült, amputálni kellett. Most műlába van, még futballozni is tud vele, de amint növekszik, új műlábra lenne szüksége. Erre azonban nem telik nagyanyjának. így aztán majdnem minden évben egy nehéz műtét során le kell vágni valamennyit a sípcsontjából, hogy hozzáigazítsák a műlábhoz. Az UNICEF 1994-ben készült felmérése szerint 16 614 gyermek vesztette életét az 1992-ben kezdődött boszniai háborúban. A kormány u- gyanebben az évben a sebesült gyerekek számát 35 350-re becsülte - 10 százalékuk Szarajevóban sebesült meg. A háború óta Boszniában minden 3. gyerek súlyos pszichológiai problémákkal küszködik, és va- lamennyiüket érte enyhébb lelki sérülés. A leggyakrabban megfigyelt rendellenességek: a túlzott ragaszkodás a szülőkhöz, félelem az egyedülléttől, a szemrángás vagy másfajta rángatózás, a gyógyszerfüggőség, a rossz figyelemösszpontosítás, a rémálmok és az akadozó beszéd. Montenegrói kapányzáró nagygyűlés. A jugoszláv tagköztársaságban április 22-én előrehozott parlamenti választásokat tartanak. 16 párt indul, de a Djukanovics által fémjelzett függetlenségpárti tömörülés és a Szocialista Néppárt vezette Együtt Jugoszláviáért blokk tekinthető a két fő ellenfélnek. Ha a jelenlegi államfő vezette koalíció nyer, Djukanovics népszavazást ír ki a köztársaság függetlenségéről. (CTK/AP-felvétel)
