Új Szó, 2001. április (54. évfolyam, 77-99. szám)
2001-04-19 / 90. szám, csütörtök
tf&teéU'UcPsfô »RCibitO Régióink ÚJ SZÓ 2001. ÁPRILIS 19. Kováts József munkásságát kortársai nem igazán méltányolták, de szorgalmával és kitartó akaratával európai hírnévre tett szert, sőt még faluját - Bátorkeszit - is közismertté tette A gyümölcskertészet megalapozója a szőlőfajtának. A több évszázad óta ismert szólásmondáshoz tartotta magát. „Szőlőt ültess a hegyre, kendert vess a völgyek mélyére.” Kováts állította, hogy a lapos fekvésű területeken nehéz a szőlő- termesztés. Köztudott, hogy a bor és a zene között létezik bizonyos kapcsolat, mindkettő a kedélyre hat és felmagasít. A szőlészetben elért eredményeit és több évtizedes kísérletezéseit - tapasztalatát egy hasonlattal lehetne befejezni, mely munkásságának célját is meghatározza, folytatva az előző hasonlatot: „ahogy dobozfahege- dűből sem lehet bűvös hangot elővarázsolni, úgy a silány, középszerű szőlőfajtákból sem lehet kitűnő bort előállítani.” 1863-tól rendszeresen vett részt az Állandó gyümölcs- és terménykiállításokon, ahol az egyik célja az ismeretek terjesztése, hogy a gyümölcsök minél nagyobb választéka legyen széles körben ismert és a közönség minél nagyobb részvételének biztosítása, hogy ezzel a kiállításnak minél nagyobb közönség ismerkedjen meg, és nem utolsósorban a kertészeknek és termelőknek könnyebbé tegyék termékeik propagálását és ezzel a különböző fajokból bárki, bármely példányt megrendelhessen a kertészetnél. Kovást József szakírói munkássága is jelentős volt, ezt a tevékenységét a Gazdasági Lapokban és a Kerti Gazdaságban kezdte meg. Ezekben az írásaiban a legnagyobb örömmel tette közzé több évtizedes kertészeti tapasztalatait. Munkásságát kortársai kevésbé méltányolták, azonban a magyar gyümölcs történetével foglalkozó szakember nem nélkülözheti ezeket a leírásokat. Azt tartotta, hogy a gyümölcsészet és gyümölcsipar felvirágoztatásának alapjai a gyümölcsfajok tökéletes imerete. Ezt tartva szem előtt igyekezett ösz- szegyűjteni a kertészetében található gyümölcsleírásait és a fajok ismertetését. Többéves munkája eredményeképpen így született meg a Kalauz a gyümölcsfaültetés, nyesés és a bátorkeszi faiskolában található s csemetékben vagy oltóvesszőkben megrendelhető gyümölcsfajok körül című könyve, melyet 1861-ben adott ki. Könyvével nagy szakmai elismerést vívott ki magának, majd a következő évben megindíthatta a Magyarország gyümölcsészete színes rajzokban kiadott füzeteit, ami az első munka volt, mely színes ábrákkal igyekezett bemutatni a különböző gyümölcsfajtákat. Szakirodalmi munkássága egy korszakot jelentett a magyar po- mológia történetében, megalapozták a magyar gyümölcsfajta ismereteket. Kováts József teljes lélekből falujának élt. Több mint hatvan éven keresztül munkálkodott mint a múlt századi magyar gyümölcsészet egyik megalapítója - fáradhatatlan úttörője. Élete 81 éves korában fejeződött be, 1888. március 7-én. Neve sokak előtt ismert, kivált azok előtt, kik előszeretettel foglalkoznak a gyümölcskertészettel. Zrínyi Miklós idézete leírva: „Meghalt, meg, de azért mégis megnyerte jutalmát, Mert új fénybe derül minden nap tette nevével. S áldó könnyekből zöldül sírdombja porának.” Kötelességtudása, végtelen szerénysége, óriási akaratereje és nagy szellemi tudása életcélját, szellemi munkásságát és a több mint fél évszázados kertészetében elért eredményeit tükrözi. Egy-egy ember munkásságának jutalmát az utókor nagyra értékeli és becsüli, hiszen maga Kovást József a Kalauzának bevezetőjében írta: „e téren még csak úttörők vagyunk, majd akik utánunk jönnek a töröttebb úton könnyebben és több sikerrel fognak haladhatni, ha mindamellett jelen kísérletem kedvező fogadtatásban részesülendő, meggyőz arról, hogy a téren, ha bár csak egy rö- göcskét is elegyengetni szerencsés voltam.” MIRIÁK FERENC különböző téren fényesen igazolta magát.” Kertészetében tudományosan kezdett foglalkozni a gyümölcsfa termesztéssel, a fák oltásával és szaporításával. Megállapította, hogy a jó faiskolának egyik alap- feltétele a termékeny föld. Megállapította, hogy azoknak a csemetéknek, melyek a faiskolában nem erőteljesen és egészségesen növekednek, nincs hosszú jövőjük és nem fejlődnek erőteljes alakú koronává. Ha a facsemete már az első évben elmarad a fejlődésben, abból egészséges fa már nem fejlődik. A gyümölcsfák alapminőségét a faiskola földjében látta. Gyümölcskertészete mellett elválaszthatatlannak tartotta a szőlő- termesztést és a borászatot. A környéken csak Kováts Józsefnek volt szőlőiskolája Bátorkeszin. Összevetve a magyar borokat a franciák boraival, arra az elhatározásra jutott, hogy a hajdani „borízlés” sokat változott. Az óboroknak már kis piaca van, nem kedvelik az olajos nehéz borokat, és inkább a sima, de elég szesztartalmú zamatos és inkább édeskés, mint savanyú számíthat leginkább kelendőnek. A szőlőtermesztés hibái közé sorolta, hogy nincsenek kiválasztott szőlőfajták a további nemesítésre. A minőséget a bőség cserélte fel. Nem tudta egyértelműen eldönteni, hogy a minőségre a talajoknak van-e nagyobb hatása vagy Procházka István illusztrációs felvétele h! fikázik jéftr»kfalij feigrui^cyíi KOVÁTS JÓZSEF abíöAöii rt>lX|vha..ruk v»li Wgú telke»/ ti IS ptg ßC jiäÄprátmi ki-RFmr JJRTOküVi v y ' ' » Tv« Ah ma éknme mmifäietäm jő Slátök HAMVAI FELCTf: (Archívum) március 25-én ünnepélyesen beiktatták. Lelkészi tevékenysége alatt sok gondot fordított a református gyülekezet irányítására és a lakosság szelle- színvonalának emelésére, mert azt hirdette, hogy valóban bizonyítás nélkül tanítani vagy tudni annyi, mint ok nélkül tenni valamit. Az egyik nem tudás, a másik nem cselekvés, és ész egyikben sincs. A 18. század végétől a tudomány és technika csodái mellett a po- mológiai kutatás is virágkorát élte. Valóságos lázas kutatás indult meg a gyümölcsészetben, a hazai gyümölcsösök felkutatásában. Ezekben az időkben egy pomo- lógus nagyobbrészt abból indulhatott ki, amit saját maga kikísérletezett, mert a szakirodalom is gyermekkorát élte. Nem rideg szobatudósként töltötte idejét, hanem a szabadba vágyott. Kováts József kitartó szorgalmát siker koronázta, ugyanis a kezdeti sikerek után Pálffy Antaltól, a bátorkeszi uradalom földesurától egy faiskolának használható másfél holdnyi telket kapott, melyen megalapozta kertészetét. Kováts József kertészetét egy nagyvállalkozás keretén belül tudta igazán bővíteni. 1859. év elején európai körútra szánta el magát, bebarangolva Németország, Belgium, Hollandia és Poroszország leghíresebb kertészeteit, hogy hasznos tapasztalatokkal térjen haza. Az európai gyümölcsészetekben ösz- szegyűjtötte az ismeretlen külföldi gyümölcsfajtákat, melyeket tanulmányozásra és szaporításra kertészetébe hozott. Fáradhatatlan kertész volt, ha csak figyelembe vesszük kertészete gyümölcsfáinak számát, elcsodálkozhatunk, hogy nem kis gonddal járhatott egy ilyen kertészet vezetése és irányítása. A kimutatás szerint kertészetében volt 1800 db nemes körte, 2500 db nemes alma, 450 kajszibarack, Í500 nemes őszibarack, 150 szilva, 200 cseresznye, 2000 körte vad alanyban és 40 000 alma vad alanyban. Szőlőiskolája is nagyon magas színvonalon volt, hiszen 220 féle csemegeszőlőt és 85 féle borszőlőt tartott. Udvari gyümölcsajándékként Bécsbe is eljutott a bátorkeszi gyümölcs és szőlő hírneve. Munkásságának ismertetésekor nem szabad megfeledkezni részvételéről különböző kiállításokon, melyekről több állami, egyleti kiállítási éremmel tért haza. Többször hangoztatta: „Én bízom korunk jövőjében, mert hiszek nemzetem szellemi erejében és képességében, mely már oly sok temetőben (A szerző felvétele) Kováts József idősebb korában ami nem is volt olyan nehéz, a gazdag könyvtárral, a családi intellektuális kultúrájával volt megalapozva a gyerekek nevelése. Érdekelte mindaz, ami körülötte történt, és főleg a természeti jelenségek megismerésére vágyódott. Már kiskorában megmutatkozott a latin, francia és német nyelv iránti érzéke. Az ifjú diák Komáromba, egy igazi diákvárosba került, ahol megismerte a tudományok alapjait Tanulmányait Pápán folytatta, és Debrecenben fejezte be. Debrecenből hazatérve rektor volt az Alsó-Baranyai Traktusban Fekete-hegyen, majd 1831-től Komáromba került káplánnak. De itt sem melegedhetett meg, mert másfél évi szolgálat után a bátorkeszi Ecclesia Prédikátornak nevezték ki, és 1833. ! lilGifl) N AZ ÚJ SZÍ ,L A mellékletet szerkesztette: Fábián Éva Levélcím: Régióink, Grand Press Rt., Prievozská 14/A, P.O. BOX 49, 824 88 Bratislava, tel.: 07/58238310 A felvidéki magyar kultúrtörténet és Komárom környéke soha- I sem szűkölködött ki- mmmm emelkedő alkotókban, kik munkásságukkal, életükkel a nemzet előrehaladását biztosították, és a jövő generációja kivívta számukra az elismerést. Milyen egyszerű szónak is tűnik ez, azonban nem egy tudóst csak halála után érte ez a megtisztelő jelző. Kováts József neve eléggé ismeretlen a köztudatban, pedig megérdemelné a híres emberek sorába való felsorakoztatást. Munkásságát felmérve a múlt század egyik leghíresebb kertészpomoló- gusa volt. Hangyaszorgalmával és kitartó akaratával európai hírnévre tett szert, sőt még faluját is közismertté tette. Az ő érdeme is, hogy Bátorkeszi neve bekerült a múlt század kultúrtörténetébe. A község, ahol életrajzi regénye kezdődik Lakszakállas, ahol a Kováts család élt. Mint az egész országban, így Lakszakállason is akkortájt az élet mozdulatlannak tűnt, a zsupfedeles házak között megszorult a csend és derű, tiszta képe és az egész élet a napkelte és napnyugtához igazodott, csak a déli harangszó jelezte az idő múlását. Az 1807-ben született József hároméves volt, amikor a család Hetényre költözött, ahol az apa mint református lelkész működött. Itt élte át első diákköri élményeit. Édesapja céltudatos nevelést biztosított gyermekének,
