Új Szó, 2001. április (54. évfolyam, 77-99. szám)

2001-04-18 / 89. szám, szerda

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2001. ÁPRILIS 18. KOMMENTÁR ■ Patthelyzetben BUCHLOVICS PÉTER Képzeljük el azt a nagyon is valószínű helyzetet: egy szociális otthon lakójának a napi séta közben fejére esik egy tégla, és szörnyethal. Az eset vizsgálatakor kiderül, hogy a szerencsétíénségben az épület álla­ga a ludas, így az is, aki azt birtokolja, bérli, tehát felel a karbantartá­sért és az állagmegóvásért. De mi van, ha az épületnek vasárnaptól már, illetve még nincs gazdája? A Pravda tegnapi száma időzített bombának nevezi a tulajdon-visszaigénylési törvény védelmi határ­idejének lejárta utáni veszélyeket. Vasárnap ugyanis lejárt az a hatá­ridő (tíz év), amelynek törvény által szabott keretén belül nem lehe­tett haladéktalanul visszaigényelni azokat az épületeket, amelyekben szociális ellátó, egészségügyi, iskolaügyi, kulturális intézmény műkö­dött. A tíz év alatt a minisztériumoknak, majd a kerületi hivataloknak lett volna kötelességük, hogy megvegyék ezen épületeket az eredeti tulajdonosoktól, vagy más megfelelő helyiségeket biztosítsanak az említett intézményeknek. Az állam ezt a kérdést eddig bérleti szerző­désekkel oldotta meg, a kormányok pedig csak tovább passzolgatták az ügyet, bízva abban, hogy a határidő sohanapján telik le. Most meg a fejünket vakarászva rinyálunk, hogy nincs pénz, bízzunk a tulaj hu­manizmusában, ugyan már, kedves Kovácsék, van szívük utcára tenni ezt a két tucat mentálisan sérült gyereket, ha mi is csak a híd alá tud­nánk helyezni őket? A kerületi hivatalok is évekig jókora bérleti díja­kat fizettek a tulajoknak, s állagmegóvásra csak garasokjutottak. Most megjön újra a kapkodás és a magyarázkodások özöne, szülünk pár kényszermegoldást, ja, és dicsérjük a cseheket, hogy ők még időben kapcsoltak, és időben elkülönítették erre a lóvét. Itt és most a munka- és szociális ügyi minisztérium illetékese a belügyre mutogat, hogy eddig nem csinált semmit ez ügyben. Állítólag tavaly elhangzott valamilyen ígéret Pittneréktől, de aztán nem történt semmi. Szlováki­ában ez már csak így van. JEGYZET Rekviem GRENDEL AGOTA Azt reméltem, velem marad örökre. Jó, nem örökre, csak amíg élek. 127694 BY-72 - ne­kem többet jelentett. Tudta, mi­kor, hol születtem, szüleim ne­vét, házasságkötésem napját, gyerekeim világra jöttét, munka­helyeimet - mind mind számon tartotta. Ott őrizte a kemény mű­anyag kötésben, melyen még ez állt: Československá socialistická republika, meg egy oroszlános cí­mer. 1974-ben lettünk egymáséi, és úgy volt rendelve, hogy 1991- ben elválnak útjaink. A hivatal akkor még nem tudta, hogy fél szülőhazámtól megfosztanak, még egyszer, utoljára összepe­csételte sorsunkat. Sokan, sok­szor forgatták fejcsóválva, de te­hetetlenül, amikor már minden rendes ember zsebében elegáns, lapos kártya lapult. Míg el nem jött az utolsó közös óránk. Fájda­lomtól megtörtén baktattam a rendőrségre. Hazudjak? Ne? El is veszíthettem volna. Mindegy. Majd emlékeimben őrzöm. Á hölgy a pult túlsó oldalán kedé­lyes. - Oly nehezen válók meg tő­le - kunyerálok alázatosan. - Ha tudná, nekem mennyi mindenről kell lemondanom - és már a ke­zében a kiállítási mintadarabnak is beillő személyi. - Okmánybé­lyeg, két fénykép - darálja a hiva­talnok. Lemondóan leadom. Bú- sulásra nincs idő, röpke húsz perc alatt kikeresi adataimat a számítógépben, kérdezz-felelek következik, minden adat iktatva a gépben, beírva a személyiben. Persze, hátha közben megválto­zott születésem helye, ideje, ne­tán a nemzetiségem. Hát nem. Már kezdenék örülni az újnak, amikor megtudom, nem ott la­kom, ahol. Hiába írták be szép­írással a régi szocialistába, nem iktatták a gépben, ezért ott la­kom, ahol tizenkilenc éve, csak én nem tudok róla. - Tessék be­hozni a tulajdonlapot, átírjuk. Hogy ki, mikor, miért, azaz miért nem? Ki tudja. Újabb pecsét, egy hónap haladék. Aztán megy min­den, mint a karikacsapás - gon­doltam naivan: Ám a hivatal, amikor beállítottam tulajdon tu­lajdonlapommal, imigyen szóla:- Új személyi? Okmánybélyeg, két fénykép - kikapja kezemből a régit, tépi, szaggatja a jó kis mű­anyag borítót, kibelezi. - Mi van?- pillant rám. - ígérték, meglesz az új, mire behozom az iratot. - A nő föltápászkodik, lapozgat - itt nincs. Okmánybélyeg, két fénykép - hadaija újra. - Tessék visszaemlékezni - esdekelek, nem a pénz miatt, csak elvből. - Nincs - replikázik, aztán megáll a keze a levegőben, benne mű­anyag fóliában egy okmánybé­lyeg, két fénykép. - No - néz rám szemrehányóan -, itt van. Nem vitázom, csak azt sajnálom, hogy ennek a nőnek a lába alatt hever egy szemétládában az a tárgy, mely mindent tudott rólam, mely az életem része volt. Lapigazgató: Siezákné Kovács Edit (59233401, fax: 59233338) Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Juhász László - politika (58238339), Sidó H. Zoltán-gazdaság (58238312), Tallósi Béla - kultúra (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310), Tomi Vince - sport (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 0949/6382806, Kassa: 095/6002225, Rimaszombat: 0866/5684214, Rozsnyó: 0942/7329857, Komárom: tel., fax: 0819/7704200, Nyitra: 087/6522543. Kiadja a Grand Press Rt. és a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1,811 09 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fűknek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Žiačik - kereskedelmi osztály -, tel.: 59233201, fax: 52920051, Siezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 59233401, fax: 59233338, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: 59233403, fax: 59233339 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051,52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: B. Nemcovej 32, 095/6709548, 6002210, fax: 095/6002229. Nyomja a GRAND PRESS, Bratislava. Teijeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Grand Press terjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: Versus Rt., ES-vývoz dače, Košická 1,813 80 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 5/2 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. JL\ A lapok eladott példányszámát ellenőrző ABC SR tagja, 17 az ellenőrzés eredménye a www.sme.sk honlapon található. oi circulations E-mail: redakcia@ujszo.com- Minek nektek az egyetem? (Peter Gossányi karikatúrája) TALLÓZÓ THE WALL STREET JOURNAL Az amerikai napilap a rakétaelhárí­tó rendszerek korlátozásáról 1972- ben megkötött szovjet-amerikai szerződés felmondásáért szállt sík­ra, és a nyugati vüágot lefedő raké­taelhárító rendszer mielőbbi meg­építéséért. A technikai oldallal kap­csolatban azt ajánlotta a kormány­zat figyelmébe, hogy a tökéletes ne legyen a jó kerékkötője. Nem lehet rögtön a tökéletes, átüthetetlen védőpajzsot megalkotni, de nem is kell. „Többrétegű védelemre” van szükség, mert rakétaesőt elhárítani csak tetemes túlbiztosítással lehet. Olyan rendszert kell kiépíteni, amelynek szárazföldön, tengeren és űrben telepített elemei is vannak, s amelyek az ellenséges rakétákat röppályájuk mindhárom szakaszá­ban meg tudják támadni. Határo­zott vezetésre van szükség a rend­szer megalkotásához, hogy a három haderőnem együtt is működjön. A Moszkvával 1972-ben megkötött szerződést pedig fel kell mondani. Jóval több feladat vár még teljesítésre, mint amennyi már megvalósult a szlovák-magyar testület ajánlásai közül Vegyes hatékonyságú bizottság Lapunk birtokába került a Magyar-Szlovák Kisebbségi Vegyes Bizottság március 30-i, budapesti ülésének jegyzőkönyve, melyben ko­rábban elfogadott, eddig azonban nem teljesült aján­lások is szerepelnek. ÚJ SZÓ-INFORMÁCIÓ A teljesített és teljesítetlen ajánlá­sokat vizsgálva megállapíthatjuk, jóval terjedelmesebb a még meg nem valósult feladatok listája. A bi­zottság teljesítettnek tekintette az 1. ülés 8. számú ajánlását, hiszen a Magyar Köztársaság főkonzulátust nyitott Kassán, a Szlovák Köztár­saság békéscsabai főkonzulátusá­nak megnyitása pedig előkészítés alatt van, s már kihelyezett konzuli részleg is működik, ahol meg­kezdődtek a fogadóórák. Magyar- ország ratifikálta a Helyi Önkor­mányzatok Európai Chartáját és a Regionális vagy Kisebbségi Nyel­vek Európai Chartáját, az előbbit Szlovákia is ratifikálta, az utóbbit pedig aláírta. A bizottság a doku­mentumban foglaltak szerint me­gegyezett, hogy a nyelvi charta szlovákiai parlamenti ratifikálása után a két ország rendszeresen ta­pasztalatot cserél a két charta vég­rehajtásáról. A jegyzőkönyvben azt is nyugtázták, hogy megkezdődött az Esztergom és Párkány közötti Mária Valéria híd felújítása, hogy 1999-ben Szlovákiában hatályba lépett a kisebbséginyelv-használa- tot szabályozó törvény, és hogy 1999. április 1-jétől visszaállították a magyar kisebbségi kultúra intéz­ményeinek jogalanyiságát. Az eddig teljesítetlen ajánlásokról az ülésről készült jegyzőkönyv - kissé eufemisztikusan - úgy ír, hogy „a két fél a továbbiakban is feladatának tekinti az alábbi aján­lások teljesítését”. Az első vegyes bizottsági ülés első számú ajánlása Szlovákia és Magyarország számá­ra az volt, hogy „teremtsék meg a Szlovák Köztársaság területén működő kihelyezett magyar egye­temi és főiskolai tagozatok (a ma­gyar kisebbség képviselői Komáro­mot és Királyhelmecet javasolják) és a Magyar Köztársaság területén működő kihelyezett szlovák egye­temi tagozatok (ha a szlovák ki­sebbség igényli) tevékenységének jogi feltételeit és a támogatások konkrét formáját”. Az ajánlás telje­sítésével kapcsolatban március 30- án a vegyes bizottság a követ­kezőket állapította meg: „A ma­Magyarország és Szlová­kia mérlegelni fogja új határátkelők nyitását. gyarországi felsőoktatási intézmé­nyek szlovákiai tagozatainak hely­zetével összefüggő jogszabályi rendezés a szlovákiai felsőoktatás új koncepciójától várható. A ma­gyarországi szlovákság részéről nem merült fel igény kihelyezett tagozatok létesítése iránti’. Magyarország az egyik ajánlás ér­telmében feladatul kapta, hogy még ebben a választási ciklusban keressen törvényi megoldást a nemzeti kisebbségek parlamenti képviseletére. Az ajánlás kiértéke­lésében a bizottság megállapította, a magyar parlamenti pártok ugyan tárgyalnak a kérdésről, ám az ajánlás eddig még nem valósult meg. A jegyzőkönyv készítői azon­ban hozzáteszik: „A magyar kor­mány támogatja ezen ajánlás vég­rehajtását”. A bizottság tárgyalt a nyitrai Kons­tantin Filozófus Egyetemen létre­hozandó magyar nyelvű képzést szolgáló karról is. Az ülésről szóló jegyzőkönyvben megemlítik a Dzurinda-kabinet pozitív hozzáál­lását; idén januárban ugyanis a kormány határozatban ajánlotta a kar létrehozását, anyagi támoga­tást helyezve kilátásba. Leszögez­ték, erre szükség is van, hiszen „az egyetemen korábban létrehozott Magyar Szekció nem elégíti ki a szlovákiai magyarság elvárásait”. Továbbra sem megoldott a szlovák közszolgálati televízió adásának magyarországi vétele, mint el­hangzott, a kérdés megoldását a költséges műholdas adás vagy egyéb (pl. kábelcsatornás) válto­zatjelentené. Magyarország és Szlovákia egye­tért abban, hogy a határátkelőhe­lyek száma megfelel mindkét or­szág pénzügyi lehetőségeinek, azonban mérlegeim fogják újabb határátkelőhelyek megnyitásának lehetőségét, áll a dokumentumban. Szlovákia még mindig nem állítot­ta össze azon tankönyvek és okta­tási segédeszközök listáját, ame­lyek a Szlovák Köztársaságban a Magyar Köztársaságból a nemzeti­ségi iskolákban használatosak. Magyarország ezt a feladatot vég­rehajtotta, a magyar oktatási tárca a 2001-2002. tanévtől gondosko­dik a tankönyvek beszerzéséről. Ajánlásként szerepelt keresni an­nak lehetőségeit, hogy a komáro­mi Kálvin János Teológiai Akadé­miát egyetemi karrá alakítsák át. Mint megállapították, ez az aján­lás sem teljesült, hiszen „a szlovák oktatási minisztérium a 2001. év­ben egy már létező főiskola vagy kar szervezeti keretein belül keresi a megoldást”. A Magyar-Szlovák Kisebbségi Ve­gyes Bizottság III. ülésének ajánlá­sai között szerepel, hogy az előké­szítés alatt álló közigazgatási re­form az új területi egységek kiala­kítása során vegye figyelembe az 1995. évi magyar-szlovák alap- szerződést, az ET nemzeti kisebb­ségek védelméről szóló keret­egyezményét és az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének Szlová­kia ET-tagfelvételi kérelméről szó­ló véleményét. Szlovákia azt is fel­adatul kapta, hogy az állam és az egyházak kapcsolatainak rendezé­se keretén belül a kormány folytas­son tárgyalásokat a Szlovákiai Re­formátus Keresztyén Egyházzal is. Szlovákiában pénzügyi forrásokat kell létrehozni azon civil szerveze­tek részére, amelyek a szlovákiai magyar kisebbség érdekében szo­ciális, kulturális és közművelődési tevékenységet folytatnak. A bizottság március 30-i ülésén ajánlotta Szlovákiának biztosítani a komáromi Selye János Kollégi­um működéséhez szükséges támo­gatás lehetőségét. Egy másik aján­lás a pozsonyi Petőfi Sándor-szo- bor felújítását is célul tűzte ki. Biz­tosítani kell a kassai Thália Szín­ház rekonstrukciójának állami költségvetési hozzájárulását, áll a jegyzőkönyvben. A vegyes bizottság hatékonyabb működése érdekében a Németh Zsolt és Jaroslav Chlebo társelnö­kök vezette felek a többi között megállapodtak, hogy a jövőben a bizottság szükség szerint, de évente legalább egyszer ülésezik, az összes eddigi ajánlás teljesíté­sét áttekintik. A Magyar-Szlovák Kisebbségi Ve­gyes Bizottság szlovákiai társel­nökével, Jaroslav Chlebo külügyi államtitkárral készült interjúnkat lapunk negyedik oldalán olvas­hatják. (jéel) «uwmmmmmmmmmmmmmmmmmm OLVASÓI LEVÉL Nincs új a nap alatt... Szűkebb hazám, Gömör 1996-os mečiari területrendezési tervét tar­tom a kezemben. A hatalom akkor, megköszönve a választópolgárok lojalitását, új járások létrehozásán fáradozott. Amikor aztán szóba ke­rült, hogy Tornaija és környéke az újonnan létrehozandó Nagyrőcei járáshoz kerül, tovább darabolva a régiót, nemzetiségre való tekintet nélkül, talán senki sem vette komo­lyan, hogy egy ilyen abszurdnak tűnő elképzelést is jóvá lehet hagy­ni. Elég csak a térképre tekintem: a többnyire magyarok lakta település Rimaszombattól 28, Rozsnyótól 30 km-re fekszik. Hiába írtak ki nép­szavazást az ügyről több települé­sen is, a hatalom döntött. Rólunk és nélkülünk, mint oly sokszor, most is figyelmen kívül hagyva a polgár ér­dekeit. A mézesmadzag, az úgyne­vezett Tornaijai járás létrehozása végül is sok honfitársam szájízét megkeserítette nap mint nap, hogy csak a közlekedést említsem... Hiá­ba! Nincs új a nap alatt. Az új köz- igazgatási reformtervezet nem hiá­ba került újra a figyelem közép­pontjába. Nagy a tét, talán évtize­dekre meghatározhatja sorsunkat a mostani döntés. Az ügy ezért is vál­tott ki oly nagy vitát az MKP Orszá­gos Tanácsában, mely végül a 12+12-es javaslat mellett tette le a garast. E határozat után újra fel­csaptak az indulatok, a média már- már pártszakadásról, valamint a kormányból való kilépés lehetősé­géről beszélt, elég csak elolvasni az MKP vezető politikusainak nyüat- kozatait. Sajnos, megint csak két rossz közül lehetett választani, elfo­gadni a kisebbik rosszat, tudomásul véve, hogy ha rólunk van szó, az or­szág érdekeit figyelmen kívül hagy­9fi$8i ú V 3. A' >' se íújÄä'M va, koalíciós megegyezés ide vagy oda, képesek összefogni egyes kor­mánypártok akár az ellenzékkel is. Még mindig a nemzeti elv a mérva­dó, miközben az egyes régiók kö­zötti gazdasági különbség egyre csak nő. Annak idején, ha valame­lyik magyar politikus ki merte mon­dani az autonómiát, irredentizmus­sal vádolták meg, pedig csupán ön­kormányzatiságról beszélt. Az MKP a kormánybalépéssel az ország ér­dekeit szem előtt tartva lemondott az autonómiatörekvésről, ezzel is elősegítve, hogy Szlovákia újra el­foglalhassa méltó helyét a nemzet­közi politikai palettán. (Ki ne emlé­kezne arra, hogy Mečiar Jelcinnél, meg legfeljebb Milosevicsnél volt szívesen látott vendég, másutt nem nagyon álltak vele szóba.) A Szlová­kiai Városok és Falvak Társulása a 12-es megyerendszert támogatta, de Michal Sýkorának, a társaság el­nökének nem tetszett, hogy a tör­vénytervezetben nem esik szó a ha­táskörök átruházásáról. Talán ők is felismerték, hogy az egyetlen járha­tó út a decentralizáció: az oktatá­sügy, a nevesítetlen földek, a helyi adókkal kapcsolatos döntések kér­dése, a gazdasági hatáskörök átru­házása az önkormányzatokra. Az Európai Unió már nemegyszer tu­domásunkra hozta, hogy a külön­böző támogatások nem az ország, sem a kormány, hanem az egyes ré­giók fejlesztésére szolgálnak. Ha pedig a kormány és a parlament el­mulasztja ezt a lehetőséget, nem lesz pénz a felzárkózásra. Szlovákia még mindig csak tyúklépésekkel mehet előre. Ha pedig igazán előre akar menni, még ezek a tyúklépé­sek sem biztosak a magyarok nél­kül. Csupán az a kérdés, nem fize­tünk-e érte túl nagy árat a Csalló­köz, a Mátyusföld felosztásával. Vagy talán megint nekünk kell a fűzből kikaparni a gesztenyét? B. Hegedűs István Beretke

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents